Curacao

ABC SZIGETEK – 17. nap

Posted by

0

2026. június 12. péntek

Úgy kezdődött…

…hogy amikor megvettem a repjegyet, a hazafelé menő két gép között még 2,5 óra volt az átszállásra Amszterdamban. Külön vettem a két jegyet, de mindkettő KLM járat. Egyszer csak kaptam egy levelet, hogy az Amszterdam–Budapest járat kicsit korábban indul (bő egy órával). Aztán valószínűleg arról is kaptam levelet (de semmi emlékképem nincs róla), hogy a hosszú járat, a Curaçao–Amszterdam meg egy órával később indul. Így a 2,5 órás átszállási idő kerek 15 percre csökkent. Nyilván fel se tűnt… csak tegnap este, amikor vacsoránál ültünk és vártuk az ételt, Bandi megjegyezte, hogy már be lehet csekkolni. Nézem, hogy itt valami nem stimmel: hova tűnt a mi kis átszállási időnk?

Este 8 után meg se próbáltuk a KLM-et hívogatni. Megbeszéltük, hogy már milyen rutinosak vagyunk, majd holnap reggel azzal kezdünk, simán megoldjuk.

Éjjel az ajtó is kattogott (mert nem jól zár), és az agyam is… Három előtt kicsivel felébredtem, és számolnom se kellett, tudtam, hogy Magyarországon pár perc múlva már hívható az ügyfélszolgálat. A KLM száma meg már automatikusan feljön a telómban, csak gondolnom kell rájuk. Kimentem a mosdóba, hogy onnan hívjam őket, Bandit ne ébresszem fel. De hiába, olyan volt, mintha kicsörgött volna, és fel is vették volna, de néma maradt. Tudtam, hogy automata veszi fel, de túl nagy volt a csend a másik oldalon. Járt az eszem, hogy mi lehet a baj, de nem jöttem rá. Háromszori próbálkozás után elengedtem. Végül csak két óra múlva sikerült visszaaludni.

Reggel Bandival együtt újra próbáltuk, elsőre pont ugyanolyan eredménnyel. Aztán Bandi rájött, hogy a magyar ügyfélfogadási számot csak Magyarországról lehet hívni. Hamar előkerítette a nemzetközi megoldások minisztériumának KLM-központi számát, és már csörgette is. Elsőre mindig megszeppenünk, ha angolul kell valamit elintézni, de tulajdonképpen elég flottul és könnyedén megoldottuk.

Azért egy szösszenetet kiemelnék az ügyintézővel zajló beszélgetésből – miután elmondtam a problémát, kértem, hogy rakja át a jegyünket egy másik járatra. Kérdés: „Egy későbbire?” Őszintén, mire gondolt?! Egy korábbra? Túl soknak érzi a 15 perc átszállási időt? Természetesen ezek csak a kusza gondolataim voltak. Ehelyett kedvesen jeleztem, hogy igen, a következő Budapestre induló járatra szeretnénk.

Így végül holnap délelőtt, ha landolunk majd Amszterdamban, marad négy és fél óránk átszállni. Úgy tűnik, az idei év az utazások során a repjegy-ügyintézésről szól.

Ezek után, hogy ez a kérdés nemcsak megoldódott, hanem sikeresen be is csekkoltunk, elkezdtünk összepakolni. Úgy logisztikáztunk, hogy estig még ki tudja, hányszor izzadunk le, viszont délben ki kell jelentkeznünk a szállásról.

Az viszont tök kellemes volt, hogy délig tudtunk maradni, mert a reggeli után még másfél órát medencéztünk a szállónk kertjében.

Dél után a kocsiba bepakoltunk mindent, és a mi kis környékünkön, a Kura Hulanda Village területén két érdekességet még bejártunk, majd egy picit továbbmentünk, de a fővárosban, a mi negyedünkben maradtunk:

1, Bagira Artist & The Galery

BAGIRA az egyik legnépszerűbb, legdinamikusabban fejlődő kortárs képzőművész és murálista Curaçaón. Különösen izgalmas és inspiráló személyiség, akinek ráadásul erős magyar kötődése is van. Ugyanis a 31 éves hölgy egy algériai apa és egy magyar anya gyermeke. Gyermekkorát több országban – Magyarországon, Algériában, Hollandiában és Belgiumban – töltötte. Tizenéves kora óta teljesen önálló, 18-19 évesen költözött Curaçaóra, amelyet ma már az otthonának tekint.

Autodidakta módon képezte magát, és fiatal kora ellenére óriási hírnévre tett szert a szigeten. Curaçaón nemrég a Legjobb Művésznek (Best Artist) választották meg. Leginkább élénk, kifejező, nagyméretű akril portréiról ismert. Emellett városszerte lépten-nyomon belebotlani a hatalmas, színes falfestményeibe (murálok).

Saját művészeti galériáját The Gallery néven nyitotta meg.

Bagirával személyesen sajnos nem találkoztunk, kolléganője viszont legalább annyira örült annak, hogy magyarok vagyunk, mint mi annak, hogy Bagira édesanyja magyar.

2, Kura Hulanda Múzeum

Innen csak pár lépésre van a Kura Hulanda Múzeum, amely szimbolikus helyen fekszik: egy egykori rabszolga-kereskedő udvarán és a hozzá tartozó 19. századi épületegyüttesben.

A „Kura Hulanda” papiamento nyelven azt jelenti: „Holland udvar”.

A Kura Hulanda a világ egyik legrészletesebb és legátfogóbb kiállításával rendelkezik az atlanti rabszolga-kereskedelemről. Bemutatja a folyamatot az afrikai emberek elfogásától és fogságba ejtésétől kezdve egészen a karibi és amerikai ültetvényeken végzett kényszermunkáig. De a kiállítás nemcsak a rabszolgaság szenvedéséről szól, hanem az afrikai kultúra gazdagságáról és annak máig tartó hatásáról a karibi identitásra. 

A múzeum erős gyűjteménnyel rendelkezik eredeti nyugat-afrikai művészeti alkotásokból, maszkokból, rituális tárgyakból, faragványokból és hangszerekből (főként a mai Ghána, Mali és Nigéria területéről, ahonnan a legtöbb rabszolgát hurcolták Curaçaóra).

A Kura Hulanda Múzeum nem egy „száraz” történelmi tárlat; hanem elgondolkodtató élmény. Fontos ahhoz, hogy megértsük Curaçao és a Karib-szigetek mai társadalmát, a helyi emberek kulturális hátterét.

3, Curaçao Rif Mangrove Park

A múzeum utánra még egy érdekes programot kinéztünk: a közelben lévő mangrove sétányt, avagy a Curaçao Rif Mangrove Parkot. 

Ez egy friss, modern természetvédelmi és ökoturisztikai park a főváros közepén, amit 2022 júliusában nyitottak meg.

A park területe egykor egy hatalmas lagúna része volt. A 20. század második felében a városiasodás miatt a terület súlyosan lepusztult: évtizedeken át ide torkollott a negyed kezeletlen szennyvize, szemetes, mocsaras és bűzös hellyé változtatva a környéket. A fordulatot a közelmúlt nagyszabású környezetvédelmi rehabilitációja hozta meg. A természet elképesztő regenerálódási képességének és a szakemberek munkájának köszönhetően a mérgező mocsárból egy burjánzó, tiszta vizű ökoszisztéma született újjá.

A mangroveerdők létfontosságúak a sziget számára. Három fő oka van, amiért a helyiek kincsként tekintenek rá:

1, Bölcsőde a tengeri élőlényeknek, vagyis a víz alatti, szövevényes mangrove-gyökerek védelmet nyújtanak a kishalaknak, rákoknak és garnéláknak. Itt nőnek fel biztonságban, mielőtt kimerészkednének a nyílt, ragadozókkal teli óceánra.

2, Klímavédelem: A mangrove fák négyszer több szén-dioxidot képesek megkötni, mint az esőerdők.

3, Természetes gát: Egy esetleges hurrikán vagy vihar esetén a sűrű erdő letöri a hullámok erejét, így védi Willemstad partvonalát az kimosástól.

A parkot kétféleképpen lehet felfedezni. Egyrészt van egy bő 1 kilométer hosszú, cölöpökön álló fa sétány, amely végig kanyarog a víz felett. A sétány teljesen akadálymentesített, így kerekesszékkel vagy babakocsival is kényelmesen bejárható. A parkban több pihenőpad és egy magas megfigyelőtorony is épült, ugyanis több mint 20 madárfaj él itt, köztük pelikánok, jégmadarak, gémek és különféle kolibrik.

A másik módja a park bejárásának, hogy a belépődíj (15 USD) megfizetése után kajakot kérünk, és a fák alkotta szűk, természetes csatornákon evezünk végig, ami teljesen más perspektívából mutatja meg az erdőt. Ez viszont a park őrei által vezetett túra.

Mi a magunk urai szerettünk volna maradni, így a kajak helyett a sétát választottuk. Nem ez a kora délutáni extra meleg a legideálisabb a park látogatására, már csak azért sem, mert ilyenkor túl zajos a város a madarak számára, így kevésbé láthatóak. A reggeli órák az ajánlottak. Viszont így rajtunk kívül összesen csak két párral találkoztunk. Az egyikükkel még közel a park bejáratához, ahol Bandival megláttunk két medúzát. Irtó lelkesen kezdtük el mutogatni nekik, hogy „nézzétek, itt van két medúza is a vízben!”. Erre a csávó áthívott minket a palló másik oldalára, lemutatott a vízbe, és közölte, hogy az a rengeteg virág alakú dolog ott a vízben mind medúza, csak fejjel lefelé. Alapból így élnek, és akkor jönnek fel, ha levegőre van szükségük. Oh, oké. Akkor ma is tanultunk valamit!

Különben a park nagyszerű, megnyugtató kontrasztot nyújt Willemstad nyüzsgő városi hangulata után.

3-kor visszamentünk a Hulanda Village-be, és ott ebédeltünk egy klassz kis olasz pizzát, hogy ne tök éhesen érkezzünk majd meg a reptérre. A bőröndök feladása előtt még a kocsit le kellett adnunk, hogy aztán este 7 órakor nekifogjunk a 9 órás repülőútnak Amszterdam felé.

ABC SZIGETEK – 16. nap

Posted by

0

2026. június 11. csütörtök 

Kétféle emberrel találkoztunk eddig a szigeteken. Az egyik típus pontosan tudja, hol van Magyarország, sőt, már járt is ott. Ők elsősorban az eredetileg holland származású lakosok, de találkoztunk már olyan tősgyökeres helyivel is, aki bulizott a budapesti Sziget Fesztiválon! A másik típus viszont még csak nem is hallott rólunk, és leírni sem tudja, hogy Hungary. Mindenesetre egy közös bennük: mindannyian hatalmas, meglepett mosollyal örülnek a társaságunknak. Magyar szót viszont rajtunk kívül még egyáltalán nem hallottunk errefelé.

A mai programunk egy újabb, térképen kiszemelt pont volt: a Spaanse Water (vagyis a Spanish Water, magyarul Spanyol Víz).

Ez a hely Curaçao egyik különleges és szép természeti csodája. Egy hatalmas, védett lagúna Willemstadtól keletre, amit számtalan apró öböl, rejtett kis sziget és sűrű mangroveerdő tarkít. A nyílt tengertől mindössze egy keskeny csatorna választja el, emiatt a vize elég sima, csendes és nyugodt, miközben a karibi szél folyamatosan és kellemesen hűsíti az embert. Itt találtam egy helyet, ahol úgynevezett Tiki-csónakokat lehet bérelni – ezek olyan nádtetős, kerek, úszó tutajok, amikbe beépített grillezőt és bárt szereltek, ráadásul egy kis motor hajtja őket.

Kicsivel dél előtt érkeztünk, ugyanis 12 órától volt fixálva a bérlésünk. A Tiki Boats Rental nevű cég profi, abszolút ajánljuk őket! A csónakkölcsönzésen kívül lehet tőlük kérni jéghideg üdítőt, sört, snackeket, vagy akár komplett grill-szettet is, előkészített húsokkal és finomságokkal.

A lagúna különböző pontjain saját „kikötőik” vannak lehorganyozva. Van, ahol egy nagy kerek, kék műanyag placchoz (a pontos nevét nem tudom, de látszik a képeken) tudod rögzíteni a tutajodat egy kis privát fürdőzésre. Máshol fix platformok várnak napozóágyakkal, sőt, olyan nagyobb úszó stégbe is belefuthatunk, amin több napágy és asztal is van. Mivel ezek a lagúna más-más részein vannak lehorganyozva, a csónakázás közben majdhogynem kötelező programként megleshetjük a part menti méregdrága villákat, privát szigetet, nagyobb jachtokat és elegáns katamaránokat.

A hajót alapesetben 4 órára lehet kibérelni, de ez az idő pikk-pakk elrepül. Igény szerint könnyen lehet hosszabbítani is, mi végül nem éltünk vele, nekünk pont így volt kerek ez a délután.

Miután hazaértünk, leteszteltük a szállásunk medencéjét is, mert rájöttünk, hogy a délutáni hőségben még túl meleg van ahhoz, hogy bemenjünk a városba.

Este aztán nyakunkba vettük a környéket és egy jó nagyot sétáltunk. Elmentünk Willemstad trendi Pietermaai negyedébe, ami leginkább a budapesti Kazinczy utcára és annak nyüzsgő környékére emlékeztetett.

Végül közvetlenül a tengerparton vacsoráztunk egy hangulatos halas étteremben, amit a hajókölcsönzőben ajánlottak nekünk.

ABC SZIGETEK – 15. nap

Posted by

0

2026. június 10. szerda

Többször is említettem, hogy az ABC-szigetek egyik hivatalos nyelve a holland mellett a Papiamento (más írásmóddal Papiamentu), amely egy kreol nyelv. A legtöbb helyi lakosnak ez az anyanyelve. Ez a különleges beszédmód több forrásból alakult ki:

– legnagyobb hatással a portugál és a spanyol volt rá,

– jelentős holland hatás érte a gyarmati időszakban,

– tartalmaz afrikai nyelvekből származó elemeket,

– kisebb mértékben angol és őslakos eredetű szavakat is felfedezhetünk benne.

Hangzásában sok európainak inkább spanyolnak vagy portugálnak tűnik, de önálló nyelvnek számít, saját nyelvtannal és irodalommal.

A helyiek általában nagyon örülnek, ha a turisták akár csak néhány szót is megpróbálnak a nyelvükön mondani. Én szeretek megtanulni az adott országban pár fontos kifejezést az utazásaink elején. Íme egy kis segítség, ha az ABC-szigetekre jöttök nyaralni:

 Jó reggelt! → Bon dia

Jó délutánt! → Bon tardi

 Jó estét! → Bon nochi

 Viszontlátásra! → Ayo (ez a leggyakoribb elköszönés, kb. „szia”, „viszlát”)

 Köszönöm. → Danki

 Nagyon köszönöm. → Masha danki

 Szívesen. → Di nada (szó szerint: „semmiség”)

 Kérem. → Por fabor

 Igen. → Si

 Nem. → No

Van egy különleges szavuk, a Dushi (kiejtése: dusi). A dushi a legfontosabb, leggyakoribb és legszeretnivalóbb szó, amit itt hallani lehet. Alapvetően azt jelenti, hogy „édes”, „kedves” vagy „finom”, de a kontextustól függően rengetegféleképpen használják:

1. A leggyakrabban a szerelmesek, családtagok, vagy akár vadidegenek mondják egymásnak a mindennapi kommunikációban becézésként (amolyan kedvesem, drágám).

2. Ha egy étel nagyon ízlik, akkor az dushi (vagyis finom).

3. Ha valaki jól néz ki, dögös vagy szexi, arra is mondják, hogy dushi.

4. Emellett használják kellemes élményekre is. Bida ta dushi: „Az élet szép / édes.”

Na, most hogy már ti is emelt szinten beszéltek papiamento nyelven, leírom, mi is történt ma.

Először a reptér közelében lévő Hato-barlangokhoz (Hato Caves) mentünk.

A természeti képződmények elég népszerűek, így emiatt – és a denevérek védelme érdekében – csak helyi idegenvezető kíséretében látogathatók. Ahogy beléptünk a kapun, a távolból az egyik ott dolgozó már kérdezte is, hogy angolul vagy spanyolul beszélő vezetőt szeretnénk. Mivel az angolt választottuk, hamar hozzácsapott minket egy épp induló, kis létszámú csapathoz. Arra azért hagyott időt, hogy a belépőt még megvegyük.

A Hato-barlangok nem a megszokott módon jöttek létre. Curaçao szigete eredetileg a tenger alatt volt, és több lépcsőben emelkedett ki az óceánból. Ez valójában egy korallmészkő barlang, amelyet az évmilliókkal ezelőtti hullámzás és a beszivárgó esővíz formált. Belsejében lenyűgöző függő- és állócseppkövek láthatók, amelyek közül a leghíresebb a „Madonna” nevű formáció.

A történelem során a helyszínnek érdekes és fontos szerepe volt a sziget életében. A gyarmati időkben a tengerentúlról behurcolt, az ültetvényekről elszökött rabszolgák búvóhelye lett. Gyakran hetekig vagy hónapokig rejtőzködtek itt a sötétben, biztonságban az üldözőik elől.

Sokan azt hiszik, hogy a föld alatt hűvös van, de a Hato meglepően meleg és párás. Ennek oka, hogy magasan a tengerszint felett helyezkedik el, és a sziget trópusi klímája a barlang belsejére is kihat. A járatok adnak otthont a sziget denevérpopulációjának is – több mint 300 egyed él egy-egy kolóniában. A mennyezetről lógva alszanak napközben ezek az apró, gyümölcs és rovarevő állatok.

Egy bő félórás túrán vettünk részt, és kifelé jövet megállapítottuk, hogy jól jártunk az időzítéssel, mert a mi 8 fős csoportunkat már egy 20 fős turnus követte.

Innen kocsival továbbmentünk a Santa Martha Bay kilátóponthoz, ahova autóval is fel lehet hajtani, és csudi panoráma nyílik a különleges formájú Martha-öbölre.

Az öböltől mindössze 20 percre van a Cas Abao Beach, ahol a tegnapi Kalki strandhoz hasonló terepre bukkantunk: fehér homokos tengerpart, éttermek, napágyak és minden, ami egy jó kis pihenéshez kell. Lehet sznorkelezni is, fürdés után pedig zuhanyzó várja az embert, hogy le mossa a sós vizet. Ez viszont fizetős hely, a belépő 8 USD autónként.

Egy nagy vízivilág felfedezéssel kezdtünk, hogy kicsit lehűtsük a testünket – mert ugyan egész hétre esőt jósoltak, de max néha egy kis felhő bukkan fel, csapadék sehol –, majd beneveztünk egy ebédre a parti bárban. 

Ez a strand láthatóan felkapottabb volt, kicsit nagyobb tömeg fogadott minket, mint tegnap. Ebéd után úsztunk még egy nagyot, majd kicsaptuk magunkat a napra száradni, aztán 4 körül elhagytuk a partot.

Hazafelé menet két egymás mellett lévő dolgot akartunk még megnézni. Ebből az egyik 5 órakor bezár, a másik meg naplementében szép. Ettől aztán azonnal megvolt a sorrend.

A Jan Kok ültetvényház (Landhuis Jan Kok) Curaçao egyik legrégebbi és legjobb állapotban megmaradt gyarmati épülete, amelyet 1704-ben emeltek. Az ültetvény a nevét Jan Kokról, egy korábbi rabszolgáról és későbbi ültetvényvezetőről kapta, aki hírhedt volt a kegyetlenségéről. Az itt dolgoztatott rabszolgák elsősorban a közeli tóból nyertek ki sót, amit aztán Európába szállítottak a hús és a hal tartósítására.

A ház ma galériaként és boltként működik, ahol a sziget vibráló színeit bemutató festményeket, szobrokat és ajándéktárgyakat lehet megcsodálni vagy megvásárolni. 2002-ben a curaçaói születésű Nena Sanchez keltette új életre a falakat. Nena a sziget egyik legelismertebb képzőművésze, belsőépítésze és egykori szépségkirálynője volt, akinek alkotásai szinte teljesen összeforrtak a sziget vizuális identitásával. Jellegzetes, életvidám stílusáról ma is mindenki azonnal felismeri a munkáit.

Nena 2017-ben elhunyt, de húga, Tania aktívan gondozza a hagyatékát és fenntartja a galériát. Egy végtelenül kedves asszony, akivel órákig el lehet beszélgetni bármiről, akár angolul, akár spanyolul. Teljesen képben volt Magyarországgal, a jelenlegi politikai helyzettel, és még a foci-vb-ről is tudott mesélni.

“Az ültetvényház mellett található a saliña, amely egy sós mocsár, illetve egykori sólepárló tó. Ma ez a terület Curaçao egyik legfontosabb természetvédelmi körzete, és a legfőbb ok, amiért a turisták ide látogatnak: ez a karibi flamingók állandó otthona. A sekély, sós víz tökéletes életteret biztosít a sórákoknak és egyéb apró élőlényeknek, amelyekkel a madarak táplálkoznak (ettől kapják a jellegzetes rózsaszín színüket is). A főút mellett kialakítottak egy jól megközelíthető megfigyelőteraszt, ahonnan fantasztikus fotókat lehet készíteni róluk, amint elegánsan gázolnak a vízben.”

Miután ezt így, szó szerint leírva olvastuk egy ismertetőben, nagy lelkesedéssel összesen 7 flamingót láttunk az út melletti megfigyelő ponton. Bandi viszont talált a térképen egy helyet, ami szerinte a valódi megfigyelőterasz lehetett. Lekanyarodva az útról, bevágva a tüskés fák és kaktuszok közé, jó 700 métert mentünk, amikor végre megtaláltuk a keresett helyet. Flamingóból viszont egy darabot sem láttunk – sőt, addigra még azt a hetet is szem elől tévesztettük, akiket korábban sikerült meglesni!

Végül visszatértünk a szállásunkra, hogy aztán lesétáljunk a városba megnézni azt a hatalmas tengerjáró hajót, ami mára kikötött Willemstadnál. Este 7 óra volt, és pont úgy értünk oda, hogy a monstrum indulását is végignézhettük. A napot végül a közelben egy kellemes vacsorával zártuk.

ABC SZIGETEK – 14. nap

Posted by

0

2026. június 9. kedd

Curaçao az ABC-szigetek legnagyobb és legnépesebb tagja. Szárazföldi területe 444 km², amely a lakatlan Kis-Curaçao szigetet is magába foglalja, lakossága pedig 152 849 fő. 2010-ben a Holland Királyság egyenjogú országává vált Hollandia, Aruba és Sint Maarten mellett.

Eredetileg az arawak nép lakta Curaçaót is, ám az 1499-es felfedezését követően a kegyetlen spanyol bánásmód következtében szinte teljesen eltűntek, csak kevés vérvonal maradt fenn. A szigetet 1634-ben a hollandok hódították meg. Kiváló adottságú természetes kikötője évszázadokon át fontos kereskedelmi központtá tette. 1662-től a Holland Nyugat-indiai Társaság rabszolga-kereskedelmének egyik központja lett. Tartós holland fennhatóság alá 1815-ben került, majd 1863-ban eltörölték a rabszolgaságot.

A mai terv az volt, hogy kicsit elszakadjunk a fővárostól. Curaçao északi részén, egymástól meglepően közel, két nemzeti park is található: a Christoffel Nemzeti Park és a Shete Boka Nemzeti Park. Konkrétan a két park bejárata mindössze négy perc autóútra van egymástól.

Út menti halárus (de nyilván focilabdát is lehet kapni)!

Curaçao legmagasabb pontja a 375 méter magas Sint Christoffelberg, így elsőként ezt vettük célba. A hegy a Christoffel Nemzeti Park része, és ha fel szeretnél jutni a csúcsra, akkor legkésőbb 10 óráig meg kell érkezned. Mi pár perccel 11 előtt gördültünk be, így már a 15 dolláros belépőt sem váltottuk meg, hanem továbbindultunk a Shete Boka Nemzeti Park felé.

A „Shete Boka” papiamentu nyelven annyit jelent, hogy „hét öböl”, és a park valóban ezek mentén vezeti végig a látogatót a sziget vadregényes északi partvidékén. Órákig el lehet nézni, ahogy az Atlanti-óceán hullámai teljes erővel nekicsapódnak a sziklafalaknak. Aztán a víz visszahúzódik, hogy újabb lendületet vegyen, és ismét berobbanjon az öblökbe. Hol több méter magasra felcsapódó vízoszlopokkal, amelyek mindent beterítenek apró vízcseppekkel, hol mély, tompa morajlással, amelyet még a mellkasodban is érzel.

A hét öböl bejárása után, a 33 fokos melegben már kellőképpen vágytunk egy olyan tengerparti szakaszra, ahol fürdeni is lehet. Bandi a Playa Kalkit nézte ki. Ahogy közeledtünk, gyanúsan sok autót láttunk. Rossz érzésem volt: pici part, rengeteg ember. Szerencsére teljesen tévedtem.

Egy kellemes méretű, szépen kialakított partszakasz fogadott bennünket, kiülős-beülős helyekkel, napágyakkal és napernyőkkel. A vízben három nagy napozóplatform is úszott, amelyekhez ki lehetett úszni, fel lehetett mászni rájuk, és akár ott is lehetett sütkérezni a napon. A sok autó ellenére egyáltalán nem volt zsúfolt a strand, a társaság kellemesen eloszlott.

Itt fogyasztottuk el a késői ebédünket is, hazafelé pedig még megálltunk egy jégkrémre, így a vacsora kérdése is megoldódott.

Este először a szállásunk közelében található hangulatos kis térre ültünk ki sörözni, majd a napot a medenceparton zártuk kártyázással. Nem volt benne semmi különleges, mégis pont olyan karibi este volt, amilyennek az ember elképzeli a nyaralást.

ABC SZIGETEK – 13. nap

Posted by

0

2026. június 8. hétfő

Korán keltünk, és korán is indultunk a hotelből, pedig a gépünk csak 9:45-kor indult Curaçao szigetére és a reptér csak negyedórányira van. Tegnap este, a taxirendelés közben ment is a matek a hotel recepcióján Bandi és a helyi srác között, hogy mikorra kellene kiérni. Bandi a rutinjára támaszkodott, a recepciós viszont érthető módon nem akarta vállalni a felelősséget egy esetleges gép lekésésért. A vége az lett, hogy bő egy órát dekkoltunk a szinte teljesen üres reptéren. A 34 férőhelyes kisgépen ismét kemény 12 főből állt a teljes utasközönség. Ezen a vidéken a repülők nemhogy nem késnek, de inkább előbb indulnak, ha a gép bent áll és az összes utas felszállt. Most sem volt másképp: 10 perccel a hivatalos idő előtt már neki is vágtunk a mindössze 20 perces repülőútnak.

Nincs komp, csak repülőjárattal lehet a szigetek között ugrálni. Viszont több fapados járat is van, elég sűrűn közlekednek, mindnek napi több járata van. Borús napra keltünk, sőt elég nagy zuhé volt míg keszülődtünk reggel. Ez a ború Curaçao-ra is elkísért minket. A repcsi billegett is rendesen a leszálláskor.

10 órakor már Curaçao sziget levegőjét szívtuk. Bandi a kocsi bérlést úgy intézte előre, hogy már a reptéren fel tudtuk venni a kocsit. 

Olyan gyorsan és flottul pörögtek az események, hogy 11 órára már az új  szálláson voltunk Curaçao fővárosában, Willemstadban. A bejelentkezés csak délután háromtól van, de volt készen szoba, amit meg is kaptunk. Jobban mondva nem is szoba, mert ahhoz képest, amit foglaltam egy lakosztályt kaptunk.

A belváros két fő részből áll, melyeket a Szent Anna-öböl választ el, és a híres Emma királynő híd köt össze. Ez a híd a sziget egyik legikonikusabb és legkülönlegesebb látványossága, amit a helyiek és a turisták is szeretnek.

A „Hajlongó Öreg Hölgy” (The Swinging Old Lady) – ez a híd beceneve, ami a működési elvére utal. Nem egy hagyományos, felfelé nyíló csapóhídról van szó, hanem egy úszó pontonhídról. A híd 16 hatalmas pontonon lebeg a tengeren (a Szent Anna-öböl felett), és amikor egy hajó érkezik a kikötőbe, az egész híd – mintha egy ajtó lenne – dízelmotorok és hajócsavarok segítségével oldalra, kiúszik a part mellé.

A híd naponta többször is kinyílik. Először megszólal egy sziréna, a kapukat lezárják, majd a híd elfordul. Ha a híd nyitva van, a gyalogosokat ingyenes komphajók szállítják át az öböl két partja között. Ha szerencséd van, és már rajta állsz a hídon, amikor az elkezd kinyílni, nem kell pánikba esni: fent maradhatsz utasként, és átélheted, ahogy a híd elfordul a vízen! Viszont nem mindig nyitják ki teljesen, van hogy csak annyira úszik ki, hogy egy kisebb hajó oldalt elslisszolhasson mellette.

Ez a híd köti össze Willemstad két híres, UNESCO világörökségi védelmét élvező belvárosi negyedét:

  • Punda: A keleti oldal, amely a híres, élénk színű, holland gyarmati stílusú házsoráról ismert.
  • Otrobanda: A nyugati oldal, amelynek jelentése szó szerint: „a másik oldal”. Ez egy modernebb, de szintén hangulatos kulturális és vásárlónegyed. Mi is itt, ezen az oldalon szálltunk meg.

A hidat eredetileg 1888-ban építették. Kezdetben fizetni kellett a használatáért (híd vám volt), de bevezettek egy nagyon érdekes, szociálisan érzékeny szabályt: akinek nem volt cipője (a szegényebb helyiek), az ingyen kelhetett át rajta. Sokan emiatt inkább levették a cipőjüket a híd előtt, hogy megspórolják a pénzt. 1934 óta a híd mindenki számára teljesen ingyenes, és 1974 óta kizárólag a gyalogosok használhatják (az autóforgalmat a hatalmas, magasan ívelő Julianna királynő híd vette át).

A mai nap számunkra a főváros felfedezéséről szólt, igyekeztünk minél több részt bejárni. 

Curaçao fővárosa, Willemstad, méltán lett az UNESCO Világörökség része. Az itteni építészet egy egészen lenyűgöző kulturális fúzió: a klasszikus, 17–18. századi holland precizitás és formavilág keveredik a karibi klímához igazított megoldásokkal és a vibráló, trópusi színekkel. Bandi így fogalmazott: nem spóroltak a színekkel.

Eredetileg a hollandok fehér mészvakolattal fedték le a házakat.

A váltás egy furcsa történelmi rendeletnek köszönhető: 1817-ben Albert Kikkert kormányzó betiltotta a fehér házfalakat. Az indoklás szerint a tűző karibi napfény olyan erősen verődött vissza a fehér falakról, hogy az tömeges fejfájást és szemsérülést okozott a lakosságnak. Bár a pletykák szerint a kormányzónak részesedése volt a helyi festékgyárban, a döntés végleg megváltoztatta a város képét, és megszületett a karibi térség egyik legikonikusabb látképe.

Mivel Curaçao kijutott a foci világbajnokságra, emiatt most itt minden e körül forog. De minden! 

Willemstad totális foci lázban ég, a belvárosban már most mindenhol a szurkolói mezeket, focilabdákat és hasonló ereklyéket lehet beszerezni. Sokan a sötétkék alapon sárga csíkkal és két csillaggal díszített nemzeti focimezben vannak. 🇨🇼 A főbb tereken látszik szintén a nagy készültség, várhatóan ott majd kivetítőkön lehet figyelemmel kísérni a meccs eredményeit.

Most vasárnap a sziget válogatottja az E-csoportban szerepel majd, és az első mérkőzését Németország ellen játssza. Sajnos mi a Curacao meccsre már otthon leszünk, így max a tévé elől tudunk szurkolni a karib térség egyik résztvevőjének (a másik Haiti, akiknek több mint 50 év után sikerült kijutniuk a vébére). A nyitó meccsen még itt leszünk, kíváncsian várjuk a hangulatot. 

ABC SZIGETEK – 2. nap

Posted by

0

2026. május 28. csütörtök

A hotel bevált: a reptér közelségének csak az előnyeit éreztük. Az induló és érkező gépek látványa klassz volt, míg le nem húztuk a redőnyt, de hallani semmit se lehetett belőlük. A tökéletes csend, a kényelmes ágy és az, hogy a repülő csak délután fél 2-kor indult, kicsekkolni meg elegendő volt 11-ig, megfelelő kombó volt ahhoz, hogy jól aludjunk. A szálláshoz reggeli is járt, így nem üres hassal sétáltunk át a reptérre.

Egy praktikus tanács a három sziget bármelyikére érkezőknek: nincs szükség vízumra a magyar utazók számára, de mindhárom sziget esetében van egy online kitöltendő belépési nyomtatvány, melyet max. 7 nappal az érkezés előtt lehet kitölteni. Aruba és Curaçao szigetére egy digitális belépőkártya szükséges (ED Card), ahol néhány személyes adatot és az útlevél belső oldalának fotóját kell megadni, míg Bonaire szigetére egy belépési díjat kell megfizetni (Visitor Entry Tax) néhány adat megadása mellett. Ez 75 USD/fő. Elvileg online ki lehet fizetni, így a szigetre való belépéskor nem kell emiatt külön sorba állni, de nekünk több bankkártya próbálgatása után se sikerült ily módon fizetni. A helyszínen csak kártyával lehet fizetni, készpénzzel nem.

Az amszterdami reptéren volt egy kis felesleges időnk, mert minden elég flottul ment. A tengerentúli járat Curaçaoba elvileg 13:25-kor indult volna.

A tegnapi blogban nem meséltem, de azt a bizonyos Curaçao–Bonaire jegyet az ügyintéző nem akarta visszarakni az eredetileg vásárolt időpontra, mondván, akkor csak másfél óra marad az átszállásra, ami szerinte kevés. Ő más megoldást javasolt: mivel a nap folyamán ez az utolsó járat, ami megy Bonaire-re, aludjunk egyet Curaçaon, és majd csak pénteken menjünk tovább. Már kezdte mondani, hogy van rá esély, hogy a KLM kifizeti a szállást, de hát mi nem igazán akartuk még egy éjszakával megszakítani az utat. Végül külön kérve, általunk vállalva, saját felelősségre volt csak hajlandó visszarakni a mai gépre a jegyünket.

Az átszállásra lévő másfél órából 15 perc már Amszterdamban elrepült, annyival később indultunk. Közben mi azzal nyugtattuk magunkat, hogy végülis a bőröndök végig fel vannak adva, emiatt a „csomagfelvétel és reptérről való ki- és beléptetés” című játékot már nem kell újra eljátszanunk, mint ahogy Mauritiuson megtettük. Itt majd csak simán futunk egyik kaputól a másikig. Kisbőrönddel, hátizsákkal. Meg ez majd kis reptér lesz…

A majd 10 órás repülőút kicsit unalmasan telt. (Sose telt még izgalmasan, ez túl hosszú ahhoz.)

Otthoni idő szerint 23:15 volt, mire landoltunk (az eredeti menetrendhez képest csak 5 perc késéssel). Curaçaon ekkor 17:15 volt. A beszállókártyát már Amszterdamban megkaptuk, azon látszott, hogy a 18:40-kor induló géphez már 17:55-kor megkezdik a beszállítást. Elég elöl ültünk (11. sor), így hamar kivergődtünk a gépből.

Tényleg nem nagy a reptér, mindössze 8 kapu van. Kétszer is rákérdeztünk, merre kell menni, ha mi csak átszálló utasok vagyunk. Jól tettük, mert egy senki által nem használt kis folyosón küldtek el minket. És ugyan még egy biztonsági ellenőrzésen is át kellett mennünk, ahol elég sokan voltak, de így is pikk-pakk bent voltunk a terminálban.

Aránylag nagy káosz uralkodott. Sok utas, kevés hely, a kiírt kapunál tök más géphez hívják az utasokat… stb.

Végül kiderült, rend van itt, csak másképp hagynak időt a beszállításra. Egy cuki kis géphez busszal vittek ki minket 5 másik utassal. Néztünk nagyot, hogy ennyien leszünk csak?

Aztán kiderült, hogy a gép itt csak megállt, mint a piros hetes busz a Felszabon (a fiatalabbak kedvéért: Ferenciek terén). Néhány utas már ült a gépen, hozzájuk csapódva lettünk 19-en. A pilóta bácsi indulás előtt bemondta, hogy megérkezett minden csomag, így indulunk is. Jó érzés volt. Összegezve, teljesen sima ügy volt ezt a gépet elérni, kár lett volna hagyni magunkat rávenni plusz egy éjszakára.

Az egyenlítőhöz közel lévén este 7-kor sötétedik. 7 előtt 10 perccel indult a kis gép szürkületben Bonaire-re. Kemény 20 perc volt a menetidő.

Annyira pici a bonaire-i reptér, hogy besétáltunk a géptől az épületbe, ahol egy kis teremben egy kis szalagon érkeztek a bőröndök. Konkrétan mi zártuk a repteret, mert ezen a 19 utason kívül csak néhány személyzeti tag lézengett, és valóban ez volt az utolsó járat.

Bonaire pici sziget: 294 négyzetkilométer, a teljes népesség pedig 24 ezer fő. Aruba méretre kisebb, de lakosság tekintetében viszont ott élnek kevesebben. A repülőtér, a főváros és a főbb látnivalók inkább a sziget déli felén vannak, így a szállást is eszerint kerestem. A reptérről 8 perc séta volt. Jó, nem a legideálisabb körülmények között, de az egész napos repülőgépen ülés után ennyi mozgás kellett.

Mire lepakoltunk a szobában és elindultunk enni, este 8 óra volt, és farkaséhesek voltunk. A szállónak van egy saját étterme, így nem mentünk messzire. Este 10-kor úgy dőltünk be az ágyba, mintha hajnali négy lenne. (És igen, 6 óra az időeltolódás.)