2023. március 21.
Éjjel szakadt az eső. Míg hallgattam, annak örültem, hogy nem akkor esett, amikor tegnap délután a Jeep platóján nézegettük a sivatagi sziklákat. A csillagokat ugyan nem láttuk éjjel, de reggel nagyon klassz látványra ébredtünk.
Reggeli után, 10 előtt egy kicsivel elköszöntünk, Mohamed visszavitt minket a Visitor Centerbe. Rajtunk kívül csak egy pár volt még ebben a táborban, egy kedves olasz korunkbeli házaspár. Velük este is meg reggel is beszélgettünk. Ők javasoltak egy helyet a Holt-tengernél, ami kifejezetten szép. Bár nem terveztünk a Holt-tengerhez menni, de mivel ma késő este megy a repülő haza Ammanból, így még ha az utat is beleszámítjuk, akkor is sok időnk van csavarogni, kerülő úton menni, megállni nézelődni vagy bármit csinálni. Beírtuk a gps-be a Salt Beach nevű helyet a Holt-tengernél, és láttuk, hogy a sivatagból kivezető út Aqaba felé, a tengerparti város irányába vezet. 10 percre voltunk így Aqabától. Az eredeti úti tervünkben szerepelt ez a város, sőt innen jöttünk volna haza, csak a Wizzair egy hónappal ezelőtt megszüntette ezt a célállomást. Mi pedig módosítottuk az akkori tervünket és kihagytuk a tengerpartot a tervezésből. Cserébe most mégiscsak arra kanyarodtunk. Az első furcsa dolog az az volt, hogy a városba bevezető úton mintha egy határátkelőn mentünk volna át. Nem igazán értettük. Visszafelé rájöttünk, hogy Aqaba egy vámmentes terület, így onnan kijövet ellenőrizték is a csomagtartónk tartalmát.
Aqaba az egyetlen tengerparti városa Jordániának, és hasonlóképp mint Izraelben egy egész rövid partszakasza van a Vörös-tengerre. Aqaba nem szép. Kicsit sétáltunk a parton, és a belvárosi részen, de nem akadtunk fent azon, hogy kihagytuk az itt töltendő napokat. Mi tulajdonképp 2,5 óra alatt túlléptünk ezen a városon.
Elindultunk a 65-ös úton a Holt-tenger irányába, az izraeli határ mentén. Emlékeztünk mind a ketten a négy évvel ezelőtti útra, amikor Eilatból indultunk vissza Tel-Avivba kocsival, pont ugyanígy mentünk a határ mentén és néztük, hogy az út túloldalán már Jordánia van. Most meg néztük, hogy az út túloldalán Izrael van. Félúton megálltunk egy falu széli kifőzdében. Itt nem az a kérdés, hogy mit kérsz enni, hanem, hogy enni kérsz-e. Akkor ülj le, aztán hozzuk ami van.
A közlekedési stílusukról regényt lehetne írni. Bandi jól kezelte a helyzeteket, de elég sok országban szerzett már tapasztalatot. Az autópályán random megjelenő teve vagy kecske nyáj nem egyszer lepett meg bennünket, de gyalogos, vagy épp eper árus is akadt egyik-másik szakaszon. Az index nem a barátjuk, inkább dudálva jelzik, ha előznének. Bár azt nem tudod, hogy azért dudál-e mert előz, ugyanis köszönésre is ezt használják. Gyalogost nem engednek át, sőt ma Aqabában szinte gyorsított a csávó, Bandi úgy rántott maga után, különben lehet súrolt volna. Nincs sok autós Ammanon kívül, a főutak, autópályák elég kényelmesek ilyen szempontból, cserében irányt váltanak minden gond nélkül (megfordulva az elválasztó részen), vagy akár a leállósávban szembe jönnek. Amikor Mohamed jött értünk és bevitt minket a sivatagba, akkor Bandinak mondta, hogy nem kell bekötnie magát, a sivatagban nincsenek szabályok. De nekünk úgy tűnt, azon kívül is elég lazán kezelik a szabályokat. Volt olyan, hogy elkezdett tolatni a leálló sávban az ember, ott ahol a rendőrök igazoltattak. Bandi annyit mondott: biztos nem akarta, hogy igazoltassa a rendőr. Hát, még el is tudom képzelni így egy hét után.
Három canyont is kinéztünk a térképen a Holt-tenger mentén. Az elsőhöz még az utat se találtuk meg, se tábla, se jelzés, se út. A másodikhoz megtaláltuk a térkép szerinti utat, de az bevitt egy olyan részre, ahol sátrakban éltek a helyi népek kecskéik között, de canyon nem volt. A harmadik, ami a leginkább ismert és híres, a Mujib Canyon, azt megtaláltuk, de le volt zárva. Így aztán a nagy Canyon túra utáni vágyunk is arra a listára átkerült, ahol a jordán sivatagban való éjszakai csillagnézés szerepel.
Párszor megálltunk a Holt-tenger mellett egy-egy kép erejéig, de nem annyira izgatta a fantáziánkat. Bandi közben kapott egy SMS-t miszerint üdvözlik Izraelben. Így átállt a telefonja órája automatikusan egy órával előrébb. Teljesen véletlen vettem észre, ami azért volt érdekes, mert aszerint terveztük, hogy még mennyi időnk van csavarogni. Aztán egyszer csak kiderült, hogy attól pont egy órával kevesebb.
Visszavittük a kocsit a reptér közelében a bérlős helyre, majd a reptéren még több mint négy óránk maradt.
Fél órás késéssel indult a gép…, hajnali fél 3-ra otthon is voltunk.