Thaiföld – 4. nap

2014. augusztus 25. – Az utazás napja 2.0

Tegnap elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lesz ha ma sem indul a gép, vagy nem férünk fel rá, vagy bármi közbejön. Meg persze az izlandi vulkán kitörésének tudata sem nyugtatott meg minket. Már kezdtük tervezgetni az utazás “B” verzióját.

Reggel 9-től volt reggelink a szállodában (ahogy a tegnapi vacsoránál is időre kellett mennünk, úgy a reggelihez is).
Esztoék reggel ellenőrizték a British Airways honlapján, hogy lehet-e valamit tudni a gépünk indulásáról. Már ki volt írva, hogy délután 1:40-kor indul. Mivel a reggeli után már nem volt dolgunk, így gondoltuk egyszerűbb elindulni, aztán majd várunk a reptéren. Abban tegnap már úgy is nagy rutint szereztünk.
20 percet vártunk a reptérre menő transzferre, és jól tettük hogy beálltunk a sorba, mert nem mindenki fért fel a kisbuszra. Végül majd fél 11 volt mire a reptéren voltunk újra. Eső búcsúztatott minket. Ezek után 45 percbe tellett mire kerítettek nekünk helyet egy Bangkok – Koh-Samui járaton. Bangkokban 2 óránk maradt az átszállásra, Koh-Samui-n viszont csak másfél óránk lesz a reptéren összeszedni a bőröndöket, transzferrel átjutni a komphoz, majd elintézni hogy a már kifizetett tegnapi jegyünket elfogadják. Így viszont várhatóan el tudunk menni a délben induló komppal és nem kell várnunk a késő délutánira. (Tegnapi járattal a délutáni kompot értük volna el.)

A kapuhoz közeledve egyre több ismerős arc került elő a tegnapi közös várakozásból. Az ígért 13:40-es indulást majdnem tartottuk is, és megkezdődhetett a 11 és fél órás repülőút. Vagyis angol idő szerint éjjel 1:00-re, magyar idő szerint éjjel 2:00-re, thai idő szerint pedig reggel 7:00-re értünk be Bangkokba.

Végülis az eredeti tervhez képest csak 22 órát késtünk.

IMG_1480.JPG

IMG_1510.JPG

Thaiföld – 3. nap

2014. augusztus 24. – Az utazás napja

Nem várt fordulat, mégis jelentkezem.

Délelőtt még pakolás, rendrakás várt ránk. De jól haladtunk a dolgainkkal, így a végén még vártunk is Lacira, a magyar sofőrünkre.
Laci 12 órára jött értünk, és vitt minket a reptérre. Egy óra autózás után jöhetett a reptéri szokásos procedúra, majd egy könnyed ebéd. Szinte igyekeztünk a beszálló kapuhoz, ugyanis még nem tudtuk mi vár ránk.

IMG_1459.JPG
15:40-kor indult volna a repülő Bangkokba, de valami technikai hiba lépett fel a repülőgép víz ellátási rendszerében, így cirka 4 órát vártunk, közben epekedve hallgattuk az újabb és újabb hangosbemondós információkat. Alapvetően tudtuk, hogy Bangkokban lenne 3 óránk az átszállásra, és ha oly későn indulna a gépünk, akkor is óránként megy repülő Bangkok és Koh Samui között. Ráadásul ott szintén van 3 óránk hogy elérjük a kompot, amely átvisz majd minket Koh Tao szigetére, így aztán nem aggódalmaskodtunk. Kaptunk fejenként 5£ (2.000,-Ft) költőpénzt kupon formájában, amit bármire be lehetett váltani a reptéren. Utólag kiderült mégsem bármire. Persze ez annyira tipikus, hogy pont akkor kapod meg a kupont, amikor visszaérkezel 5 kávéval a kezedben…
Végül a Mókus Örs 25 fontját borra és gin tonicra költöttük.

IMG_1462-0.JPG

IMG_1460-0.JPG

IMG_1461-0.JPG
Aztán este fél 7-re megtudtuk a szerelő csapat és a British Airways közös döntését: törölték a járatunkat. A tervek szerint legkésőbb holnap délután ugyanebben az időben megpróbálnak minket eljuttatni Bangkokba. A problémánk hogy nekünk még Bangkokból tovább kell mennünk. A Bangkok – Koh Samui járatot intézi a British Airways, de a Koh Samui – Koh Tao kompot nekünk kell módosítanunk, illetve a szálláson is jeleznünk kell, hogy egy kicsit csúszásban vagyunk.
A légitársaság biztosítja a vacsoránkat, a szállásunkat a repülőtér közelében, a szállásra menő transzfert, aztán a reggelinket, majd a holnapi visszajövetelt a reptérre. A légitársaság üzen a szállodán keresztül, hogy pontosan mikor is legyünk a reptéren. Izgi. És reménykedhetünk, hogy felszabadul egy másik nagy gép, amit akár már délelőtt beállítanak a mi szállításunkra.
Így aztán lemondtunk a nagyböröndjeink kiváltásáról, már csak azért is, mert mindannyian tettünk be a kézipoggyászba egy rövid nadrágot, tiszta pólót, tiszta bugyit, hogy ha majd Bangkokba a finom melegbe megérkezünk, akkor befizessük magunkat egy reptéri zuhanyra, és legyen tiszta ruhánk. Ez most pont jó lesz holnapra. Vissza ki kellett csekkoljunk az útleveleinkkel, de egész ügyesen csináltuk, köszönhetően az örsvezető rátermettségének.
Este 1/2 8-ra értünk a légitársaság által megjelölt Premier Inn szállodába. A vacsora viszont csak este 1/2 10-től volt. Na addigra jó éhesek voltunk. Előtte viszont lejátszottunk egy nagy UNO party-t a bárban.

Szóval ez csak egy majdnem utazós nap volt. Mindenestre a reptéren eltöltöttünk több, mint 6 órát.
Jelentkezem ha van fejlemény, változás. Ha nem írok, az azt jelenti, hogy úton vagyunk a célállomás felé.

Thaiföld – 2. nap

2014. augusztus 23. – A kihívás napja

Az örsön belül kb úgy tartjuk a szülinapokat, mint a Huszár családban: negyedévben egyszer. Ez egészen egyszerű, mert szépen eloszlik a társaság. Eddig úgy nézett ki, hogy a tavasz Esztoé, a nyár Bandié, az ősz Orsié és a tél Dióé. Nincs több évszak, szóval valakinek osztoznia kell. Dani nyári gyerek. Tehát nyár végén akkor hány szülinapot tartunk innentől kezdve? Igen-igen!

Na de mielőtt a szülinaposokra terelném a szót, leírom hogy délelőtt videót próbáltunk forgatni… De végülis ez még titok, szóval inkább mégiscsak maradjunk a szülinapi témánál.

_ORS6906

_ORS6907

_ORS6923

Dióék nem akármivel készültek a nyáriak köszöntésére: elment a csapat egy kalandparkba itt London mellett, és egész délután ott voltunk. Először magasra felmásztunk majd a magasban kusztunk-másztunk vékony köteleken és végül drótkötélen leereszkedtünk. Mindenki nagyon élvezte. Bár Dani és Bandi arcán kisebb csalódás volt felfedezhető, amikor megérkezésünkkor meglátták itt a parkban a segway-t. A lényeg hogy ők nem tudták, hogy mit fogunk csinálni, és a segway láttán reménykedni kezdtek. De aztán kiderült számukra, hogy mászni megyünk. Élvezték, és a csalódottság eltűnt hamar az arcukról.

IMG_0046

IMG_0057

fotó-2

fotó

A segway egy olyan kis jármű, amin két nagy kerék között van egy talprész, amire két lábbal fel lehet állni, majd a talp rész előtt lévő karba kapaszkodva lehet irányítani és hajtani a járgányt. Nagyon vagány meg nagyon élvezhető.
Eszto és Dió nagyon is tudta, hogy a szülinaposok ettől megőrülnek majd és irigykedve nézik a segway túrázókat.
A mászás után gondoltuk eszünk egy szendvicset. De annyira bénák vagyunk, hogy elmentünk egy ilyen helyre pénz nélkül, mindenkinél csak bankkártya volt. Jobban mondva Daninál volt 20 svájci frank, de azt nem próbáltuk meg elsütni a park büféjében, ahol a csak készpénz felírat tátongott. A park mellett kis tó mentén beülős kedves kis hely várta a hozzánk hasonlóan csak bankkártyával közlekedő népeket.
Visszatérve jött a fiúknak az igazi meglepetés, mert hogy elmentünk végül segway-jel is egy egyórás erdei túrára. Kaptunk egy gyors, 3 perces segway továbbképzést, majd egy 10 perces gyakorlási lehetőséget és már indultunk is. Egy másik csapattal mentünk együtt, így voltunk 14-en. Nagyon szép erdős részen mentünk keresztül. Nagyon klassz volt.

IMG_0082

IMG_0089

Mikor visszaértünk még “oklevelet” is kaptunk.

fotó-4

Ráadásul a forgatókönyv nagyon jól volt megírva, ugyanis ahogy letettük a segwayt, és elindultunk a kocsihoz elkezdett szakadni az eső.
Vacsorára egy karibi étterembe mentünk Londonban. A nap végére, már este fél 9-re “kifingtunk” – mondta Dani.

Előre láthatóan ma déltől számítva több mint 24 órán át utazni fogunk kisebb megszakításokkal, mert átszállunk Bangkokban, majd Koh Samui szigetén. Kérjük ne aggódjatok, jelentkezünk, amint tudunk, és persze amint lesz net…