USA & Kanada – Összegzés

Röviden összefoglalva csak annyit tudunk mondani, hogy nagyon jó nyaralásunk volt, és ezt nem is részletezném tovább, hiszen maga a blog is erről kellett tanúskodjon.

Viszont itt van néhány adat érdekességként azoknak, akik szeretik a számokat és a statisztikát.

– 25 nap
– 3 ország (Anglia: 1,5 nap Amerika: 14 nap, Kanada: 10 nap)

– megtett km: ~ 19.767 Km
— ebből repülővel 14.040 km
— ebből kocsival 5.727 km (3.625 km Amerikában, 2.102 km Kanadában)
— bérelt kocsival, általunk vezetve: 4.422 km
— Judit kocsijával ~ 1.305 km

– 10 különböző szállás

– Dokumentációs eszközeink:
— Nikon D90 tükörreflexes fényképezőgép
— Leica D-Lux 6 kompakt fényképezőgép
— GoPro Hero 3 kamera
— 2 db okos telefon
— Blog

– Keletkezett károk:
— Bandi talpán 4 vízhólyag (a dokumentáció itt kicsit hiányos, mert kép nem készült róla).
— Orsi nagylábujja belillult, de ennyivel megúszta.
— Egy darab bőrig ázás, de másnapra minden megszáradt.
— Zöld bőrönd egyik kereke kitört, de igyekszünk a biztosítást érvényesíteni.

Időben jelzem, ha ezek után majd újra lesz mit olvasni a blogon.

USA & Kanada – 23. nap

2013. augusztus 23. péntek

Montreal-t reggelre kicserélték: az esős, elhagyatott, nyúzott városból egy napsütötte, élettelteli, nyüzsgő hely lett. Mintha nem is ugyanabban a városban ébredtünk volna, mint amibe lefeküdtünk…
Reggeli után kipróbáltuk milyen Montrealban napsütésben biciklizni. Képzeljétek jobb, mint esőben, sokkal jobb. Végülis délután fél 4-ig csavarogtunk. Megnéztük a helyi Notre-Dame Templomot, majd a Notre-Dame Bazilikát, és végül a Notre-Dame Kápolnát. Ma ilyen Notre Dame nap volt. Egyik szebb volt belülről, mint a másik. A bazilika volt az egyik.

20130824-083037.jpg

20130824-083052.jpg

20130824-083100.jpg

20130824-083109.jpg

20130824-083116.jpg

20130824-083122.jpg

20130824-083131.jpg

20130824-083203.jpg

20130824-083211.jpg

20130824-083216.jpg

20130824-083223.jpg

20130824-083229.jpg

20130824-083235.jpg

20130824-083241.jpg

20130824-083249.jpg

Délután kicsit kiszúrtunk magunkkal, ugyanis nem gondoltunk előre a péntek délutáni csúcsforgalomra. Csak arra gondoltunk, hogy elindulunk délre, New York felé, aztán majd valahol megszállunk, attól függően, hogy meddig jutunk kocsival, illetve meddig lesz türelmünk vezetni.
A dugó arra jó, hogy az ember ismerkedjen, meg fotózzon. A Californiai rendszám alapján megállított minket egy srác a dugóban, hogy ez most komoly, hogy mi Californiából jöttünk? Mondtuk neki, hogy nem, hanem Magyarországról. Aztán elmeséltük neki, hogy New Yorkban béreltünk a kocsit ezzel a rendszámmal. Megnyugodott, majd jó utat kívánt.
Na, és közben még a gyönyörűséges kamionokat lehetett újból fotózni. Majd 45 percbe került kijutni a 8 km-es kivezető szakaszon Montrealból, pedig nem volt baleset, csak erős forgalom.

20130824-083333.jpg

20130824-083340.jpg

20130824-083346.jpg

20130824-083353.jpg

Már du 5 előtt a határon voltunk, ami egész gyorsan ment. Eleve sok kapu működött, és csak 2 autó állt előttünk. Kedvesen kifaggatott minket a határőr bácsi, azt továbbengedett minket.
Nagyon szép tájon utaztunk végig. Reggel néztem a térképet, hogy milyen úton megyünk majd, és mi minden mellett fogunk elhaladni. Akkor tűnt fel, hogy Schroon Lake mellett is elmegyünk, ami számomra azért hangzott ismerősen, mert az egyik gyerekkori barátnőm (Kinga) ott él a férjével és a három gyerekével. Még reggel írtam neki, gondoltam hátha tudunk találkozni, ha mást nem, legalább egy puszi erejéig. Sajnos épp nyaralnak egy másik államban, a férje szüleinél. Mindenesetre Schroon Lake mellett álltunk meg vacsorázni, ezzel is gondolva Kingáékra.

20130824-083439.jpg

20130824-083446.jpg

20130824-083453.jpg

20130824-083500.jpg

Bandi is és én is nagyon éberen bírtuk az estét, így este 1/2 10 után kezdtünk szállást keresni. Furcsa volt, mert ahogy besötétedett hirtelen tök nagy lett a forgalom, míg előtte, világosban meglepően kevesen voltak az utakon.
Végül egy út menti motelben aludtunk, külön kérve hogy földszinti szobát adjanak, mert minden csomagot be akartunk vinni, hogy teljesen újra rendezzük a bőröndöket, gondolva a repülőútra.
Csak arra nem gondoltunk, hogy valaki éjfél után kap fölöttünk egy szobát, és amikor lép egyet a szobában az olyan lesz mintha a fejünkön gyalogolna… Végül ő is lefeküdt aludni…

USA & Kanada – 22. nap

2013. augusztus 22. csütörtök

Reggel Bandit hagytam kicsit tovább aludni, negyed 10-ig bírtam csendben maradni. Sajnos már a hangokból tudtuk, hogy milyen idő van kint, ugyanis dörgött az ég. Mire megkávéztunk és megreggeliztünk, addigra nem esett már oly nagyon. Bementünk sétálni a városba, arra a részre, ahol előző este nem voltunk: ez a piac és környéke.

20130823-084837.jpg

20130823-084842.jpg

20130823-084849.jpg

20130823-084856.jpg

20130823-084902.jpg

20130823-084909.jpg

20130823-084915.jpg

20130823-084922.jpg

Következő célpont: Montreal, ami két óra volt kocsival. Erre az éjszakára is kerestem előre szállást 2 nappal ezelőtt. Könnyedén meg is találtuk. Ez nincs annyira a belvárosban, de még ez is elég központi részen helyezkedik el.
Nem esett az eső, aminek örültünk. Elindultunk be a városba és két sarokkal lejjebb találtunk egy olyasmi bringa kölcsönzőt, mint New Yorkban. Ha fél órán belül visszaviszed, akkor csak az egyszeri alapdíjat kell fizetned, utána 24 órán belül bármikor és bármennyiszer újra felveheted a biciklit. Sikeresen fel is vettük a bicikliket, mikor elkezdett esni az eső. Először visszamentünk a szállásra, hogy a nagy fényképezőgépet, ami csak úgy magában lifegett a hátamon és kezdett ázni, azt felvigyem a szobába, helyette kis fényképezőgép + táska megoldást választva. Eső ellenére elmentünk biciklivel a folyópartra. Ott le is tudtuk rakni a bicikliket, és az egyre erősödő eső elől beülni egy étterembe. Mire beültünk már szakadt, így aztán szépen lassan vacsoráztunk, gondolva hátha elmúlik mire végzünk. Vagy négyszer is nagyon erősen esett, aztán mindig egy kicsit alább hagyott.

20130823-085027.jpg

20130823-085016.jpg

20130823-085032.jpg

20130823-085021.jpg

20130823-085053.jpg

20130823-085059.jpg

20130823-085300.jpg

20130823-085308.jpg

20130823-085313.jpg

A sajttorta végére egész kellemesen szemerkélt csak. Igen, hoztunk esőkabátot mind a kettőnknek. Meg is van a piros nagybőröndben valahol…
Elindultunk hazafelé, hiába volt még csak 7 óra. 2-3 boltba bementünk nézelődni, csak hogy addig se ázzunk. Aztán egyszer csak elállt az eső. Akkor meg visszafordultunk a város felé, és újra bringát kölcsönztünk. Tekeregtünk a városban, közben szépen lassan besötétedett. Végül elindultunk biciklivel haza. Nagyon sűrűn vannak a belvárosban ezek a bicikli pontok, így nyugodt szívvel mentünk, ráadásul kinéztük a térképen, hogy a közelünkben hol fogjuk majd lerakni a kerékpárt.

20130823-085442.jpg

20130823-085447.jpg

20130823-085455.jpg

20130823-085503.jpg

20130823-085511.jpg

20130823-085518.jpg

20130823-085525.jpg

20130823-085532.jpg

20130823-085552.jpg

20130823-085602.jpg

20130823-085613.jpg

20130823-085621.jpg

20130823-085813.jpg

20130823-085821.jpg

20130823-085829.jpg

20130823-085836.jpg

Már aránylag közel voltunk, amikor kilyukadt a dézsa, és ömlött belőle az eső. Viszont ezzel egyidőben gyorsan fogyott a türelmünk, valamint a bicikli visszavivésére maradt időnk. Persze nem találtuk a térképen kinézett bringa lerakó helyet… Vagy négyszer megnéztük a térképet… A vége, hogy szó szerint bőrig ázva, de sikeresen teljesítettük a küldetést.

20130823-085932.jpg

USA & Kanada – 21. nap

2013. augusztus 21. szerda

A terv az volt, hogy az Ontario tavon elterülő 1000 sziget-nek nevezett természeti jelenséget megnézzük. Az út 3,5 óra (nem számolva a dugó lehetőségével, valamint egy kávé megszerzésével, és annak későbbi kipisilésével), a hajó pedig 12:30-kor indult, ezért 8 körül el akartunk indulni. Ráadásul a városon át kellett verekednünk magunkat, ami plusz időt jelentett. Az előző esti késői hazaérkezésnek az lett a vége, hogy már se erőm, se kedvem nem volt összepakolni a cuccainkat, ezért az is reggelre maradt. A fiúk még aludtak, én már csomagoltam. Végül 8 óra 10 perckor már a kocsiban ültünk.
Az autópályán max 100 km/óra a megengedett, 120-tól büntetés jár 95 kanadai dollár (~20 e Ft.), 130-tól meg 220 dollár (48 e.Ft.). Így aztán nem rohantunk sehova.
Délben meg is érkeztünk abba a városkába, ahonnan indult a hajó kirándulás. Ez egy 2 és fél órás hajóút volt a Saint Lawrence folyó és az Ontario tó találkozásánál, a kanadai és az amerikai határvonal mentén. Valamelyik sziget amerikai területen van, valamelyik meg kanadai, és tulajdonképpen csak a neve Ezer Sziget, igazából 1864 sziget található itt egymás hegyén-hátán. Itt van például a legkisebb határátkelő is, két aránylag egymáshoz közeli szigetet összeköt egy híd. A híd egyik végén kanadai sziget áll, a másik végén amerikai. A híd egyik és másik végén is kint van az adott ország zászlaja. De mi van a híd közepén??? (Választ az egyik képen láthatjátok, tessék megkeresni, hogy melyiken is!) Nem minden sziget lakott, és van, hogy egy-egy szigetnek csak egy tulajdonosa van, aki aztán építkezik, ki szerényebben, ki gazdagabban…

20130822-153958.jpg

20130822-154005.jpg

20130822-154012.jpg

20130822-154019.jpg

20130822-154024.jpg

20130822-154031.jpg

20130822-154037.jpg

20130822-154042.jpg

20130822-154048.jpg

20130822-154053.jpg

20130822-154104.jpg

20130822-154113.jpg

20130822-154118.jpg

20130822-154128.jpg

20130822-154135.jpg

20130822-154142.jpg

20130822-154149.jpg

20130822-154155.jpg

20130822-154201.jpg

20130822-154208.jpg

20130822-154216.jpg

20130822-154227.jpg

20130822-154235.jpg

20130822-154242.jpg

20130822-154251.jpg

20130822-154302.jpg

20130822-154316.jpg

20130822-154323.jpg

Délután 3-ra értünk vissza a partra, ahol egy picit nézelődtünk még, majd elindultunk Ottawa felé. Előző este még kerestem szállást, hogy könnyebben legyünk, mikor megérkezünk. Egészen bent a belvárosban találtam egyet, ahol a kocsival lehet parkolni is.
Ottawa kedves város, nekem jobban tetszik, mint Toronto. Torontóban minden olyan új, én viszont szeretem a régi épületeket. Mivel a belvárosban volt a szállásunk, könnyű volt egy részét még az esti naplementében megnézni.

20130822-154403.jpg

20130822-154413.jpg

20130822-154421.jpg

20130822-154430.jpg

20130822-154439.jpg

20130822-154448.jpg

20130822-154457.jpg

20130822-154506.jpg

20130822-154514.jpg

20130822-154523.jpg

20130822-154532.jpg

20130822-154541.jpg

20130822-154550.jpg

20130822-154601.jpg

A Parlament épületénél láttuk, hogy este fél 10-kor lesz valami kinti program, még hozzá olyan, hogy a parlament épületére vetítenek majd valamit. Vacsora után visszamentünk megnézni. 3 dolgot kaptunk egyszerre: angol és francia nyelvórát, valamint történelem órát.

20130822-154654.jpg

20130822-154700.jpg

20130822-154707.jpg

20130822-154715.jpg

20130822-154722.jpg

20130822-154728.jpg

20130822-154734.jpg

20130822-154744.jpg

20130822-154753.jpg

20130822-154759.jpg

USA & Kanada – 20. nap

2013. augusztus 20. kedd

Laci Torontonak egy olyan részén lakik, ahol egy gyönyörű park van tőle egy-két utcára, ráadásul elég nagy park. Reggel a parkban reggeliztünk. Baromi hangulatos volt. Utána Laci ment dolgozni, mi meg visszasétáltunk a házhoz a kocsinkért.

20130821-181939.jpg

A Niagarából sosem elég! Ezért aztán újfent elmentünk megnézni, csak most a kanadai partról. Mindenki, akivel Kanadában találkoztunk csak azt magyarázta, hogy a kanadai oldal mennyivel szebb. Véleményem szerint nem feltétlenül szebb, inkább más, és ettől érdekes. Tényleg sokkal több a program lehetőség a Niagara mellett a kanadai oldalon, mint az amerikai oldalon, meg hát más a látvány! Nem volt vészesen sok a turista, bár amikor valami programot be szerettünk volna fizetni, akkor mindig 2-3 órával későbbre kaptunk csak jegyet. Így sajnos a Niagara vízesés mögé való bemenésről is lemaradtunk, meg egy gyors Jet hajókázásról is.

20130821-182017.jpg

20130821-182024.jpg

20130821-182030.jpg

20130821-182037.jpg

20130821-182043.jpg

20130821-182051.jpg

20130821-182056.jpg

20130821-182101.jpg

20130821-182108.jpg

20130821-182116.jpg

A vízesés után kocsival elmentünk a Niagara on the Lake nevű városkába. Kb. egy óra volt az út kocsival, amit én végig is aludtam. Nagyon helyes kis utcák, kedves kis boltok. Eléggé turista csalogató hely, ettől aztán tele is volt turistákkal. Végül ott ebédeltünk délután.

20130821-182151.jpg

20130821-182156.jpg

20130821-182202.jpg

20130821-182207.jpg

Új útitárssal bővült a csapatunk, szeretném Nektek bemutatni Gordont. (Nem mi adtuk neki a nevet, mikor adoptáltuk, akkor jelezték, hogy így hívják.) Gordon engedelmes, jól szolgál kispárnaként autós bealvások idején, különben pedig ő is be van kötve a kocsiban, nehogy baja essen. Viszont nem akar hátul ülni, így mindig valamelyikünk ölében tapossa a kilométereket.

20130821-182745.jpg

Amikor hazaértünk Lacihoz, kicsit elpilledve kezdtük el tervezgetni a maradék pár napunkat. Végülis arra jutottunk, hogy pihenni majd otthon is lehet, most menjünk amíg csak lehet.
Közben Laci is hazaért, és vele együtt mentünk be a városba vacsorázni, meg csavarogni, illetve fagyizni. Éjfél után értünk haza.

20130821-182916.jpg

20130821-182923.jpg

20130821-182930.jpg

20130821-182934.jpg

20130821-182945.jpg

20130821-182952.jpg

USA & Kanada – 19. nap

2013. augusztus 19. hétfő

Reggel úgy keltünk, hogy a Lacival (torontói szállásadónkkal) együtt reggelizhessünk a sarki kávézóban még mielőtt ő elmenne dolgozni. Így már 9-kor túl voltunk a reggelin és az első kávén.
Metróra szálltunk, és a belvárosig meg se álltunk. Elsőre a CN Tower-ba mentünk, ami egy 553 méter magas torony a város közepén. A 110-dik emeleten van az első kilátó, valamint az üvegpadló, amin keresztül lehet menni, miközben lelát az ember. A kilátó és az üvegpadló után még magasabbra mentünk: 147-dik emeleti SkyPod nevű kilátóba. Nagyon klassz látvány fogadott minket. De a toronyban volt 3D mozi is, szimulációs film és bolt. Sikerült 2 órát ellennünk ott.

20130820-181808.jpg

20130820-181813.jpg

20130820-181819.jpg

20130820-181826.jpg

Torontóban rengeteg az új épület, majd mindent az elmúlt öt évben építettek. Konkrétan keresnünk kellett a régebbi epületeket, mert annyira minden új, legyen az irodaház, vagy lakóház.
Kóvályogtunk a városban, de szó szerint kóvályogtunk, és közben mindig találtunk üres padot, amiről meg voltunk győződve, hogy csak ránk vár. Hiába terveztük el, hogy tetőtől talpig végigjárjuk a várost, ez nem egy olyan nap volt.

20130820-181902.jpg

20130820-181908.jpg

20130820-181914.jpg

20130820-181921.jpg

20130820-181926.jpg

20130820-182101.jpg

Estére viszont Laci szervezett nekünk egy nagyon vagány programot. Az egyik barátja, Zsolt hobbi pilóta. Ő elvitt minket egy négyszemélyes kisgéppel repülni. Még világosban indultunk, elmentünk a Niagara fölé, majd úgy jöttünk vissza, hogy az esti kivilágításban is megcsodálhassuk a várost. Nagyon szép volt, ráadásul nem repültünk sokkal magasabban, mint maga a CN Tower teteje van.
Szóval mondhatjuk, hogy egész nap a fellegekben jártunk…

20130820-182423.jpg

20130820-182428.jpg

20130820-182432.jpg

20130820-182438.jpg

20130820-182445.jpg

20130820-182450.jpg

20130820-182628.jpg

20130820-182633.jpg

20130820-182640.jpg

20130820-182658.jpg

20130820-182705.jpg

20130820-182712.jpg

20130820-182720.jpg

20130820-182741.jpg

20130820-182748.jpg

20130820-182755.jpg

20130820-182802.jpg

20130820-182809.jpg

USA & Kanada – 18. nap

2013. augusztus 18. vasárnap

Kicsit előbb keltünk, hogy 9 körül elinduljunk Torontoba. Estére terveztük csak az érkezést Torontoba, de Sanyi Laci barátunk, akihez megyünk, ő jelezte, hogy már vár minket, és menjünk előbb, ha tudunk. 2,5 – 3 óra az út, de akkor azt nem számoltunk bele, hogy kávézót kell keresni. Mindenhol csak a regular (vizes, híg) kávé van, alig-alig találni olyan helyet, ahol lenne eszpresszó. 5-dik helyen volt.

Délután 1-kor már Torontoban voltunk a Québec Avenue 77 alatt. Itt lakik Laci, akinél most lakunk 3 napig.

Nem sokáig vacakoltunk, bementünk a városba, az Ontario tó partjára sétálni egy nagyot, meg enni. Nagyon helyes város Toronto, íme amit eddig láttunk belőle:

20130818-231902.jpg

20130818-231910.jpg

20130818-231918.jpg

20130818-231925.jpg

20130818-231931.jpg

20130818-231944.jpg

20130818-231950.jpg

20130818-231956.jpg

20130818-232004.jpg

20130818-232013.jpg

20130818-232024.jpg

20130818-232031.jpg

20130818-232036.jpg

USA & Kanada – 17. nap

2013. augusztus 17. szombat

A bőséges reggeli után 10-kor indultunk, 3 tervvel a tarsolyunkban.
Az első Greig’s Caves, vagyis Greig barlangjai. Egy 12 barlangból álló másfél órás túrát csináltunk. Jó kis kirándulás volt.

20130817-225545.jpg

20130817-225552.jpg

20130817-225557.jpg

20130817-225605.jpg

20130817-225616.jpg

20130817-225626.jpg

20130817-225635.jpg

20130817-225643.jpg

20130817-225651.jpg

20130817-225702.jpg

20130817-225715.jpg

20130817-225737.jpg

20130817-225722.jpg

Utána átmentünk a Miller tóhoz, ami a félszigeten belül talán a legnagyobb tó. Először ettünk ebédnek egy levest, majd béreltünk kenut, és evezőset játszottunk. Nagyon klassz idő volt ma is, kellemes napsütés és 24 fok. Pont jó. Ettünk is, eveztünk is, erre kellett egy kicsit pihenni, kifeküdtünk a tó partján a fűben, és a nyaralásunk során – ha jól emlékszem – most tartottunk először délutáni pihenőt.

20130817-230005.jpg

20130817-230012.jpg

20130817-230019.jpg

20130817-230029.jpg

A délutáni szundi elhúzódott, de sebaj. A harmadik tervünk a barlangtúrán és a kenuzáson túl az volt, hogy egy vízesést megnézzünk. Ezen a környéken több vízesés is van, de egyik se olyan, ami egy hatalmas vízomlás, hanem sok apró lépcsőből álló vízesések sora. Megnéztem tegnap este mind a négyet a neten, amikről tudtam, hogy itt vannak, és megállapítottam az egyikről, hogy Bandi ezt nagyon szeretni fogja. Így aztán ma kérdés nélkül ehhez a vízeséshez mentünk. Mind kettőnk szerint ez volt a nap csúcsa. Baromira élveztük, ugyanis bele lehetett sétálni, sőt Bandi még ugrált is.

20130817-230151.jpg

20130817-230156.jpg

20130817-230204.jpg

20130817-230212.jpg

20130817-230227.jpg

20130817-230236.jpg

20130817-230245.jpg

20130817-230253.jpg

20130817-230303.jpg

20130817-230314.jpg

Ehhez a vízeséshez közel van egy híres strand, amit akkor már megnéztünk, ha már itt voltunk. Már este fél 8 volt, de még sokan voltak. És egyre több kutyás. Nagyon élveztük a kutyukat, ugyanis nekem már hiányzik a mi Bundánk…

20130817-230403.jpg

20130817-230410.jpg

20130817-230417.jpg

USA & Kanada – 16. nap

2013. augusztus 16. péntek

Nem ez volt a legnyugodtabb éjszakánk, de végülis valamivel kevésbé fájt reggel a lábujjam, mint előző este.
Este megismerkedtünk egy kanadai párral, akik szintén Jeffnél szálltak meg, adtak néhány tippet, hogy miket érdemes megnézni itt Bruce Peninsula környékén, illetve ha innen tovább megyünk, akkor Toronto és környékén, vagy azon túl. Este az is kiderült, hogy a szálláshoz jár reggeli, így reggelinél kaptunk még újabb tippeket tőlük.

Reggeli után, 10 körül indultunk el Tobermory nevű városba, ami arról híres, hogy ennek a félszigetnek a legészakibb pontja. Egy óra oda az út a szállásunktól, onnan pedig van komp a környező szigetekre. Kinéztünk egy olyan hajót, ami egy hatalmas elsüllyedt roncshoz vitt minket, de mivel ez egy nagyon sekély vízben van, így könnyedén láthattuk a hajóból is.

20130817-093701.jpg

20130817-093706.jpg

20130817-093712.jpg

20130817-093717.jpg

20130817-093725.jpg

20130817-093732.jpg

Utána pedig Flowerpot Islandre vitt minket a kishajónk, ami expressz járat volt, így konkrétan 70 km/órával repesztett a vízen, úgy vette be a kanyarokat, hogy csak dölöngéltünk jobbra – balra, sőt én még a hátizsákot is felkaptam a hátamra, nehogy a vízben kössön ki a teljes vagyonunkkal és az összes iratunkkal együtt. Ráadásul a 80 fős hajón csak 20-an voltunk, de nem volt ez így visszafelé. Sajnos előre meg kellett mondani, hogy melyik járattal jövünk majd vissza. Nem gondoltuk, hogy ennyire jól fogjuk magunkat érezni, így két órát adtunk magunknak, már csak azért is, mert tudtuk, hogy ez egy elég pici sziget. Viszont nagyon szép volt, elgyönyörködtünk benne két óra hosszat úgy, hogy észre se vettük, és már szedhettük is a lábainkat visszafelé a kishajónkhoz. Bandi még fürdött is ebben a jéghideg vízben, bár szép napunk volt, sütött a nap, de 24 foknál nem volt több, a víz meg max 17 fokos lehetett.
Jelentem a lábujjam elindult a gyógyulás útján a Huron tó kellően hideg vizének simogatását követően.

20130817-093813.jpg

20130817-093820.jpg

20130817-093825.jpg

20130817-093831.jpg

20130817-093837.jpg

20130817-093845.jpg

20130817-093852.jpg

20130817-093902.jpg

20130817-093907.jpg

20130817-093912.jpg

20130817-093920.jpg

20130817-093926.jpg

20130817-093932.jpg

20130817-093941.jpg

20130817-093950.jpg

20130817-094000.jpg

20130817-094009.jpg

20130817-094017.jpg

20130817-094029.jpg

20130817-094037.jpg

20130817-094044.jpg

20130817-094052.jpg

20130817-094101.jpg

20130817-094108.jpg

20130817-094115.jpg

20130817-094206.jpg

Innen kocsival 10 percre volt egy olyan hely, ahonnan egy gyalogtúra vezetett. Ezt a helyet ajánlották új kanadai barátaink. Mondták, hogy egy fél órás túrázás után nagyon szép lesz a kilátás. Igazat mondtak, nagyon klassz látvány fogadott minket. Már a túra közben is nagyon hangulatos volt, ahogy meg-meg pillantottuk a környező tavakat, meg az erdőbe be-besütő napot. 2 kis tavacska mellett is elmentünk, míg a Grotto nevű kilátó részhez értünk.

20130817-094252.jpg

20130817-094258.jpg

20130817-094312.jpg

20130817-094305.jpg

20130817-094320.jpg

20130817-094328.jpg

20130817-094439.jpg

20130817-094454.jpg

Meg kell jegyeznem, hogy a kanadaiak kedvesek, figyelmesek, nagyon nyugodtan vezetnek, óvják a környezetüket, tiszták, rendezettek, nyitottak az idegenek felé, és természetes a számukra, hogy az ember egy normális rendes lény, aki nem a bűnözésre teremtetett, emiatt aztán megbíznak egymásban is, és az idegenekben is.

A kanadai pár javasolt nekünk még egy kis öblöt, aminek már a neve is jól hangzott: “Éneklő homok part”. Aránylag közel volt ez is az előtte felfedezett helyekhez, ezért aztán ide is elmentünk, hogy majd itt megnézzük a naplementét.
Bandi jól megviccelt, mivel ahol letettük a kocsit onnan vagy 5-6 percet sétálni kellett a partra. Ahogy mentünk oda át egy homokos , kihalt részen Bandi egyszercsak elkezdett dúdolni valamit halkan, majd gyanútlanul megállt, rámnézett, és tök komolyan megkérdezte, hogy hallottam-e. És igen, én hallottam, még gondoltam is magamban, hogy mi a csuda ez, valahol netán szól a zene? De ez mégse olyan… Mentünk tovább, megint hallom a hangokat. Ránézek, hogy vajon ő is hallotta-e, hogy ezek a homokszemek tényleg énekelnek. De aztán meglátta a szemeimben a kérdőjelet és elnevette magát. Pedig kezdtem totál bevenni.
Na, ez nem annyira volt kedvünk szerint való hely, így itt csak megmártottuk a lábunkat, sétáltunk egy kicsit, és tovább is indultunk. Mondjuk ebben annak is nagy szerepe volt, hogy baromi éhesek voltunk már, reggeli óta csak ropit ettünk.

20130817-094544.jpg

20130817-094552.jpg

20130817-094600.jpg

Beültünk a tegnapi vacsorázós helyükre, mivel annyira jó volt a tegnapi vacsoránk, és még sok kipróbálatlan étel maradt az étlapon. Ráadásul közel volt a szálláshoz, tudtuk, hogy teli gyomorral már csak a kis szobánkra fogunk vágyni.

USA & Kanada – 15. nap

2013. augusztus 15. csütörtök

Reggel 15 fokra ébredtünk. A faház nem igazán tartotta a meleget… Kint éjszaka 10 fokra lehűlt a levegő, és hát ez elég rendesen érződött bent is. Konkrétan nem akartunk felkelni emiatt. Aztán csak sikerült, így elmentünk a tegnapi vacsorázós helyre reggelizni, aztán a Huron tó partjára egy kicsit sétálni. Ahhoz képest, hogy Grand Bend nevű hely nem egy nagy város, mégis élettelteli, nyaralók, fürdőzők, sétáló utcácska, boltok, minden van.

20130816-081035.jpg

20130816-081041.jpg

20130816-081048.jpg

20130816-081059.jpg

20130816-081107.jpg

Fél 11-kor indultunk el, a tó mentén haladtunk északra. Elvileg két és fél órás lett volna az út, de egy helyen elnéztem az utat, és így kerültünk egy fél órát, meg kávézni is megálltunk.

20130816-081216.jpg

20130816-081225.jpg

Amit kinéztünk szállást még tegnap este ott nem volt hely, nekiálltunk keresgélni ennek a félszigetnek a közepe táján, amin itt vagyunk a Huron Lake-n, de úgy tűnik itt is szezon az augusztus. Vagy 4-5 helyen jártunk, mikor betévedtünk egy tök kedves nénihez, akinek ugyan nem volt szállása, de addig nem akart minket elengedni, míg nem segít egyet találni. Felhívta Jeff-et, majd nevettek valamin miután megkérdezte, hogy ma estétől 3 éjszakára van-e kiadó szabad szobája egy fiatal pár részére. Itt már sejtettük, hogy a nevetés mögött az áll, hogy ezek a balgák azt hiszik, hogy találnak majd szabad szobát. De mire felocsudtunk a néni már betűzte is az Orsi nevet Jeff-nek, jelezve hogy minket várjon.

Így visszajöttünk az első szállás nézésünk mellé, és megkerestük Jeff-et. Jeff is és a háza is nagyon kedves, a felső szinten van 4 hálószoba meg 3 fürdőszoba, az alsó szinten meg nappali, hall, reggelizős hely… Stb. És nagyon jó a környék. Wiarton nevű városban vagyunk, ami Bruce Peninsula még déli részéhez tartozik, bár annak már a felső felében van. Bruce Peninsula egy Nemzeti Park, mely félszigetként nyúlik be a Huron tóba. A félszigeten bármerre megyünk kisebb-nagyobb tavakba ütközünk. Meg kell hagyni még nem sokat láttunk belőle, de már mind a kettőnknek nagyon tetszik.

Ahogy behordtuk a cuccainkat Jeff házába mellmagasságból elejtettem az iPad-et, ami élivel a nagylábujjam körme alatt egy fél centivel landolt, majd a padlón csúszott tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. Azt hittem bepisilek a fájdalomtól.

20130816-083707.jpg

Így hát egy óra hosszat borogattam, meg jegeltem a lábam. Aztán már csak arra volt erőm, hogy itt a városon belül elsétáljunk egy vacsorás helyre. A város kikötőjéhez elég közel lakunk, arra felé mentünk. Vicces mert a városnak van egy mormotája, akit Wiarton (ez a város neve) William-nek
hívnak. A kikötőnél saját kis lakrésze van, de mellette még ajándék bolt is épült a neve alatt. Februárban tartanak egy fesztivált, mert akkor jön ki Willie a belső kis otthonából a szabadba, és ha visszafordul, akkor soká jön még a tavasz, ha pedig kint marad akkor hamar. Van is egy ilyen film (Bill Murray a főszereplője), ahol Phil a mormotája a városnak.

20130816-084749.jpg

20130816-084754.jpg

20130816-084801.jpg

20130816-084806.jpg