2026. június 9. kedd

Curaçao az ABC-szigetek legnagyobb és legnépesebb tagja. Szárazföldi területe 444 km², amely a lakatlan Kis-Curaçao szigetet is magába foglalja, lakossága pedig 152 849 fő. 2010-ben a Holland Királyság egyenjogú országává vált Hollandia, Aruba és Sint Maarten mellett.

Eredetileg az arawak nép lakta Curaçaót is, ám az 1499-es felfedezését követően a kegyetlen spanyol bánásmód következtében szinte teljesen eltűntek, csak kevés vérvonal maradt fenn. A szigetet 1634-ben a hollandok hódították meg. Kiváló adottságú természetes kikötője évszázadokon át fontos kereskedelmi központtá tette. 1662-től a Holland Nyugat-indiai Társaság rabszolga-kereskedelmének egyik központja lett. Tartós holland fennhatóság alá 1815-ben került, majd 1863-ban eltörölték a rabszolgaságot.

A mai terv az volt, hogy kicsit elszakadjunk a fővárostól. Curaçao északi részén, egymástól meglepően közel, két nemzeti park is található: a Christoffel Nemzeti Park és a Shete Boka Nemzeti Park. Konkrétan a két park bejárata mindössze négy perc autóútra van egymástól.

Curaçao legmagasabb pontja a 375 méter magas Sint Christoffelberg, így elsőként ezt vettük célba. A hegy a Christoffel Nemzeti Park része, és ha fel szeretnél jutni a csúcsra, akkor legkésőbb 10 óráig meg kell érkezned. Mi pár perccel 11 előtt gördültünk be, így már a 15 dolláros belépőt sem váltottuk meg, hanem továbbindultunk a Shete Boka Nemzeti Park felé.

A „Shete Boka” papiamentu nyelven annyit jelent, hogy „hét öböl”, és a park valóban ezek mentén vezeti végig a látogatót a sziget vadregényes északi partvidékén. Órákig el lehet nézni, ahogy az Atlanti-óceán hullámai teljes erővel nekicsapódnak a sziklafalaknak. Aztán a víz visszahúzódik, hogy újabb lendületet vegyen, és ismét berobbanjon az öblökbe. Hol több méter magasra felcsapódó vízoszlopokkal, amelyek mindent beterítenek apró vízcseppekkel, hol mély, tompa morajlással, amelyet még a mellkasodban is érzel.

A hét öböl bejárása után, a 33 fokos melegben már kellőképpen vágytunk egy olyan tengerparti szakaszra, ahol fürdeni is lehet. Bandi a Playa Kalkit nézte ki. Ahogy közeledtünk, gyanúsan sok autót láttunk. Rossz érzésem volt: pici part, rengeteg ember. Szerencsére teljesen tévedtem.

Egy kellemes méretű, szépen kialakított partszakasz fogadott bennünket, kiülős-beülős helyekkel, napágyakkal és napernyőkkel. A vízben három nagy napozóplatform is úszott, amelyekhez ki lehetett úszni, fel lehetett mászni rájuk, és akár ott is lehetett sütkérezni a napon. A sok autó ellenére egyáltalán nem volt zsúfolt a strand, a társaság kellemesen eloszlott.

Itt fogyasztottuk el a késői ebédünket is, hazafelé pedig még megálltunk egy jégkrémre, így a vacsora kérdése is megoldódott.

Este először a szállásunk közelében található hangulatos kis térre ültünk ki sörözni, majd a napot a medenceparton zártuk kártyázással. Nem volt benne semmi különleges, mégis pont olyan karibi este volt, amilyennek az ember elképzeli a nyaralást.