USA & Kanada – 14. nap

2013. augusztus 14. szerda

A délelőtti programunk nem volt több, mint reggeli, pakolás befejezése, és búcsúzkodás a nővéreméktől, valamint elmentünk a Costco nevű helyre, ami az otthoni Metro áruházzal ér fel. Magunk be se tudtunk volna menni, mert, mint ahogy otthon is kártya kell hozzá, úgy itt is. Szóval a Judittal mentünk be. Mi leginkább memória kártyát akartunk venni a fényképezőgépbe, meg az András kamerájába, mert az ott elég jó áron van.

Délben elindultunk az Erie Lake nyugati partja felől, Detroit-on át Kanadába. Amit még Magyarországon tervbe vettünk, hogy felmegyünk Kanadába a Bruce Peninsula Nemzeti Parkba az hamar kiderült, hogy egy délben való elindulással nem igazán lehetséges, pláne úgy, hogy azért Detroit-ra is akartunk egy kis időt szánni. Bandi rábökkött egy helyre a térképen, ami már Kanadában van, de még nem oly messze, valahol félúton, és közölte, hogy majd itt keresünk szállást. Ugyanis eddig volt megtervezve pontosan az út, innentől lesz ahogy lesz, csak megyünk majd a fejünk után. Jobban mondva még két fix pont van azért, mert Torontóba időre megyünk, illetve a repülőgéphez is majd csak alkalmazkodnunk kell…

Detroit előtt jártunk fél órával, amikor kitaláltuk, hogy az Erie Lake-et úgy igazán meg se néztük, míg Cleveland környékén voltunk. Ezért aztán lekanyarodtunk a főútról, és bementünk egy világ vége utáni kis faluba, amiről láttuk a térképen, hogy a tó partján van. Nagyjából 3 utcából állt a falu, amelyikből a leghosszabb a tó partján húzódott végig. Az összes ház a tó mentén kisebb gátra épült, és sehol nem volt lejárat a partra. Sőt egyértelmű volt, hogy itt vagy veszel magadnak egy házat, hogy majd a kertedből megnézhesd a tavat, vagy valakihez becsöngetsz egy panoráma nézés erejéig. Végülis András is, és én is elég barátkozós emberek vagyunk, na de eddig nem jutottunk, hogy becsöngessünk. Viszont láttunk eladó házat…
Találtunk egy kis lakatlan telket, azon keresztül láttuk meg a tavat. A tó nem varázsolt el minket, de a falucska aranyos volt.

20130815-091400.jpg

20130815-091406.jpg

20130815-091412.jpg

20130815-091419.jpg

Detroitról tudtuk, hogy nagyon lepukkant az utóbbi tíz évben, mivel bezárták a Ford gyárat, rengeteg lett a munkanélküli, akik sorra arra kényszerültek, hogy ott hagyják a várost, mert nincs munkalehetőség, és a házukat, amit várhatóan senki se vesz meg.
Az úticélunk a belvárosi rész volt, ahol nem feltétlenül ez a jellemző, de a főút mentén több helyen is láttuk a külváros elhagyatott részeit, ami aztán mind a kettőnket érdekelt. Meg kellett nézzük, le kellett fotózni. Nem egyszer lekanyarodtunk a városba bevezető útról kisebb kitérőket téve. Persze nem minden ház lakatlan, de nagyjából minden harmadik, hol bedeszkázott bejárattal és ablakokkal találkoztunk, hol gazzal benőtt házzal, hol meg kiégett házat láttunk. Sok kisvállalkozás ugyanígy be kellett csukja az ajtajait. Elég nyomasztó volt, de közben meg izgalmas. A kocsiból mindenestre nem szálltunk ki, sőt belülről be is zártuk az ajtókat.

20130815-091522.jpg

20130815-091527.jpg

20130815-091535.jpg

20130815-091542.jpg

20130815-091634.jpg

20130815-091701.jpg

20130815-091708.jpg

20130815-091718.jpg

20130815-091725.jpg

20130815-091756.jpg

20130815-091805.jpg

Aztán a belvárosi részt is megnéztük. Az azért szép volt, pláne a folyóparti szakasz. Mondjuk a belvárosban is vannak nagyon szakadt házak, meg olyan többemeletes épület is, amin látszik, hogy évek óta senki sem lakja.

20130815-091943.jpg

20130815-091950.jpg

20130815-091958.jpg

20130815-092005.jpg

20130815-092201.jpg

20130815-092208.jpg

20130815-092216.jpg

20130815-092222.jpg

Detroit után Kanada felé vettük az irányt. Egy nagyon szép hídon mentünk át Kanadába. Vicces, mert tegnap jártunk Berlinben, ma elmentünk Parma és Toledo mellett, majd beugrodtunk Gibraltárra, és ahogy átmentünk Kanadába úgy London szélét is érintettük. Gondoltátok volna? Azt hiszem nincs nagy fantáziájuk az amerikaiaknak városnév adás terén.

Éppen kezdtük megszokni a mérföldekben való gondolkodást, aztán Kanadában minden km/órában van megadva… De a Bandi megtalálta a műszerfalon, hogy hogyan lehet mérföldről kilométerre átállítani a rendszert, és ezek után a kinti hőmérsékletet is Celsiusban kezdte el mutatni. Eddig se volt őrült meleg, de itt ma Kanadában csak 20 fok körül volt.

20130815-092354.jpg

20130815-092401.jpg

20130815-092408.jpg

20130815-092413.jpg

A kanadai határon kértünk pecsétet az útlevelünkbe, majd egy nem túl forgalmas úton haladva jutottunk el arra a részre, amire a Bandi reggel rábökkött. Este fél 8 volt, az első két helyen nem volt szállás, majd a harmadik helyen találtunk egy kis faházat, amit kibéreltünk. Hát, szerintem ezt a faházat a házi bácsi építette nagyjából 30 évvel ezelőtt a két kis kezével. Van benne kitömött bagoly, szarvas aggancs, meg egy tündéri kis kályha.

Letelepedésünk örömére elmentünk vacsorázni. Egy nagyon jó kis házias konyhát ajánlott a szállásadónk, ami elsősorban egy fagyizó, de mellékesen van reggeli is, vacsora is, saláta is, hamburger is… Persze a végen a fagyit sem lehetett kihagyni. Utána még Bandi megmutatta, hogy holnap reggel hol megyünk majd le a partra megnézni a Huron Lake-et, mert hogy annak a partján vagyunk szinte. Azt hiszem itt ez kevésbé lesz körülményes, ugyanis találtunk egy homokos szabadstrand jellegű dolgot.

20130815-094053.jpg

20130815-094100.jpg

20130815-094109.jpg

USA & Kanada – 13. nap

2013. augusztus 13. kedd

A tegnapi éjszakázás után reggel totál elaludtunk. Szegény Judit nem aludt sokat, mivel ő reggel be kellett menjen egy megbeszélésre a munkahelyére.

Az Y generációs sorozatomhoz beszerveztem a Judit kisebbik lányát, Hannah-t, meg a legjobb barátnőjét, Lindsey-t, így az volt a nap első nagyobb programja, de ahhoz is csak 11-kor kezdtem neki. Cserébe a lányokról készítettem néhány képet.
Aztán Judit megmutatta, hogy a Hannah hova jár középiskolába. Klassz volt mert be is tudtunk menni a suliba. Az hagyján, hogy tök jól néz ki a iskola, de olyan saját stadionja van, hogy csak néztünk. Pedig a Juditék nem Clevelandben laknak, hanem ahhoz egészen közel egy másik városban. Szerintem ez a város itt olyan Clevelandhez viszonyítva, mint Budapesthez viszonyítva Budaörs. Sok minden másképp van, de a leginkább szembetűnő különbség a magyar iskolákhoz képest, hogy az iskola belső udvarán a diákoknak van egy baromi nagy parkolójuk. Kb. mint egy Tesco parkoló egynegyede, vagy mint egy Aldi parkoló duplája – ezen még Bandival vitatkozunk. De ugye itt 16 éves kortól lehet jogsija a gyereknek, tehát csak az utolsó két évfolyamon belül lehet a diákoknak kocsijuk.

20130814-204825.jpg

20130814-204835.jpg

20130814-204842.jpg

20130814-204849.jpg

20130814-204859.jpg

Juditék környéke annyira kedves, de én béna a Juditék házát nem fotóztam le… Ellenben a környék is magáért beszél. A legjobban az tetszik, hogy nincs egyik háznál sincs kerítés.

20130814-205049.jpg

20130814-205058.jpg

20130814-205112.jpg

Aztán Marianne-ékhoz (nővérem idősebbik lánya, aki már férjnél van) mentünk át, megmutatták az apartmanjukat, meg a macskájukat. Ők bérlik a lakásukat, de nagyon kedves környéken laknak, egy szép 2 emeletes házban.

20130814-205546.jpg

Ezek után vágtunk neki egy vidéki útnak, ahol az Amishokat néztük meg. Elmentünk egy Amish farmra, egy Amish bútorboltba, egy Amish élelmiszerüzletbe, és végül egy Amish étterembe.

Amit érdemes az Amishokról tudni, hogy egyfajta keresztyéneknek vallják magukat. Nagyon alázatosak, és szerények, ami már a külsejükben megmutatkozik. Nem használnak semmilyen elektromosságot, nincs a házukba bekötve az áram (és nem a spórolás végett). Kézzel mosnak a nők, a gyerekek csak 8 osztályt járnak iskolába, ami ráadásul saját iskola, a férfiak meg ha megnősülnek, akkor szakállt nővesztenek. Nem vezetnek autót, ellenben vicces mert taxiként használják a kocsit. Szóval ez így kissé ellentmondásos. Két kezi munkából élnek, és úgy tűnik, hogy nem is rosszul. Nagyon szép kézimunkáik vannak az asszonyoknak, a férfiak pedig a fa bútorok terén profik. Nagyon szeretik az amerikaiak az általuk készített termékeket, mert kifejezetten jó minőségű.

20130814-205625.jpg

20130814-205632.jpg

20130814-205645.jpg

20130814-205654.jpg

20130814-205701.jpg

20130814-205718.jpg

20130814-205711.jpg

20130814-205829.jpg

20130814-205838.jpg

20130814-205846.jpg

20130814-205852.jpg

20130814-205943.jpg

20130814-205953.jpg

20130814-210002.jpg

Az Amishoktól este 7 után jöttünk el, de nem hazamentünk, hanem először egy bevásárlóközpontban kellett valamit elintézninünk, majd bementünk Cleveland belvárosát megnézni. Judit meg szerette volna mutatni a kórházat is, ahol dolgozik, de sajnos csak kívülről tudta megmutatni, mert az osztályon, ahol dolgozik (szülészet) nagyon nagy volt épp a forgalom, így nem akartunk zavarni.

20130814-210154.jpg

20130814-210239.jpg

Végül későn is értünk haza, meg össze is kellett pakolnunk a bőröndöket, meg hát ez a blog is… Kettő után mentünk megint aludni.

USA & Kanada – 12. nap

2013. augusztus 12. hétfő

Beállított órára keltünk, hogy időben elkészüljünk, ugyanis reggel 9-kor el akartunk indulni a Niagara Vízeséshez. Négyesben mentünk: Judit, Marianne (Judit nagyobbik lánya), Bandi és én.

20130814-011523.jpg

Az út Pennsylvanián keresztül vezetett. Mondtam már, hogy Pennsylvaniában nincs adó a ruhaneműre? Judit ráadásul két üzletnek a szórólapját is elhozta magával, csak hogy megmutassa nekünk. Nem tudni, hogy a tudatalattim dolgozott-e a hasamban, vagy mi történt, de amikor már közel jártunk pont ahhoz a két üzlethez, ami után épp epekedtünk, akkor csikart kettőt a hasam, és közöltem, hogy most muszáj megállni. Na, így esett, hogy egy másfél órát sikerült elütni vásárlással egy kis wécézésre hívatkozva. Közben eleredt az eső. De azért reménykedve a napsütésben folytattuk utunkat, ami három és fél óra volt (nem beleszámítva a vásárlási időt).
Ahogy tartottunk oda, időnként elég rondán esett.

Eredetileg vasárnapra terveztünk a vízeséshez menni, de belegondolunk, hogy vasárnap tuti nagyon sokan lesznek, így áttettük hétfőre. Vasárnap még nagyon szép idő volt…

Délután fél 4 körül értünk oda, és míg ott voltunk nem esett az eső, kizárólag csak előtte és utána. És végülis a felhők jól mutatnak a képeken. Ráadásul a hétfőnek és az időjárásnak köszönhetően aránylag kevesen voltak, pláne ahhoz képest, hogy augusztus közepe van, a turista szezon csúcspontja.

20130814-011732.jpg

20130814-011738.jpg

20130814-011745.jpg

20130814-011751.jpg

20130814-011758.jpg

20130814-011804.jpg

20130814-011811.jpg

20130814-011818.jpg

20130814-011824.jpg

20130814-011831.jpg

20130814-011836.jpg

20130814-011843.jpg

20130814-011856.jpg

20130814-011904.jpg

20130814-011915.jpg

20130814-011948.jpg

20130814-012004.jpg

20130814-012026.jpg

20130814-012034.jpg

20130814-012042.jpg

20130814-012050.jpg

20130814-012058.jpg

20130814-012106.jpg

20130814-012112.jpg

20130814-012121.jpg

20130814-012131.jpg

Majdnem este nyolcig gyönyörködtünk a környékben. Juditék már többször, én egyszer, Bandi viszont még egyszer sem járt itt, ellenben mind a négyünket újra rabul ejtett a látvány.
Úgy voltunk vele, hogy így is, úgy is nagyon későn fogunk hazaérni, akkor meg már vacsorázzunk meg a vízesés közelében, és sötétben még menjünk vissza, mert a Marianne úgy tudta, hogy estére kivilágítják a Niagarát.

Jól tudta. Nagyon jól nézett ki, sőt az a hely, ahol eddig fizetni kellett a kilátóért, oda már ingyen mehettünk fel.

20130814-012728.jpg

20130814-012802.jpg

20130814-012823.jpg

Elég rendesen szakadt az eső hazafelé, ezért aztán a hazaút nem három és fél óra volt, hanem négy és fél. Éjjel kettőre értünk vissza. De nagyon nagy élmény volt.

USA & Kanada – 11. nap

2013. augusztus 11. vasárnap

Ez egy olyan nap volt, amikor a fényképezőgépnek a közelében sem voltunk… Nem nehéz akkor kitalálni, hogy egész nap csak shoppingoltunk.

Fél 10 után indultunk Judittal és a két lányával a Grove City nevű Outletbe, ami ugyan nem Ohio államban van, ahol a Juditék laknak, hanem Pennsylvania-ban, de csak másfél óra kocsival. Azért akartunk oda menni, mert abban az outletben elég sok érdekes üzlet van, elég nagy területen van, és Pennsylvania államban nincs adó a ruhán. Több se kellett nekünk.

Útközben még egy kávéra megálltunk, így fél 12 volt mire odaértünk, ellenben zárás után jöttünk el. Azt kell mondjam, nem mentünk hiába. És az is kiderült, hogy a Judit két lánya hasonlít rám. Ha mást nem, abban biztos, hogy ők is szeretnek vásárolni.

Judittal mi azt terveztük, hogy még Pittsburgh-be is elmegyünk a vásárlás után. De aztán késő volt már hozzá, és éhes meg fáradt volt már a csapat. Így hazafelé megálltunk egy vacsorára. Az egész nap egyben majd olyan fárasztó volt, mint egy new yorki egész napos gyaloglás. Igen, igen, most lehet minket sajnálni. A kocsiban el is aludtunk hazafelé, még jó, hogy a Judit lánya vezetett.

USA & Kanada – 10. nap

2013. augusztus 10. szombat

Reggel 5:50-kor már fent voltam, olyan izgatott voltam, pedig előző este éjjel 1 óra volt, mire elaludtam. Tudtam, hogy egy minimum hat órás út vár ránk, de az út végén ott lesz a Nővérkém!!! Tavaly ilyenkor találkoztunk utoljára. Iszonyat vártam, hogy lássam. Bandival abban maradtunk, hogy 7-kor kelünk, így őt nem mertem felkelteni.
Végül negyed 9-kor eljött az én időm, és elindultunk. Bár elsőre csak a szomszéd sarokra mentünk, mert ott volt egy Starbucks, aminek van egy drive része is (kocsiból kéred a kávét), kikértük a reggeli kávénkat.
Még előző este kiírtam a wifi által kapott útitervet egy lapra, és nekivágtunk az útnak: Washington DC – Cleveland. Egyszer kellett megállni, mert nem voltunk biztosak abban, hogy merre is tovább. De utána egészen a Juditék házáig elnavigáltuk magunkat egy papír alapján. Az út első felét én vezettem le, addig Bandi még be-be aludt, aztán a masodik felét ő. Végül délután 3-ra értünk oda. Nagy volt az öröm, boldogság.
Nem nehéz itt vezetni, csak annyi a tábla, hogy ha az ember nem tudja biztosra merre is kell menjen, akkor jó, ha ül mellette egy olvasni és tájékozódni tudó társ.
Judit egy kis kajával várt minket, de azért csak kicsivel, mert aztán mentünk vacsorázni egy steak-es helyre, hogy a Bandi szülinapját megünnepeljük.

20130812-000000.jpg

20130812-000230.jpg

20130812-000237.jpg

A vacsora után pedig egy baseball meccsre mentünk. Az Ohio csapata, az Indians játszott a Los Angeles csapatával, az Angels-el. Hatalmas stadion, 36 ezer ember, hihetetlen hangulat. Közben a nővérem veje elmagyarázta a Bandinak a szabályokat, Bandi meg nekem adta tovább az infót. Időnként Judit is rácsodálkozott, hogy az így, vagy úgy van, pedig ő nem először járt ilyen meccsen. Mindenestre 4 órás nagyságrendileg egy ilyen meccs, szóval volt időnk megérteni és felfogni a szabályokat.

20130812-000522.jpg

20130812-000531.jpg

20130812-000538.jpg

20130812-000545.jpg

20130812-000608.jpg

20130812-000625.jpg

20130812-000634.jpg

20130812-000645.jpg

A 7-től 11-ig tartó meccs után még egy 23 perces “kis” tűzijáték következett a stadionban. Így aztán mikor vége lett már mentünk is haza, nem kezdünk el még Cleveland belvárosában csavarogni.

Azt mind a ketten megállapítottuk a Bandival, hogy a 36 ezer ember úgy hagyta el a stadiont 10 perc alatt, hogy sehol sem kellett egy fél másodpercet se várni, mert folyamatosan lehetett kimenni, majd a kocsival a parkolóházból is teljesen zökkenőmentesen, minden várakozás nélkül ki lehetett hajtani. Szervezettség, vagy ezt már említettem?