22015. augusztus 29. szombat
Én fél 7-kor, Bandi fél 8-kor ébredtünk. Juj, nagyon szép volt a napfelkelte, ráláttunk a Bryce Canyon szikláira.
9 órára megreggeliztünk és elindultunk. Ismét a távolságban rövidebb, de időben mégis hosszabb utat választottuk, remélve, hogy olyan helyen járunk majd, amit nem bánunk meg. Hegyen-völgyön keresztül, átszelve egy újabb nemzeti parkot. Nagyjából 1 perc után derült ki, hogy az általunk választott szebb út nem csak szebb, hanem izgalmasabb is, mivel 60 km-en át földút. Nem fordultunk vissza, hanem vállaltuk a kihívást. A vicc az egészben, hogy itt, a semmi mentén lévő földút, melyen a 60 km-en át össz-vissz 4 autó jött szembe, az jobb minőségű, mint Budapesten egy tél után az utak 90%-a.
Az út első felében találtunk egy kiírást, amely egy másfél kikométerre lévő gyönyörűséges “kis” sziklafalhoz vezetett minket a Grand Staircase-Escalante National Monument-en belül. Minimum 20 perces kerülőt tettünk (persze ebben benne volt, hogy letértünk az útról és hogy felfedeztük az új sziklánkat). De megérte. Ráadásul ez egy annyira eldugott helyen volt, hogy egy lélek se járt arra rajtunk kívül. De persze az eldugott helyen volt WC, volt a helyről egy leírás, és volt egy kis mini parkolója.
Bandi nem vacakolt, úgy tolta a földúton a BMW-t, mintha valami autópályán lettünk volna. Azon a 20 percen túl, amit sziklafal nézegetéssel töltöttünk, ő még másik 20 percet behozott a GPS által tervezett menetidőből. Page városa volt a cél, illetve annak az északi pontján a Powell Lake.
A tóba rengeteg folyó folyik bele, ebből a három legjelentősebb: a Colorado folyó, Escalante folyó és a San Juan folyó. Elsősorban a Colorado folyó, amely “kifolyik” belőle. A másik érdekessége, hogy a tó északi fele Utah államhoz tartozik, míg a déli már Arizonához. Az egész tó, az abba belefolyó főbb folyók egy része, valamint a tó közvetlen környezete a Glen-Canyon.
Eredetileg két dolgot néztem ki még otthon erről a környékről. Most alaposabban nézegetve a térképet rájöttünk, hogy kicsit több időt hagytunk erre a környékre, mint amire szükségünk van. Így aztán azt találtuk ki, hogy magát a tavat is bevesszük a megnéznivalók listájába. Tavat nézni pedig a legjobban motorcsónakból lehet. Hamar kiderítettük, hogy hol tudunk bérelni, és egyenesen oda mentünk. Bandi kicsit kételkedett benne, hogy kapunk-e majd motorcsónakot, de nem volt gond vele: kibéreltünk egy kisebb fajtát 4 óra hosszára. Amikor jöttünk ki a bérlős helyről, akkor láttuk meg az órán, hogy a Bandi által behozott 40 percen túl nyertünk még egy órát, mert átléptünk egy másik időzónába. Szóval most köztünk és Budapest között már 9 óra eltérés van.
A csónakkal két főbb vízi Canyon-t tudtunk megnézni: az egyik az Antelope Canyon, a másik meg a Navajo Canyon. Mindkettő gyönyörű volt: az egyre szűkebb Canyonban hatalmas színes sziklafallal körülvéve annyira, hogy az Antelope-ban megfordulni alig bírt a Bandi.
Nagyon melegre való tekintettel (40 fok) a vizet közelebbről is megnéztük.
Este bementünk Page belvárosába vacsorázni.
Elég vacak a net ezen a szálláson, ahol jelenleg vagyunk Page-ben, ezért raktam fel ilyen kevés képet.