2013. augusztus 20. kedd

Laci Torontonak egy olyan részén lakik, ahol egy gyönyörű park van tőle egy-két utcára, ráadásul elég nagy park. Reggel a parkban reggeliztünk. Baromi hangulatos volt. Utána Laci ment dolgozni, mi meg visszasétáltunk a házhoz a kocsinkért.

A Niagarából sosem elég! Ezért aztán újfent elmentünk megnézni, csak most a kanadai partról. Mindenki, akivel Kanadában találkoztunk csak azt magyarázta, hogy a kanadai oldal mennyivel szebb. Véleményem szerint nem feltétlenül szebb, inkább más, és ettől érdekes. Tényleg sokkal több a program lehetőség a Niagara mellett a kanadai oldalon, mint az amerikai oldalon, meg hát más a látvány! Nem volt vészesen sok a turista, bár amikor valami programot be szerettünk volna fizetni, akkor mindig 2-3 órával későbbre kaptunk csak jegyet. Így sajnos a Niagara vízesés mögé való bemenésről is lemaradtunk, meg egy gyors Jet hajókázásról is.

A vízesés után kocsival elmentünk a Niagara on the Lake nevű városkába. Kb. egy óra volt az út kocsival, amit én végig is aludtam. Nagyon helyes kis utcák, kedves kis boltok. Eléggé turista csalogató hely, ettől aztán tele is volt turistákkal. Végül ott ebédeltünk délután.

Új útitárssal bővült a csapatunk, szeretném Nektek bemutatni Gordont. (Nem mi adtuk neki a nevet, mikor adoptáltuk, akkor jelezték, hogy így hívják.) Gordon engedelmes, jól szolgál kispárnaként autós bealvások idején, különben pedig ő is be van kötve a kocsiban, nehogy baja essen. Viszont nem akar hátul ülni, így mindig valamelyikünk ölében tapossa a kilométereket.

Amikor hazaértünk Lacihoz, kicsit elpilledve kezdtük el tervezgetni a maradék pár napunkat. Végülis arra jutottunk, hogy pihenni majd otthon is lehet, most menjünk amíg csak lehet.
Közben Laci is hazaért, és vele együtt mentünk be a városba vacsorázni, meg csavarogni, illetve fagyizni. Éjfél után értünk haza.