A tegnapi sofőrünkkel meg is beszéltünk este mikor visszavitt minket a szállásra, hogy ma újra értünk jön és ő visz el minket a brazil oldalra is megnézni a vízesést. Könnyen, 30 perc alatt átértünk. Iszonyat sor állt a pénztáraknál, kezdtünk sokkot kapni, amikor észrevette Bandi, hogy mögöttünk ki van helyezve vagy 8 automata és simán két gombnyomással lehet kártyával jegyet venni, az automatás sorban meg szinte senki se áll. Itt a belépőjegy kettőnknek átszámítva 10.500 forint körülre jött ki. 5 perc múlva már bent is voltunk a parkban. Míg az argentin oldalon besétáltunk, addig a brazil oldalon a park bejáratától buszokkal vittek be minket egész hosszan.

Ugyanis a brazil oldalon lévő nemzeti park területe 1700 négyzet km, míg az argentin oldal nemzeti parkjának területe 550 négyzet km.

Ahogy a busz letett minket szépen fokozatosan felépítve kaptuk az arcunkba mind a látványt, mind a vízesésből ránk hulló párát. Kisebb a park azon része amely a látványt nyújta és egyben teljesen más irányból látható mind az Ördög-torka, mind a vízesés többi része. Így egy teljesen új élményben volt részünk. A megtehető túraútvonal rövidebb, de talán látványosabb. Bandi úgy fogalmazott, ez neki egy vízesés vidámpark!

Bandi erről is készített videót:

Hamarabb végeztünk, mint az argentin oldalon így maradt idő a tervezett csónakázásra is! Nem hosszú, kb negyed óra, de mivel a folyón közelíted meg a vízesést ez megint egy újabb élmény. És hát nem restek bevinni ezért a pénzért két kisebb zuhatag alá is, jól meglocsolva a csónakban ülőket. Vicces és klassz volt.

De talán a videó visszaad belőle valamennyit:

És még arra is maradt idő, hogy az út túloldalán lévő madár parkba is bemenjünk. Bevallom, nekem nem annyira tetszett, mert egyszerűen zavar az állatok bezártsága, de végül megnéztük.