Argentína – 4. nap / 2020. február 1.

Ma a semmittevés napja volt. Nem így terveztük eredetileg, mert az volt az első terv, hogy ma Paraguay-ba átugrunk. Paraguay nincs innen messze, légvonalban 5 km, kocsival a határ 20 km, de még a késő esti forgalommal is 50 percnek mondja a GPS. Azt olvastuk több helyen, hogy hosszú és körülményes a határon való átjutás, és hát az első paraguayi városban nem sok a látnivaló. Mivel a hotelünk egy igazán kényelmes, medencés klassz kis szállás, az időjárás jelentés meg mára még kedvezőbbet ígért mint eddig, így a pihenés mellett maradtunk.

Későn keltünk, reggeliztunk és kidöglöttünk a medencepartra, időnként megmártóztunk.

Feltérképeztük a szálló többi részét, ugyanis a telek vége az Iguazu folyó, melynek túloldalán már Brazília van.

Délutánra nekem fájt a döglés, mehetnékem volt. Rávettem Bandit, hogy mivel úgyis kellene kp-t felvegyünk ezért gyalogoljunk be az dzsungelben lévő szállásról a városba, ami 5 km-t jelent. Útközben a jaguár jelzőtáblával is találkoztunk…

Vettünk fel pénzt, aztán kicsit csavarogtunk még majd visszagyalogoltunk a 32 fokban. Végül több mint 12 km mentünk.

Itt említeném meg, hogy az argentinok mennyire nem használják a bankok szolgáltatásait, igyekeznek a pénzüket elsősorban devizában tudni, vagy legalábbis nem a bankban, hanem inkább a kezükben. Egy szállodában azért lehet kártyával fizetni, de nagy általánosságban csak készpénzben akarja mindenki a bevételét. Az argentin állam többször jelentett csődöt és jelenleg is csődközelben van, ezért sokszor nagyon megugrik az infláció. Raadasul a kp felvételre horror összeget tesz rá költségként (10-15%), akármilyen bankból akármilyen kártyával veszel ki.

De itt van még néhány érdekes infó Argentínáról:

  • A Föld nyolcadik legnagyobb országa, a fél dél-amerikai kontinensen majd végighúzódik. Nevét a XVI. században kapta. Argentína spanyolul “ezüstös”-et jelent (a latin argentum szóból), a spanyol illetve portugál felfedezők adták neki, miután első utazásaik során megállapították, hogy ezüstben rendkívül gazdag területről van szó.
  • Lakossága a tavalyi népszámlálás szerint éppen csak, hogy nem éri el a 45 millió főt.
  • A foci mindenek felett való itt is és Brazíliában is. Olyannyira, hogy az argentin csatár, Messi szülővárosában betiltották a Messi név anyakönyvezetését. A városvezetők szerint annyian akarták a sztár után elnevezni gyermeküket, hogy az már komoly közigazgatási illetve adminisztrációs zavart okozott volna.
  • Az argentínoknak 2001-ben 5 elnökük volt mindössze 10 nap leforgása alatt.
  • A világ legszélesebb sugárútja, a Július 9. sugárút a maga 14+4 sávjával Argentína büszkesége.

A 12 km után jól esett a szálló éttermében a vacsora.

Argentína – 2. nap / 2020. január 30.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem… Ha van lélegzetelállító látványt nyújtó természeti csoda kategória (miért is ne lenne?), na akkor az Iguazú vízesés abszolút ebbe a csoportba sorolható. Állsz előtte percekig némán, nézed – és hiába láttál már a neten csodálatosan szép képeket meg videókat róla – egyszerűen nem jutsz szóhoz. Próbálod befogadni a látványt tudva, hogy vélhetően többször az életben nem jársz erre. Nézed, még mindig nézed, aztán picit odébb mész mert tudod, hogy van tovább, valami még jönni fog, hisz tart tovább az út, lehet menni még… Kicsit előrébb mész és újra tátva marad a szád, kezdődik minden elölről, csak netán még erősebben.

Az Iguazú vízesés 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, amely a folyón 2,7 kilométeres szélességben húzódik, a víztömeg a vízeséseken maximum 82 métert esik, de az átlagos magasság 60 méter. Az Iguazú-vízesés legmagasabb zuhataga, az Union, ahol a víz az Ördögtorok-szakadékba zuhan (spanyolul Gargante del Diabolo). A szakadék U-alakú, 150 méter széles és 700 méter hosszú. Az Ördögtorok-szakadékot a folyó egy geológiai törésvonal mentén vájta ki az évmilliók során. 135 millió évvel ezelőtt a területet vastag lávaréteg fedte, amely miután kihűlt, bazalttá alakult át. A vízesések ott alakultak ki, ahol keletről, Brazília felől az Iguazú folyó beletorkollik az Argentína felől érkező Paraná folyóba.

Éjjel szakadt az eső. Reggel esett, nem akart elállni. Az időjárás jelentésbe láttuk, hogy délre várhatóan eláll, ezért fél 11-kor elindultunk felfedezni az Iguazú argentin oldalát. A belépőjegy kettőnknek kb 8 ezer forintnak megfelelő argentin peso volt. Jókor érkeztünk, nem volt sor, nem volt tömeg, némi eső ugyan még éppen volt, de inkább csak szemerkélt, és persze kellemesen meleg volt.

Odafelé vezető úton már tábla jelezte, hogy csak óvatosan a sebességgel, mert a jaguár (és nem az autó, hanem az állat), bármikor keresztezheti utunk. Sajnos nem keresztezte, bár lehet így volt ez jól. Ellenben az ormányos kismedvék mindenhol futkosnak a parkban kicsinyeik meg egymással játszva követik anyát. Majmok ugrándoznak a fákon, máshol meg tukánok repkedtek a fejünk felett. Iszonyat gazdag az élővilág és akkor a pókokról még nem is meséltem.

Három különböző útvonalon lehet körbejárva megcsodálni a vízesést. Van egy Felső túraút (Upper Trail) és egy Alsó túraút (Lower Trail), ahol egy-egy pár kilométeres kört leírva különböző pontokról lehet rálátni a vízesésekre. Mert hogy ez a 270 zuhatag minden irányból körbevesz, hol sűrűbben, hol csak egy-egy. De mind magában is megállja a helyét, méltán nevezik mindet vízesésnek. A Felső úton magasabban mentünk, fentebbről láttunk rá, míg az Alsón menve egy lentebbi utat jártunk be, kicsit közelebb kerülve, jobban érezve az egészet. Mi ezekkel kezdtünk pont ilyen sorrendben. Néhol ugyan többen voltak elsőre, de kicsit tovább időzve mindenhol jól megnézhettük a zuhatagokat. Már itt is sokszor csak álltunk és élveztük, hogy itt lehetünk.

Amikor ezt a két kört leírtuk visszatértünk arra az állomásra, ahonnan indult az első kör és egy hamburgerre megpihentünk. Ugyaninnen indult egy kis vasút is, amely egy távolabbi pontra vitte a felszállókat. Ahol véget ért a vonat útja onnan indult még egy bő kilométeres séta által a széles folyón mígnem elértük a vízesés Ördög-torka szakadékának nevezett részt. Először a hangjából tudtuk, hogy közeledünk, majd hirtelen megláttuk a zuhatag tömeget, ami olyan távolságra volt, meg olyan rálátás volt, hogy szinte a vízben éreztük magunkat. Ekkor már a nap is sütött és folyamatosan előtűnt a szivárvány a lezuhanó víz felcsapodó párájában.

A szállásra 6 körül értünk vissza, kicsit kipurcanva, de élményekkel tele. Vacsora előtt még kihasználtuk a jó időt, na meg a szálloda medencéjét.

Napi videó összefoglaló az alábbi linken:

Szolgálati közlemény: a január 24-i Machu Picchu bejegyzés végére felkerült egy videó, ajánlom mindenkinek, akinek van épp 6 perce.

Argentína – 1. nap / 2020. január 29.

Reggel ugyan még Peru fővárosában ébredtünk, reggeliztünk és kávéztunk, de délben már úton voltunk Brazíliába. (A Tibi csoki még otthonról jött velünk.)

Limából eljutni a Brazília – Argentína határán lévő Iguazu vízeséshez legegyszerűbben a Latam légitársaság közvetlen járatával lehet. Közvetlen gép viszont csak a brazil oldalra megy. A Latam légitársaság egy perui fapados cég, majd minden belföldi járaton velük mentünk. A 4 órás utat egy nagyobb géppel (Diónak külön info: A 320-200) tettük meg. És közben átléptünk egy másik időzónába, vagyis az otthoniakkal már csak 4 óra különbségben vagyunk. (De jó lenne ilyen kétóránkénti lépésekben hazamenni…)

Brazil idő szerint fél 7-kor landoltunk. Nem volt nagy a reptér, könnyen, gyorsan kint voltunk. Az első nagyon erős különbség ami szembejött, hogy míg a perui reptéren mint a hiénák csaptak le ránk a taxisok, addig itt a brazilok olyan kedvesen, úriember módjára csinálták, hogy kedvünk se volt alkudni. Nem ajánlgatta magát, mi mentünk hozzá megkérdezni, hogy át tud e vinni az argentin oldalra. Amikor a szállást foglaltam, akkor megkérdeztem, hogy ők mit javasolnak, vagy netán tudnak e értünk küldeni kocsit? De írta a kapcsolattartónk hogy ők nem vehetnek ott fel utast. Ott kell taxit fogjunk. Meg is írta hogy mennyire számítsunk. A taxis ez alatt mondott egy összeget így mi tényleg nem alkudoztunk. Egy bő 60-as fazon volt a sofőr, aki csak portugálul beszélt. De annyira jó ez a modern világ, hogy az okos telefonon a fordító programba csak bediktálja az ember a gondolatait és az fordít bármilyen nyelvre. Nagy könnyebbség egy ilyen esetben. Mert hát nem szimplán elvitt minket egyik pontról a másikra, hanem a határon ki kellett szállni, beállni a sor végére a kis ablaknál, ahol ül az útlevélbe pecsételős néni, majd vissza a kocsihoz, át a folyón, amin van tulajdonképpen a határvonal, és a folyó túloldalán újabb ellenőrzés a másik ország részéről (ott már nem kellett kiszállni a kocsiból). A sor közepesen volt hosszú, és még csak picit haladtunk előre, amikor jött egy fiatal lány, aki egy másik ablakhoz kellett beüljön pecsételős néninek. Ránézett a sofőrünkre, elkérte az útleveleinket, magával vitte, bepecsételt és hívta a bácsinkat az ablakához az útlevelekért. Kicsit felgyorsultak az események…

A szállásunk a Brazíliát Argentínától elválasztó Iguazú folyó partján van az argentín oldalon lévő esőerdőben. De a Paraguay határ is csak pár km. A repcsi leszállása után egy órával már a szálláson voltunk. És ugyan addigra besötétedett, de a hotel így is elvarázsolt minket. A recepción jelezték, hogy grátisz jobb szobát kapunk, mint kértünk, duzzogva hát belementünk. A vacsoránál úgy tűnt itt sincs főszezon, mérsékelten van tele a hotel.