2018 (La Digue szigete)

Seychelle-szigetek / 9.nap: La Digue, Mahé – 2018.01.18.

Posted by

0

Írtó korán keltünk. Nyaralás alatt ilyet csak erősen indokolt esetben szabad! De hát 6:30-ra már a kikötőben kellett legyünk. 7-kor indult a kishajónk Mahé szigetére.

A hajó La Digue szigetéről először Praslin szigetére ment át (ami csak 15 perc menetidő), és mikor ott is felszedte az utasokat szelte tovább az óceánt Mahé irányába. Nagyon vicces mikor ugyanazon emberekkel negyedik-ötödik napja rendszeresen összefutunk: hol a tengerparton, hol az étteremben, hol az utcán sétálva, biciklizve, hol pedig a Mahéra tartó hajón. La Digue-i tartózkodásunk során volt egy ilyen francia pár, ahol a feleség ráadásul kismama. Így végképp könnyen beazonosítottuk őket. Már nevetünk mind a négyen, ha meglátjuk egymást.

Cat Cocos, a szigetek között egyeduralkodó hajótársaság olyan pontossággal indult mindig mindenhonnan, hogy órát lehet hozzájuk állítani. Praslin sziget kikötőjéből 7:30-kor kikanyarodtunk és Mahén voltunk reggel 8:30-kor! De legalább láttuk a napfelkeltét!

Mivel Mahé a legnagyobb sziget a Seychelle szigetcsoportban, így a kocsibérlés adott volt. Előre online elinteztem, a kikötőben már táblával a kezében várt is minket az bérbeadó ember. Egy majdnem Honda Jazz-t béreltünk: Honda Fit, hybrid.

Felkerestük a szállásunkat, ahova oly hamar érkeztünk, hogy még takarítottak, így csak a bőröndöket hagytuk ott, tovább is autókáztunk. Tettünk egy kis kört, ami közben egy búvárközpontba akadtunk… Bejelentkeztünk egy holnapi merülésre. És megálltunk egy kedves kis partszakasznál:

Elfoglalva a szállást – ami felettébb szuper helyen van, december elején nyitottak, szóval tök új minden és tök szép – kipurcantunk a korai kelés miatt és rápihentünk a délutánra. Nem mintha bármit is csináltunk volna délután: csak elmentünk a helyi kisboltba.

És a mai térképünk:

Seychelle-szigetek / 8.nap: La Digue – 2018.01.17.

Posted by

0

Délelőtt, mire nagy nehezen elindultunk, azzal kezdtük, hogy beszereztük Seychelle szigetek legmenőbb napszemüvegét. Mint láthatjátok nagy volt a választék.

A terv az volt, hogy abba az irányba megyünk biciklivel, ahol első délután jártunk. Azóta megtudtuk, hogy ott akár tovább is lehet menni, csak kicsit bonyolultabb, nem egyértelmű az út, mert hegyen, sziklán át visz az őserdőben. Elvileg helyi vezetőt kell hozzá fogadni, de mi úgy voltunk vele, hogy menni fog az anélkül is. Az út végén leparkoltuk a bicikliket, majd megláttuk, hogy mennyire apály van, és tulajdonképp akár a vízen át is eljuthatunk oda, ahova terveztük. Hoztunk magunkkal edzőcipőt is meg flip-flopot is. Melyikbe menjünk? Mint mindig, most is okosan döntöttünk: flip-flop. Aránylag hamar kiderült, hogy mégse ez volt a jó választás, de hát akkor már mindegy is volt…

Sajnos nem jutottunk el teljesen addig a pontig ahova terveztük. Coco Anse volt a terv, de mi előtte a sziklákon feladtuk. Nem volt nálunk már víz, meg a flip-flop se szuperált annyira.

Mire elindultunk volna vissza, addigra a vízszint elkezdett megemelkedni. És hát odafelé is csak elsőre tűnt jó ötletnek papucsban a korallokon piruettezni. Így a közös döntés az volt, hogy menjünk vissza az erdőn át. Fel is volt festve egy nyíl az egyik köre, tehát az irány adva volt. Hegyen-völgyön, sziklán-erdőn át igyekeztünk mindig megtalálni a nyilat vagy valami ahhoz hasonlót. Néhol egyértelmű volt, voltak helyek, ahol meg csak botorkáltunk remélve, hogy a part mentén haladva mégiscsak visszajutunk a bringákhoz.

Egy biztos: a nap végére elmondhattuk magunkról, hogy átkeltünk az Indiai-óceánon flip-flopban, majd visszafelé az őserdőben is sikeres túrát tettünk sziklák és pálmafák sokasága közt szintén papucsban.

A mai térkép:

Seychelle-szigetek / 7.nap: La Digue – 2018.01.16.

Posted by

1

Reggeli után még rápihentünk a mai napra és csak fél 12-kor indultunk el.A sziget belsején át mentünk le délre biciklivel. Nagyon hangulatos volt, hol indák hada csüngött a fákról, hol meg pálmafák nőttek ki a hatalmas kövek közül. Néhol egy-egy ház, mely vendégházként üzemel, aztán meg kávézó vagy helyi étterem. Egyszercsak a nagy tekerés közben megláttuk Mimi Kávézóját. Kávéra mi mindig vevők vagyunk, sőt mielőtt elindultunk pont beszéltük, hogy kellene majd valahol szerezni egy kis feketét (nem olyat!). Miminek nem sima kávéja van, hanem Nespressoval kínált minket gyönyörű tejhabbal a tetején! El voltunk varázsolva! Jó, az ára legalább olyan erős volt, mint maga a kávé, de még akkor is megérte! Elmentünk a sziget végébe és míg a tegnapi partszakaszról mindenki csak áradozik, hogy milyen gyönyörű és milyen fotogén, addig én ettől a partszakasztól sokkal jobban el voltam ájulva.

Egyrészt kevesebb volt a turista, másrészt itt gyönyörűbb volt a víz színe. Ráadásul nagyon klassz hullámok jöttek-mentek, így majd 4 órán át semmi mást nem csináltunk, mint a hullámokon lovagoltunk, ugráltunk, elmerültünk. Volt, hogy néha földhözvágott minket (ha nem mentünk be eléggé), volt, hogy olyan arcüreg átmosást kaptunk, melyet a fül-orr-gégészeten megirigyelnek az orvosok, de mi csak élveztük. Hiába beszéltük, hogy ki kellene menni, enni kéne, indulni kéne, valahogy mindig még egy hullámot meg kellett várjunk.Két napszemüveggel kevesebbel tértünk haza, mert okosan abba mentünk be a hullámok közé… Ráadásul ahova megérkeztünk az a Grand Anse és mellette ha átvágunk a hatalmas sziklák közé rejtett kis ösvényen, akkor a Petite Anse tárul elénk. Tényleg kisebb, nagyjából fele akkora, mint a Grand Anse. De a hullámok ott is ugyanolyan elengedhetetlenek voltak, így ott is elidőztünk.

Mikor végre kifáradtunk a vízből, akkor a helyi étkezde már be is zárt. Hiába van kiírva, hogy ötig nyitva, négykor már max inni kérhetsz. Gondoltuk sebaj, visszamegyünk Mimihez. Nála volt kaja is, már idefelé úgyis ajánlgatta. Mimi nemcsak jó kávét főz, az ebédje is nagyon rendben volt. Ha erre jártok nézzetek be hozzá!A mai térpépünk:

Seychelle-szigetek / 6.nap: La Digue – 2018.01.15.

Posted by

0

A villás reggelit házhoz hozták. Bőségesen belaktunk, majd visszafeküdtünk aludni egy órácskát.

10 óra után kicsivel elindultunk biciklivel a sziget déli féltekére. Nagyot bicikliztünk, bár ez nem igaz, mert egyáltalán nem nagy a sziget, csak ahhoz mérten volt nagy, hogy a hétköznapokon mennyire nem biciklizünk.

Sokat fürödtünk – esőnek már nyoma se volt ma és az óceán 29 fokos, de szerintem voltak pontok, ahol még ettől is több volt. Ez az a hőmérséklet, amibe már én is egész jól érzem magam.

Finomat ebédeltünk délután, és nagyon élveztük azt a tengerparti részt, ahova kilyukadtunk: Anse Source d’Argent.

Ezt a partszakaszt kiemelten kezelik: egyrészt mert hibátlanul gyönyörű, másrészt mert szerintem ez az egyetlen partszakasz, amit reggelente rendbe tesznek a hinároktól meg a gyökér turistáktól.

A sziget déli részét L’Union-nak hívják és a fent említett partszakasz ennek a területnek a része. A L’Union régen egy birtok volt, ahova a Mellon család, mint első telepesek megérkeztek La Digue szigetére az 1800-as évek legelején (1807-ben, ha jól tudom). A család elhunyt tagjai itt vannak eltemetve és mind máig a szigeten él néhány leszármazott.

Ezen a területen a vanília ültetvénytől kezdve, eredeti kókusz malmon át a Mellon család eredeti házáig mindenféle érdekesség van. Vannak szupercuki teknősök, amire azt írják, hogy 30-100 év közöttiek, és elkülönítve (nehogy agyontapossák őket a nagyok) voltak baby teknősök is.

Erre a területre belépőt kellett fizetni: 115 rúpia/fő (2.300 Ft), de tulajdonképpen megérte. Tök sok mindent láttunk, és a part is fantasztikusan szép volt.

Délután mikor hazaértünk, ki is purcantunk.

Estére már a mi teraszunkra költözött a tulaj kutyája. Vajon miért?

Sajnos a net végtelenül gyenge, 2 órája próbálom a képeket feltölteni, ezért ennyi csak a kép. Azért a térképünket még beillesztem:

Seychelle-szigetek / 5.nap: Praslin, La Digue – 2018.01.14.

Posted by

0

Izgalmasan indult a reggel: hajnalban szakadó eső hangjára ébredtem. Bandi náthája miatt nem használunk légkondit, csak a plafonra szerelt ventilátort. Az esővel jött egy kis friss levegő, így kitártam a teraszajtót. Próbáltam visszaaludni, de a tyúkok meg a kismadarak annyira mondták a magukét, hogy vissza kellett csukjam egy idő után.

Közben az áram is elment, így a ventilátor is megszűnt. De azért csak sikerült visszaaludni, sőt emiatt aztán kicsit nehezen is keltünk.

Igen ám, de még el kellett Bandi rohanjon a búvár cuccainkért, én meg gyorsan pakoltam ugyanis 9:30-ra a kikötő parkolójában kellett lennünk, hogy leadjuk a szuper Moke-ot és becsekkoljunk a következő kompra.

Amikor Bandi elment épp nem esett az eső. Este nem tettük fel az autóra a tetejét, vizes is volt az ülés a hajnali esőtől, de egyszerűbbnek tűnt gyorsan elintézni a búvárközpontot, mintsem a tető felrakásával bíbelődni. A visszaúton már újra szakadt az eső. Amikor hallottam, hogy Bandi visszaért gyorsan segítettem neki.

Mire indultunk a kikötőbe újfent nem esett. Kissé késve indultunk, aztán még útközben eszünkbe jutott, hogy a bérelt autót teletankkal kell visszaadjuk. A kikötő irányába tudtuk is hol lehet tankolni. Nagyságrendileg dupla áron van az üzemanyag mint otthon.

Bandi igyekezett mielőbb kiérni a kikötőbe így az egyik kanyart kicsit nagyobb slunggal vette be és a hátsó ülésről a bőrönd csak úgy repült kifelé. Mivel a Mini Moke-nak nincs oldalt ajtaja így bármit is tettünk a hátsó ülésre azt mint a saját gyerekünket bekötöttük. A bőrönd is be volt kötve, de úgy tűnik nem bírta a tempót, repült egy kicsit majd az út túloldalán állt meg. Szerencsére nem jött épp akkor senki szemből így a bőrönd kisebb sérülésekkel megúszta. Mondjuk az út túloldalán sétáló kissrác egy csöppet meglepettnek tűnt, mikor a lába előtt landolt kisebb hangzavarral a bőrönd. Bandi félreállt én meg kipattantam és összeszedtem a csomagot. Aztán csak nevettünk az egészen.

A kikötőben a kisautótól könnyes búcsút vettünk, nagy élmény volt ezzel bejárni a szigetet. Drágább volt, mint egy hagyományos kocsi, de abszolút élveztük mind a ketten. Persze jól alakult mert ezekben a napokban olyan szép időnk volt, hogy lehetett tető nélkül vagánykodni.

Becsekkoltunk a kompra, ami átvitt minket La Digue szigetére. Egy olyan méretes beszállókártyát kaptunk, hogy nem volt kedvünk zsebrevágni. Ott hagytuk a beszállókártyát és az eső logó lábát is. Vagyis mi azt gondoltuk. Ahogy befutott a hajónk La Digue kikötőjébe csodás napsütés várt minket, visszatekintve Praslin szigetére láttuk, hogy ott már szakad.

La Digue-n nincs bérelhető autó. De nem is kell, ugyanis a sziget 5 km hosszú és 3,9 km széles. Mindenki biciklit használ, illetve a szállodáknak vannak elektromos kisautói, amikkel a puccos vendégeiket szállítják, na meg néhány taxi. Mi gondoltuk el tudjuk húzni a bőröndjeinket a kikötőből a 600 méterre lévő szállásra. El is tudtuk, csak közben megérkezett az az eső, amiről mi azt hittük, hogy Praslinon maradt.

Különben ez a harmadik legnagyobb sziget Seychelle-en. A fő sziget, Mahé, Praslin ahol jártunk és La Digue szigetek gránitsziklákon fekszenek, míg a többi, kisebb sziget korallzátonyokon.

La Digue kikötőjében próbálták egyből ránk dumálni a bicikli bérlés lehetőségét, de mi lelkesen magyaráztuk, hogy nekünk nem kell, sőt segítség se kell, mert van térképünk és mi tudjuk az utat. Ehhez képest csak 2x mentünk rossz irányban. Na de szakadó esőben mi sem jobb, mint rossz irányba húzni a bőröndöt. Bandi finoman meg is jegyezte, hogy nem teljesen így tervezte a sziget felfedezését… Jó-jó, nem mehet minden olyan flottul.

Szállást megtaláltuk, aranyos kis házikók egy nagyobb telken, rajtunk kívül össz-vissz 1 házaspár vendég, akik még ma távoztak is. Nagyon finom hideg citromfű teával fogadtak minket.

Mire oda jutottunk, hogy elinduljunk egy kicsit csavarogni, nézelődni, addigra újra leszakadt az eső. De itt ahogy jön, úgy megy is. Ráadásul 29-30 fokban az eső csak felfrissít, nem zavaró. Ruha is, hajunk is gyorsan szárad. Végül du egy körül indultunk el, először csak a kikötő irányába, majd onnan északra, végül a sziget túloldalán kötöttünk ki. Egészen addig mentünk ameddig csak lehetett. A Google térkép nem is mutatja végig az utat, de bejelöltem, hogy meddig sikerült eljutnunk. Nem esett már az eső, kellemesen fújt a szél, sőt a naplementére a nap is előkerült.

11 km-t gyalogoltunk, ami nem volt sok, bár lehet a flip-flop nem igazán volt jó cipőválasztás.

Ez a sziget nagyon szép, felváltva vannak hatalmas gránit sziklák és fehér homokos partszakaszok. A sziklákat gyönyörűen kimosták a hullámok és majd mindegyiknél megálltunk csodálkozni.

Láttuk a helyi temetőt, meglepően rendezett. Bár az kicsit fura, hogy a sírok egy jó része ki van csempézve. Végülis. Lehet így otthonosabb.

Közben egy késői ebédet is ettünk a sziget északi csücskében.

Majd találkoztunk egy hatalmas teknőssel.

A végére egy giccses naplementés kép és a mai térképünk: