Barcelona – 5. nap

2024.május 6. hétfő

A mai nap tanulsága: ha Spanyolországban kocsit akarsz bérelni vidd magaddal az irataidat… (meg úgy különben is).

Már otthon kinéztünk néhány helyet Barcelona környékén, amit gondoltuk egy bérelt kocsival könnyedén és kényelmesen bejárunk.

Reggeli után leadtuk a recepción a bőröndjeinket, mert egész későn este indult haza a repülőnk. A terv az volt, hogy 10 órakor felveszünk egy kölcsönzött kocsit és azzal elmegyünk két helyre is: a Montserrat hegyen lévő kolostort megnézni, valamint a Sitges nevű tengerparti városkát, amit külön ajánlottak nekünk a Barcelonából hazaköltözött barátaink.

Már tegnap este rájött Bandi, hogy nincs nála a jogsija, csak a személyi. És ugyan mindkettőnknek az iratai be vannak szkennelve a telefonjainkba, de ezt nem fogadta el a bérlős csávó, mondván ha megállít a rendőr, ő se fogja elfogadni.

Így aztán aránylag gyorsan kellett újratervezni. Mivel a montserrati kolostorba Bandi megvette online a belépő jegyet, így azt preferáltuk. És azt hamar átláttuk, hogy kocsi nélkül nem fog beleférni mindkét program.

Metróra, majd vonatra szálltunk, aztán pedig drótkötél pályás felvonó vitt minket fel a hegyre, ami kocsival 1 óra lett volna, tömegközlekedéssel 2 lett.

A Montserrat hegyén egy bencés kolostor áll, amely 880 körül épült. A kolostorok kívül az 1500-as években egy bazilika is épült, ami a napóleoni háborúk idején leromboltak. Újjáépítése viszont egészen 1970-ig eltartott. Gyönyörű a kilátás a hegyről, és maga az épületegyüttes is megér egy napot, hogy kiszakadjunk a barcelonai turista tömegből.

Délután vissza ugyanígy jöttünk, csak a metrót lecseréltük taxira, mondván négyünknek olcsóbb a taxi és kényelmesebb is.

Barcelonába úgy értünk vissza, hogy el tudtunk menni vacsorázni.

Olyan fél 8 körül indultunk ki a reptérre, ahova laza volt a forgalom, sőt a reptéren is flottul ment minden. Az extra időnket bridzs partival nyomtuk el. De aztán a 22:25-kor induló gépünk késve is ért be, és még Barcelonában is rá pakolt plusz késést, így 1 és negyed órával később indultunk. Ebből azért valamennyit behozott, de majd 3 óra volt mire hazaértünk Érdre.

Barcelona – 4. nap

2024.május 5. vasárnap

Mikor novemberben befoglaltuk a repjegyet még eszembe nem jutott volna megnézni, hogy mi lesz május első hétvégéjén Barcelonában. Aztán egyszer csak, ki tudja milyen oknál fogva rákerestem a barcelonai futóversenyekre. És legnagyobb örömömre egy 10 kilométeres össznépi futást hirdettek vasárnap reggelre, amire csak regisztrálni kell, nehogy ne férjek bele a 33 ezer fős induló keretbe. A teljesen ingyenes futást az egyik nagy áruház lánc, a Corte Inglés szervezte idén 44. alkalommal. A rajtszám mellé kaptunk egy ingyenes jegyet a tömegközlekedésre.

Én reggel már 6-kor fent voltam, aztán 7 után Bandival lementünk reggelizni, majd elindultunk metróval a 10 megállónyira lévő rajthoz. Amikor felszálltunk a metróra tök jó érzés volt, 90%-ban mindenki, aki a metrón volt jött a futóversenyre. Egyértelmű volt a ruhájukból és a rajtszámból, ami már vagy rajtuk volt az embereken, vagy a kezükben cipelték. A jó érzés kezdett múlni, ahogy a megállók fogytak, ugyanis egyre többen és többen lettünk a metrón. 2 megállóval a célunk előtt, a megállóból valamiért nem indult tovább a metró. 5 perc várakozás után bemondtak valamit, és jónéhány ember le is szállt, elindulva gyalog a rajthoz. De nem mindenki. Ellenőriztük és látszott, hogy max 15 perc odaérni és van még 20 percünk, így mi is inkább leszálltunk és gyalog mentünk tovább. Jó volt ez bemelegítésnek.

Egy 8 sávos sugárútról indították a futókat úgy, hogy az út teljes szélességében a miénk volt. Ahhoz képest, hogy 33 ezer ember volt együtt, nem volt kellemetlen, sőt a hangulat kifejezetten jó volt.

Egy célt tűztem ki, bár nem tudtam, hogy sikerül-e teljesíteni: 60 percen belül lefutni a 10 km-t, ami eddig még sose sikerült. De egy ilyen helyzetben a többi futó húz, lelkesebb az ember, könnyebben mennek a kilométerek. Az útvonal emelkedő mentes, kellemes volt, és ugyan volt szakasz, amikor “csak” négy sávos úton mentünk, de akkor se volt tömeg, mert addigra eloszlott a nép.

Sikerült a célom, 58:26 perc alatt futottam be, a 33 ezer futóból 8.544-dik lettem. De ami még szebb statisztikailag, hogy a 45-50 év közötti nők között 122-dik lettem a 805 női futóból.

Bandi várt a célban, de ott már olyan tömeg volt, pedig nagyon nagy a tér, ahova beértünk, hogy aránylag hamar tovább indultunk. Innen már séta távolságra voltunk a szállástól.

11 óra után tudtunk elindulni a Poble Espanyol nevű falu múzeumba, ami az 1929-ben megrendezett világkiállításra épült. A spanyol művészeti életet és Spanyolország különböző tájainak építészeti hagyományait mutatja be egy elég nagy területen a múzeum. A 117 különböző épület jó részében kézműves boltok vannak, így a kultúra mellett a vásárlásnak is lehet hódolni. De mint egy igazi faluban van étterem több is és kávézó meg fagyizó is.

15 óra után jöttünk el, a Catalunya térig szereztünk egy fuvart. Délelőtt taxit kb semennyire nem lehetett fogni a Ramblán, így akkor metróztunk, visszafelé meg Ubert használtunk.

A Catalunya téren (ahol a futóverseny is véget ért) elváltunk Bandi szüleitől, mi egy kicsit vásárolni szerettünk volna. Már a téren kiderült, hogy az a 3 üzlet amibe én bementem volna zárva van vasárnap. Ezért aztán maradt a Ramblán való csavargás hazafelé.

A szálláson tartottunk egy két órás csendespihenőt, majd este 6-kor összeszedtük magunkat és visszamentünk a környékünkre sétálni meg vacsorázni.

Na ezek után már csak egy bridzs partira maradt energia.

Barcelona – 3. nap

2024. május 4. szombat

Nyugis kelés és kényelmes reggeli után, 10 óra körül elindultunk Gaudinak a Batlló házát felfedezni. 1906-ban egy már meglévő épületet tervezett át Gaudí Joseph Batlló felkérésére. A ház a Világörökség része.

Anno 9 éve is voltunk itt, de Encsiék szerettek volna bemenni, emiatt lett ez az első program ma.

Míg korábban csak simán volt egy féle belépő, addig ma már 3 féle van, attól függően drágul, hogy mit tartalmaz. Nem olyan nagy a különbség a három jegy között, ezért inkább a drágábbat vettük.

Annyira elidőztünk a házban, hogy kijövet egy kávéra vágytunk, amit végül egy szuper fagyizóban ittunk meg, amihez természetesen vettünk fagyit is.

A Batlló háztól nincs messze Milá ház, ami szintén Gaudí nevéhez fűződik, de ezt már csak kívülről néztük meg.

Délután visszatértünk a szállásra, lepihentünk egy csendespihenőre, majd bő egy órával később Encsiékkel elmentünk oda, ahol tegnap futottam, hogy megmutassuk nekik a város homokos tengerpartját, ahol már péntek délután is nagyon nagy élet volt, de így szombat délután végképp. Egy késői ebéd vagy egy korai vacsora pont jól esett útközben a parton ülve, fürdőzve a napsütésben. Fújt a szél, de erősen sütött a nap.

Este 7 után értünk vissza a szállásra, ahol a lobbyban bridzs partival zártuk a napot.

Barcelona – 2. nap

2024. május 3. péntek

Ahhoz képest, hogy mennyire voltunk fáradtak, fél 11 után aludtunk el tegnap este.

Reggel igyekeztünk a szálláshoz kapott reggelire, mivel 9 órára volt jegyünk a Sagrada Famíliába.

Ez az a hely Barcelonában, ahova mindenképp előre meg kell venni a jegyet annak érdekében, hogy biztos legyen a bejutás. Online megvehető: sok helyen árulnak jegyet, de szerintünk a legideálisabb letölteni a Sagrada Familia applikációt és abban megvenni a jegyet, majd azon belül ingyenesen letölthető a magyar nyelvű audio guide. Választható a toronyba való feljutás is extra árért.

Mi reggeli nyitásra vettük a jegyet, mert akkor még kevésbé van tömeg, valamint a fények is gyönyörűek (bár szerintem az minden napszakban gyönyörűvé teszi a templomot, csak mindig másképp).

Taxiba vágtuk magunkat, mert sétálva 45 percet írt, így meg 10 euróért elvitt négyünket kényelmesen.

3/4 9-kor már ott voltunk, először kívülről csodáltuk meg, majd bemenve maradt újra tátva a szánk. Emlékeztünk, hogy gyönyörű, de ez pont olyan szép, hogy mindig rá fogunk csodálkozni.

3 órát voltunk ott, nem tudtunk betelni a látvánnyal. Persze közben a toronyban is jártunk, ami mérsékelten izgalmas. A végén, mikor eljöttünk már bent is és kint a templom előtt is olyan tömeg volt, hogy újfent megállapítottuk, nagyon jó, hogy nyitásra érkeztünk.

A Sagrada Familia közvetlen közelébe Bandi talált egy jó értékelésű tapas bárt, ahova be is ültünk megpihenni és ebédelni.

Sétálva indultunk el visszafelé a szállásra, útközben hol egy-egy épületre rácsodálkozva, hol pedig egy kávéra megállva.

A visszaúton minimális kerülővel útba esett a Banksy Múzeum. Banksy egy korombeli Angliában élő srác, akinek valódi személyazonosságáról csak találgatnak az emberek. Különben pedig politikai aktivista és graffiti művész egyben. Alkotásainak, melyeket különböző városok utcáin, falain hagy társadalmi és politikai üzenete van mindig. Munkáját és alkotásait sokan csak vandalizmusnak tartják, rengeteg művét eltávolították már. A múzeum 3 szinten, majd 900 nm-en több mint 130 alkotását mutatja be.

Délután 3 óra után jöttünk ki a múzeumból és egyenes út vezetett a szállásig. Encsiék lepihentek, mi pedig kimentünk úgy a tengerparti részre, hogy Bandinak béreltünk egy rollert én meg futottam edzés gyanánt.

Majd még egy rollert bérelve elmentünk csavarogni, illetve van egy spanyol kis manufaktúra (Brava Fabrics), ahonnan Bandinak szoktam néha rendelni tök jó mintájú ingeket, és az ő barcelonai üzletüket is megnéztük ahonnan aztán néhány új darabbal jöttünk el, rollert leadtuk és sétálva, közben mindenfelé csavarogva vacsorázni mentünk.

Visszafelé betértünk egy művészeti shop-ba, ahol az eladó lány kedvesen, barátságosan fogadott minket, angolul jelezve, hogy bármit szeretnénk, csak szóljunk. Mondom Bandinak, tuti magyar, totál olyan akcentusa van. Nézegetjük a képeket, kérdez még hármat, majd megkérdezi honnan jöttünk. Mire mondjuk, hogy Magyarország már válaszolja is magyarul, hogy tudta, tök olyan az akcentusunk.

Barcelona – 1. nap

2024. május 2. csütörtök

Az eredeti repjegyünk estére szólt, de a légitársaság addig variált, míg végül már reggel 7-kor a felhők felett voltunk. Vagyis korán keltünk, és előtte keveset aludtunk. De gondoltuk nincs ezzel gond, hiszen így majd egy egész nappal kiegészül a nyaralás.

Négyesben, Bandi szüleivel vágtunk neki a következő 5 napnak. Nincs kapkodás, nincsenek kötelező körök, max a Sagrada Familia, mondván, hogy az azért sokat változott az elmúlt 9 évben is, nemhogy az elmúlt 30-ban.

Mi 2015-ben voltunk Barcelonában egy pár napot, Bandi szülei viszont 1993-ban és akkor is csak egy napot.

A szállásnak írtam előre, hogy ha lehetséges, akkor letennénk a kis bőröndjeinket délelőtt, így a reptérről taxival a szállásra mentünk legelőször. Fél 11-kor már túl is voltunk a bőrönd kérdésen, a recepción volt külön hely a korán érkező és későn távozó vendégek csomagjainak.

Nyugodt tempóban elsétáltunk felfedezni a közvetlen környékét a szállásunknak, ami a La Rambla sétálóutca egyik tengerparthoz közeli mellék utcájában van. Csavarogtunk a La Ramblan, a kikötőben, közben kávéztunk, majd ebédeltünk egy Tapas bárban.

Ebéd után azért beütött kicsit a kaja kóma és a minimál alvás miatti szieszta utáni vágy kombója, így abban reménykedtünk, hogy a szálláson megkapjuk a szobáinkat. Visszasétáltunk, de csak egy szoba volt kész… Encsiék picit lepihentek, mi meg kettesben újra csavargásra adtuk a fejünket.

Egyszer csak eszembe jutott, hogy megnézhetnénk, hogy holnap délután hol kell majd felvenni a vasárnapi futó versenyhez a rajt számot. Megkerestük és gondoltuk megpróbáljuk felvenni (bár se személyi, se útlevél nem volt nálunk, miközben azt írták e-mailben, hogy az majd fog kelleni), de végül ez nem volt gond, név alapján simán kiadták. Kaptam vasárnapra ingyen tömegközlekedési kártyát a rajtszám mellé, viszont biztosítótűt nem adtak a rajtszám rögzítéséhez, ami persze csak visszafelé sétálva tűnt fel. Ilyenkor jön rá az ember, hogy 4 kis filléres tű milyen fontos is lehet. Bandi viszont szemfüles volt és a visszaúton talált egy kínai boltot, ahol ugyan 60 darabot kellett egybe megvenni, de volt!

Aztán lett nekünk is szobánk délután 4 órára, így mi is becuccoltunk. És harmadjára is elindultunk a városba. Amikor délután kettesben sétáltunk, akkor rájöttünk, hogy a bazilika itt van 3 perc sétára tőlünk, de aztán direkt nem mentünk be, hogy majd Encsiékkel együtt menjünk. Szóval ide indultunk elsősorban. Mikor kijöttünk Bandi jelezte, hogy itt voltunk 2015-ben. (Bevallom nem rémlett, de visszanéztük az akkori blogot és ugyan csak 2-3 képpel és fél mondattal, de ott volt.)

A bazilika és környéke után elsétáltunk a Picasso múzeumba, de sajna oda már mára minden jegyet eladtak, így nem tudtunk bemenni. És egyre hűvösebb lett, mi meg a délutáni napsütéshez voltunk öltözve, ezért visszamentünk a hotelba. Végül egy kis bridzs partival húztuk ki az időt alvásig, bár mind a négyen laposan pislogva ültünk a kártyáink felett.

Barcelona – 4. nap

2015. október 13. kedd

A Güell Parkba mentünk reggeli után, meg kellett nézzük a Park “maradék” részét. Ez azt jelenti, hogy van egy aránylag nagy része a parknak, ami fizetős. Hiába voltunk ott 2 nappal ezelőtt, kiderült, hogy jegyet ugyan tudunk venni, de azzal csak 5 órával később tudunk bemenni. Ennek a jegy vásárlós dolognak van egy nagy előnye, ezzel korlátozzák le, hogy egyszerre ne legyen sok látogató az adott területen. Ugyanis a megvett jegy időpontra szól, egyszerre max 400 ember van a fizetős területen. A jegy neten is megvehető, ami azért jó, mert akkor lehet az adott időre érkezni. Na, nekünk így aztán 11 órára volt belépőnk.

Reggel még lógott az eső bal lába, de aztán a parkban már kifejezetten jó időnk volt ahhoz képest, hogy esőkabátban indultunk útnak.

  
  
  

Délután 5-re szintén volt előre, neten megvett jegyünk, mivel a Sagrada Familia katedrálisba is korlátozott számban engedik be a látogatókat. Előtte annyi időnk volt, hogy egy múzeumot beiktassunk. Elmentünk hát Joan Miró Alapítvány által fenntartott múzeumba. Kissé csalódtunk: az volt az érzésünk mikor kijöttünk a kiállításról, hogy Miró átvert bennünket, vagy nagyon nem értünk a művészethez. De inkább az első. Miró rajzait leginkább egy unalmasabb értekezleten Bandi által készített firkához tudnám hasonlítani. Azért a Bandiéhoz, mert ő jobban rajzol, mint én. Persze csak éppen hogy, de mégiscsak jobban. Miró ezen művészetét 90 éves koráig űzte, melybe nem csak rajzok és festmények fértek bele, hanem szobrok és fali szőnyegek is.

  
  

Végül 5-re betoppantunk a Sagrada Familiaba. Hát csak tátott szájjal álltunk és bámultunk. Döbbenetesen fantasztikus. Úgy, hogy a kevésbé jó (enyhén esős) időjárás miatt nem mehettünk fel a toronyba, így nézelődtünk 2 órán át. Sajnos a képek nagyon kevéssé adják vissza azt a varázslatos látványt, ami elénk tárult.


  
  

Gaudí nagyon is tudta mitől fogja emlegetni a nevét az utókor. Rendesen lenyűgözött bennünket ezalatt a 4 nap alatt.
Este pedig hamar elfogyasztottuk a szülinapi vacsorát, mivel Bandi kissé megfázott. Na meg a tudat, hogy másnap reggel korán kell kelni a hazajövő repülőgép miatt.

Barcelona – 3. nap

2015. október 12. hétfő

Gaudíval kezdtük a napot, persze csak a reggeli után. Elég sok épület kapcsolódik a nevéhez, így aztán ez nem volt nehéz.

A Casa Batlló 1906-ban épült egy Josep Batlló nevű ember megbízása alapján. Gaudí a homlokzatot hullámosra készítette, a tetőt és a kéményeket meg színes csempével vonta be. A tető egyik gerince egy sárkány gericét formálja meg.

Nem az egész épület működik múzeumként, a köztes szinteken lévő lakásokban irodák és lakások vannak.

Minden részletében annyira ki van találva, külsőleg is és belsőleg is: a homlokzattól az ajtókilincsig.

  
  
  
  

Reggel mikor elindultunk a szállásról kicsit fura volt, hogy a környezetünkben minden bolt zárva volt. Bandi azonnal megjegyezte, hogy persze mert már megint hajnalban indultunk el. De nem volt oly korán. Míg a Batlló házban voltunk kiderült a záróra oka: megint belefutottunk egy nemzeti ünnepbe, melyet az amerikai kontinens felfedezésének emlékére rendeznek. Egyben a spanyol egységet hírdetik, amely itt a katalán fővárosban látványosabb lehetett, mint az ország többi pontján. Bár utólag olvastam olyan cikket, melyben katalán zászló égetésről írtak, de ebbe az eseménybe mi nem futottunk bele. Ellenben a felvonulást megnézhettük a Batlló házból.



A Batlló háztól egy metró megállonyira van a Casa Milá, másnéven a La Padrera, azaz kőbánya nevű sarok épület. Ez volt Gaudíval utolsó lakóépülete, melyen dolgozott. Az épület felső szintjén van egy Gaudí múzeum, ahol őt is és a munkáit is bemutatják részletesen.

Gaudí a tetőket nagyon szerethette, oda minden általa készített házba ki lehet menni. Itt a tetőn lévő kémények érdekesen ilyesztő formákat alkotnak.

Az egyik felső szinten korhű lakás múzeum van kialakítva, míg a többi szint itt is lakóépületként üzemel.

Még egy érdekessége van az épületnek: 1910-ben itt már mélygarázs volt az épület alatt, a városban elsőként.

  
  

Nagyon klassz helyen van a szállásunk, mondhatnám bármerre megyünk mindig útba esik. Na, inkább úgy helyes, hogy ha megyünk egyik helyről a másikra, akkor közben nem nagy kerülő beugrani, ha netán épp beugorhatnékunk van.

A La Rambla nevű sétáló utca bal oldalát már kellőképpen ismerjük. Egyrészt ezen a részen van a szállás, másrészt meg nagyon kedves, szűk sétáló utcák hada van erre, tök jó itt bolyongani. Így aztán kitaláltuk, hogy biztos a másik oldalon túl is hasonló kis utcák vannak, amik csak ránk várnak. Hát, lehet hogy tényleg ránk vártak, de annyira mégse volt kedves… Mindenesetre azt megállapítottuk, hogy jó, hogy még világosban jártuk be ezt a részt. Egy kissé lepukkant arab negyedet sikerült megismernünk.


  
  
A nagy csavargás után már csak a vacsora hiányzott.

Barcelona – 2. nap

2015. október 11. vasárnap

Délelőtt a Güell Parkba mentünk el, ami kiesik a város szívéből, illetve inkább azt mondom, hogy az a város szíve csücske. Kicsit messzebb van az óvárosi / belvárosi résztől, de amolyan kis kedvenc parkjává válik az embernek ha egyszer ott jár.

Az az igazság, hogy nem is tudtuk teljes egészében megnézni, mert van olyan része a parknak, ami belépőjegyes és csak 5 órával későbbre volt jegy. Így azt tervezzük, hogy kedden visszamegyünk.

A parkot 1910-ben egy Eusebi Güell nevű iparmágnás rendelte meg Gauditól, Barcelona egyik üres hegyoldalába. A terv az volt, hogy lakóparkot építenek sok közös térrel. A lakóépületekből csak kettő készült el, viszont a parkot a világ egyik legkreatívabban kialakított parkjaként tartják számon.

  
  
  

A park közelében van egy kis mini mozi, ahol megnéztünk Gaudiról egy kis filmet.

Majd a szállásunkhoz közel lévő bazilika felkutatására indultunk, közbe mindenféle kisebb kitérővel.

  

Jó sokat gyalogoltunk, így a vacsora után már mozdulni is alig bírtunk.

Barcelona – 1. nap

2015. október 10. szombat

A reggeli 3:30-as keléssel hagytunk magunknak 30 percet elkészülni, elindulni. Ezzel csak két baj volt: 1, nem ébredtem fel az órára egyből csak 10 perccel később. 2, nem vagyunk képesek 30 perc alatt elkészülni, pláne nem 20 perc alatt.

Végül 4 óra helyett 4:20-kor indultunk el otthonról. És a forgalom oly jó volt, hogy pikk-pakk kint voltunk a reptéren. (Milyen meglepő, hogy szombat hajnalban az emberek nem autókáznak az M0-áson, max a belvárosban mennek át egyik szórakozóhelyről a másikra. De mi abból épp kiöregedtünk.)

De vissza a reptérre: 5 előtt már kint is voltunk. Aztán csak akkor lepődtünk meg igazán, mikor észrevettük azt a rengeteg embert, akik pont ugyanígy hajnalok hajnalán indulnak szanaszét a világba. De hát az a sor, melyben beálltunk ezzel a sok emberrel együtt, az is oly gyorsan és frappánsan lement, hogy egy szavunk se lehetett.


A repülőn hamar visszaestünk a kóma állapotába, és álomba zuhantunk.
Fél 9-kor már katalán földön voltunk. Mondjuk a reptéren kicsit eltévedtünk, de ez abszolút belefért az időnkbe. Tulajdonképp azt is mondhatnám, hogy felmértük, visszafelé milyen boltok lesznek majd a terminálba.
Vonattal bementünk a városba, majd – mivel a megállók nevei sehogy sem stimmeltek a térképünkkel – egyszercsak lepattantunk, egy olyan megálló név láttán, ami ismerősen csengett a térkép nézegetése végett. Nem is tettük olyan rosszul, mert várhatóan az a vonat ettől már csak messzebb tett volna le minket, ha tovább mentünk volna. Szépen lassan végigsétáltunk a La Rambla fő sétáló utcán , melynek közepe táján nyíló kis utcában van a szállásunk. A szoba még nem volt kész, de a két kisböröndöt le tudtuk tenni, hogy újfent elinduljunk.


Egy reggeli és sok kávé után a La Rambla további szakaszát igyekeztünk bejárni, valamint a környező utcákat felfedezni.



  
  
  

Délután 4-re visszamentünk a szállást birtokba venni, és egyben délutáni pihenőre hajtani a fejünket. Bő két órás szundi után újabb gyalog túrára indultunk.

Először a La Boqueriának nevezett élelmiszer piacra tévedtünk be, amit leginkább a budapesti Fővám téri vásárcsarnokhoz tudnék hasonlítani. Van minden: hús,zöldség, édesség, kajálóshely. Nagyon hangulatos.



  
Aztán egy eldugott kis utcában egy eldugott kis kapu mögött találtunk egy templomot. Katolikus templom a lehető legkevesebb kegy tárggyal, ahol éppen egy kis dicsőítő csoport gyakorolt a másnapi alkalomra. Beültünk és csak hallgattuk őket.

Végül elmentünk a Sagrada Familia bazilikát megnézni sötétben kívülről. Elég sok része fel van állványozva, építik folyamatosan.

Majd egy kis Sangriával zártuk az estét.