USA, Nemzeti Parkok – 17. nap

2015. szeptember 4. péntek

Reggel nem kapkodtunk, 11 óra volt mire megreggelizve, a szállodából kicsekkolva elindultunk a következő állomásunk irányába. A fő úticél Sequoia Nemzeti Park környéke volt, de mivel ez Las Vegastól 6 óra távolságra van, ezért úgy döntöttünk, hogy valamit közbeiktatunk. Cirka két óra kerülővel megnéztük a Death Valley Nemzeti Parkot, amiről nagyon különböző véleményeket hallottunk előtte. Volt aki közölte, hogy teljesen felesleges oda menni, mert semmi látnivaló, ellenben borzalmasan meleg sivatagi időjárás jellemzi. Volt, aki pedig majd megkövezett minket, mikor meghallotta, hogy ezt a helyet megpróbáljuk kihagyni a túránkból.



A világ egyik legmelegebb pontjának mondják, sokszor van, hogy 57 C fokot is mérnek. Ma ahogy mentünk be a parkba néztük a kocsi hőmérőjét: 31 fokról indult és felment 40-re. Mondjuk ez az 57 fokhoz képest semmi. Viszont ez a hely a tengerszint alatt van 89 méterrel.



Végül abban maradtunk Bandival, hogy ez az a hely, ami miatt nem indultunk volna el Magyarországról, de ha már csak 2 óra kerülőútra van, akkor meg már kár lett volna kihagyni. Én úgy fogalmaztam meg, hogy láttunk már sokkal szebbet, de érdekes volt ilyet is látni: a nagy semmi halmokba rendezve.

Ami miatt még érdekes volt Death Valley, az az, hogy itt van a Zabriskie Point, ahol az ugyanilyen címmel ellátott filmet forgatták a 1970-ben.
Hosszas autókázásunkat még egy ponton félbeszakítottuk. A térképre rábökve egy tóra, találomra megálltunk az Isabella Lake-nél. Nagyon nagy lehet a szárazság, mert a térkép alapján a tónak a fele van meg körülbelül. De iszonyat érdekes volt, ugyanis mindenfelé fák álltak ki a vízből. Jól nézett ki. Megnéztem a neten és úgy látom, hogy a kiálló fákból egészen kevés vagy semennyi se látszik, ha a vízszint a helyén van.


  
Végül este 8-ra értünk a Sequoia Nemzeti Park közelében lévő szállásunkhoz. Ja, és közben átléptük California határát is.

USA, Nemzeti Parkok – 16. nap

2015. szeptember 3. csütörtök

Semmi más programunk nem volt, mint a város szélén lévő outletbe eljutni. Későn keltünk, még később reggeliztünk és közben újra és újra ledöbbentünk a látottakon: délelőtt 11-kor sörrel a kezükben szerencsejátékoznak…
Aztán még mielőtt elindultunk volna vásárolni, vettünk egy színházjegyet a szállodánkban lévő színházba! És a mi szállodánk még nem is olyan nagy…
Las Vegas északi és déli végében is van egy-egy outlet… De nem jöttünk zavarba, még otthon megnéztem melyikben van több bolt, és egyenesen odamentünk (északi outlet). 8-10 percre van a szállodától kocsival. Tényleg érdemes előre beregisztrálni az outlet honlapjára, mert onnantól kezdve VIP tagként kezelnek, és a bejáratnál lévő infó pultnál megkapod a kupon füzeted. A boltok 80%-nak van benne további akciós cetlije. Persze van, hogy a bolti akcióval nem összevonható a kupon, de van, hogy akár még azt a kedvezményt is megkapjuk.

Végülis jól elütöttünk a napot az outletbe, attól függetlenül, hogy majd 40 fok van kint.


Délután mikor visszajöttünk a medencénél pihentünk egy kicsit. Akkora a medence, hogy öt vízimentője van. De például a szállodának van saját állatkertje is, ahol delfin show-t tartanak.


Este fél 10-kor kezdődött a színház, ami egy Beatles show volt. Baromi nagy színház 360 fokos színpaddal és olyan látvány elemekkel ment végig a másfél órás előadás, hogy otthon ha több színház összefogna se csinálnának ilyet. Szóval egész nap csak ámultunk és bámultunk.

USA, Nemzeti Parkok – 15. nap

2015. szeptember 2. szerda

Két külön világban jártunk ma: délelőtt elmentünk a Bearizona (Bear & Arizona) nevű vadaspark szerű helyre. A park első felében kocsival lehet körbe menni, ahol farkast, bölényt, kecskét, medvét… stb láthattunk úgymond a saját környezetükben. A park második fele meg úgy van megcsinálva, mint egy állatkert: elsősorban nagyon cuki kismedvékkel, meg egy-két másfajta állattal.


  
  
  

Késő délután útközben Las Vegas felé megálltunk a Hoover Dam nevű (Herbert Clark Hoover 31. amerikai elnök nevéből és a gát angol szó összetételéből elnevezett) építménynél. 1931-36 között épült a gát a Colorado folyón, mellyel áramot termelnek, valamint a környező államok édesvízi ellátását oldják meg.


Innen aztán már irányba voltunk Las Vegas felé. Hoover Dam-nél ismét átléptünk egy államhatárt, és már nem Arizonában, hanem Nevadában vagyunk.

Las Vegas nagyon beteg egy hely. A központi részen vagyunk egy nagy szállodában, ami hétköznap elég olcsónak mondható, mivel abban bíznak, hogy majd eljátszod a pénzed a kaszinókban. Minden szálloda borzalmasan nagy komplexum. Mi este majdnem eltévedtünk a saját szállodákban, olyan nagy és annyi minden van benne. Minden szállodának az alja kaszinó. Na, de ne 2-3 gépet képzeljetek el, hanem egy egész szállodányi mindenféle játékautomatát. Mondjuk nagyon hasonló volt anno két éve Atlantic City, így itt már kevésbé esett le az állunk ezen dolgok láttán. Itt inkább az épületek döbbentettek le. Mivel minden szálloda alja kaszinó, így minden szálloda teljesen nyitott, ahova bárki bemehet játszani, vagy csak nézelődni. A szemben levő szállodába mi is bementünk, mert olvastunk róla és meg akartuk nézni. A szállodát Velencének hívják és az olaszországi Velence majd minden híresebb épülete megtalálható benne, de úgy hogy a Sóhajok hídja alatt még gondolázni is lehet! Ja, és kint mukk sötét van este lévén, a szállodában meg olyan a plafon mintha a kék eget látnád néhány bárányfelhővel. Döbbenet. Millió egy üzlet a szállodában, rengeteg étteremmel együtt. Fáradtak voltunk ugyan, de így is majd éjfélig császkáltunk.