USA & Kanada – 12. nap

2013. augusztus 12. hétfő

Beállított órára keltünk, hogy időben elkészüljünk, ugyanis reggel 9-kor el akartunk indulni a Niagara Vízeséshez. Négyesben mentünk: Judit, Marianne (Judit nagyobbik lánya), Bandi és én.

20130814-011523.jpg

Az út Pennsylvanián keresztül vezetett. Mondtam már, hogy Pennsylvaniában nincs adó a ruhaneműre? Judit ráadásul két üzletnek a szórólapját is elhozta magával, csak hogy megmutassa nekünk. Nem tudni, hogy a tudatalattim dolgozott-e a hasamban, vagy mi történt, de amikor már közel jártunk pont ahhoz a két üzlethez, ami után épp epekedtünk, akkor csikart kettőt a hasam, és közöltem, hogy most muszáj megállni. Na, így esett, hogy egy másfél órát sikerült elütni vásárlással egy kis wécézésre hívatkozva. Közben eleredt az eső. De azért reménykedve a napsütésben folytattuk utunkat, ami három és fél óra volt (nem beleszámítva a vásárlási időt).
Ahogy tartottunk oda, időnként elég rondán esett.

Eredetileg vasárnapra terveztünk a vízeséshez menni, de belegondolunk, hogy vasárnap tuti nagyon sokan lesznek, így áttettük hétfőre. Vasárnap még nagyon szép idő volt…

Délután fél 4 körül értünk oda, és míg ott voltunk nem esett az eső, kizárólag csak előtte és utána. És végülis a felhők jól mutatnak a képeken. Ráadásul a hétfőnek és az időjárásnak köszönhetően aránylag kevesen voltak, pláne ahhoz képest, hogy augusztus közepe van, a turista szezon csúcspontja.

20130814-011732.jpg

20130814-011738.jpg

20130814-011745.jpg

20130814-011751.jpg

20130814-011758.jpg

20130814-011804.jpg

20130814-011811.jpg

20130814-011818.jpg

20130814-011824.jpg

20130814-011831.jpg

20130814-011836.jpg

20130814-011843.jpg

20130814-011856.jpg

20130814-011904.jpg

20130814-011915.jpg

20130814-011948.jpg

20130814-012004.jpg

20130814-012026.jpg

20130814-012034.jpg

20130814-012042.jpg

20130814-012050.jpg

20130814-012058.jpg

20130814-012106.jpg

20130814-012112.jpg

20130814-012121.jpg

20130814-012131.jpg

Majdnem este nyolcig gyönyörködtünk a környékben. Juditék már többször, én egyszer, Bandi viszont még egyszer sem járt itt, ellenben mind a négyünket újra rabul ejtett a látvány.
Úgy voltunk vele, hogy így is, úgy is nagyon későn fogunk hazaérni, akkor meg már vacsorázzunk meg a vízesés közelében, és sötétben még menjünk vissza, mert a Marianne úgy tudta, hogy estére kivilágítják a Niagarát.

Jól tudta. Nagyon jól nézett ki, sőt az a hely, ahol eddig fizetni kellett a kilátóért, oda már ingyen mehettünk fel.

20130814-012728.jpg

20130814-012802.jpg

20130814-012823.jpg

Elég rendesen szakadt az eső hazafelé, ezért aztán a hazaút nem három és fél óra volt, hanem négy és fél. Éjjel kettőre értünk vissza. De nagyon nagy élmény volt.

USA & Kanada – 11. nap

2013. augusztus 11. vasárnap

Ez egy olyan nap volt, amikor a fényképezőgépnek a közelében sem voltunk… Nem nehéz akkor kitalálni, hogy egész nap csak shoppingoltunk.

Fél 10 után indultunk Judittal és a két lányával a Grove City nevű Outletbe, ami ugyan nem Ohio államban van, ahol a Juditék laknak, hanem Pennsylvania-ban, de csak másfél óra kocsival. Azért akartunk oda menni, mert abban az outletben elég sok érdekes üzlet van, elég nagy területen van, és Pennsylvania államban nincs adó a ruhán. Több se kellett nekünk.

Útközben még egy kávéra megálltunk, így fél 12 volt mire odaértünk, ellenben zárás után jöttünk el. Azt kell mondjam, nem mentünk hiába. És az is kiderült, hogy a Judit két lánya hasonlít rám. Ha mást nem, abban biztos, hogy ők is szeretnek vásárolni.

Judittal mi azt terveztük, hogy még Pittsburgh-be is elmegyünk a vásárlás után. De aztán késő volt már hozzá, és éhes meg fáradt volt már a csapat. Így hazafelé megálltunk egy vacsorára. Az egész nap egyben majd olyan fárasztó volt, mint egy new yorki egész napos gyaloglás. Igen, igen, most lehet minket sajnálni. A kocsiban el is aludtunk hazafelé, még jó, hogy a Judit lánya vezetett.

USA & Kanada – 8. nap

2013. augusztus 8. csütörtök

Majd dél volt megint mire összeszedtük magunkat és megreggeliztünk, viszont akkor már menet készek voltunk. Egy fix tervünk volt csak, hogy kora este az Anyukám keresztfiáékhoz, Ádámékhoz betérjünk, akivel már korábban leleveleztem, hogy mikor is érkezünk.

Útközben – hirtelen ötlettől vezérelve – megálltunk Philadelphiában, és kicsit körbenézni.

20130809-071712.jpg

20130809-071729.jpg

20130809-071740.jpg

20130809-071751.jpg

20130809-071801.jpg

20130809-071813.jpg

20130809-071828.jpg

20130809-071843.jpg

20130809-071854.jpg

20130809-071908.jpg

20130809-071927.jpg

20130809-071937.jpg

20130809-071945.jpg

20130809-071953.jpg

20130809-072001.jpg

20130809-072009.jpg

Sajnos csak utólag tudtunk utána olvasni a városnak: Philadelphia egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb város az Egyesült Államokban. Washington DC előtt Philadelphia volt az Egyesült Államok fővárosa.

Előre kiszámoltuk, hogy mikor kell elinduljunk, hogy az ígért időben megérkezzünk. Igen, csak egy aprósággal nem számoltunk: itt is vannak dugók. Egy órát késtünk a vendégségből… Annyi írható a javunkra, hogy útközben tudtunk jelezni, hogy késünk.
Elvileg van az iPadhez egy 3G kártyánk, amit itt is tudunk használni, és a tájékozódáshoz mindenképp jól is jön, azon nézzük a térképet. De tegnap Philadelphiából elindulva még működött, aztán az út felénél közölte, hogy nincs szolgáltató. Nem volt nagy baj, mert az Ádám annó megírta, hogy hogy kell hozzájuk menni, és az nekem ki is volt nyomtatva. Aszerint pedig könnyen odataláltunk.

Útközben 2 hatalmas eső kapott el minket, csak úgy szakadt.

20130809-073431.jpg

20130809-073438.jpg

Végülis este 7-re értünk Ádámékhoz.
Ádám anyukája, Éva néni, az én Anyum legjobb barátnője tizenéves koruk óta. Ádám pedig az Anyukám keresztfia. Ádámnak van egy öccse, Bélus, és mind a kettőjüknek van családja. Most különleges alkalom volt, mert pont itt volt mindenki, együtt volt a család: Ádám szülei is, és az öccse is családostul.
Én 7 éves voltam, amikor ők kimentek Amerikába, így az ismeretség nem volt nagy, leginkább csak Éva néniékkel találkoztam, mikor épp Magyarországon jártak. Most viszont nagyon jó volt velük beszélgetni, jobban megismerni őket.
Finom vacsorával vártak minket, és majd 11-ig maradtunk.

20130809-074436.jpg

Ádáméktól csak negyed órára van a szállásunk, hamar odaértünk. Nagyon kedves kis szálló, Washington külvárosában.