2016. augusztus 8.

Már tegnapra terveztük ezt a túrát, csak a hely kedveltsége és a hétvége kombinációja miatt aggódtam, hogy sokan lesznek. Ezért eltoltuk mára ezt a programot.
Vargyas szoros más irányba van, mint amerre eddig kellett mindig mennünk, így újabb tájakat fedezhettünk fel.

A szorosban folyik egy patak, annak mentén kirándultunk 10 km-ert, imitt-amott megállva, Pogoval a patakba játszva, tanítva, hogy a függőhíd nem veszélyes dolog, nézelődve, elbeszélgetve az időt, fotózgatva.

Visszafelé felfedeztünk egy újabb fogadót, ahol meg is vacsoráztunk.

Pogo az éttermekben kifejezetten jól viselkedik, lefekszik a lábunk közelébe, nem kunyerál, nem megy oda másokhoz. Sőt a múltkor macska volt az egyik vacsorázós helyen és ott is elég volt azt mondani neki, hogy marad, nem ment oda.

2016. augusztus 7.

Délelőtt a házunk mögött lévő hegyre másztuk fel, melynek neve Sólyomkő. Délelőtt nagyon szép idő volt, de láttuk, hogy délutánra esőt ígérnek, ezért inkább félnapos kirándulást terveztünk. Még a felfelé út felénél se tartottunk, amikor csatlakozott hozzánk egy fekete kiskutya, aki pillanatok alatt Pogo nagy haverja lett.

Nagyon szép volt fentről a kilátás.

Szendvicset ebédeltünk, majd egy nagy csendespihenőt tartottunk, hogy utána még jobban menjen a társasjátékozás. Közben megérkezett a rossz idő is, leszakadt az eső. Ez a kép a faházunk hátsó végében a szakadó esőben készült.

Vacsorára pedig elmentünk Csíkszereda szélére, ahol egyszer már kajáltunk egy jót.

2016. augusztus 5.

A müzlis reggeli után a tegnap megvett szendvicsnek valót összerakva nekivágtunk a Szent Anna-tónak.
Tusnádfürdő oldalában lévő hegyre fel gyalog (622 méter felfelé a szintkülönbség), majd némi málnás mentén túrázva a hegyről le 300 méteres szintkülönbséggel. Oda-vissza majdnem 17 km volt. Az odaút volt a keményebb, a hegynek fel, azt 3,5 óra alatt tettük meg, visszafelé ez az út már csak 2,5 óra volt. Bár abban is volt azért emelkedő rendesen az elején.

Már a túraútvonal elején kint volt a figyelmeztető tábla, hogy vigyázz, mert bármikor jöhet a medve. A kukák tárolóhelye is villanypásztorral van körbevéve, meg a tó melletti büfé is. Ráadásul a málnások mentén aránylag sok nagy medve végtermékkel találkoztunk, de maga a medve nem jött szembe.

A Szent Anna-tó nagyon kedves hely, sok turista volt, bár péntek lévén a helyiek szerint nem voltak olyan sokan mint a hétvégén szoktak lenni.

Nekem a hely hangulata retró volt, mintha a 80-as években a Velencei-tónál jártunk volna: kemping szék, hűtő táska, férfiakon fecske…

Az emberek fürödtek a tóban, bár sokukon látszott, hogy nem fürdeni jöttek, rövidnadrágban pólóban mentek be a vízbe. Jó idő volt ma. Pogo is áhítozott a víz után. Meg is érdemelte, becsülettel végignyomta a túrát. Kerestünk egy kevésbé tömött részt a tó mentén, ahol aztán Bandi is és Pogo is bementek. Na Pogo azért csak a maga óvatos szintjén, addig míg leért a lába. Mi csak a lábunkat mártottuk meg benne, kellemes volt.

A visszaút végén a Székely Fogadóban kötöttünk ki, hogy megvacsorázzunk. Majd haza vonszoltuk még magunkat, hogy egy társasjátékkal zárjuk a napot.

2016. augusztus 4.

Reggelre elfogyott az otthonról hozott tejünk, így hiába volt müzlink, nem volt mivel megenni. De Lidi hozott nehány kiflit, ami már kellőképpen aszott volt, én meg elhoztam a maradék sajtot és felvágottat. Adott volt a melegszendvics, bár se melegszendvics csináló, se sütő nincs a háznál. Ja és vajunk sincs. Boltba meg nem volt kedvünk menni. Maradt a félbevágott kifli serpenyőben mindkét oldalt megsütve, rámelegítve a sajt, majd a felvágott. És még paprika meg paradicsom is volt Lídiáék jóvoltából.
Reggeli után bízva a mai csodálatos időjárásban nekivágtunk a 2 órás autóútra lévő Gyilkos-tó túrának.

Pogo abszolút jól viseli az autózást, sőt egyértelműen értékeli, hogy napi 24 órában velünk lehet.
A Gyilkos-tónál nagyon sokan voltak. Alig volt parkolóhely. A turisták nagy része egy árusokkal teli részen múlatta az idejét, míg mi körbesétáltuk a tavat. Tök jó kis kellemes, majdnem 4 km-es út volt, amit egy késői ebéddel koronáztunk meg.

A Gyilkos-tó mellett lévő Békás szorossal az a baj, hogy a gyalogos forgalom részére kicsit sincs kiépítve a túraútvonal. Vagyis a keskeny autóúton bolyonganak a turisták is, és az autók is. Na mi ezt nem gondoltunk még egy kutyával tovább bonyolítani, ezért aztán kocsival mentünk végig. De cserébe készítettem nektek egy kis útivideót:

Békás szoros

Este a szálláson még társasoztunk folytatva az előző napi játékot.

2016. augusztus 3.

Már tegnap este láttuk, hogy ma mindenhol a környéken esni fog. Emiatt aztán reggel nem kapkodtunk a felkeléssel se és a reggelivel se. Volt vagy 11 mire megreggeliztünk.Utána nagy Carcassone (társasjáték) bajnokságot tartottunk.

Aztán ebédre borsólevest főztünk, majd mivel még mindig esett így egy órácska csendespihenő után folytattuk a társasjátékot.
5 órára picit csendesedett az eső, Pogot meg mindenképp meg akartuk sétáltatni. A séta vége egy nagy vacsora volt. Megtaláltuk Tusnádfürdő legklasszabb éttermét.

2016. augusztus 2.

Pogo bent aludt a nappali részben az éjjel. Egyrészt a kert végében folyó Olt patak, másrészt az imitt-amott hiányos kerítés nem győzött meg minket arról, hogy ő kint élvezze az éjszakai hűvöset. Nem is volt semmi gond, ugyanis hajnalban nagyon szakadt az eső, dörgött-villámlott – bár nem fél a vihartól.
Én hamar ébredtem, és akkor el is mentünk Pogoval egyet sétálni. Közel van a szállásunk a helyi fürdőhöz, arrafelé mentünk. Körbe hegyek és dombok vannak, melybe beleült egy-egy felhő.

Esőt ígért egész napra. Megnéztük a környék időjárását is, az 1-2 órányira eső helyeket, mindenhova esőt mondott. Viszont nálunk nem esett. Ezért aztán Tusnádfürdőn kezdtünk el sétálni, melyet délben egy kürtőskaláccsal fejeltünk meg ebéd gyanánt. Utána kötelező csendespihenő következett.

Délután átautózunk Csíkszeredára elintézni egy-két dolgot. Leginkább egy net kártyát akartunk venni, mert wi-fi nélkül nem élet az élet. A városka főutcáján bolyongtunk, kávéztunk, és élveztük, hogy szinte csak addig esett az eső, míg átautóztunk.

Csíkszereda után még Csíksomlyót néztük meg, ott is kicsit sétálva. Hazafelé éttermeztünk.

Mivel Pogo Csíksomlyón belehempergett a friss lósz@rba, ezért hazaérve első volt az Olt patak samponnal együtt.

Szerintem nagyon értékeli, hogy elhoztuk, és hogy velünk bandázhat egész nap.

2016. augusztus 1.

Reggel 6:15-kor indultunk Érdről, és az M3-ás kivezetőjénél vettük fel Atit meg Lidit (unokahúgom és férje). Amikor kitaláltuk, hogy megyünk Erdélybe Pogostul, akkor gondoltuk van még 2 hely a kocsiban, vigyük magunkkal a fiatalokat.

Pogo a csomagtartóban, csomagok a tető csomagtartóban, mi meg az utastérben.
Majd 9 óra utazás és 633 km után Makfalván megálltunk enni egy fantasztikusan jó étteremben.
20:45 volt (otthoni idő szerint 19:45) mire Tusnádfürdőn a szállásra értünk (770 km volt Érdről és úgy 13,5 óra, hogy a határon álltunk 40 percet, és egy órát vacsoráztunk). Románia nem az autópályáiról híres, ami az utunk szintideje is elárul.
Pogo egy hős, mert ezt az utat oly türelmesen bírta. Persze nem csak vacsoránál álltunk meg, hanem kisebb pisi szünetekre, amikor Pogo is kapott egy kis autómentes lehetőséget.
3-szor is utolért bennünket a vihar, nem csak esővel, hanem baromi nagy széllel is. Csíkszeredától 30 km-re vagyunk, és afelől érkeztünk. Ott ahogy kikanyarodtunk az utolsó körforgalomból láttam, hogy a mellettünk lévő étteremben, ahogy a szél felborítja a napernyőket. Mondtam is a többieknek, hogy nézzék már, milyen durva ahogy a szél fellöki a nagy napernyőket. Ahogy kimondtam lecsapódott elénk egy nagy fadarab. A szél egy elég nagy ágat tört le egy útszéli fáról. Éppen csak hogy meg tudtunk állni közvetlenül előtte. Ami jó volt, hogy a körforgalomból jöttünk ki, emiatt aztán nem mentünk gyorsan, de azert volt ijedelem. A mellettünk parkoló autó nem úszta meg ilyen jól, mint mi.

Tusnádfürdő nagyon kedves hely, de sötét volt mire oda jutottunk, hogy elugorjunk a kisboltig és ezzel a közvetlen környezetet felfedezzük.

Egy kétszintes faházat béreltünk, ahol Lidiék a fenti szinten, mi pedig a lenti szinten vagyunk. A ház hangulatos, bár vannak benne érdekes megoldások. Hoplnap majd készítek róla képeket. A kert végében folyik az Olt patak.