DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 13. nap

2015. február 3.

Barbados – London

Reggeli után ősszepakoltuk a cuccainkat, hogy délben kicsekkolhassunk a szállóból.
Mivel a repülő csak este 6-kor indult, így még du 3-ig napozással, fürdőzéssel, olvasgatással ütöttük el az időnket.

A hotelnak van egy olyan szolgáltatása, hogy ha már kicsekkolsz, akkor még befoglalhatsz egy olyan szobát zuhanyzóval, ahol le tudsz mosdani, át tudsz öltözni. Ez a szoba fél órás bontásban “bérelhető”. Befoglaltuk 2-szer fél órára, majd felosztottuk hatunk közt. Így elég kényelmes volt az indulás.

A repülő időben indult, és mivel éjszaka utaztunk így sötétben való film nézéssel meg alvással telt leginkább. Nem volt tele teljesen a gép, így mind a hatan úgy ültünk hogy kettesével három széken. Én tudtam 4 órát aludni, Bandi már sokkal kevésbé.
Negyed órás késéssel de rendben landoltunk reggel 6 után egy kicsivel Londonban.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 11. nap

2015. február 1.

Saint Vincent – Barbados: A hajón eltöltöttük az utolsó tenger ringatta éjszakánkat, de már élvezve a kikötő adta lehetőségeket, miszerint lehet a hajón túl is zuhanyozni és vécézni anélkül, hogy a motorcsónakkal kimennénk a partra.

IMG_3810
Reggel Sanyi Lacitól elköszöntünk, mivel ő azt a taktikát választotta, hogy amennyivel később jött, annyival előbb be is fejezte a nyaralását. Ráadásul ő nem Barbados felé indult el, így nem egy géppel mentünk.

Reggeli után mi is hamar összeszedtük a cuccainkat és visszaadtuk a kis katamaránunkat, Swamit.
Taxival kirobogtunk a reptérre, és pikk-pakk felszálltunk. Annyira pikk-pakk, hogy 30 perc múlva már Barbadoson voltunk.

IMG_3813
A szállodát, amikor a Gábor befoglalta a booking.com-on, akkor kért tőlük reptér-szálloda közti transzfert. A transzfer ember, avagy a taxis sehol se volt, mikor megérkeztünk. Vártunk, kerestük, de semmi. Végül Gábor felhívta a szállót, majd kiderült, hogy nem találják a szállodások a taxist. Nem estünk kétségbe, fogtunk magunk ott helyben taxit. Bár ezt ne úgy képzeljétek, mint otthon LisztFerihegyen, hogy csak úgy nyüzsögnek a taxisok, itt éppen csak pár ember lézengett, amikor kijöttünk.
A taxival délre már az előre befoglalt szállásunkon voltunk, ahol a recepciós lány szabadkozással kezdte, amikor Gábor megmondta a nevét, hogy nem jött értünk a kért kocsi. Majd a kislány elkezdte keresni a foglalást. Szó szót követett, és egy fél mondatból recepciósunknak leesett, hogy hatan vagyunk és 3 szobára tartunk igényt. Na ennél a pillanatnál kifejezetten elcsodálkozott, döbbenten nézett, és nem értette, mert bizony az általa látott foglalás alatt a Gábor neve csak egy szobát tartalmazott. Ami fura, hogy neki nem tűnt fel már ott, amikor a taxit 6 főre akartuk, valamint amikor a pultja előtt együttesen állt hat ember.
Végül a lány kénytelen volt a főnökéhez menni, mert sehogy sem állt össze neki a kép. Főnök asszony egy 10 perces keresés – kutatás után megértette, hogy hol akadt el az információ: a booking.com oldalán ha egy felhasználó a barátainak is befoglalja a szobát, és az adott időpontra azt írja be pl, hogy 3 szoba 6 fő részére, akkor a weboldal kéri, hogy nevezd meg a másik két szoba lakosait. Ezáltal a rendszerben a Szécsi Gábor nevén tényleg egy szoba szerepelt, mivel a másik szoba Ivicsics néven, a harmadik meg Deák néven volt… Viszont akkor is látnia kellett volna, ugyanis a booking.com-os kinyomtatott papíron, amit még az orrunk elé is tolt csupa vastag nagybetűvel a legelején oda volt írva, hogy 3 ROOMS, avagy 3 szoba!
A lényeg, hogy a három szoba meg volt, csak éppen még nem volt kitakarítva…

IMG_3818
Ott hagytuk a bőröndjeinket, és elsétáltunk ebédelni, meg egy picit a közvetlen környékünket felfedezni. A szálloda előtti utcaszakasz amolyan üdülő övezetes, az itt nyaralókra specializálódva, ami azt jelenti, hogy a csecse-becse árust étterem vagy valamilyen beülős követi. Esélytelen, hogy kitaláld melyik lehet jó, hol főznek jobban és hol normálisabb a kiszolgálás. Emiatt aztán a szállásunk mellett éppen tétlenül ácsorgó taxist megkérdezték a fiúk, hogy mit javasol. Két kajáldát mondott, de könnyű volt a választás, mert az első zárva volt. A második neve: Sol Cafe, ami egy mexikói étterem volt, tökéletes kajával, kedves kiszolgáló lányokkal.

IMG_3845

IMG_3822

IMG_3823

IMG_3824

IMG_3825
Visszafelé jövet benéztünk az utca végén lévő templomba, aminek olyan tengerre néző kilátása van, hogy csak úgy lestünk.

IMG_3830

IMG_3829

IMG_3838

IMG_3839
Délután 3 után értünk vissza, ami jónak is tűnt, mert 3 órától lehetett elfoglalni a szobákat. De mégsem. Két szoba volt készen, Laciéknak még várniuk kellett…

A szoba klassz, de a 30 fokos melegben a légkondicionálót beállítják 16!!! fokra! Normálisak ezek? Még jó, hogy ezerrel sütött kint a nap, hamar kinyitottuk a terasz ajtót, a légkondit meg 24 fokra átállítottuk. Mind a ketten pillanatok alatt beleestünk az ebéd utáni, délutáni szundi világába, amiből aztán elég nehéz volt kikecmeregni. A szálló nagyon jó helyen van, medence, tengerpart, amit csak akarsz. Szép tiszta. 3 szintes, de lift nincs, ami azért fura mert körül-belül egész Barbados angol és amerikai nyugdíjasokkal van tele.

5 óra tájt lementünk a szállodához tartozó tengerparti részhez, ahol Gáborék is, és Laciék is pihengettek. Sajnos már nem sütött hosszan a nap, fél órát voltunk csak lent. Közben az viszont kiderült, hogy a Gáborék olyan szobát kaptak, ahol akár tényleg elférnénk hatan! Nem is szoba, hanem lakosztály. Viccesek ezek az emberek…
Végülis amiatt kifejezetten jó, hogy ott tudunk este közösen társasozni, valamint megnézni az amerikai Super Bowl-t, amiből várhatóan nem sokat fogunk érteni, de itt most mindenki ennek a lázában ég, minden étterem, söröző kivetítőn közvetíti, szóval mi sem hagyhatjuk ki.

IMG_3855
Végül beültünk egy olyan helyre vacsorázni, ahol kivetítőn ment a Super Bowl-t, vagyis összekötöttük a kellemest a hasznossal.