2013. augusztus 23. péntek

Montreal-t reggelre kicserélték: az esős, elhagyatott, nyúzott városból egy napsütötte, élettelteli, nyüzsgő hely lett. Mintha nem is ugyanabban a városban ébredtünk volna, mint amibe lefeküdtünk…
Reggeli után kipróbáltuk milyen Montrealban napsütésben biciklizni. Képzeljétek jobb, mint esőben, sokkal jobb. Végülis délután fél 4-ig csavarogtunk. Megnéztük a helyi Notre-Dame Templomot, majd a Notre-Dame Bazilikát, és végül a Notre-Dame Kápolnát. Ma ilyen Notre Dame nap volt. Egyik szebb volt belülről, mint a másik. A bazilika volt az egyik.

Délután kicsit kiszúrtunk magunkkal, ugyanis nem gondoltunk előre a péntek délutáni csúcsforgalomra. Csak arra gondoltunk, hogy elindulunk délre, New York felé, aztán majd valahol megszállunk, attól függően, hogy meddig jutunk kocsival, illetve meddig lesz türelmünk vezetni.
A dugó arra jó, hogy az ember ismerkedjen, meg fotózzon. A Californiai rendszám alapján megállított minket egy srác a dugóban, hogy ez most komoly, hogy mi Californiából jöttünk? Mondtuk neki, hogy nem, hanem Magyarországról. Aztán elmeséltük neki, hogy New Yorkban béreltünk a kocsit ezzel a rendszámmal. Megnyugodott, majd jó utat kívánt.
Na, és közben még a gyönyörűséges kamionokat lehetett újból fotózni. Majd 45 percbe került kijutni a 8 km-es kivezető szakaszon Montrealból, pedig nem volt baleset, csak erős forgalom.

Már du 5 előtt a határon voltunk, ami egész gyorsan ment. Eleve sok kapu működött, és csak 2 autó állt előttünk. Kedvesen kifaggatott minket a határőr bácsi, azt továbbengedett minket.
Nagyon szép tájon utaztunk végig. Reggel néztem a térképet, hogy milyen úton megyünk majd, és mi minden mellett fogunk elhaladni. Akkor tűnt fel, hogy Schroon Lake mellett is elmegyünk, ami számomra azért hangzott ismerősen, mert az egyik gyerekkori barátnőm (Kinga) ott él a férjével és a három gyerekével. Még reggel írtam neki, gondoltam hátha tudunk találkozni, ha mást nem, legalább egy puszi erejéig. Sajnos épp nyaralnak egy másik államban, a férje szüleinél. Mindenesetre Schroon Lake mellett álltunk meg vacsorázni, ezzel is gondolva Kingáékra.

Bandi is és én is nagyon éberen bírtuk az estét, így este 1/2 10 után kezdtünk szállást keresni. Furcsa volt, mert ahogy besötétedett hirtelen tök nagy lett a forgalom, míg előtte, világosban meglepően kevesen voltak az utakon.
Végül egy út menti motelben aludtunk, külön kérve hogy földszinti szobát adjanak, mert minden csomagot be akartunk vinni, hogy teljesen újra rendezzük a bőröndöket, gondolva a repülőútra.
Csak arra nem gondoltunk, hogy valaki éjfél után kap fölöttünk egy szobát, és amikor lép egyet a szobában az olyan lesz mintha a fejünkön gyalogolna… Végül ő is lefeküdt aludni…