A reggel 7 órás kelésre beálltunk mind a hárman: Pogo, Boogie és én. Akkor világosodik, így addig türelmesek, és addigra én is kellemesen kialszom magam.
A már megszokott irányba indultunk, ami egy mezőre visz, de aztán a mező előtt közvetlenül volt egy másik út is. Már tegnap is szemeztem azzal az úttal, de aztán csak ma jutottam el odáig, hogy meg is nézzük. Egy annyira aranyos túraútvonalat találtunk az erdőben, hogy csudi nagy élmény volt a kutyáknak is és nekem is. Erős másfél órás kirándulás lett a vége.
Reggeli után Tomiék elköszöntek, nekik sajnos holnap már dolgozniuk kell.
Egy Holasovice nevű falucskába mentünk délelőtt, ami 20 percre van a szállásunktól.
“Holasovice parasztbarokk stílusban épült lakóházairól nevezetes, melyek a XIX. század hetvenes éveiben épültek. Hasonlóan a magyarországi Hollókőhöz, az itt élő mintegy 140 fős lakosság élő közösséget alkot, a falu az itteniek állandó lakóhelyéül szolgál. Holasovice ennek, valamint a szépen karban tartott épületegyüttesnek köszönheti, hogy 1998-ban felkerült az UNESCO Világörökségi listájára. A faluban lévő 120 épület közül 23 műemlékvédelem alatt áll, melyek egységes egészként egy skanzent alkotnak. A csúcsos homlokzatú, stukkódíszítéses lakóházakon kívül ólak, pajták, istállók, magtárak, kapuk és különféle kerítések tartoznak a településhez. A falu épségét annak köszönheti, hogy távol esik a fő közlekedési csomópontoktól, illetve a második világháború után német nyelvű lakosságát kitelepítették, s csak az 1990-es években népesítették be ismét.” (Írja az utazom.com.) A faluban valószínűleg elsősorban nyáron, netán hétvégenként vannak inkább turisták. Ma – pedig nem mentünk korán – az egész faluban csak mi voltunk nem helybéliek. És a helyiek se kavartak sok vizet, kb. 2 embert láttunk. Ideális volt.
Amikor elindultunk vissza, akkor a falu szélén Bandi észrevette az alábbi táblát:
Muszáj volt megnéznünk a híres Holasovice-i Stonehenge-t. Ugyan ki volt írva, hogy mennyibe kerül a belépő, de se pénztár, se pénztáros nem volt. Nem zavartattuk magunkat bementünk a kapun. Itt is magunk voltunk, majd egyszercsak egy elektromos kismotorral random felbukkant egy néni és adta a belépő ticketet valamint kérte az árát. 35 korona/fő + 5 korona kutyánként. És a végén magyarul köszönt el tőlünk.
Stonehenge után hazamentünk a szállásra, mert hűvös volt – csúnyán fújt a szél -, gondoltuk mielőtt újra bemennék Cesky Krumlovba jobban felöltözünk. Ennek nem más lett a vége mint egy kétórás csendespihenő.
4 után végül bementünk a városkába és újra bejártuk azt. Ettünk azon a helyen ahol előző nap nem tudtunk mert nem volt hely. Valamint jót nevettünk a japán turistákon, akik úton útfélen leállítottak minket, hogy Pogoval és Boogieval fotózkodhassanak.
Ma már kevesebb volt a turista. A hétvége többi részében nagyon erősen érződött, hogy otthon hosszú hétvége volt, tele volt a város magyarokkal.
Este fél 7 körül eleredt az eső, bár inkább csak csepegett. Már tartottunk vissza a kocsihoz, hogy visszamenjünk a szállásra, így egyáltalán nem zavart bennünket. Igazán kegyes volt hozzánk az időjárás, mert nem esett míg itt voltunk, nem volt gatya hideg, kellemesen lehetett a kutyákkal a kinti programokat űzni. Ráadásul készültünk bőven meleg ruhával, ezért aztán még a mai szél se fogott ki rajtunk.
BandiBorso utazik 