2014. szeptember 5. – Irány Bangkok!

Reggel korán keltünk, hogy hamar becsomagoljunk mindent és még reggelizzünk is. A reggelire bőven kell hagyni időt ezen a környéken, ugyanis a thai-ok nem arról híresek, hogy lesnék a betérő fizetős vendég minden kívánságát. Amikor bementünk kávét kérni arra alsó hangon 20 percet kellett akkor is várni, amikor senki se volt rajtunk kívül, de volt olyan is, amikor 50 percet csak ültünk és vártunk. Szóval ezzel számolva hagytunk időt rendesen a reggelire.

Reggeli után összecsomagolva Esztoka átment a resortunk recepciójára, hogy a biztonság kedvéért még onnan elintézze a komp jegyünket, amivel a délelőtt folyamán el kell jussunk Koh Samuira. Jött a meglepetés. Az egyik kompra nincs jegy. A másik komp, ami még jár a délelőtt folyamán az pedig lerobbant. Valószínűleg emiatt van tele a járó komp, mert mindenkit átraktak arra. Amennyiben nincs jegy, akkor csak délután tudunk átmenni Koh Samuira, vagyis 5-re érünk be a komppal, igen ám, de a Bangkokba menő repülőgép 2 óra előtt indul… Ezzel nem számoltunk. Gyorsan átvettük a lehetőségeinket:
1, Szerezni valami privát átjutási lehetőséget Koh Tao-ról Koh Samui-ra. Van ilyen, még pedig egy olyan megoldással, hogy Koh Samui-ról küldenek értünk egy hajót, ami aztán elvisz minket. Baromi drága, viszont akkor elérjük a repülőt.
2, A délutáni komphoz kimenni, addig pedig valahogy elintézni, hogy a repülőjegyünket átrakják egy későbbi járatra. Nem túl ideális, hiszen tök össze vagyunk pakolva, és a repjegy átrakása is kritikus lehet, arról nem is beszélve, hogy az is pénzbe kerül.
3, Kimenni a kikötőbe és várni a csodát, hogy mondjuk felférünk a kompra, vagy valami hasonló.

Az első lehetőség annyira irreálisan drága volt, hogy azt mondtuk nem kérjük. A második megoldás se tetszett nekünk, mert nem akartunk délutánig tétlenül várni, így aztán maradt a csodában való bízás.
Kivitettük magunkat a kikötőbe, és még a taxinak nevezett platós kocsin megbeszéltük, hogy ki kezeli a csomagokat, és ki rohan jegyet intézni kellő erőszakossággal.
A csoda 5 percet se váratott magára!!! Eszto és Dió ment jegyet szerezni, beálltak egy közepesen hosszú sor végére, mi pedig próbáltunk szem előtt maradni, ha bármerre is indulni kell, akkor a megfogyatkozott bőröndjeinket húzva menjünk is. (Merthogy Dióék bőröndje csak nem került elő az elmúlt 10 nap alatt.) Esztohoz odalépett egy ember és megkérdezte, hogy Koh Samuira akarunk-e menni? Eszti mondja, hogy igen, 5 komp jegyre lenne szükségünk. Mire emberünk közölte, hogy van komp, ugyanis ami lerobbant azt megszerelték, csak egy órával később indul, mint ahogy menetrendszerint mennie kellene. A reptérhez közelebb rak le minket, és így még a 2 óra előtt 10 perccel induló repülőgépet is elérhetjük. Jól hangzott. 5 db jegyet ki is fizették, és még maradt is egy óránk az ígért indulásig. Na ezt nevezem csodának!

A kikötőben egy klasszabb hajóra raktak minket, mint amikor idejöttünk. Légkondicionált utastér, és oly kevés utas, hogy csak lézengtünk a kompon. Pikk-pakk felszállt a csapat, pedig kisebb aggódalom volt még rajtunk, amikor megláttuk a hajó mellett a mérleget is. 20 kg-os súlyhatár van. Idefelé nem nézték, de azt akkor betudtuk a helyi káosznak és baromi sok turistának. Itt viszont kevés utas, és valahogy minden rendezettebb volt… Végül nem mérték meg a bőröndöket, pedig nekünk a Bandival 11 kg súlytöbbletünk volt idefelé, és ez nem hinném hogy csökkent.
A kompunk csak úgy repesztett Koh Samui felé.

Dani még a nyaralás elején jelezte, hogy egy barátnője épp Bangkokban turistáskodik, és vele is találkozzunk, ha majd ott leszünk. Tulajdonképpen szombatra fix programunk van, de végülis miért ne csatlakozhatna hozzánk. A lány, aki magyar származású, de Svájcban él és Rékának hívják Danival leegyeztette a szállodánk nevét és címét, és a találkozási időpontot. A reggeli indulási incidens kissé felborította mindegyikünk lelkivilágát, ami kihatott Rékára is, mert hát ő már szinte reggel ott várt minket a bangkoki szállodánál, és elsőre nagyon úgy tűnt, hogy mi csak estére érkezünk meg Bangkokba.

Réka feltalálta magát és becsekkolt helyettünk, kihasználva a szálloda wifi, konditerem és egyéb szolgáltatásait.

A komp beért időben, és maradt egy óránk a reptérre átjutni, becsekkolni, a plussz súlyt elintézni, valamint a Dióék bőröndje miatt még ott a reptéren be kellett menni egy irodába.
Annyira minden rendben ment, hogy még a mi plussz 13 kg-t is elengedték a Dióék elveszett bőröndje kárpótlásául.

A repülő ment időben, és landolt időben. Majd egy óra volt aztán a reptér és a szálloda közötti út.
A szállodában irtó kedvesen fogadtak bennünket, majd Rékát is megismerhettük.

Estére bementünk Bangkok belvárosába, bár maga a szálloda is kellemesen bent van a központban. Végül rongyosra gyakoroltuk a lábunkat.