2017 (Triglav Nemzeti Park)

Szlovénia – 14. nap

Posted by

0

2017. augusztus 19.

Időben keltünk, és a már tegnap este elkezdett pakolást igyekeztünk mielőbb befejezni. Bandi elvitte Pogot sétálni, Tomi leugrott a kisboltba, Eszter meg én a bőröndök bepakolása mellett igyekeztünk a konyha általunk felhalmozott tartalmát is szelektálni és hasznosítani néhány szendvicsben.


Fél 11-re lettünk készen, így az eredeti tervet elvetettük – miszerint ha 9 körül el tudunk indulni, akkor még Bledben megállunk. A nagyon kedves háziaktól elköszöntünk, házi nénitől kaptunk kétféle saját készítésű lekvárt is.


Hazafelé még játszottuk azt a játékot, amit az utazás elején kezdtünk, és már két évvel ezelőtt Amerikában is játszottunk: meg kellett tippelni az út elején, hogy hány különböző felségjelzésű ország személyszállításra alkalmas gépjárművét (busz, lakóautó, személygépkocsi, motor) látjuk az utazás során. Sőt, kétfélét tippeltünk: az első az volt, hogy az odaúton mennyit látunk, a második pedig, hogy a teljes nyaralás alatt mennyit.

Most ti is megtippelhetitek, a blog végén pedig leírom az eredményt.


Stara Fuzina 525 km-re van Érdtől. A GPS szerint ez 5 óra 10 perc útidő megállás nélkül. Nekünk egy rövid megállással sikerült ezt a menetidőt 35 perccel csökkenteni. Teljesen zökkenőmentes volt a visszaút, se sok autó, se baleset nem hátráltatott minket. Ráadásul kb 40 km volt az a szakasz, amit nem autópályán tettünk meg.


Összegzésképp Szlovénia szuper jó hely, akár kutyával, akár gyerekkel, akár barátokkal, vagy anélkül. Van tengerpart, van hegy, van sok folyó, van nemzeti park és rengeteg nagyon szép túrázós hely. Nincs messze, majd végig van autópálya.

Nekünk úgy telt el a két hét, hogy azt éreztük a végén, hogy ide mindenképp vissza kell jöjjünk: egyrészt mert tudjuk, hogy mi minden maradt ki, amit barátok, ismerősök ajánlottak, másrészt mert amit láttunk az is olyan szép volt, hogy látni kellene újra. Mondjuk egyszer ősszel, egyszer tavasszal, egyszer meg majd télen. Magát a Triglav Nemzeti Parkot se tudtuk teljesen bejárni, felfedezni, vagyis azt is el tudjuk képzelni, hogy egy következő alkalommal a NP egy másik részét fedezzük majd fel.




Pogo nagyon jól bírta. Végülis, ahogy kutyás barátnőim fogalmaztak: szerveztünk egy két hetes nyaralást a kutyának. Hát, ha nem is szó szerint így volt, de az biztos, hogy nem szenvedett hiányt a vele való foglalkozásban. De talán erről a képek is alaposan árulkodtak.

Szlovénia pedig nagyon kutyabarát ország. Sehol semmikor senkivel szemben nem volt kellemetlen csak mert mi kutyával jelentünk meg. Teljesen természetes volt mindenhol, sőt azonnal hoztak a kutyának friss vizet és egy kis simogatást.


És akkor jöjjön a játék eredménye:

Tippeltél? Tulajdonképpen be kell valljam, hogy nekem annyi segítségem volt, hogy pont egy héttel az utazásunk előtt megtettem ugyanezt az utat Judit nővéremékkel és annak érdekében, hogy nehogy elaludjak vezetés közben hazafelé elkezdtük ezt játszani már az út elején. Vagyis volt egy olyan szám, amire ha tippelek, akkor várhatóan nem lövök nagyon mellé. De ezt a számot Bandi is ismerte, így aztán ez a segítség neki is megvolt.

A mi Odaút tippünk a következő volt: Bandi: 24 / Orsi: 25

Teljes 2 heti nyaralásra vonatkozó tippünk pedig: Bandi: 31 / Orsi: 32.

Egyikünk se járt messze: Bandi megnyerte az odaút versenyt, én meg a nyaralás egészére vonatkozó versenyt, vagyis az odaúton: 24 volt, a nyaralás alatt pedig 32!

Érdekességképpen felsorolom a látott nemzetközi gk jeleket: HU, D, I, BY, A, CH, RUS, RO, PL, SK, BG, F, GB, NL, DK, UA, SLO, E, MD, L, CZ, HR, B, S, BH, SRB, LT, LV, FL, RSM, GR, N.

Köszönjük, hogy virtuálisan velünk utaztatok.

Szlovénia – 13. nap

Posted by

0

2017. augusztus 18.

A reggeli rutin feladatok után, még épp dél előtt elindultunk gyalog felfedezni a Mostnica szurdokot és a benne folyó Mostnica folyót.

Hihetetlenül gyönyörű volt, pedig látszott, hogy a folyó vízállása aránylag alacsony. A víz vájta szurdok fala oly különleges és csoda szép alakzatokat vett fel, hogy sokszor percekig csak álltunk és csodáltuk. A képek a látvány felét se adják vissza, ezért mindenkinek csak javasolni tudom, hogy egyszer az életben járjon utána, igazat írok-e.

Helyenként 1 méterre is összeszűkül a szurdok és van, hogy a 30 méter mélységet is eléri. Az utunk során sok smaragdzöld vizű örvényüsttel találkoztunk, melyekben lehet lubickolni – Tomi vakmerően, Bandi lelkesen, Eszter bátran ki is próbálta, míg én csak a szememmel hűsöltem a folyó jéghideg vizében. Íme: https://youtu.be/4Jky-Id9Np8

Stara Fuzinából, a falunkból felgyalogolni a 21 méter magasból lezúduló vízesésig majd visszajutni 15,6 km és bő 300 méter szintkülönbség. Mivel tényleg úton-útfélen megálltunk, hol fürdeni, hol csodálkozni, hol meg pihenni, így 7 óra után értünk haza. Közben a vízesés közelében még ebédeltünk is egy jót.


Este hazatérve már nem volt energiánk társasozni, pedig jó lett volna egy záró Carcassonne…

Szlovénia – 12. nap

Posted by

0

2017. augusztus 17.

Tomi 23. Úgy esett, hogy mindkét fiúnak a nyaralás alatt volt a szülinapja.Reggel mindenki kialudta magát. Majd délután 1-re össze is szedtük magunkat.


Tomi Bled-et választotta szülinapi programnak. Bled tőlünk 27 km-re fekvő gyönyörű tó, melynek pártján az egyik falucskát is így hívják.


A tó különlegessége, hogy közepén van egy kis belső sziget egy szép templommal együtt. Tulajdonképp annyira kipurcantunk mi is és a kutya is, hogy a nagy elhatározás, miszerint körbejárjuk a tavat aránylag hamar el lett vetve. Cserébe volt a tóban pancsolás, nagy kajálás és vízbeugrálás. Akartunk csónakot is bérelni, de az egyik helyen nem volt kedves a bérbeadó néni, a másik helyen meg nem volt szabad csónak.


Este még társasoztunk egy nagyot Tomi új társasjátékával.

Szlovénia – 11. nap

Posted by

0

2017. augusztus 16.

A mi térségünkre délutánra esőt ígértek, mi meg már korábban kitaláltuk, hogy ha egyik nap vacak idő lesz nálunk, akkor délre vesszük az irányt és megnézzük Szlovénia hatalmas, 47 km hosszú tengerpartjának egy kisebb szakaszát.
Reggel ködfelhőben ébredtem, kifejezetten izgalmas volt a reggeli kutyaséta. De mire visszaértünk Pogoval a kisházba már a felhő is odébb állt.

Három városkát néztem ki a tengerparton. 10 órakor indultunk és a legtávolabbi helyen kezdtünk, Piranban. Kicsit több mint két óra volt az út.

Piran Olaszországot idézi, nagyon látványosan jelen van a velencei birodalom építészeti hagyatéka, és jellemzőek a szűk, sikátoros utcák is. Egy-két ház teljesen olyan, mint Velence épületei. A sikátorok is olyanok, mintha Velencében járnánk, bár itt nem keresztben voltak kiteregetve a ruhák.


Piran a szlovén tengerpart ékköve. Kétnyelvű város, ahol a szlovén mellett az olasz is hivatalos nyelv. Minden utca és információs táblán mindkét nyelven tájékoztatják az embert.

Az óváros egy félszigetre épült, ahol kis helyen sok ház található. Teljesen autómentes övezet, hiszen keskeny, sikátoros utcák vannak, ráadásul lépcsőkkel, emelkedőkkel tarkítva, és a dombon Szent György temploma.

A Velencei Köztársaság a XIII. század közepén elfoglalta Pirant, Kopert és Izolát is. A velencei megszállás 1797-ig tartott. Piran több mint 500 évig volt velencei fennhatóság alatt, mely az egész város kinézetét, épületeit, látnivalói meghatározzák a mai napig. Eredetileg egy kikötő volt a főtér helyén, majd a XIX. században – a város terjeszkedése miatt – az öblöt betemették és létrehozták a jelenlegi főteret, mely egy meglepően nagy tér.


A délutáni nagy melegben nem csak mi pukkantunk ki, Pogo is nehezen viselte a 30-32 fokot. Az árnyékban elfogyasztott ebéd, majd később a fagyizás ami kicsit enyhített rajtunk.

Izolába eleve nem városnézést terveztünk, hanem strandolást, már csak azért is, mert tudtuk, hogy van egy aránylag kicsi elkülönített partszakasz, ami kifejezetten kutyásoknak van. Megkerestük és bevetettük magunkat a tengerbe. Egyértelműen kevésbé volt hideg, mint a Bohinji-tó! Pogo úszott, hozta a tengerbe bedobált botot, élvezte a kutyás társaságot és nem zavarta a tenger sója. Ugyan tényleg nem egy nagy partszakaszról beszélünk, viszont nem volt tömeg, folyamatosan cserélődött a strandolók társasága.


Izola után Koperbe gurultunk át. Ez a három kikötő város határozza meg Szlovénia tengerpartját. Koper a legnagyobb a három város közül.
Este fél 8 volt mire a városba értünk, de nem találtunk elsőre parkolóhelyet. Én közben rájöttem, hogy van a városban Aldi (jobban mondva Hofer), így előre vettük a bevásárlást.

Visszamentünk vásárlás után és a sűrűn tömött parkolóból épp kiállt valaki a helyéről. Sajnos hamar ránk sötétedett, de a város hangulatát sikerült még megízlelnünk.

Tudva, hogy több mint 2 óra az út haza, negyed 10-kor nekivágtunk a visszaútnak. Éjfél előtt a faluba érve még Pogot muszáj volt a patakban megfürdeti, nem akartuk, hogy a tengeri sós víz rajta maradjon.

Szlovénia – 10. nap

Posted by

1

2017. augusztus 15.

Csudi jó időt ígértek mára, ami itt a Bohinji-tónál azt jelenti, hogy egy kellemes 25 fokig megy fel a hőmérséklet. Ami napsütéssel párosulva azért többnek hat.
Már első nap elhatároztuk Bandival, hogy egyik nap bérelünk majd egy csónakot a tavon és úgymond belülről is bejárjuk majd a tavat. A terv az volt, hogy ezt már Tomiékkal tesszük, hogy ők is élvezhessék a tó szépségét.

Reggel mind a négyen felkeltünk, hogy Pogocát megsétáltassuk, Pogo meg is lepődött. Jó nagy seta lett, mert majdnem két órásra sikeredett. Így mire elindultunk a tóhoz már épp delet ütöttek a templomban.


Ami csónakot kinéztünk napokkal ezelőtt arról kiderült, hogy nem is férünk bele ennyien. A másik, amit a fiúk preferáltak, az a motoros csónak, ami szintén nem volt bérelhető, mert már más valaki volt vele kint a vízen. Végül felajánlottak nekünk egy kevésbé szép, de legalább jó méretű evezős csónakot. Ráadásul ez volt a legolcsóbb, szóval egyenesen 5 óra hosszára béreltük ki. Egy hátránya volt: valakinek mindig eveznie kellett.

Pogo iszonyat jó fej volt. Nem félt a csónakban, sokkal inkább mondhatom, hogy élvezte és értékelte, hogy velünk van és hogy egy ilyen buliból se hagyjuk ki.


Több helyen is kikötöttünk, Pogot és magunkat megúsztatni. Bár bevallom őszintén nekem ez a víz még mindig hideg, én csak bokáig jutottam, de Eszter vagányan beugrott és húzatta magát a csónak mögött. Aztán Bandi az egyik parthoz közelítve megunta az evezést és kérte Tomit, hogy váltsa fel, de már neki se volt kedve evezni, így Tomi poénból kitalálta, hogy a csónak elején lévő kötelet a derekára erősíti és kiúszva kihúzza a társaságot. Ráhagytuk miközben nem hittünk benne. Meglepően hamar partot értünk.

A reggel csomagolt szendvicsek meg banán pont jól esett mindenkinek a kis délutáni sziesztával együtt.


Majd elindultunk vissza ugyanis az 5 órás bérelt időből több mint 3 el is repült.

A parttól éppen elindulva Tomi ismét fejébe vette, hogy ő úszik, sőt úszva húz minket. Már ment egy ideje, amikor kérte, hogy indítsunk el egy app-et a telefonon, amivel mérjük, hogy mennyit úszik és mennyi idő alatt. Elég messze voltunk a célponttól, ahova a hajónkat vissza kellett juttatni, de Tomi nem vacakolt, leúszta! Volt, hogy Eszter és Bandi is vele úszott. Percre pontosan akkor értünk vissza amikorra kellett. Több, mint 2 km-t úszott húzva a csónakot.


Nagy vacsorával zártuk a napot, majd haza gyalogoltunk.

Szlovénia – 9. nap

Posted by

0

2017. augusztus 14.

Az előző este “ügyesen” megoldott vacsora Pogonak és nekem nem feküdt mégse olyan jól. Én éjjel voltam vacakul és emiatt aztán keveset is aludtam, míg Pogo délelőtt tette ki a taccsot.
Minden rosszban van valami jó: azzal, hogy nem aludtam jól éjjel, a reggeli után visszahúzott az ágy. Na de Tomiék már reggeli közben azon rágodtak, hogy a Trónok harcának következő részét meg kellene nézni. Míg én aludtam, ők filmeztek.

Aztán délben próbáltuk magunkat összeszedni, de én vacakabbul lettem, ezért a délutáni program kimerült a Carcassonne birodalom újra és újra való felépítésében.


Eszter főzte a délutáni ebédet, ami nem csak jól nézett ki, de finom is lett.


Késő délután pedig elmentünk a mi kis kutyasétánkra, de visszafelé tettünk a falunkban egy felfedező túrát. Már többször próbáltunk direkt eltévedni, de még mindig tartogatott meglepetést a nagyságrendileg 210 házból álló falucskánk.

A gyönyörűen rendben tartott, hol frissen épített, hol több mint 100 éves házak között álló pajták csak színesítették a látványt.

Láttunk olyan pajtát, aminek külsejét teljesen eredetiben meghagytak, de benéztünk és felfedeztük, hogy írtó menőn felújították belülről és egy egylégterű modern lakást alakítottak ki benne.

Szóval mi csak ámultunk – bámultunk és percről percre újabb és újabb házba vagy kertbe szerettünk bele.

Szlovénia – 8. nap

Posted by

0

2017. augusztus 13.

Olyan programot kerestünk vasárnapra, ahol nem a hétvégi tömeggel kell együtt mozogni. Kutyaséta után tartottunk egy reggeli megbeszélést az ágyban, hogy mi is legyen a program.

A Bohinji-tó mellett fekszik a Vogel hegy, ahol télen síelni járnak a népek, nyáron pedig túrázni, biciklizni. Gyalog is fel lehet jutni az 1595 méter magasan lévő Vogel kilátóba, mely a nagy kabinos felvonó végén található. Mi persze a felvonót választottuk a feljutásra, viszont azt terveztük, hogy lefelé gyalog jövünk. A felvonó eléggé tömve volt, diák jegy csak 18 év alattiaknak van, hiába van diák igazolványa az embernek. Viszont kutyára nem kell fizetni.


Mikor felértünk gyönyörű kilátás várt ránk, szépen rálátni fentről a tóra, és a tavat körülvevő hegyekre. A felvonónál többféle programmal várták a turistákat: a tehén simogatástól a drótkötélen való csúszásig.


Fent a hegyen vannak túraútvonalak melyek nem feltétlenül vannak extra pontossággal jelölve. Így kisebb bolyongás és egy mini kirándulás után leültünk egy kora délutáni ebédre, majd neki indultunk a lefelé vezető útnak.


Nem csak hogy baromi meredek volt az út lefelé, de erősen köves, ami kissé nehezített a helyzeten. 9 és fél km hosszú volt a közel 1070 méteres szintkülönbség leküzdése, amit aránylag sok megállással 3 és fél óra alatt tettünk meg.


Végül este 7 után értünk le. A kisbolt persze már zárva volt, ahhoz képest elég ügyesen megoldottuk a vacsorát.

Szlovénia – 7. nap

Posted by

0

2017. augusztus 12.

Reggel – szombat lévén – nem harangoztak a toronyban, ezzel Pogo időérzéke kicsit be lett csapva és én 8-ig alhattam. Pogo kecskékkel haverkodott a séta során, majd Eszter omlettes reggelijével jól laktunk.


Dél volt mire kocsiba ültünk, hogy a 40 percre lévő Vintgar szurdokhoz eljussunk. Az 1600 méter hosszú szurdokban folyik a Radovna folyó melynek a végén 16 méteres vízesés esik alá.

Pogo találkozott egy goldi kislánnyal 🙂

​
Kellőképp sokan voltak szombat lévén, pláne hogy kora du érkeztünk. A szikla szélére épített, a folyón többször átívelő fából készített keskeny függő járdán vitt végig az út. Pogo ahhoz képest jól viselte, hogy nem lehetett elengedni és a keskeny járdán elég folyamatos jöttek szembe is.

A szurdok végén lévő vízesésbe Tomi és Bandi megmártozott, de olyan hideg volt a víz, hogy erre rajtuk kívül senki nem adta a fejét.


Estére értünk vissza, fiúk lepihentek, lányok boltba mentek és vacsorát főztek. 9-kor még lementünk a faluba ugyanis a tónál tűzijátékot ígértek. Nem tudták megmondani, hogy mikor kezdődik. Egy darabig egész lelkesen vártuk, aztán a lelkesedésünket a hideg kissé csökkentette. De az én hisztim ellenére kívártuk, és nagyon klassz volt, megérte.

Szlovénia – 6. nap

Posted by

1

2017. augusztus 11.

A reggeli kutyaséta egy jégeső verte futásba torkollott. 7 órakor kongatnak a templomban, amihez Pogo már hozzákötötte az én felkelésemet, az én felkelésem viszont az ő sétájával jár együtt. Hiába dörgött és jelzett fentről, hogy esni fog, ezzel egy kutyát nem beszélsz le a reggeli sétáról.
Mivel Pogoval kettesben mentünk – a többiek hadd aludjanak alapon – legalább csak mi ketten áztunk meg. Viszont felfedeztük egy új séta útvonalat.


Reggeli közben kitaláltuk, hogy elmegyünk és azt a vízesést fogjuk felfedezni, amit itt létünk első napján kihagytunk miközben a tavat körbejártuk. A vízesés után meg majd kiülünk a tó partjára. A kora reggeli jégeső – eső kombináció kezdett felszakadozni és már-már azt gondoltuk kisüt a nap. Összepakoltunk, cipőt húztunk, majd még a ház bejáratánál megállapítottuk, hogy annyira be van borulva, hogy tuti mindjárt esni fog. És hát az időjárás jelentő is azt ígérte, hogy délután 1 órától lesz majd napsütés.

Nem volt mit tenni, leültünk társasozni a már bevált Carcassone-nal.


Kora du tényleg jobb lett az idő, elmentünk hát a vízeshez, ahol 556 lépcső vezetett fel a csúcshoz. Kellemes túra volt, bár meglepően hideg volt útközben, én meg csak egy trikóban indultam el. Az egyik fürdőlepedőnkkel takaróztam be, hogy ne fázzak meg. Persze már a lépcsőkön kajtatva felfelé egyre kevésbé volt hideg.


Még mielőtt kifeküdtünk a tópartra semmittenni a biztonság kedvéért tartottunk egy késői ebédet.

Szlovénia – 5. nap

Posted by

0

2017. augusztus 10.

Bandi 48. Kicsit később keltünk, de így is 8 előtt. Esőre állt, azért még egy nagyobb kutyaséta belefért. Nyugisra terveztük a napot leginkább azért mert vártuk Tomit, az unokaöcsémet és Esztert, a “frissensült” feleségét (július végén volt az esküvő).

Anno mikor kibéreltük ezt a házat arra gondoltunk, hogy a tavalyihoz hasonlóan Lídiáékat elhívjuk magunkkal. El is hívtuk, lelkesek is voltak, de aztán végül mégis le kellett mondják. Tomiék viszont beugrodtak pont ugyanazzal a lelkesedéssel. És mivel a nászutat emiatt az út miatt nem tervezték megszakítani, így inkább néhány nappal később csatlakoztak hozzánk.


Reggel indultak ezért azt gondoltuk 1 órára már nálunk lesznek, de a gond ott kezdődött, hogy az M7-esen már araszoltak. Végül az általunk 5 óra alatt megtett utat nekik 8 óra alatt sikerült lenyomniuk. Fél 5 után érkeztek, kissé fáradtan és hát pont akkor kezdett el esni az eső. Annyira esett, hogy fel se hordtuk a cuccaikat a kocsiból, hanem felmentünk a kis lakásunkba beszélgettünk, képeket nézegettünk és bevittük őket a Carcassone társasjáték világába. Hamar rákaptak az ízére.


A Bandi szülinapi vacsorájára egy pizzériában ültük el.