Itália – 5. nap

2022. október 4. kedd

Tegnap este megbeszéltük, hogy ma egy nagy túrát csinálunk (elsősorban kocsival), felmegyünk a tó északi csücskébe és ha Riva városát megnéztük, akkor a nyugati parton csorgunk vissza délre, ahol több látnivalót is összegyűjtöttem.

De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Ma valamiért így alakult, hogy én ismételten felfáztam… Most már a berlini út óta mindig van nálam gyógyszer erre, mert az a legrosszabb, amikor a patikában könyörögni kell antibiotikumért. Erre az útra nagyon utolsó pillanatban sikerült összepakolni és sajna a felfázás elleni gyógyszer otthon maradt.

Reggel mikor felébredtem éreztem, hogy nincs minden rendben. Így hiába reggeliztünk meg reggel 8-kor, hogy 9-ig elinduljunk, én végül lefújtam a programot. Cserébe Virágot meg Bálintot megkértem, hogy hozzon nekem bármi áron is antibiotikumot a patikából, Bandit meg megkértem, hogy vigye el a kutyákat egy nagy sétára. Bálint az angol tudását zsebre tehette, de a google fordítós olasz tudás, és Virág EU-s egészségbiztosítási kártyája elég volt, hogy kapjanak gyógyszert.

Bálinték is és én is lepihentünk, hogy hasson a gyógyszer (jó, Virág és Bálint lehet nem emiatt… ). Közben a szomszéd lakásban felújítást végeznek, így időnként a fejünkön kalapáltak, de azért sikerült aludni, ami jót tett.

A kis lakásunknak van egy-két hiányossága. Már az első nap abba ütköztünk, hogy jó lenne még egy-egy pléd. Azóta is nyitott szemmel jártunk, hátha valahol találunk, mert olyan jól esett volna, pláne így, hogy beteg lettem. A szomszédos Conad nevű (Aldi/Lidl jellegű) boltban nem volt takaró, bánatomra.

Bandi elvitte a kutyákat megsétáltatni, és majd 2 órán át bolyongtak Desenzano belvárosában, ahol kilométereken át piac volt, kedd lévén.

Heti egyszer, minden kedden van kirakodó vásár reggel 8 és délután 1 óra között, ahol minden van: sajt, méz, hal, hús, zöldség-gyümölcs, ruha, cipő, otthoni kiegészítők és tényleg minden is. Bandi azt mesélte, hogy sokan voltak a vásározók is és a vevők is, kutyákkal nem is tudott ott menni, csak egyszer-kétszer keresztezte az árusokat. Mindenesetre az egyik ilyen keresztezés oly jól sikerült, hogy egy takaró áruson esett keresztül. Bandi pedig úgy gondolta, hogy ha már úgyis elkezdődött az október (Virággal a mi szülihónapunk), akkor egyből két takarót hoz a lányoknak. A legjobb érzés erre felébredni, hogy így szeret a férjem.

A takaró is segített, meg lehet a gyógyszer is, és délben jobban lettem. Nem akartunk ezek után messze menni, így elindultunk a belváros felé ebédelni. (Desenzano nem nagy város, közel 29 ezer lakossal, szűk 60km2.) A sétának az lett a vége, hogy majd 4 órát tekeregtünk, ebédeltünk és újabb részeket fedeztünk fel a kisvárosunkban. A piac még tartott, azt is meg tudtuk nézni, a kikötőt, a hangulatos utcákat, színes házakat, sőt még Desenzano 1000 előtt épült kastélyát is. Azt olvastam róla, hogy az ókori római vár peremén védőkerítésként épült, hogy megvédje a külváros lakóit és menedéket nyújtson a banditák, a rivális szomszédok, valamint a magyarok gyakori rajtaütései ellen. 1882-1885 között fejeződött be a kastély végleges átalakítása.

Délután 4 után értünk haza, és késő estig csak társasoztunk, amit csak egy vacsival lehetett megszakítani.

Itália – 4. nap

2022. október 3. hétfő

A reggeli kutyaséta után reggeliztünk, majd 10 körül elindultunk vissza Sirmione félszigetére.

Szombaton mikor ott jártunk azért elég nagy volt a tömeg. Na meg amiatt mert gyalog mentünk, nem időztünk túl sokat ott, érintőlegesen fedeztük csak fel a kis utcákat, színes házakat, hangulatos kávézókat. És csak az erődig mentünk, ami után még ott van a félsziget egyharmada, ahol a félsziget csúcsát körülveszi egy gyönyörű természeti képződmény.

A Garda tavat gleccserfolyók táplálják, a legmélyebb pontja 360 méter, a tó vize Sirmione lapos szikláinál tud igazán felmelegedni. A tóba benyúló földnyelv csúcsában fekvő sziklák, mint kőgallér keretezik a magasba szökő sziklafalat. Az itt található teraszos kialakítású sziklastrand ennek köszönhetően nagyon izgalmas látványt nyújt.

Ezeken kilométer hosszan lehet végigsétálni, mi teljesen körbe tudtuk járni így a félsziget azon részét, ami az erőd után van.

Fél 3-kor átautóztunk a Sirmionétól 30 percre lévő Peschiera del Garda nevű városba. A Garda-tó legdélebbi pontján találjuk Peschierát, itt ered a Mincio folyó, amely a tó vizét vezeti le Mantova irányába. Könnyen bejárható és hangulatos a kis szűk utcácskákból álló óvárosa. A csatornák és hidak által “szétszabdalt” településnek teljesen egyedi jellege van. Másfél órát sétálgattunk, majd fél 5 körül hazamentünk, hogy pihengessünk.

A késői délutáni szieszta után már csak vacsora és társasjáték energiánk maradt.

Itália – 3. nap

2022. október. 2. vasárnap

Reggel fél 9-ig pihentünk, nyugiban megreggeliztünk, beszélgettünk, kitaláltuk, hogy ma merre menjünk.

A Garda-tó Olaszország legnagyobb tava. A Balatonhoz viszonyítva kb 50%-kal kisebb attól. A tó legnagyobb hossza: 51,6 kilométer, max. szélessége 16,7 kilométer.

Autóval a tó körbevezetése 140 kilométeren vezet. Ha nem állnál meg egyszer sem, akkor ez három órás út lenne. De ki az a hülye, akik nem áll meg egyszer sem?

Olyan úticélt kerestünk, ami kevesebb gyaloglással jár, mint a tegnapi nap. Így 11-kor kocsiba ültünk, hogy a fél órányira, a Garda-tó dél-nyugati oldalán lévő Manerba del Garda nevű városba menjünk, ahol van egy Rocca di Manerba nevű megmászható hely gyönyörű kilátással.

Manerba del Garda városka kicsi, a látnivaló minimális, így elsősorban kávéztunk, majd elgyalogoltunk a kilátóba, ami egy természetvédelmi területen van.

Onnan letekintve láttuk, hogy a városka partszakasza tök különleges, egy benyúló félsziget jellegű kavicsos terület. Meg láttuk, ahogy egy hajó kiégett a tavon. Nem tudni, hogy mitől gyulladt ki, de a hírek szerint totálisan leégett, majd elsüllyedt.

Így miután a sziklát megmásztuk, alá ereszkedtünk és a partot is bejártuk. Nagyon klassz meleg volt ma, Pogo és Boogie meg is mártóztak a tóban.

A kellemesen nagy séta után írányba vettük végül a parkolót, és emlékeztünk, hogy a közelében éttermek is voltak. Fél 3 lévén kezdtünk éhesek lenni. Két aprócska hiba csúszott a számításba:

1, Nem ott jöttünk vissza, mint ahol mentünk, hogy kényelmesebb legyen gyalogolni, így egyszer csak egy kerítésbe ütköztünk. Hosszan kellett volna visszamenni ahhoz, hogy kijussunk a kerítés túloldalára. Sebaj, gondoltuk: másszunk át. Aztán rájöttünk, hogy van velünk két 39kg-os kutya! Bálint átment, Virág is, majd Bandi átadta Boogiet, és végül Pogot Bálintnak. Nem ficánkoltak, jól vették az akadályt. Aztán mi is átmásztunk. Ez a probléma megoldódott.

2, A másik gond meg az volt, hogy nem számoltunk az olaszok sziesztájával. Fél 3, vagy 3 után nincs konyha, legközelebb vacsorára tudsz beülni. Persze ezt tudtuk, de hiába tudod, nem számolsz vele, mert a napi rutinban nincs benne. Aztán az étteremben dolgozó lány elárulta, hogy hova menjünk, hogy kapjunk valami kis kaját. Tényleg kicsi volt – a választék is, meg a minőség is, de közben meg pont jól jött mert mind a négyen éhesek voltunk már. Így ez a probléma is megoldódott.

Kicsivel 5 után értünk a szállásra, ahol nekünk is jól jött a szieszta. Este elugrodtunk a szomszéd boltba vacsinak és reggelinek valóért.

Vacsi után meg, míg a fiúk olvasgattak, mi még játszottunk egy nyomozós játékkal.

Itália – 2. nap

2022. október 1. szombat

A lakásunk 2 szintes: alsó szinten van egy előszoba, nappali, konyha, étkező rész egy saját kis körbekerített kert résszel. A felső szinten pedig a két háló és a mosdó, ja meg egy mosókonyha. A kutyák bent aludtak, de az alsó szinten, mi meg fent. Én első éjjel általában nem alszom jól új helyen, de a többiek jól aludtak. Reggel 6-kor (is) fent voltam, így végül felkeltem, hogy a kutyákat megetessem, kiengedjem, de aztán inkább elmentem velük egy sétára. A séta másfél órás lett végül, de bejártuk a kisvárosunk belvárosát. Pont a napkeltére értünk oda.

A 29 ezer lakosú Desenzano del Garda névre hallgató kisvárosunk semmi különlegességgel nem rendelkezik az internet szerint, ám mégis olyan hangulatos, hogy élmény volt a reggeli csavargás és város felfedezés.

8 után mikor hazaértünk, megreggeliztünk, Összeszedtük magunkat szép nyugiban, majd fél 11-kor elindultunk gyalog.

Az úticél a szomszéd városka volt: Sirmione, ami egy szigetnyúlvány a Garda-tavon.

Lassan tettük meg az odafelé vezető 7,5km-es utat, sokszor sok helyen megálltunk, hol egy kávéra, hol egy fagyira, hol meg csak random egy padon pihegve, élvezve az első októberi őszi napsütést. Sőt közben meg is ebédeltünk.

Sirmione keskeny félszigetének utolsó harmadában a középkori Scaligeri kastély áll. Sirmione-nak gyönyörű középkori óvárosa van, színes házakkal, szűk utcákkal, hangulatos kávézókkal, éttermekkel, fagyizókkal.

Délután 5 után jöttünk rá, hogy el kellene indulni vissza. Virág meg Bálint buszra szállt, mi meg a két kutyával visszamentünk gyalog. Mi este 7-re értünk vissza, és néhol egy-egy képre muszáj volt megállnunk.

Az én lábamba 24 km került a reggeli kutyasétával együtt.

A házunk utcájának sarkán (a ház pedig két háznyira van a saroktól), van egy Conad nevű Aldi/Lidl szerű bolt. Este Bálinttal még elugrottunk vacsoráért meg reggelinek valóért. De vacsi után, 9-kor mindenki kidőlt.

Itália – 1. nap

2022. szeptember 30. péntek

Reggel a szakadó esőben felrögzítette Bandi a tetőcsomagtartóra a boxot, majd belekerültek a csomagok, a kutyák meg a csomagtartóba. Az eső miatt Virággal és Bálinttal az Etele Plaza parkolóját beszéltük meg találkozó pontnak.

A 7 órás autóút 8 és fél órásra sikeredett, de hát néha meg kellett állni. Az eső egy – egy szakaszra elállt, de azért elkísért minket a szállásig.

Úticélunk a 840 km-re lévő Garda-tó déli partján fekvő Desenzano del Garda nevű városka volt.

Airbnb-n foglalt szállás, házigazda nélküli bejutással. Vagyis kapsz egy címet és kapsz egy leírást, amiben meg van határozva, hogy hol a kulcs, hogy nyílik a kapu, melyik lakás a tiéd, aztán old meg. Különben vicces az ilyen, eddig, amikor ilyenben volt részünk nem csalódtunk, jól megtaláltunk mindent.

Elfoglaltuk a szállást, a fiúk behordtak a kocsiból én meg hamar elvittem a két kutyát egy kis sétára. Kellemes 5 percre van a tó, így oda mentünk és ott jártunk egyet. Olyan türelmesen végig ülték a kocsiban ezt a bő 8 órát, hogy le a kalappal előttük.

A kutyák kaptak enni, majd elmentünk, hogy mi is kapjunk vacsit az egyik közeli pizzázóba. Az olaszokban azt szeretem, hogy annyira kutyabarátok, hogy beállítasz két Goldennel és erre a tulajdonos egész családja előkerül simogatni.

Este fél 11-ig sétáltunk a környéken, aztán kidőltünk.

Szlovénia harmadjára: 10. nap

2021. szeptember 18.

Délelőtt Esztiék összepakoltak, mert az ideút során rájöttek, hogy egy egyéves gyerekkel mérsékelten könnyű egy Debrecen – Bohinj távot lenyomni napközben. Így az lett a terv, hogy este a vacsi meg a fürdetés után Eszti elaltatja Pepét majd kocsiba vágódnak és Budapestig haza mennek.

Mi próbáltunk abban segíteni a délelőtti pakolást, hogy addig szórakoztattuk Pepét.

Sajnos az időjárás nem volt felhőtlen, így a tervezett Vogel hegyi kirándulást kihagytuk. Már lentről lehetett látni, hogy a hegy csúcsa bőven a felhőkben áll.

Persze azért sétálni elmentünk a tó körül, aminek a vége az lett, hogy beültünk pizzázni.

Délután csendespihenőt tartottunk, hogy Tomiék jól bírják a haza utat. Aztán meg a szokásos társasozást se akartuk kihagyni.

Végül este 9 után Tomiék haza indultak, mi meg éjfélig folytattuk a Kartográfusok nevű játékot.

Vasárnapra nekünk is már csak a hazaút maradt.

Szlovénia harmadjára: 9. nap

2021. szeptember 17.

Egész tegnap este és egész éjjel szakadt az eső, aztán reggel is. Annyira, hogy a kutyák bent aludtak a nappaliban.

Reggel vártuk, hogy hátha eláll az eső, legalább annyira, hogy egy kis kutyasétára elmehessek velük. Fél 11 volt mire kicsit elállt, de a séta végére újra esett. Azt gondoltuk, ha ilyen lesz az egész nap, akkor legfeljebb nagy játék partit tartunk.

Majdnem dél volt mikor reggeliztünk egy kiadósat. Aztán kora délután kitisztult az ég, annyira hogy még a nap is kisütött. Felkaptuk a nyúlcipőt, és elgyalogoltunk ahhoz a hídhoz, ami 2 faluval odébb van, és meg szerettük volna nézni.

Odafelé félig az erdőn át mentünk, de aztán lekerültünk a főútra, ahonnan kerteken át jutottunk el a hídig. Még jó hogy nincsenek kerítések…

A közel 40 méter hosszú és csaknem 5 méter széles Rju-i híd fából készült fedett híd gyalogosok és biciklisek számára készült 2020 őszén, amely a Bohinj kerékpáros hálózat része. A zárt híd egy modern szénapadra emlékeztet a víz felett, ily módon kapcsolódva az alpesi építészethez.

A híd túloldalán az út rácsatlakozik a bicikliútra és egy hosszabb úton jutunk ugyan vissza a tóig, ellenben egy százszor szebb részen keresztül.

Aztán egy estebédet fogyasztottunk visszafelé, majd miután hazaértünk nekiültünk egy nagy Carcassonne mérkőzésnek.

Szlovénia harmadjára: 8. nap

2021. szeptember 16.

Mára (és innentől végig míg tart a nyaralás) esőt ígért az időjárás-jelentés. Reggel mikor felkeltem mégse esett. Úgy megörültem neki, hogy hamar el is vittem Pogot és Boogiet sétálni.

Mikor visszaértünk már szinte sütött a nap és a hőmérséklet is kellemes volt. Hamar összepakoltuk a cuccunk, hogy elinduljunk valamerre. Nem tudtuk hova. Annyi terv volt összesen, hogy két faluval odébb van egy híd, amit meg szeretnénk nézni. Beültünk a kocsiba és még a mi falunkból ki se értünk Pepe már aludt. Gondoltuk hadd aludjon, inkább akkor meg se állunk. Persze még mindig nem tudtuk, hogy hova menjünk…

Én még otthon összeírtam pár helyet (távolabbi vízeséstől szurdokon át egészen a barlangba vájt kastélyig), amik ugyan majd két óra távolságra vannak, de izgalmas helynek tűntek. Persze ezek a helyek légvonalban nagyjából 40-60 km között vannak, csak a Júlia-Alpok közbe szól. Ami leginkább felkeltette az érdeklődésünket az a Predjamai vár és a tőle 9 km-re lévő Postojnai cseppkőbarlang. A vár több mint 800 éve áll a 123 méter magas szikla közepén, alatta barlang. A világ legnagyobb barlangi vára mögött található a titkos alagutak hálózata, ahonnan a predjamai Erazem lovag indult rabolni és fosztogatni. Már láttuk magunkat a várban bolyongva, amikor ráeszméltünk, hogy van velünk két kutya, akiket lehet be se engednek. Sajnos jól gondoltuk, a honlapjukon ott áll a figyelmeztetés miszerint házi kedvenc nem vihető be.

Közben, ahogy beszélgettünk kiderült, hogy Eszti nem járt még Ljubljanában, ami viszont csak egy órányira van tőlünk. Adott volt, hogy akkor elmenjünk a fővárosba és az eső eleredésétől függően alakítsuk a programot.

Sajnos idő előtt eleredt az eső, persze nem adtuk fel egyből, sétáltunk az esőben is.

Délután hazafelé beültünk az Ákos által javasolt helyre, majd amikor hazaértünk, akkor még társasoztunk egy nagyot és filmet néztünk. Pepe pedig egyre szorosabbra kötötte a kutyáinkkal a barátságot.

Szlovénia harmadjára: 7. nap

2021. szeptember 15.

A szomszéd faluból, Stara Fuzinaból indul a Mostnica szurdokhoz vezető út. Itt már voltunk 4 évvel ezelőtt Tomiékkal és kifejezetten jó emlék maradt meg bennünk. Ezért aztán ma 1/2 10-kor már el is indultunk a szurdok felé gyalog. Másik úton mentünk, mint anno: a Mostnica folyónak van egy mellékága, amit régen – egy ma már nem működő – malom miatt hoztak létre. Ezen gyönyörű tiszta, kis patak mentén sétáltunk fel a szurdok bejáratához. Izgalmasabb volt ez az útvonal mint a korábbi.

A szurdokban nem volt tömeg, de azért többen voltak, mint négy évvel ezelőtt, pedig akkor augusztusban voltunk. A néhol 20 méter mély és 1 méter széles kanyon tetején halad a gyalog ösvény. Aztán van, ahol kis híd visz át fölötte, és elég sok ponton be lehet kukucskálni a szűk falak közé, ahol a mélyben a zöld színű patak zubog. Látszik, hogy tavasszal vagy nagyobb esőzés után jóval erősebb a víz folyása. Meg is beszéltük, hogy egyszer kora tavasszal kellene eljönni ide túrázni. Na meg persze azt is megbeszéltük, hogy egyszer meg késő ősszel, amikor csuda színesek már a fák. Mert ugyan már most is ősz van, de még csak kezdenek színesedni a lombok.

A szurdok feljebb kiszélesedik. Furcsa formájú, vízvájta sziklák között csobog a patak, ezeken a részeken könnyen a vízhez közel tud menni az ember, mert már nem egy mély kanyonban tekereg a folyó.

A szurdok két oldalán vezető ösvények 2,6 kilométer hosszan megy a szurdok mentén, aztán egy hegyi turistaháznál (Planinska koca na Vojah) a szélesebb Voje-völgybe torkollik.

Itt megpihentünk kicsit, majd a vízesésig már nem mentünk el, hanem visszafordultunk. Majd 13 km-t mentünk így is, fél 4-re értünk vissza a szállásra, de közben a sarki kisboltba még bekanyarodtunk.

Csináltam egy könnyű késői ebédet vagy korai vacsorát, míg Eszti elaltatta Pepét. Evés után megtámogattuk Pepe álmát és mi is csendespihenőt tartottunk.

Este még egy sétára a tóhoz elmentünk közösen, majd filmeztünk.

Szlovénia harmadjára: 6. nap

2021. szeptember 14.

A villás reggelit se fogyasztottuk túl korán, meg aztán tettünk-vettünk, kutya sétára mentünk. Emiatt később indultunk a mai napi kirándulásunkra.

Mivel úgy látjuk az időjárás előrejelzést, hogy csütörtöktől esőt ír, még mindenképp ki szeretnénk használni a jó időt.

Bled volt a célpont, attól függetlenül hogy már mind a négyen jártunk ott (sőt Pogo és Boogie is járt, csak Pepe nem). 4 évvel ezelőtt, amikor Tomiékkal elmentünk Bledbe és csónakot szerettünk volna bérelni, akkor az teljesen esélytelenné vált, leginkább mert útlevelet kért a srác, nálunk meg az nem volt. Ma jól felkészültünk, vittünk pénzt is, útlevelet is, személyit is, hogy Bled városka megnézésén túl a tavon csónakázzunk, illetve hogy a bledi tavon lévő kis szigetre eljussunk.

Nem indultunk túl korán, fél egy volt mire leparkoltunk. Bledben már a parkolás is kicsit macerás, de megoldottuk. Három csónak bérlős hely is van, a hozzánk legközelebbit megkérdeztük, hogy két kutyával meg egy babával is mehetünk-e. Semmi akadálya nem volt, ráadásul Esztiék jó előre gondolkodtak és hoztak Pepének egy mentőmellényt. Épp nem volt a nagyobb csónakból bent, emiatt kis sétával meg kávéval kezdtünk. Nagyon jól időzítettünk, mert ahogy visszaértünk épp érkezett be a mi csónakunk.

A Bledi-tó Szlovénia második legnagyobb tava a Júlia-Alpokban, hegyekkel és erdőkkel körbevéve igazán festői látvány.

A tó közepén található egy kis sziget, a Bled-sziget, ami a látványt még izgalmasabbá teszi. Több épület is található a szigeten, de a legkiemelkedőbb a Szűz Mária búcsújáró templom, ami a 17. században épült barokk stílusban. Tornya 52 méter magas. A lépcső, ami a templomhoz vezet, 98 lépcsőfokból áll. Mivel Bled is, a Bledi-tó is és a kis sziget is nagyon népszerű turista célpont, emiatt jól tettük, hogy keddi napot választottuk erre a programra.

A víz 21 fokos volt, de rajtam kívül ez senkit sem zavart, sőt Pepét a legkevésbé. A csónakázást is, a szigeten való bolyongást is jól bírta a kutya-gyerek kombo.

A 3 órás csónakázás után még Bledben csavarogtunk, illetve felmentünk a bledi várhoz, ahonnan tök jó volt a kilátás.

Hazafelé egy másik, jó kis szerpentines úton mentünk, amin még nem jártunk. 7 óra volt mire hazaértünk.