Ljubljana

Comói-tó, Itália – 2. nap

Posted by

0

2026. április 29.

Ahogy esőre aludtunk el, úgy esőre is ébredtünk. Ez nem volt annyira kedves gesztus Szlovéniától, de nem volt mit tenni. Alapvetően nincs bajunk az esővel, de az esti és reggeli kutyaséta átázott cipőben és dzsekiben, majd az azt követő ázottkutyaszag mérsékelten kellemes.

Finom reggelit és kávét kaptunk a szálláshoz a Slamic Hotelben – a helyet csak ajánlani tudjuk. Reggeli után összekaptuk a cuccainkat, és 10 óra előtt továbbálltunk. Az első töltőállomásunkig, Padován túl, az eső és a napsütés váltogatta egymást. Eredetileg Padovánál töltöttünk volna; már nagyon vágytunk egy jó kávéra, na meg egyre inkább mindenki pisilni akart. Igen ám, de én elaludtam, Bandi meg csak ment, és későn tűnt fel neki, hogy elhagyta a lehajtót, ahol ki kellett volna mennie. Először úgy tűnt, 10 km után visszafordulunk, de végül újratervezett a GPS, és továbbküldött minket a következő töltőig. Ott jó helyen mentünk le az autópályáról, csak épp rossz irányba fordultunk… Fogyott a töltöttség a kocsiban, de szinte végig urai voltunk a helyzetnek. Oda-vissza plusz 5 kilométer után végre már töltöttük is az autót. Végül is jobb helyen álltunk meg így, mint az eredeti tervben. Kávé, fagyi, mosdó, töltés, majd irány Milánó!

Délután 4 után értünk Milánó belvárosába. Bejártuk a Dóm környékét, majd amíg a társaság java kávézott, én belestem az Uniqlo háromszintes milánói üzletébe…

Este hét körül még töltöttünk egyet Milánón belül, majd elindultunk a kicsit több mint egyórányira, északra lévő szállásunkra, a Comói-tó nyugati partjára.

Csak az utolsó néhány kilométert tettük meg sötétben, addig tátott szájjal csodáltuk a tájat. Olaszország harmadik legnagyobb tavát minden irányból gyönyörű zöld hegyek veszik körbe. A tó mentén sorra váltják egymást a kisvárosok és falvak, mindenhol hangulatos olasz házak: kinek a parton a víz mellett, kinek a hegyoldalban jutott hely. A mi szállásunk egy magánház közvetlenül a tóparton. Annyira közel van a vízhez, hogy Pogo legszívesebben még a hattyúkat is megkergetné. Szerencsére van kerítés és kiskapu, így a lehetőségei korlátozottak.

Este már csak belaktuk a San Siro nevű faluban lévő házat, majd nyugovóra tértünk.

Comói-tó, Itália – 1.nap

Posted by

0

2026. április 28.

Úton a Comói-tó felé: Egy esős, de hangulatos este Ljubljanában

Kedd délután vágtunk bele a karácsonyi ajándéknak adott nyaralásba: mi adtuk ajándékba Bandi szüleinek, hogy közösen elmegyünk egy pár napra Észak-Olaszországba, a Comói-tóhoz.

Mivel Érdről ez egy jó 11 órás autóút lenne, és csak munka után tudtunk indulni, sokkal kényelmesebbnek tűnt Ljubljanában tartani egy pihenőt. Tőlünk ez a szakasz nagyjából 4,5 óra, ami pont ideális egy esti érkezéshez.

Sokat törtük a fejünket a logisztikán: vajon négy felnőtt, két kutya és hatnapi csomagmennyiség hogyan fog beférni a Teslába? Első körben még egy hétszemélyes bérautó gondolatával is eljátszottunk, de alaposabb fejszámolás után rájöttünk, hogy a Tesla verhetetlen. Az első csomagtartó („frunk”) és a hátsó padló alatti extra rekesz annyival több helyet kínál, mint egy átlagos hétszemélyes kocsi csomagtere, hogy végül a saját autónk mellett döntöttünk. Szuperül sakkoztunk: az egyik bőrönd a kutyák alá került, a másik előre, a maradék helyet pedig kitöltöttük a kutyakajával és az egyéb apróságokkal.

Szerencsénk van, mert Pogo és Boogie imádnak utazni; láthatóan értékelik, ha ők is a „falka” részei maradhatnak a nyaralás alatt is. Most is példásan viselkedtek az úton!

Bár az utazás zökkenőmentesen telt, pont sötétedéskor és szakadó esőben értünk a szállásra. Ez sem szegte azonban a kedvünket: miután elfoglaltuk a szobákat és lepakoltunk, nyakunkba vettük a pár percre lévő belvárost. Egy tündéri, magánkézben lévő belvárosi hotelben szálltunk meg, ahol a szobák mérete minden várakozásunkat felülmúlta – még a kutyák is kényelmesen elterülhettek.

A vacsora után Bandival és a kutyákkal még elugrottunk a töltőre, hogy „tele tankkal” vághassunk neki a reggelnek, és már csak a Comói-tó kékje lebegjen a szemünk előtt.

Szlovénia harmadjára: 8. nap

Posted by

0

2021. szeptember 16.

Mára (és innentől végig míg tart a nyaralás) esőt ígért az időjárás-jelentés. Reggel mikor felkeltem mégse esett. Úgy megörültem neki, hogy hamar el is vittem Pogot és Boogiet sétálni.

Mikor visszaértünk már szinte sütött a nap és a hőmérséklet is kellemes volt. Hamar összepakoltuk a cuccunk, hogy elinduljunk valamerre. Nem tudtuk hova. Annyi terv volt összesen, hogy két faluval odébb van egy híd, amit meg szeretnénk nézni. Beültünk a kocsiba és még a mi falunkból ki se értünk Pepe már aludt. Gondoltuk hadd aludjon, inkább akkor meg se állunk. Persze még mindig nem tudtuk, hogy hova menjünk…

Én még otthon összeírtam pár helyet (távolabbi vízeséstől szurdokon át egészen a barlangba vájt kastélyig), amik ugyan majd két óra távolságra vannak, de izgalmas helynek tűntek. Persze ezek a helyek légvonalban nagyjából 40-60 km között vannak, csak a Júlia-Alpok közbe szól. Ami leginkább felkeltette az érdeklődésünket az a Predjamai vár és a tőle 9 km-re lévő Postojnai cseppkőbarlang. A vár több mint 800 éve áll a 123 méter magas szikla közepén, alatta barlang. A világ legnagyobb barlangi vára mögött található a titkos alagutak hálózata, ahonnan a predjamai Erazem lovag indult rabolni és fosztogatni. Már láttuk magunkat a várban bolyongva, amikor ráeszméltünk, hogy van velünk két kutya, akiket lehet be se engednek. Sajnos jól gondoltuk, a honlapjukon ott áll a figyelmeztetés miszerint házi kedvenc nem vihető be.

Közben, ahogy beszélgettünk kiderült, hogy Eszti nem járt még Ljubljanában, ami viszont csak egy órányira van tőlünk. Adott volt, hogy akkor elmenjünk a fővárosba és az eső eleredésétől függően alakítsuk a programot.

Sajnos idő előtt eleredt az eső, persze nem adtuk fel egyből, sétáltunk az esőben is.

Délután hazafelé beültünk az Ákos által javasolt helyre, majd amikor hazaértünk, akkor még társasoztunk egy nagyot és filmet néztünk. Pepe pedig egyre szorosabbra kötötte a kutyáinkkal a barátságot.

Szlovénia – 4. nap

Posted by

2

2017. augusztus 9.

Reggeli kutyaséta majd reggelizés után kocsiba vágodtunk és elautóztunk Ljubljanába, az egy órára lévő fővárosba. Nagyon kedves város. Megmutattam Bandinak a város azon részeit, amit én már ismertem, majd felfedeztük az előttem is ismeretlen részeket.



Meleg volt, legalább 30 fok. Pogo délutánra ki is merült a nagy melegben, ezért aztán hazafelé 2-szer is megálltunk patakozni. Na akkor volt Pogonak gyereknap.