Comói-tó, Itália – 5. nap

2026. május 2.

9 órára összepakoltunk, majd a szomszéd faluig gurultunk, és Dongo-ban reggeliztünk a tóparton.

Innen hazafelé indulva, mintegy kétórányi útra fekszik Bergamo, melytől északra a Bergamói-Alpok vonulatai kezdődnek. Észak-Olaszország negyedik legnagyobb városa két részre oszlik: a dombtetőn trónoló Felsővárosra (Città Alta) és a modernebb Alsóvárosra (Città Bassa). A Felsővárost ma is épségben maradt városfal veszi körül, így szinte érintetlenül megőrizte középkori jellegét. Mivel Budapestről közvetlen repülőjárat is indul ide, a város rendkívül népszerű a magyar utazók körében is.

Nem tudjuk pontosan, minek volt köszönhető, de elképesztő tömeg fogadott minket. Talán a szombat miatt? Vagy mert eleve hosszú hétvége van? Esetleg csak a ragyogó napsütés csalogatott ki mindenkit? Nem derült ki, de az biztos, hogy Bergamo elképesztően felkapott úti cél. Mi a Città Altát céloztuk meg, ahol bő egy órát csavarogtunk – tulajdonképpen csak „beleszagoltunk a levegőbe”, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássuk: rengeteg a látnivaló, amit kár lenne kihagyni.

A mai végcélunk a szlovén határ felé fekvő Latisana volt. Menet közben töltöttünk is (az autót) és ebédeltünk is, majd este fél 7-re megérkeztünk az új szállásunkra.

Latisana egy csendes kisváros az autópálya mellett, amely nem a világra szóló nevezetességeiről híres, de pont ez adja a báját. Vacsorára ettünk egy kiváló pizzát annál a családi vállalkozásnál, ahol a szállásunk is volt, az estét pedig egy izgalmas bridzspartival zártuk.

Comói-tó, Itália – 4. nap

2026. május 1.

Ma reggel sem köszöntött ránk igazi nyári idő, de ez cseppet sem szegte kedvünket: már fél kilenckor úton voltunk, hogy a szomszédos Menaggióból komppal átkeljünk Varennába.

Amilyen gyorsan legördültünk a kompról az autóval, olyan hirtelen találtuk magunkat a város feletti hegyoldalban. Eredetileg nem erre terveztük az utat, de ha már így alakult, átadtuk magunkat a szerpentinek tetejéről nyíló pazar kilátásnak. A környék látványa egészen különleges: a tavat minden irányból zöld hegyek ölelik körbe, a távolabbi csúcsokon pedig még fehéren szikrázik a hó. Bárhonnan is nézzük, a táj egyszerűen csudi szép: legyen szó a kompon utazva a part menti városkák patinás házairól, vagy a partról figyelve a vízen fel-alá futkosó csónakokat.

A reggelinket végül Varenna felett, Perledo egyik hangulatos kávézójában költöttük el, miközben a panorámában gyönyörködtünk. Perledo alatt fekszik a Castello di Vezio, amelynek botanikus kertje és a falai közül nyíló kilátás is abszolút megéri a látogatást.

Kicsit északabbra tartva a keleti parton értük el Bellanót. Maga a város is nagyon hangulatos, de amit igazán ajánlunk, ha erre jártok, az az Orrido di Bellano, egy látványos szurdok a város szívében. A belépő 7 euró fejenként (időseknek nincs kedvezmény, gyermekeknek igen, a kutyusoknak viszont ingyenes). A szurdok mélye felett egy fémrácsos függőfolyosón lehet végigmenni – ez nem minden kutya kedvence, de a jegyvásárlás előtt egy kijelölt részen tesztelhetjük, mennyire bizonytalan kedvencünk ezen a különleges talajon. A Pioverna folyó vájta kanyon bejárása nem megterhelő: egy kényelmes, félórás séta, mégis maradandó élmény.

A szurdoktúra után Bellanóban ebédeltünk, ami kicsit szűkösre sikeredett időben: a parkolóban csak egy órát maradhattunk, és a rendőrök szemmel láthatóan szigorúan ellenőriztek. Így gyorsan kerestünk egy helyet a parton, ahol mindannyian tészta mellett döntöttünk. Már akkor megbeszéltük, hogy a vacsorát a szállásunkhoz közeli Luigi éttermében fogjuk elfogyasztani.

Délután a keleti part mentén folytattuk utunkat észak felé. Autózás közben gyönyörködtünk a tájban, és közben beiktattunk egy autótöltést is, hogy holnap reggel ezzel már ne kelljen foglalkozni.

Miután hazaértünk és lepakoltunk, gyalog vágtunk neki a Luiginak, ami szűk egy kilométerre fekszik tőlünk. A főút mellett nincs járda, ami két kutyával kicsit nehézkes lett volna, de a házigazdánk, a 28 éves Andrea megmutatott egy rejtett kis ösvényt, ami párhuzamosan fut az úttal. Luiginál fantasztikusat ettünk, így a tartalmas nap végére már csak egy kis kártyázásra maradt energiánk.

Itália – 2. nap

2022. október 1. szombat

A lakásunk 2 szintes: alsó szinten van egy előszoba, nappali, konyha, étkező rész egy saját kis körbekerített kert résszel. A felső szinten pedig a két háló és a mosdó, ja meg egy mosókonyha. A kutyák bent aludtak, de az alsó szinten, mi meg fent. Én első éjjel általában nem alszom jól új helyen, de a többiek jól aludtak. Reggel 6-kor (is) fent voltam, így végül felkeltem, hogy a kutyákat megetessem, kiengedjem, de aztán inkább elmentem velük egy sétára. A séta másfél órás lett végül, de bejártuk a kisvárosunk belvárosát. Pont a napkeltére értünk oda.

A 29 ezer lakosú Desenzano del Garda névre hallgató kisvárosunk semmi különlegességgel nem rendelkezik az internet szerint, ám mégis olyan hangulatos, hogy élmény volt a reggeli csavargás és város felfedezés.

8 után mikor hazaértünk, megreggeliztünk, Összeszedtük magunkat szép nyugiban, majd fél 11-kor elindultunk gyalog.

Az úticél a szomszéd városka volt: Sirmione, ami egy szigetnyúlvány a Garda-tavon.

Lassan tettük meg az odafelé vezető 7,5km-es utat, sokszor sok helyen megálltunk, hol egy kávéra, hol egy fagyira, hol meg csak random egy padon pihegve, élvezve az első októberi őszi napsütést. Sőt közben meg is ebédeltünk.

Sirmione keskeny félszigetének utolsó harmadában a középkori Scaligeri kastély áll. Sirmione-nak gyönyörű középkori óvárosa van, színes házakkal, szűk utcákkal, hangulatos kávézókkal, éttermekkel, fagyizókkal.

Délután 5 után jöttünk rá, hogy el kellene indulni vissza. Virág meg Bálint buszra szállt, mi meg a két kutyával visszamentünk gyalog. Mi este 7-re értünk vissza, és néhol egy-egy képre muszáj volt megállnunk.

Az én lábamba 24 km került a reggeli kutyasétával együtt.

A házunk utcájának sarkán (a ház pedig két háznyira van a saroktól), van egy Conad nevű Aldi/Lidl szerű bolt. Este Bálinttal még elugrottunk vacsoráért meg reggelinek valóért. De vacsi után, 9-kor mindenki kidőlt.