2017. augusztus 9.
Reggeli kutyaséta majd reggelizés után kocsiba vágodtunk és elautóztunk Ljubljanába, az egy órára lévő fővárosba. Nagyon kedves város. Megmutattam Bandinak a város azon részeit, amit én már ismertem, majd felfedeztük az előttem is ismeretlen részeket.
Meleg volt, legalább 30 fok. Pogo délutánra ki is merült a nagy melegben, ezért aztán hazafelé 2-szer is megálltunk patakozni. Na akkor volt Pogonak gyereknap.
2017. augusztus 8.
A gyaloglós nap után csináltunk egy semmittevős napot, ami nálam úgy nézett ki, hogy reggel 7-kor felkeltem és elmentem a Pogoval egy 3,5 km-t legyalogolni.
Mire hazaertünk Bandi is ébren volt. A villás reggelit Bandi készítette majd szendvicsekkel és hideg üdítővel felpakolva lesétáltunk a tóhoz, de persze közben próbáltuk a mi kis falunkat is felfedezni.
Kerestünk egy olyan szakaszt, ahol senki sincs, Bandi felszerelte a függőágyunk és a törölközőket kicsaptuk. Tök jó időnk volt, bár a víz nekem hideg volt, így én csak bokáig merészkedtem be. Pogo viszont annál lelkesebben úszott, hol egyedül, hol Bandival. El sem hiszem, hogy egy éve még mit kínlódtunk az úszásával…
Aztán volt egy pont, amikor én bebóbiskoltam, Bandi meg belemerült egy könyvbe, Pogoca meg úgy döntött, akkor ő körbenéz kicsit egyedül… Aránylag hamar észrevettük, hogy lelépett, de azért nem volt látótávolságon belül. Mindenestre onnantól kezdve az egyikünk mindig éberen őrizte.
Este már csak társasozni volt energiánk, hisz úgy kifáradtunk a nagy semmittevésben.
2017. augusztus 7.
Reggel már napsütésre ébredtünk, jobban mondva én a kutya fel-alá járkálására. Nem a szobában aludt, de az új hely és a lakásban alvás eleinte mindig fura neki. Meg melege is lehetett. Pogoval elmentem kettesben egy reggeli sétára 7 után egy kicsivel. Kellemes 16-17 fok, napsütés, gyönyörű táj. Pogo láthatóan élvezte, az otthoni 40 foktól már kezdett erősen kikészülni.
A hegyekkel körülvett Bohinj völgyében fekvő tó kellemes 10-15 perces sétára van a házunktól. Azt terveztük első napra, hogy a tavat és közvetlen környékét fedezzük fel, körbe járjuk a majd 11,5 km hosszú tó körüli utat. Ez egy gleccservájta tó, ami átlagosan is 35 méter mély, de vannak pontok, ahol a mélysége a 45 métert is eléri. Szlovénia legnagyobb természetes tava, ami nem annyira felkapott hely, mint a 20-30 km-re lévő Bled-i tó. Nem mondom, hogy egyáltalán nem voltak mások rajtunk kívül, de nem volt tömeg, több helyen is meg tudtunk úgy állni fürdeni, hogy nem volt azon a szakaszon más rajtunk kívül. Kutyát be lehet engedni a tóba, és hát Pogot nem is kellett noszogatni, úszott, madarat kergetett, labdázott, fadarabott hozott nekünk, és pózolt ha az volt a feladat. (Már tudja, hogy előbb menekül, ha engedelmesen ül egy-egy fotó erejéig.)
Eleve csak 10:30-kor indultunk el, de már megreggelizve. Ellátás nélküli a szállás, viszont van konyhánk. Hoztunk reggelinek müzlit meg tejet, így az meg is volt oldva, sőt maradt 2 szendvicsünk az útról, az volt túra közben a kajánk. Háztól házig kisebb kerülőkkel 16 km-t gyalogoltunk. Az eredeti tervben még az is benne volt, hogy a tó túl végéből induló, 1 órányira lévő vízeséshez is felmászunk. Aztán amikor ott tartottunk, hogy arra kellene kanyarodni, akkor hirtelen nagy álmosság tört rám. Le is dőltünk a fűre és míg én hunytam egy picit, addig a fiúk őrizték az álmom. Persze felébredve se lett több erőm és kedvem hegynek menni, szóval elnapoltuk a vízesést.
A tó körül tett utunk végén beültünk egy korai vacsorára és bementünk a helyi kisboltba reggelinek valóért. Olyan jól elfáradtunk, hogy fél 10-kor már mind a hárman szunyókáltunk.
2017. augusztus 6.
Szlovénia nemzeti parkja, a Triglav NP 5 órányira van Budapesttől kocsival. Délelőtt még nyugodtan mindent elrendeztünk, majd pontban délben elindultunk és pontban 5 órakor meg is érkeztünk két kisebb megállóval.
Bohinj-i tó közvetlen közelében, Stara Fuzinában szálltunk meg egy végtelenül kedves korunkbeli párnál. A nagy házban élnek ők is, sőt a férjnek a kárpitos-bútorasztalos műhelye is a ház aljában van. A mi kis lakrészünkben van két szoba erkéllyel, konyha étkezővel és fürdőszoba. A házigazdáék teával-kávéval és sütivel fogadtak minket miközben jobbnál jobb kirándulós, turázós helyeket javasoltak a közelben.
Délután, amikor megérkeztünk elkezdett szakadni az eső, ami fél 8 körül nagyjából elállt, így akkor a pakolást és mindent félbe hagyva elindultunk egyet sétálni, leginkább, hogy Pogot kicsit megmozgassuk. Addig nem is volt gond míg a háztól távolodtunk, mert egyre inkább szakadozott fel es tisztult ki az ég. Na de egyszer csak vissza kellett forduljunk, és a hátunk mögött meg gyűlt a sok sötét felhő. Ahhoz képest nem áztunk meg olyan nagyon és legalább sétáltunk egy jót.
BandiBorso utazik 