USA & Kanada – 19. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 19. hétfő

Reggel úgy keltünk, hogy a Lacival (torontói szállásadónkkal) együtt reggelizhessünk a sarki kávézóban még mielőtt ő elmenne dolgozni. Így már 9-kor túl voltunk a reggelin és az első kávén.
Metróra szálltunk, és a belvárosig meg se álltunk. Elsőre a CN Tower-ba mentünk, ami egy 553 méter magas torony a város közepén. A 110-dik emeleten van az első kilátó, valamint az üvegpadló, amin keresztül lehet menni, miközben lelát az ember. A kilátó és az üvegpadló után még magasabbra mentünk: 147-dik emeleti SkyPod nevű kilátóba. Nagyon klassz látvány fogadott minket. De a toronyban volt 3D mozi is, szimulációs film és bolt. Sikerült 2 órát ellennünk ott.

Torontóban rengeteg az új épület, majd mindent az elmúlt öt évben építettek. Konkrétan keresnünk kellett a régebbi epületeket, mert annyira minden új, legyen az irodaház, vagy lakóház.
Kóvályogtunk a városban, de szó szerint kóvályogtunk, és közben mindig találtunk üres padot, amiről meg voltunk győződve, hogy csak ránk vár. Hiába terveztük el, hogy tetőtől talpig végigjárjuk a várost, ez nem egy olyan nap volt.

Estére viszont Laci szervezett nekünk egy nagyon vagány programot. Az egyik barátja, Zsolt hobbi pilóta. Ő elvitt minket egy négyszemélyes kisgéppel repülni. Még világosban indultunk, elmentünk a Niagara fölé, majd úgy jöttünk vissza, hogy az esti kivilágításban is megcsodálhassuk a várost. Nagyon szép volt, ráadásul nem repültünk sokkal magasabban, mint maga a CN Tower teteje van.
Szóval mondhatjuk, hogy egész nap a fellegekben jártunk…

USA & Kanada – 18. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 18. vasárnap

Kicsit előbb keltünk, hogy 9 körül elinduljunk Torontoba. Estére terveztük csak az érkezést Torontoba, de Sanyi Laci barátunk, akihez megyünk, ő jelezte, hogy már vár minket, és menjünk előbb, ha tudunk. 2,5 – 3 óra az út, de akkor azt nem számoltunk bele, hogy kávézót kell keresni. Mindenhol csak a regular (vizes, híg) kávé van, alig-alig találni olyan helyet, ahol lenne eszpresszó. 5-dik helyen volt.

Délután 1-kor már Torontoban voltunk a Québec Avenue 77 alatt. Itt lakik Laci, akinél most lakunk 3 napig.

Nem sokáig vacakoltunk, bementünk a városba, az Ontario tó partjára sétálni egy nagyot, meg enni. Nagyon helyes város Toronto, íme amit eddig láttunk belőle:

USA & Kanada – 17. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 17. szombat

A bőséges reggeli után 10-kor indultunk, 3 tervvel a tarsolyunkban.
Az első Greig’s Caves, vagyis Greig barlangjai. Egy 12 barlangból álló másfél órás túrát csináltunk. Jó kis kirándulás volt.

Utána átmentünk a Miller tóhoz, ami a félszigeten belül talán a legnagyobb tó. Először ettünk ebédnek egy levest, majd béreltünk kenut, és evezőset játszottunk. Nagyon klassz idő volt ma is, kellemes napsütés és 24 fok. Pont jó. Ettünk is, eveztünk is, erre kellett egy kicsit pihenni, kifeküdtünk a tó partján a fűben, és a nyaralásunk során – ha jól emlékszem – most tartottunk először délutáni pihenőt.

A délutáni szundi elhúzódott, de sebaj. A harmadik tervünk a barlangtúrán és a kenuzáson túl az volt, hogy egy vízesést megnézzünk. Ezen a környéken több vízesés is van, de egyik se olyan, ami egy hatalmas vízomlás, hanem sok apró lépcsőből álló vízesések sora. Megnéztem tegnap este mind a négyet a neten, amikről tudtam, hogy itt vannak, és megállapítottam az egyikről, hogy Bandi ezt nagyon szeretni fogja. Így aztán ma kérdés nélkül ehhez a vízeséshez mentünk. Mind kettőnk szerint ez volt a nap csúcsa. Baromira élveztük, ugyanis bele lehetett sétálni, sőt Bandi még ugrált is.

Ehhez a vízeséshez közel van egy híres strand, amit akkor már megnéztünk, ha már itt voltunk. Már este fél 8 volt, de még sokan voltak. És egyre több kutyás. Nagyon élveztük a kutyukat, ugyanis nekem már hiányzik a mi Bundánk…

USA & Kanada – 16. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 16. péntek

Nem ez volt a legnyugodtabb éjszakánk, de végülis valamivel kevésbé fájt reggel a lábujjam, mint előző este.
Este megismerkedtünk egy kanadai párral, akik szintén Jeffnél szálltak meg, adtak néhány tippet, hogy miket érdemes megnézni itt Bruce Peninsula környékén, illetve ha innen tovább megyünk, akkor Toronto és környékén, vagy azon túl. Este az is kiderült, hogy a szálláshoz jár reggeli, így reggelinél kaptunk még újabb tippeket tőlük.

Reggeli után, 10 körül indultunk el Tobermory nevű városba, ami arról híres, hogy ennek a félszigetnek a legészakibb pontja. Egy óra oda az út a szállásunktól, onnan pedig van komp a környező szigetekre. Kinéztünk egy olyan hajót, ami egy hatalmas elsüllyedt roncshoz vitt minket, de mivel ez egy nagyon sekély vízben van, így könnyedén láthattuk a hajóból is.

Utána pedig Flowerpot Islandre vitt minket a kishajónk, ami expressz járat volt, így konkrétan 70 km/órával repesztett a vízen, úgy vette be a kanyarokat, hogy csak dölöngéltünk jobbra – balra, sőt én még a hátizsákot is felkaptam a hátamra, nehogy a vízben kössön ki a teljes vagyonunkkal és az összes iratunkkal együtt. Ráadásul a 80 fős hajón csak 20-an voltunk, de nem volt ez így visszafelé. Sajnos előre meg kellett mondani, hogy melyik járattal jövünk majd vissza. Nem gondoltuk, hogy ennyire jól fogjuk magunkat érezni, így két órát adtunk magunknak, már csak azért is, mert tudtuk, hogy ez egy elég pici sziget. Viszont nagyon szép volt, elgyönyörködtünk benne két óra hosszat úgy, hogy észre se vettük, és már szedhettük is a lábainkat visszafelé a kishajónkhoz. Bandi még fürdött is ebben a jéghideg vízben, bár szép napunk volt, sütött a nap, de 24 foknál nem volt több, a víz meg max 17 fokos lehetett.
Jelentem a lábujjam elindult a gyógyulás útján a Huron tó kellően hideg vizének simogatását követően.

Innen kocsival 10 percre volt egy olyan hely, ahonnan egy gyalogtúra vezetett. Ezt a helyet ajánlották új kanadai barátaink. Mondták, hogy egy fél órás túrázás után nagyon szép lesz a kilátás. Igazat mondtak, nagyon klassz látvány fogadott minket. Már a túra közben is nagyon hangulatos volt, ahogy meg-meg pillantottuk a környező tavakat, meg az erdőbe be-besütő napot. 2 kis tavacska mellett is elmentünk, míg a Grotto nevű kilátó részhez értünk.

Meg kell jegyeznem, hogy a kanadaiak kedvesek, figyelmesek, nagyon nyugodtan vezetnek, óvják a környezetüket, tiszták, rendezettek, nyitottak az idegenek felé, és természetes a számukra, hogy az ember egy normális rendes lény, aki nem a bűnözésre teremtetett, emiatt aztán megbíznak egymásban is, és az idegenekben is.

A kanadai pár javasolt nekünk még egy kis öblöt, aminek már a neve is jól hangzott: “Éneklő homok part”. Aránylag közel volt ez is az előtte felfedezett helyekhez, ezért aztán ide is elmentünk, hogy majd itt megnézzük a naplementét.
Bandi jól megviccelt, mivel ahol letettük a kocsit onnan vagy 5-6 percet sétálni kellett a partra. Ahogy mentünk oda át egy homokos , kihalt részen Bandi egyszercsak elkezdett dúdolni valamit halkan, majd gyanútlanul megállt, rámnézett, és tök komolyan megkérdezte, hogy hallottam-e. És igen, én hallottam, még gondoltam is magamban, hogy mi a csuda ez, valahol netán szól a zene? De ez mégse olyan… Mentünk tovább, megint hallom a hangokat. Ránézek, hogy vajon ő is hallotta-e, hogy ezek a homokszemek tényleg énekelnek. De aztán meglátta a szemeimben a kérdőjelet és elnevette magát. Pedig kezdtem totál bevenni.
Na, ez nem annyira volt kedvünk szerint való hely, így itt csak megmártottuk a lábunkat, sétáltunk egy kicsit, és tovább is indultunk. Mondjuk ebben annak is nagy szerepe volt, hogy baromi éhesek voltunk már, reggeli óta csak ropit ettünk.

Beültünk a tegnapi vacsorázós helyükre, mivel annyira jó volt a tegnapi vacsoránk, és még sok kipróbálatlan étel maradt az étlapon. Ráadásul közel volt a szálláshoz, tudtuk, hogy teli gyomorral már csak a kis szobánkra fogunk vágyni.

USA & Kanada – 15. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 15. csütörtök

Reggel 15 fokra ébredtünk. A faház nem igazán tartotta a meleget… Kint éjszaka 10 fokra lehűlt a levegő, és hát ez elég rendesen érződött bent is. Konkrétan nem akartunk felkelni emiatt. Aztán csak sikerült, így elmentünk a tegnapi vacsorázós helyre reggelizni, aztán a Huron tó partjára egy kicsit sétálni. Ahhoz képest, hogy Grand Bend nevű hely nem egy nagy város, mégis élettelteli, nyaralók, fürdőzők, sétáló utcácska, boltok, minden van.

Fél 11-kor indultunk el, a tó mentén haladtunk északra. Elvileg két és fél órás lett volna az út, de egy helyen elnéztem az utat, és így kerültünk egy fél órát, meg kávézni is megálltunk.

Amit kinéztünk szállást még tegnap este ott nem volt hely, nekiálltunk keresgélni ennek a félszigetnek a közepe táján, amin itt vagyunk a Huron Lake-n, de úgy tűnik itt is szezon az augusztus. Vagy 4-5 helyen jártunk, mikor betévedtünk egy tök kedves nénihez, akinek ugyan nem volt szállása, de addig nem akart minket elengedni, míg nem segít egyet találni. Felhívta Jeff-et, majd nevettek valamin miután megkérdezte, hogy ma estétől 3 éjszakára van-e kiadó szabad szobája egy fiatal pár részére. Itt már sejtettük, hogy a nevetés mögött az áll, hogy ezek a balgák azt hiszik, hogy találnak majd szabad szobát. De mire felocsudtunk a néni már betűzte is az Orsi nevet Jeff-nek, jelezve hogy minket várjon.

Így visszajöttünk az első szállás nézésünk mellé, és megkerestük Jeff-et. Jeff is és a háza is nagyon kedves, a felső szinten van 4 hálószoba meg 3 fürdőszoba, az alsó szinten meg nappali, hall, reggelizős hely… Stb. És nagyon jó a környék. Wiarton nevű városban vagyunk, ami Bruce Peninsula még déli részéhez tartozik, bár annak már a felső felében van. Bruce Peninsula egy Nemzeti Park, mely félszigetként nyúlik be a Huron tóba. A félszigeten bármerre megyünk kisebb-nagyobb tavakba ütközünk. Meg kell hagyni még nem sokat láttunk belőle, de már mind a kettőnknek nagyon tetszik.

Ahogy behordtuk a cuccainkat Jeff házába mellmagasságból elejtettem az iPad-et, ami élivel a nagylábujjam körme alatt egy fél centivel landolt, majd a padlón csúszott tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. Azt hittem bepisilek a fájdalomtól.

Így hát egy óra hosszat borogattam, meg jegeltem a lábam. Aztán már csak arra volt erőm, hogy itt a városon belül elsétáljunk egy vacsorás helyre. A város kikötőjéhez elég közel lakunk, arra felé mentünk. Vicces mert a városnak van egy mormotája, akit Wiarton (ez a város neve) William-nek
hívnak. A kikötőnél saját kis lakrésze van, de mellette még ajándék bolt is épült a neve alatt. Februárban tartanak egy fesztivált, mert akkor jön ki Willie a belső kis otthonából a szabadba, és ha visszafordul, akkor soká jön még a tavasz, ha pedig kint marad akkor hamar. Van is egy ilyen film (Bill Murray a főszereplője), ahol Phil a mormotája a városnak.

USA & Kanada – 14. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 14. szerda

A délelőtti programunk nem volt több, mint reggeli, pakolás befejezése, és búcsúzkodás a nővéreméktől, valamint elmentünk a Costco nevű helyre, ami az otthoni Metro áruházzal ér fel. Magunk be se tudtunk volna menni, mert, mint ahogy otthon is kártya kell hozzá, úgy itt is. Szóval a Judittal mentünk be. Mi leginkább memória kártyát akartunk venni a fényképezőgépbe, meg az András kamerájába, mert az ott elég jó áron van.

Délben elindultunk az Erie Lake nyugati partja felől, Detroit-on át Kanadába. Amit még Magyarországon tervbe vettünk, hogy felmegyünk Kanadába a Bruce Peninsula Nemzeti Parkba az hamar kiderült, hogy egy délben való elindulással nem igazán lehetséges, pláne úgy, hogy azért Detroit-ra is akartunk egy kis időt szánni. Bandi rábökkött egy helyre a térképen, ami már Kanadában van, de még nem oly messze, valahol félúton, és közölte, hogy majd itt keresünk szállást. Ugyanis eddig volt megtervezve pontosan az út, innentől lesz ahogy lesz, csak megyünk majd a fejünk után. Jobban mondva még két fix pont van azért, mert Torontóba időre megyünk, illetve a repülőgéphez is majd csak alkalmazkodnunk kell…

Detroit előtt jártunk fél órával, amikor kitaláltuk, hogy az Erie Lake-et úgy igazán meg se néztük, míg Cleveland környékén voltunk. Ezért aztán lekanyarodtunk a főútról, és bementünk egy világ vége utáni kis faluba, amiről láttuk a térképen, hogy a tó partján van. Nagyjából 3 utcából állt a falu, amelyikből a leghosszabb a tó partján húzódott végig. Az összes ház a tó mentén kisebb gátra épült, és sehol nem volt lejárat a partra. Sőt egyértelmű volt, hogy itt vagy veszel magadnak egy házat, hogy majd a kertedből megnézhesd a tavat, vagy valakihez becsöngetsz egy panoráma nézés erejéig. Végülis András is, és én is elég barátkozós emberek vagyunk, na de eddig nem jutottunk, hogy becsöngessünk. Viszont láttunk eladó házat…
Találtunk egy kis lakatlan telket, azon keresztül láttuk meg a tavat. A tó nem varázsolt el minket, de a falucska aranyos volt.

Detroitról tudtuk, hogy nagyon lepukkant az utóbbi tíz évben, mivel bezárták a Ford gyárat, rengeteg lett a munkanélküli, akik sorra arra kényszerültek, hogy ott hagyják a várost, mert nincs munkalehetőség, és a házukat, amit várhatóan senki se vesz meg.
Az úticélunk a belvárosi rész volt, ahol nem feltétlenül ez a jellemző, de a főút mentén több helyen is láttuk a külváros elhagyatott részeit, ami aztán mind a kettőnket érdekelt. Meg kellett nézzük, le kellett fotózni. Nem egyszer lekanyarodtunk a városba bevezető útról kisebb kitérőket téve. Persze nem minden ház lakatlan, de nagyjából minden harmadik, hol bedeszkázott bejárattal és ablakokkal találkoztunk, hol gazzal benőtt házzal, hol meg kiégett házat láttunk. Sok kisvállalkozás ugyanígy be kellett csukja az ajtajait. Elég nyomasztó volt, de közben meg izgalmas. A kocsiból mindenestre nem szálltunk ki, sőt belülről be is zártuk az ajtókat.

Aztán a belvárosi részt is megnéztük. Az azért szép volt, pláne a folyóparti szakasz. Mondjuk a belvárosban is vannak nagyon szakadt házak, meg olyan többemeletes épület is, amin látszik, hogy évek óta senki sem lakja.

Detroit után Kanada felé vettük az irányt. Egy nagyon szép hídon mentünk át Kanadába. Vicces, mert tegnap jártunk Berlinben, ma elmentünk Parma és Toledo mellett, majd beugrodtunk Gibraltárra, és ahogy átmentünk Kanadába úgy London szélét is érintettük. Gondoltátok volna? Azt hiszem nincs nagy fantáziájuk az amerikaiaknak városnév adás terén.

Éppen kezdtük megszokni a mérföldekben való gondolkodást, aztán Kanadában minden km/órában van megadva… De a Bandi megtalálta a műszerfalon, hogy hogyan lehet mérföldről kilométerre átállítani a rendszert, és ezek után a kinti hőmérsékletet is Celsiusban kezdte el mutatni. Eddig se volt őrült meleg, de itt ma Kanadában csak 20 fok körül volt.

A kanadai határon kértünk pecsétet az útlevelünkbe, majd egy nem túl forgalmas úton haladva jutottunk el arra a részre, amire a Bandi reggel rábökkött. Este fél 8 volt, az első két helyen nem volt szállás, majd a harmadik helyen találtunk egy kis faházat, amit kibéreltünk. Hát, szerintem ezt a faházat a házi bácsi építette nagyjából 30 évvel ezelőtt a két kis kezével. Van benne kitömött bagoly, szarvas aggancs, meg egy tündéri kis kályha.

Letelepedésünk örömére elmentünk vacsorázni. Egy nagyon jó kis házias konyhát ajánlott a szállásadónk, ami elsősorban egy fagyizó, de mellékesen van reggeli is, vacsora is, saláta is, hamburger is… Persze a végen a fagyit sem lehetett kihagyni. Utána még Bandi megmutatta, hogy holnap reggel hol megyünk majd le a partra megnézni a Huron Lake-et, mert hogy annak a partján vagyunk szinte. Azt hiszem itt ez kevésbé lesz körülményes, ugyanis találtunk egy homokos szabadstrand jellegű dolgot.

USA & Kanada – 13. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 13. kedd

A tegnapi éjszakázás után reggel totál elaludtunk. Szegény Judit nem aludt sokat, mivel ő reggel be kellett menjen egy megbeszélésre a munkahelyére.

Az Y generációs sorozatomhoz beszerveztem a Judit kisebbik lányát, Hannah-t, meg a legjobb barátnőjét, Lindsey-t, így az volt a nap első nagyobb programja, de ahhoz is csak 11-kor kezdtem neki. Cserébe a lányokról készítettem néhány képet.
Aztán Judit megmutatta, hogy a Hannah hova jár középiskolába. Klassz volt mert be is tudtunk menni a suliba. Az hagyján, hogy tök jól néz ki a iskola, de olyan saját stadionja van, hogy csak néztünk. Pedig a Juditék nem Clevelandben laknak, hanem ahhoz egészen közel egy másik városban. Szerintem ez a város itt olyan Clevelandhez viszonyítva, mint Budapesthez viszonyítva Budaörs. Sok minden másképp van, de a leginkább szembetűnő különbség a magyar iskolákhoz képest, hogy az iskola belső udvarán a diákoknak van egy baromi nagy parkolójuk. Kb. mint egy Tesco parkoló egynegyede, vagy mint egy Aldi parkoló duplája – ezen még Bandival vitatkozunk. De ugye itt 16 éves kortól lehet jogsija a gyereknek, tehát csak az utolsó két évfolyamon belül lehet a diákoknak kocsijuk.

Juditék környéke annyira kedves, de én béna a Juditék házát nem fotóztam le… Ellenben a környék is magáért beszél. A legjobban az tetszik, hogy nincs egyik háznál sincs kerítés.

Aztán Marianne-ékhoz (nővérem idősebbik lánya, aki már férjnél van) mentünk át, megmutatták az apartmanjukat, meg a macskájukat. Ők bérlik a lakásukat, de nagyon kedves környéken laknak, egy szép 2 emeletes házban.

Ezek után vágtunk neki egy vidéki útnak, ahol az Amishokat néztük meg. Elmentünk egy Amish farmra, egy Amish bútorboltba, egy Amish élelmiszerüzletbe, és végül egy Amish étterembe.

Amit érdemes az Amishokról tudni, hogy egyfajta keresztyéneknek vallják magukat. Nagyon alázatosak, és szerények, ami már a külsejükben megmutatkozik. Nem használnak semmilyen elektromosságot, nincs a házukba bekötve az áram (és nem a spórolás végett). Kézzel mosnak a nők, a gyerekek csak 8 osztályt járnak iskolába, ami ráadásul saját iskola, a férfiak meg ha megnősülnek, akkor szakállt nővesztenek. Nem vezetnek autót, ellenben vicces mert taxiként használják a kocsit. Szóval ez így kissé ellentmondásos. Két kezi munkából élnek, és úgy tűnik, hogy nem is rosszul. Nagyon szép kézimunkáik vannak az asszonyoknak, a férfiak pedig a fa bútorok terén profik. Nagyon szeretik az amerikaiak az általuk készített termékeket, mert kifejezetten jó minőségű.

Az Amishoktól este 7 után jöttünk el, de nem hazamentünk, hanem először egy bevásárlóközpontban kellett valamit elintézninünk, majd bementünk Cleveland belvárosát megnézni. Judit meg szerette volna mutatni a kórházat is, ahol dolgozik, de sajnos csak kívülről tudta megmutatni, mert az osztályon, ahol dolgozik (szülészet) nagyon nagy volt épp a forgalom, így nem akartunk zavarni.

Végül későn is értünk haza, meg össze is kellett pakolnunk a bőröndöket, meg hát ez a blog is… Kettő után mentünk megint aludni.

USA & Kanada – 12. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 12. hétfő

Beállított órára keltünk, hogy időben elkészüljünk, ugyanis reggel 9-kor el akartunk indulni a Niagara Vízeséshez. Négyesben mentünk: Judit, Marianne (Judit nagyobbik lánya), Bandi és én.

Az út Pennsylvanián keresztül vezetett. Mondtam már, hogy Pennsylvaniában nincs adó a ruhaneműre? Judit ráadásul két üzletnek a szórólapját is elhozta magával, csak hogy megmutassa nekünk. Nem tudni, hogy a tudatalattim dolgozott-e a hasamban, vagy mi történt, de amikor már közel jártunk pont ahhoz a két üzlethez, ami után épp epekedtünk, akkor csikart kettőt a hasam, és közöltem, hogy most muszáj megállni. Na, így esett, hogy egy másfél órát sikerült elütni vásárlással egy kis wécézésre hívatkozva. Közben eleredt az eső. De azért reménykedve a napsütésben folytattuk utunkat, ami három és fél óra volt (nem beleszámítva a vásárlási időt).
Ahogy tartottunk oda, időnként elég rondán esett.

Eredetileg vasárnapra terveztünk a vízeséshez menni, de belegondolunk, hogy vasárnap tuti nagyon sokan lesznek, így áttettük hétfőre. Vasárnap még nagyon szép idő volt…

Délután fél 4 körül értünk oda, és míg ott voltunk nem esett az eső, kizárólag csak előtte és utána. És végülis a felhők jól mutatnak a képeken. Ráadásul a hétfőnek és az időjárásnak köszönhetően aránylag kevesen voltak, pláne ahhoz képest, hogy augusztus közepe van, a turista szezon csúcspontja.

Majdnem este nyolcig gyönyörködtünk a környékben. Juditék már többször, én egyszer, Bandi viszont még egyszer sem járt itt, ellenben mind a négyünket újra rabul ejtett a látvány.
Úgy voltunk vele, hogy így is, úgy is nagyon későn fogunk hazaérni, akkor meg már vacsorázzunk meg a vízesés közelében, és sötétben még menjünk vissza, mert a Marianne úgy tudta, hogy estére kivilágítják a Niagarát.

Jól tudta. Nagyon jól nézett ki, sőt az a hely, ahol eddig fizetni kellett a kilátóért, oda már ingyen mehettünk fel.

Elég rendesen szakadt az eső hazafelé, ezért aztán a hazaút nem három és fél óra volt, hanem négy és fél. Éjjel kettőre értünk vissza. De nagyon nagy élmény volt.

USA & Kanada – 11. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 11. vasárnap

Ez egy olyan nap volt, amikor a fényképezőgépnek a közelében sem voltunk… Nem nehéz akkor kitalálni, hogy egész nap csak shoppingoltunk.

Fél 10 után indultunk Judittal és a két lányával a Grove City nevű Outletbe, ami ugyan nem Ohio államban van, ahol a Juditék laknak, hanem Pennsylvania-ban, de csak másfél óra kocsival. Azért akartunk oda menni, mert abban az outletben elég sok érdekes üzlet van, elég nagy területen van, és Pennsylvania államban nincs adó a ruhán. Több se kellett nekünk.

Útközben még egy kávéra megálltunk, így fél 12 volt mire odaértünk, ellenben zárás után jöttünk el. Azt kell mondjam, nem mentünk hiába. És az is kiderült, hogy a Judit két lánya hasonlít rám. Ha mást nem, abban biztos, hogy ők is szeretnek vásárolni.

Judittal mi azt terveztük, hogy még Pittsburgh-be is elmegyünk a vásárlás után. De aztán késő volt már hozzá, és éhes meg fáradt volt már a csapat. Így hazafelé megálltunk egy vacsorára. Az egész nap egyben majd olyan fárasztó volt, mint egy new yorki egész napos gyaloglás. Igen, igen, most lehet minket sajnálni. A kocsiban el is aludtunk hazafelé, még jó, hogy a Judit lánya vezetett.

USA & Kanada – 10. nap

Posted by borsophoto

2013. augusztus 10. szombat

Reggel 5:50-kor már fent voltam, olyan izgatott voltam, pedig előző este éjjel 1 óra volt, mire elaludtam. Tudtam, hogy egy minimum hat órás út vár ránk, de az út végén ott lesz a Nővérkém!!! Tavaly ilyenkor találkoztunk utoljára. Iszonyat vártam, hogy lássam. Bandival abban maradtunk, hogy 7-kor kelünk, így őt nem mertem felkelteni.
Végül negyed 9-kor eljött az én időm, és elindultunk. Bár elsőre csak a szomszéd sarokra mentünk, mert ott volt egy Starbucks, aminek van egy drive része is (kocsiból kéred a kávét), kikértük a reggeli kávénkat.
Még előző este kiírtam a wifi által kapott útitervet egy lapra, és nekivágtunk az útnak: Washington DC – Cleveland. Egyszer kellett megállni, mert nem voltunk biztosak abban, hogy merre is tovább. De utána egészen a Juditék házáig elnavigáltuk magunkat egy papír alapján. Az út első felét én vezettem le, addig Bandi még be-be aludt, aztán a masodik felét ő. Végül délután 3-ra értünk oda. Nagy volt az öröm, boldogság.
Nem nehéz itt vezetni, csak annyi a tábla, hogy ha az ember nem tudja biztosra merre is kell menjen, akkor jó, ha ül mellette egy olvasni és tájékozódni tudó társ.
Judit egy kis kajával várt minket, de azért csak kicsivel, mert aztán mentünk vacsorázni egy steak-es helyre, hogy a Bandi szülinapját megünnepeljük.

A vacsora után pedig egy baseball meccsre mentünk. Az Ohio csapata, az Indians játszott a Los Angeles csapatával, az Angels-el. Hatalmas stadion, 36 ezer ember, hihetetlen hangulat. Közben a nővérem veje elmagyarázta a Bandinak a szabályokat, Bandi meg nekem adta tovább az infót. Időnként Judit is rácsodálkozott, hogy az így, vagy úgy van, pedig ő nem először járt ilyen meccsen. Mindenestre 4 órás nagyságrendileg egy ilyen meccs, szóval volt időnk megérteni és felfogni a szabályokat.

A 7-től 11-ig tartó meccs után még egy 23 perces “kis” tűzijáték következett a stadionban. Így aztán mikor vége lett már mentünk is haza, nem kezdünk el még Cleveland belvárosában csavarogni.

Azt mind a ketten megállapítottuk a Bandival, hogy a 36 ezer ember úgy hagyta el a stadiont 10 perc alatt, hogy sehol sem kellett egy fél másodpercet se várni, mert folyamatosan lehetett kimenni, majd a kocsival a parkolóházból is teljesen zökkenőmentesen, minden várakozás nélkül ki lehetett hajtani. Szervezettség, vagy ezt már említettem?

	Kerekgyarto Akos - ABC SZIGETEK – 12. …
	Kerekgyarto Akos - Réunion-Mauritius – 1.…
	Akos - Portugália – 9. nap
	Akos - Portugália – 1. nap
	borsophoto - Dánia 1. nap

BandiBorso utazik

Bandi és Borso utazásai a világ körül

USA & Kanada – 19. nap

USA & Kanada – 18. nap

USA & Kanada – 17. nap

USA & Kanada – 16. nap

USA & Kanada – 15. nap

USA & Kanada – 14. nap

USA & Kanada – 13. nap

USA & Kanada – 12. nap

USA & Kanada – 11. nap

USA & Kanada – 10. nap