2013. augusztus 10. szombat

Reggel 5:50-kor már fent voltam, olyan izgatott voltam, pedig előző este éjjel 1 óra volt, mire elaludtam. Tudtam, hogy egy minimum hat órás út vár ránk, de az út végén ott lesz a Nővérkém!!! Tavaly ilyenkor találkoztunk utoljára. Iszonyat vártam, hogy lássam. Bandival abban maradtunk, hogy 7-kor kelünk, így őt nem mertem felkelteni.
Végül negyed 9-kor eljött az én időm, és elindultunk. Bár elsőre csak a szomszéd sarokra mentünk, mert ott volt egy Starbucks, aminek van egy drive része is (kocsiból kéred a kávét), kikértük a reggeli kávénkat.
Még előző este kiírtam a wifi által kapott útitervet egy lapra, és nekivágtunk az útnak: Washington DC – Cleveland. Egyszer kellett megállni, mert nem voltunk biztosak abban, hogy merre is tovább. De utána egészen a Juditék házáig elnavigáltuk magunkat egy papír alapján. Az út első felét én vezettem le, addig Bandi még be-be aludt, aztán a masodik felét ő. Végül délután 3-ra értünk oda. Nagy volt az öröm, boldogság.
Nem nehéz itt vezetni, csak annyi a tábla, hogy ha az ember nem tudja biztosra merre is kell menjen, akkor jó, ha ül mellette egy olvasni és tájékozódni tudó társ.
Judit egy kis kajával várt minket, de azért csak kicsivel, mert aztán mentünk vacsorázni egy steak-es helyre, hogy a Bandi szülinapját megünnepeljük.

A vacsora után pedig egy baseball meccsre mentünk. Az Ohio csapata, az Indians játszott a Los Angeles csapatával, az Angels-el. Hatalmas stadion, 36 ezer ember, hihetetlen hangulat. Közben a nővérem veje elmagyarázta a Bandinak a szabályokat, Bandi meg nekem adta tovább az infót. Időnként Judit is rácsodálkozott, hogy az így, vagy úgy van, pedig ő nem először járt ilyen meccsen. Mindenestre 4 órás nagyságrendileg egy ilyen meccs, szóval volt időnk megérteni és felfogni a szabályokat.

A 7-től 11-ig tartó meccs után még egy 23 perces “kis” tűzijáték következett a stadionban. Így aztán mikor vége lett már mentünk is haza, nem kezdünk el még Cleveland belvárosában csavarogni.

Azt mind a ketten megállapítottuk a Bandival, hogy a 36 ezer ember úgy hagyta el a stadiont 10 perc alatt, hogy sehol sem kellett egy fél másodpercet se várni, mert folyamatosan lehetett kimenni, majd a kocsival a parkolóházból is teljesen zökkenőmentesen, minden várakozás nélkül ki lehetett hajtani. Szervezettség, vagy ezt már említettem?