USA & Kanada – 13. nap

2013. augusztus 13. kedd

A tegnapi éjszakázás után reggel totál elaludtunk. Szegény Judit nem aludt sokat, mivel ő reggel be kellett menjen egy megbeszélésre a munkahelyére.

Az Y generációs sorozatomhoz beszerveztem a Judit kisebbik lányát, Hannah-t, meg a legjobb barátnőjét, Lindsey-t, így az volt a nap első nagyobb programja, de ahhoz is csak 11-kor kezdtem neki. Cserébe a lányokról készítettem néhány képet.
Aztán Judit megmutatta, hogy a Hannah hova jár középiskolába. Klassz volt mert be is tudtunk menni a suliba. Az hagyján, hogy tök jól néz ki a iskola, de olyan saját stadionja van, hogy csak néztünk. Pedig a Juditék nem Clevelandben laknak, hanem ahhoz egészen közel egy másik városban. Szerintem ez a város itt olyan Clevelandhez viszonyítva, mint Budapesthez viszonyítva Budaörs. Sok minden másképp van, de a leginkább szembetűnő különbség a magyar iskolákhoz képest, hogy az iskola belső udvarán a diákoknak van egy baromi nagy parkolójuk. Kb. mint egy Tesco parkoló egynegyede, vagy mint egy Aldi parkoló duplája – ezen még Bandival vitatkozunk. De ugye itt 16 éves kortól lehet jogsija a gyereknek, tehát csak az utolsó két évfolyamon belül lehet a diákoknak kocsijuk.

20130814-204825.jpg

20130814-204835.jpg

20130814-204842.jpg

20130814-204849.jpg

20130814-204859.jpg

Juditék környéke annyira kedves, de én béna a Juditék házát nem fotóztam le… Ellenben a környék is magáért beszél. A legjobban az tetszik, hogy nincs egyik háznál sincs kerítés.

20130814-205049.jpg

20130814-205058.jpg

20130814-205112.jpg

Aztán Marianne-ékhoz (nővérem idősebbik lánya, aki már férjnél van) mentünk át, megmutatták az apartmanjukat, meg a macskájukat. Ők bérlik a lakásukat, de nagyon kedves környéken laknak, egy szép 2 emeletes házban.

20130814-205546.jpg

Ezek után vágtunk neki egy vidéki útnak, ahol az Amishokat néztük meg. Elmentünk egy Amish farmra, egy Amish bútorboltba, egy Amish élelmiszerüzletbe, és végül egy Amish étterembe.

Amit érdemes az Amishokról tudni, hogy egyfajta keresztyéneknek vallják magukat. Nagyon alázatosak, és szerények, ami már a külsejükben megmutatkozik. Nem használnak semmilyen elektromosságot, nincs a házukba bekötve az áram (és nem a spórolás végett). Kézzel mosnak a nők, a gyerekek csak 8 osztályt járnak iskolába, ami ráadásul saját iskola, a férfiak meg ha megnősülnek, akkor szakállt nővesztenek. Nem vezetnek autót, ellenben vicces mert taxiként használják a kocsit. Szóval ez így kissé ellentmondásos. Két kezi munkából élnek, és úgy tűnik, hogy nem is rosszul. Nagyon szép kézimunkáik vannak az asszonyoknak, a férfiak pedig a fa bútorok terén profik. Nagyon szeretik az amerikaiak az általuk készített termékeket, mert kifejezetten jó minőségű.

20130814-205625.jpg

20130814-205632.jpg

20130814-205645.jpg

20130814-205654.jpg

20130814-205701.jpg

20130814-205718.jpg

20130814-205711.jpg

20130814-205829.jpg

20130814-205838.jpg

20130814-205846.jpg

20130814-205852.jpg

20130814-205943.jpg

20130814-205953.jpg

20130814-210002.jpg

Az Amishoktól este 7 után jöttünk el, de nem hazamentünk, hanem először egy bevásárlóközpontban kellett valamit elintézninünk, majd bementünk Cleveland belvárosát megnézni. Judit meg szerette volna mutatni a kórházat is, ahol dolgozik, de sajnos csak kívülről tudta megmutatni, mert az osztályon, ahol dolgozik (szülészet) nagyon nagy volt épp a forgalom, így nem akartunk zavarni.

20130814-210154.jpg

20130814-210239.jpg

Végül későn is értünk haza, meg össze is kellett pakolnunk a bőröndöket, meg hát ez a blog is… Kettő után mentünk megint aludni.

USA & Kanada – 10. nap

2013. augusztus 10. szombat

Reggel 5:50-kor már fent voltam, olyan izgatott voltam, pedig előző este éjjel 1 óra volt, mire elaludtam. Tudtam, hogy egy minimum hat órás út vár ránk, de az út végén ott lesz a Nővérkém!!! Tavaly ilyenkor találkoztunk utoljára. Iszonyat vártam, hogy lássam. Bandival abban maradtunk, hogy 7-kor kelünk, így őt nem mertem felkelteni.
Végül negyed 9-kor eljött az én időm, és elindultunk. Bár elsőre csak a szomszéd sarokra mentünk, mert ott volt egy Starbucks, aminek van egy drive része is (kocsiból kéred a kávét), kikértük a reggeli kávénkat.
Még előző este kiírtam a wifi által kapott útitervet egy lapra, és nekivágtunk az útnak: Washington DC – Cleveland. Egyszer kellett megállni, mert nem voltunk biztosak abban, hogy merre is tovább. De utána egészen a Juditék házáig elnavigáltuk magunkat egy papír alapján. Az út első felét én vezettem le, addig Bandi még be-be aludt, aztán a masodik felét ő. Végül délután 3-ra értünk oda. Nagy volt az öröm, boldogság.
Nem nehéz itt vezetni, csak annyi a tábla, hogy ha az ember nem tudja biztosra merre is kell menjen, akkor jó, ha ül mellette egy olvasni és tájékozódni tudó társ.
Judit egy kis kajával várt minket, de azért csak kicsivel, mert aztán mentünk vacsorázni egy steak-es helyre, hogy a Bandi szülinapját megünnepeljük.

20130812-000000.jpg

20130812-000230.jpg

20130812-000237.jpg

A vacsora után pedig egy baseball meccsre mentünk. Az Ohio csapata, az Indians játszott a Los Angeles csapatával, az Angels-el. Hatalmas stadion, 36 ezer ember, hihetetlen hangulat. Közben a nővérem veje elmagyarázta a Bandinak a szabályokat, Bandi meg nekem adta tovább az infót. Időnként Judit is rácsodálkozott, hogy az így, vagy úgy van, pedig ő nem először járt ilyen meccsen. Mindenestre 4 órás nagyságrendileg egy ilyen meccs, szóval volt időnk megérteni és felfogni a szabályokat.

20130812-000522.jpg

20130812-000531.jpg

20130812-000538.jpg

20130812-000545.jpg

20130812-000608.jpg

20130812-000625.jpg

20130812-000634.jpg

20130812-000645.jpg

A 7-től 11-ig tartó meccs után még egy 23 perces “kis” tűzijáték következett a stadionban. Így aztán mikor vége lett már mentünk is haza, nem kezdünk el még Cleveland belvárosában csavarogni.

Azt mind a ketten megállapítottuk a Bandival, hogy a 36 ezer ember úgy hagyta el a stadiont 10 perc alatt, hogy sehol sem kellett egy fél másodpercet se várni, mert folyamatosan lehetett kimenni, majd a kocsival a parkolóházból is teljesen zökkenőmentesen, minden várakozás nélkül ki lehetett hajtani. Szervezettség, vagy ezt már említettem?