kutyával Szlovéniában

Szlovénia – 5. nap

Posted by

0

2017. augusztus 10.

Bandi 48. Kicsit később keltünk, de így is 8 előtt. Esőre állt, azért még egy nagyobb kutyaséta belefért. Nyugisra terveztük a napot leginkább azért mert vártuk Tomit, az unokaöcsémet és Esztert, a “frissensült” feleségét (július végén volt az esküvő).

Anno mikor kibéreltük ezt a házat arra gondoltunk, hogy a tavalyihoz hasonlóan Lídiáékat elhívjuk magunkkal. El is hívtuk, lelkesek is voltak, de aztán végül mégis le kellett mondják. Tomiék viszont beugrodtak pont ugyanazzal a lelkesedéssel. És mivel a nászutat emiatt az út miatt nem tervezték megszakítani, így inkább néhány nappal később csatlakoztak hozzánk.


Reggel indultak ezért azt gondoltuk 1 órára már nálunk lesznek, de a gond ott kezdődött, hogy az M7-esen már araszoltak. Végül az általunk 5 óra alatt megtett utat nekik 8 óra alatt sikerült lenyomniuk. Fél 5 után érkeztek, kissé fáradtan és hát pont akkor kezdett el esni az eső. Annyira esett, hogy fel se hordtuk a cuccaikat a kocsiból, hanem felmentünk a kis lakásunkba beszélgettünk, képeket nézegettünk és bevittük őket a Carcassone társasjáték világába. Hamar rákaptak az ízére.


A Bandi szülinapi vacsorájára egy pizzériában ültük el.

Szlovénia – 4. nap

Posted by

2

2017. augusztus 9.

Reggeli kutyaséta majd reggelizés után kocsiba vágodtunk és elautóztunk Ljubljanába, az egy órára lévő fővárosba. Nagyon kedves város. Megmutattam Bandinak a város azon részeit, amit én már ismertem, majd felfedeztük az előttem is ismeretlen részeket.



Meleg volt, legalább 30 fok. Pogo délutánra ki is merült a nagy melegben, ezért aztán hazafelé 2-szer is megálltunk patakozni. Na akkor volt Pogonak gyereknap.

Szlovénia – 3. nap

Posted by

1

2017. augusztus 8.

A gyaloglós nap után csináltunk egy semmittevős napot, ami nálam úgy nézett ki, hogy reggel 7-kor felkeltem és elmentem a Pogoval egy 3,5 km-t legyalogolni.


Mire hazaertünk Bandi is ébren volt. A villás reggelit Bandi készítette majd szendvicsekkel és hideg üdítővel felpakolva lesétáltunk a tóhoz, de persze közben próbáltuk a mi kis falunkat is felfedezni.

Kerestünk egy olyan szakaszt, ahol senki sincs, Bandi felszerelte a függőágyunk és a törölközőket kicsaptuk. Tök jó időnk volt, bár a víz nekem hideg volt, így én csak bokáig merészkedtem be. Pogo viszont annál lelkesebben úszott, hol egyedül, hol Bandival. El sem hiszem, hogy egy éve még mit kínlódtunk az úszásával…


Aztán volt egy pont, amikor én bebóbiskoltam, Bandi meg belemerült egy könyvbe, Pogoca meg úgy döntött, akkor ő körbenéz kicsit egyedül… Aránylag hamar észrevettük, hogy lelépett, de azért nem volt látótávolságon belül. Mindenestre onnantól kezdve az egyikünk mindig éberen őrizte.

Este már csak társasozni volt energiánk, hisz úgy kifáradtunk a nagy semmittevésben.

Szlovénia – 2. nap

Posted by

1

2017. augusztus 7.

Reggel már napsütésre ébredtünk, jobban mondva én a kutya fel-alá járkálására. Nem a szobában aludt, de az új hely és a lakásban alvás eleinte mindig fura neki. Meg melege is lehetett. Pogoval elmentem kettesben egy reggeli sétára 7 után egy kicsivel. Kellemes 16-17 fok, napsütés, gyönyörű táj. Pogo láthatóan élvezte, az otthoni 40 foktól már kezdett erősen kikészülni.

A hegyekkel körülvett Bohinj völgyében fekvő tó kellemes 10-15 perces sétára van a házunktól. Azt terveztük első napra, hogy a tavat és közvetlen környékét fedezzük fel, körbe járjuk a majd 11,5 km hosszú tó körüli utat. Ez egy gleccservájta tó, ami átlagosan is 35 méter mély, de vannak pontok, ahol a mélysége a 45 métert is eléri. Szlovénia legnagyobb természetes tava, ami nem annyira felkapott hely, mint a 20-30 km-re lévő Bled-i tó. Nem mondom, hogy egyáltalán nem voltak mások rajtunk kívül, de nem volt tömeg, több helyen is meg tudtunk úgy állni fürdeni, hogy nem volt azon a szakaszon más rajtunk kívül. Kutyát be lehet engedni a tóba, és hát Pogot nem is kellett noszogatni, úszott, madarat kergetett, labdázott, fadarabott hozott nekünk, és pózolt ha az volt a feladat. (Már tudja, hogy előbb menekül, ha engedelmesen ül egy-egy fotó erejéig.)


Eleve csak 10:30-kor indultunk el, de már megreggelizve. Ellátás nélküli a szállás, viszont van konyhánk. Hoztunk reggelinek müzlit meg tejet, így az meg is volt oldva, sőt maradt 2 szendvicsünk az útról, az volt túra közben a kajánk. Háztól házig kisebb kerülőkkel 16 km-t gyalogoltunk. Az eredeti tervben még az is benne volt, hogy a tó túl végéből induló, 1 órányira lévő vízeséshez is felmászunk. Aztán amikor ott tartottunk, hogy arra kellene kanyarodni, akkor hirtelen nagy álmosság tört rám. Le is dőltünk a fűre és míg én hunytam egy picit, addig a fiúk őrizték az álmom. Persze felébredve se lett több erőm és kedvem hegynek menni, szóval elnapoltuk a vízesést.


A tó körül tett utunk végén beültünk egy korai vacsorára és bementünk a helyi kisboltba reggelinek valóért. Olyan jól elfáradtunk, hogy fél 10-kor már mind a hárman szunyókáltunk.