Bacalar

Mexikó, Yucatán-félsziget – 13. nap

Posted by

0

2024. február 20. kedd

Ugyan korán keltünk, de nem kapkodtuk el a reggelt, még élvezni akartuk a kis hajónkat, meg a Bacalari-tó látványát.

10 órakor a Costa Maya-n található Mahahual tengerparti falu felé vettük az irányt, ami Bacalartól bő egy órányira van. Több helyen láttam a tengerparti részről mutatós kis képeket és tegnap Melany is ajánlotta. Mondjuk ő azt mondta érdemes reggel korán menni, de nekem ez az info nem jött át, ezt utólag mesélte Bandi. Mindenesetre tettünk Mahahual felé egy teljesen felesleges kitérőt: hatalmas hajóval érkező turisták tömege volt a parton, és ezzel arányosan a falu összes lakosa, ki taxit kínálva, ki az éttermét, ki pedig csak kalapot vagy hűtőmágnest. Így aztán szerintem 15 percnél többet nem töltöttünk a Maya Riviéra ezen részén.

Campeche óta a kamionokat és a kátyúkat kerülgettük, ami még nekem is fárasztó volt az anyós ülésen. Nehezebben ment a napközbeni kocsiban való szunyókálás. De Bacalart elhagyva Mahahual irányába legalább a kamionok megszűntek. Viszont Mahahualból Tulumba úgy lehet eljutni, ha visszamegyünk a kamionos építkezős útra. Még mindig a vasutat építik, elég nagy projektnek tűnik.

A két és fél órás utat megszakítottuk egy délutáni kávé és reggeli helyett ebéd szerűséggel.

Három után értünk Tulumba, ahol a város szélén egy önálló bejutásos szállás várt ránk medencével. Jól is esett Bandinak, mert irtó meleg van megint. De nem sokat időztünk a szálláson, 4 körül bementünk a városba. Első állomásunk a búvár központ volt, amit tegnap Bandus kinézett. Egy végtelenül kedves angol pár, akik 17 éve itt élnek és üzemeltetik a helyet hamar meggyőztek minket. Így a holnapi programon már nem kell gondolkozzunk.

Tulum Cancúntól (első állomásunktól) 130 km-re délre helyezkedik el. Itt már teljesen visszaérkeztünk az elsősorban amerikai turisták által kedvelt területre. Ez nagyon sok mindenen látszik: talán elsősorban a boltok minőségén, az emberek angol tudásán, de a szállások és éttermek választékában is megmutatkozik. De mégse olyan mint Cancún, nem egy tengerparti szállodasor van, hanem mindenhol minden és kellemesen keveredik a helyi érzés a turisták igényeivel. Szóval azért mexikósabb, mint Cancún. Sétáltunk még egy kicsit a városban, aztán némi sörrel felszerelkezve hazajöttünk az új szállásunkra.

2395 km vezetett Bandi az elmúlt 11 napban “mérsékelten” jó minőségű utakon. Innen még persze megyünk majd tovább, de az már nem lesz ilyen jelentős.

Mexikó, Yucatán-félsziget – 12. nap

Posted by

1

2024. február 19. hétfő

Reggel 7 órakor a Nappal keltünk. Tudtunk volna még aludni, de cél volt, hogy éjjel nézzük a csillagokat, reggel meg a napfelkeltét, így nem sötétítettünk be a kishajón.

A napfelkelte nézésén kívül a vizet csodáltuk még, és hallgattuk a csendet.

Délelőtt 10-kor eljutottunk odáig, hogy elmentünk reggelizni meg kávézni be Bacalar Citybe. Aztán ott egy kicsit csavarogtunk, megszeretgettük a kóbor és kevésbé kóbor kutyákat, majd a part mentén sétáltunk. Közben leleveleztük Sébastien-nal, a német házigazdánkkal, – aki mellékesen gyerekkorában a Balatonnál nyaralt – hogy délután elvisz minket hajókázni az egyik embere.

Melany-val délután kihajóztunk egy kis katamaránon. Bár Melany nem sok döntést tudott hozni, mert Bandi, ahogy beült a vitorlásba, már kezében volt a kormány is és a vitorla kötél is. Bandi élvezte, hogy vitorlázhat, Melany meg élvezte, hogy úgy dolgozik délután, hogy nem kell semmit se csináljon. Persze jót beszélgettünk vele közben, kifejezetten jófej, kedves, értelmes lány.

Mikor visszaértünk, még vagy egy órát eldumáltunk Melanyval, Sébastiennal és Hubiertoval (ő fogadott tegnap minket, ő Sébastien mindenese), közben megkóstoltatták velünk a Mezcal-t, ami egy Tequilához hasonlító alkohol, csak szerintük menőbb. Hát… nem tudom… Lehet menőbb, lehet drágább, de nekem ugyanúgy marja a torkom és nem tudom miért jó.

Végül este elmentünk vacsorázni a Melany által ajánlott étterembe, ahol az én kajáját elcserélték és a Mignon filé helyett valami különleges sajtos gombát hoztak ki, ami nem volt rossz, de azért nem erre vágytam. Így a harmadik falat után jeleztük, hogy ez szerintünk nem az. Elég sötét volt már a kerthelyiségben, így kicsit bizonytalan voltam, de aztán kiderült, hogy igazunk van.

Este meg csillagnézés volt a program.

Mexikó, Yucatán-félsziget – 11. nap

Posted by

0

2024. február 18. vasárnap

A terv az volt, hogy 8 órakor már a romokat nézzük. De aztán annyira jól aludtunk, hogy 8-kor ébredtünk. Negyed 10 volt mire megreggelizve elindultunk. Annyira azért se kapkodtunk mert a tegnapi napsütéses 35 fok után ma jött a 20 fok és eső.

Az első rom egy negyed órányira volt a szállástól, Chicanná. Bő egy órát voltunk ott édes kettesben. Már mikor elindultunk be a romokhoz volt egy kis zavarodottság bennünk: az én órám és telefonom fél 10-et mutatott, a Bandié fél 9-et. A kocsi órája szintén fél 10-et.

Chicanná egy maja régészeti lelőhely. Eredeti neve nem ismert, a mai név, amit felfedezője adott neki, szintén a maja nyelvből származik, jelentése „a kígyószáj háza”, ami az egyik épület díszítésére utal. Jelentősége abban áll, hogy itt található a legtöbb jó állapotban fennmaradt Río Bec stílusú épület. A romváros egy viszonylag sík területen található őserdővel teljesen körbevéve. Majd minden épület megmászható, bejárható.

Története a késői preklasszikus korban (i. e. 300 és i. sz. 250 között) kezdődött, fénykorát a késői klasszikus korban (550 és 700 között) élte, igaz, ekkor is a közeli Becán alárendelt települése volt. Fejlődésében szerepet játszhatott, hogy a Mexikói-öböl és a déli óceánpart közti kereskedelmi útvonalon fekszik. 13. század eleji hanyatlása is Becán hanyatlásához köthető. A romokat 1969-ben fedezték fel.

A kijáratnál megkérdeztem a jegyárust, hogy most akkor mégis hány óra van. Bandi órája mondott igazat, vagyis átléptünk egy új időzónába.

Innen továbbmentünk a kocsival kb öt percre lévő Becán romvárosba, melynek neve maja nyelven „vízmosás”-t jelent. Különlegessége a központi területet körbevevő mesterséges árok (4 méter mély és 16 méter széles) valamint, hogy itt több nagy méretű épület maradt meg. Maga az árok, amely egyedülálló a maja világban, egyes kutatók szerint a Becán és más városok közti háborúskodásra bizonyíték, mások úgy vélik, mindössze a városon belül különítette el a társadalmi osztályokat: belül az elit, kívül az alacsonyabb szintű emberek éltek, akik főleg mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak.

A város története i. e. 600 körül kezdődött, majd fénykorát i.sz. 600 és 1000 között élte, amikor regionális főváros is volt. Ezt a területet is sűrű esőerdő veszi körbe, amit a legmagasabb, 32 méter magas épület megmászása után gyönyörűen belátni.

Itt már nem voltunk magunkban, de egy ekkora területen az a 8 turista, akik rajtunk kívül voltak nem voltak zavaróak.

A romváros bejárása után felmerült a kérdés, hogy oké, hogy másik időzónába kerültünk, de akkor ahova ma még időre megyünk, az vajon melyik zónában van. Hamar kiderítettük a Google segítségével, hogy bizony mindjárt vissza fogunk kerülni az eredeti időzónánkba. Emiatt viszont indulnunk kellett Bacalar irányába.

Bacalar egy városka a Bacalari-tó partján, és tulajdonképp mi nem is Bacalarba mentünk, hanem egy kicsit odébb, ahol a tavon egy hajón van a szállásunk. Az igen hosszú (~50 km) de keskeny (~2 km) tavat a “hét szín tavának” is nevezik mert a különböző mélységű és különböző vízfenéki kőzetekkel (többnyire fehér homokkal) borított részek egyesek szerint a kék szín hét különböző árnyalatát adják a tónak.

Délelőtt még csak szemerkélt, meg időnként elállt, de délután és este sajnos elég sűrűn eleredt az eső. Bandi még így is megmártózott a tóban. De inkább pihenősre vettük a délutánt. Holnapra jobb időt ír, azt most különösen várjuk.