2024. február 19. hétfő

Reggel 7 órakor a Nappal keltünk. Tudtunk volna még aludni, de cél volt, hogy éjjel nézzük a csillagokat, reggel meg a napfelkeltét, így nem sötétítettünk be a kishajón.

A napfelkelte nézésén kívül a vizet csodáltuk még, és hallgattuk a csendet.

Délelőtt 10-kor eljutottunk odáig, hogy elmentünk reggelizni meg kávézni be Bacalar Citybe. Aztán ott egy kicsit csavarogtunk, megszeretgettük a kóbor és kevésbé kóbor kutyákat, majd a part mentén sétáltunk. Közben leleveleztük Sébastien-nal, a német házigazdánkkal, – aki mellékesen gyerekkorában a Balatonnál nyaralt – hogy délután elvisz minket hajókázni az egyik embere.

Melany-val délután kihajóztunk egy kis katamaránon. Bár Melany nem sok döntést tudott hozni, mert Bandi, ahogy beült a vitorlásba, már kezében volt a kormány is és a vitorla kötél is. Bandi élvezte, hogy vitorlázhat, Melany meg élvezte, hogy úgy dolgozik délután, hogy nem kell semmit se csináljon. Persze jót beszélgettünk vele közben, kifejezetten jófej, kedves, értelmes lány.

Mikor visszaértünk, még vagy egy órát eldumáltunk Melanyval, Sébastiennal és Hubiertoval (ő fogadott tegnap minket, ő Sébastien mindenese), közben megkóstoltatták velünk a Mezcal-t, ami egy Tequilához hasonlító alkohol, csak szerintük menőbb. Hát… nem tudom… Lehet menőbb, lehet drágább, de nekem ugyanúgy marja a torkom és nem tudom miért jó.

Végül este elmentünk vacsorázni a Melany által ajánlott étterembe, ahol az én kajáját elcserélték és a Mignon filé helyett valami különleges sajtos gombát hoztak ki, ami nem volt rossz, de azért nem erre vágytam. Így a harmadik falat után jeleztük, hogy ez szerintünk nem az. Elég sötét volt már a kerthelyiségben, így kicsit bizonytalan voltam, de aztán kiderült, hogy igazunk van.

Este meg csillagnézés volt a program.