2024. február 12. hétfő

Jó korán keltünk, 7-kor már a háziak által csomagolt kis reggeli szendvicseinkkel és joghurtunkkal ültünk be a kocsiba, hogy nyitásra ott lehessünk a Chichen Itza nevű rom városba. Tulajdonképp azért akartunk nyitásra menni, mert a rom városok közül ez a leghíresebb, ide az a turista is eljön, aki Cancún medencés szállodájában nyaral egy hétig. Tudtuk, hogy tömeg lesz, de reménykedtünk, hogy korábban csak kis tömeg. Még annyit tettem az ügy érdekében, hogy tegnap online megvettem a jegyet, ami ugyan drágább, mintha ott, de sorban állás nélkül, elsők között mehettünk így be. Azon túlmenően, hogy tényleg nagy sor volt már nyitás előtt még végtelenül sok árus is előkerül a 8 órási nyitáskor. Tulajdonképp ha 9-10 óra után érkezel, akkor feltehetően egy teljesen más képet kapsz a helyről, mint reggel, ugyanis addigra sok a látogató és addigra az árusok is kipakolnak a romváros legérdekesebb pontjainál.

Chichén Itzá maja és tolték romváros a félsziget északi részén. Az 500 körül épült maja várost a 10. században a Tulából kelet felé menekülő toltékok elfoglalták, majd a harci szövetségre lépő két nép katonai vezetői a maja-tolték birodalom fővárosává tették. A toltékok honosították meg Kukulkán – a tollas kígyóisten – tiszteletét, harci szokásaikat és az emberáldozat rítusát, amelynek jeleit a város ma is magán viseli. Chichén Itzá a két nép (maják és toltékok) kultúrájának és művészetének találkozási pontja. A város egyedülálló építészeti rom-együttese 1988 óta az UNESCO világörökség része és 2007. óta a világ 7 új csodáinak egyike.

Azt hiszem nagyon jól csináltuk, hogy időben jöttünk jeggyel a kezünkben. Voltak rajtunk kívül, de nem volt vészes, viszont mikor elindultunk kifelé, már egyre sűrűbben jöttek befelé a látogatók.

A Yucatán- félszigeten nincs folyó, ellenben van számtalan cenote, amolyan vízgyűjtő. A cenote természetes módon kialakult kútszerű karsztképződmény. Ugyan a Föld több pontján előfordul, de ezzel a névvel elsősorban a Yucatán-félszigeten lehet találkozni leginkább, és a legismertebb cenoték is itt találhatóak. A mészköves felszín beszakadásával keletkezik, átmérője és mélysége is néhány métertől akár száz méteres nagyságrendig terjedhet, alján rendszerint álló- vagy némely esetben folyóvíz található.

Van ismertebb, van eldugottabb, van városban, város mellett, út mentén. Van drágább, van olcsóbb, van nagyon jól kiépített (öltözővel, wc-vel, étteremmel, büfével ellátott), van egyszerűbb, és van ami családi kézben van, de ugyanúgy bemehetsz. Persze fizetni kell, de a család háza a közelben, és úgymond vendégül látnak a cenotéjukban.

Ma már reggel meleg volt, de napközben 34 fokot is mutatott a hőmérő, amit néha többnek éreztünk. Így aztán a mai nap arra gondoltunk, hogy a romváros megnézését felfrissítjük egy cenoteban való mártózással. A cenote vize édes víz, állatvilággal teli, és kellőképp hideg.

Chichén Itzától 5 percre van egy nagyon szépen kiépített ilyen vízgyűjtő fürdőző hely, a Cenote Ik Kil. Mivel közel van egy neves turista látványossághoz ezért ez az egyik legfelkapottabb ilyen hely. De itt is annyira ideális időpontban érkeztünk, hogy rajtunk kívül egy pár volt, akik mielőtt távoztak még lefotóztak minket. Utána miénk volt a hideg víz.

Chichén Itza felé menve láttunk egy kis útszéli, falusi temetőt, ami a mi szemünknek igazán különleges volt: apró nagyon színes “házacskák” az urnáknál, vagy szinten nagyon színes sírhely koporsóval.

A mexikói temetések inkább az ünneplésre, mint a gyászra hasonlítanak. A halált egy új utazásnak tekintik, nem pedig az út végének. Sok tekintetben követik a régi hagyományokat és ősi rítusokat, de számos modern gyakorlatot is beépítettek.

Napközben visszaugrodtunk Valladolidba a szállásra, mert egy-két dolgot otthon felejtettünk reggel, mint például a töröközőinket. És akkor már pénzt is váltottunk meg kávét is ittunk.

Annyira meleg volt, hogy muszáj volt egy újabb mártozást beiktatni, így mielőtt elmentünk volna Ek-Balam romjait megnézni, a közelben lévő Cenote Hubikuba mentünk. Ezeket a cenotékat kiírtam még anno otthon, hogy mikor melyikhez leszünk közel, melyiket hány pontra értékelték és melyik mennyire tetszett nekem képek alapján. Erről a helyről azt olvastam, hogy délben érdemes menni, ugyanis akkor süt be szépen a nap. Délre nem tudtunk odaérni, de nem volt az gond, ugyanis a cenotéhoz bevezető úton épp jött egy busznyi ember kifelé. Itt azért voltak rajtunk kívül is, de meglepően kevesen. Még szépen besütött a nap, de egyértelmű volt, hogy tényleg a kora délutáni órák a legszebbek itt.

Míg az első cenotéba túl sok mindent bevittünk, mondván nem tudjuk mi mindenre lesz szükségünk, addig a másodikba meg túl keveset. Bandi elhozta a régi GoPro-ját, ami hol működött, hol nem, de ha működött is mérsékelten készített jó képeket.

Kellemesen lehűltünk és irányt vettünk Ek-Balam romjaihoz. Amiket mára terveztem, ezek mind itt Valladolid környékén vannak, 25-45 percre. Ek Balam egy 1997 óta kiásott maja romváros, ami az esőerdőben található. Az Ek Balam név maja nyelvem Fekete Jaguárt jelent. A település legkorábbi nyomai a Kr. u. első századig érnek, virágkorát Kr. u. 700 és 1000 közöttre teszik. Körülbelül 1200-ban kezdődött meg a hanyatlása. A spanyol hódítás után Ek Balam területén kis település jött létre.

Míg Chichén Itza épület együttesei csak távolabbról tekinthetőek meg, minden körbe van zárva kerítéssel, hogy a turisták ne másszanak fel rá, addig Ek-Balam megmászható. A főépület egy piramis, 110 magas lépcsővel, fentről pedig gyönyörű kilátással az esőerdőre és a többi rom épületre. Kisebb és kevésbé látványos Ek Balam, mint Chichén Itza, de nekem mégis ez tetszett jobban, amiatt, hogy közelebbről érezhettük, láthattuk az épületeket. Nem voltak sokan, itt is nagyon kellemes ember mennyiséggel találkoztunk.

Az idefelé vezető úton, ajánlottak nekünk még egy cenotét, ami ugyan családi kézben van, de tök szépen kiépítve, karban tartva. Ehhez is egy 20 percet kellett autózni, de megérte. Ekkor már 34 fok volt, minden porcikánkkal egy kis hűsölésre vágytunk. A Cenote Sac-Aua egy kis falu egyik családi házának kertjében van. De ez nem egy kicsi kert, a kocsitól 5 percet gyalogoltunk. Mindenhol kötelező előtte zuhanyozni, amennyire tudnak vigyáznak a víz tisztaságára. Ez a cenote nem volt olyan mély, viszont a közepén volt egy sziget. Kis kajakok bekészítve és úszva, vagy kajakozva élvezhetted a hűvös levegőt, vagy a hideg vizet. Tök magunkban voltunk itt. A végén jött egy francia pár, de akkorák a cenoték, hogy azért az még nem zavaró.

Az utolsó mai állomásunk a 2300 lakosú Uayma városka volt, ahol egy templomot szerettem volna megnézni.

A templomot eredetileg a spanyolok építették, hogy érvényesítsék kultúrájukat Uaymában, amely akkoriban fontos maja központ volt. A templom építéséhez a közeli maja templomok köveit (köztük Chichen Itza) használták. A 19. században a templom gyakorlatilag elpusztult a Yucatán kasztháborúban, amikor a Cruzob maják megpróbálták kiirtani a spanyol uralom minden bizonyítékát a Yucatán-félszigeten. (A Cruzo’ob a maja lázadók egy csoportjának elnevezése a kasztháború idején, amely a Yucatán-félszigeten zajlott 1847 és 1901 között.) A város egyedülálló templomának felújítása 2005-ben fejeződött be két magánszemélynek és a “Fogadj örökbe egy műalkotást” elnevezésű programnak köszönhetően.

Mire visszaértünk Valladolidba nagyon éhesek voltunk, ugyanis ma is elblicceltük az ebédet holmi ropival és vaníliás karikával. Viszont tegnap a mellettünk lévő Főtéren kinéztünk egy éttermet, ami egy másik étterem épületének tetőteraszán van. Sajna a tetőteraszon nem volt hely, de nem akartunk tovább menni, így beértük a sima étteremmel. Nagyon jól tettük, mert tök finomat vacsoráztunk. A városban még mindig tart a fesztivál hangulat, zenészek, táncosok a Főtéren, ahol a lakosság java is kint van, mintha másnap nem is lenne munkanap. Bár délben is mikor visszajöttünk Valladolidba, akkor is olyan zsúfolt volt a város, mindenki jött-ment, intézkedett, vásárolt, csavargott, hogy kérdeztem is Bandit, hogy ők nem dolgoznak?