2023. október 26.

Túl korán indult a repülő, és még Tomiéknak is hosszan örültünk tegnap este. Tomi & Eszti meg Pepe és Ádi a kutyaszitter erre a néhány napra. Ádi mondjuk még csak a barátkozás fázisában van a kutyák terén…

Szóval aránylag kevés alvás után 6:30-kor, még sötétben indult a repülő. Kereken két óra a menetidő, de egy óra időeltolódás van Budapest és Isztambul között, így 9:30-ra volt ígérve a landolás a török városban. Végül 1 óra 40 perc alatt ott is voltunk. Bár akkora a reptér, hogy a landolástól számítva még majd 20 percig gurultunk a parkoló helyre, aztán még fél óra volt mire kitaláltunk a reptérről.

A Boszporusz tengerszorosnál, a Márvány-tenger mentén, Európa és Ázsia földrajzi határán fekvő Isztambul évszázadokon keresztül a világ egyik legfejlettebb birodalmának, az Oszmán-Török Birodalomnak a központja és 1923-ig Törökország fővárosa volt. Ma az ország legnagyobb és legnépesebb városa, gazdasági, kulturális és művészeti központja. Az agglomerációval együtt (2023-as adat szerint) majdnem 16,5 millió a lakosok száma.

Isztambulban kellemes idő várt minket: 21 fok, de párás füledt volt az idő. Nem fáztunk. A reptér 40 kilométerre van a belvárostól. Be lehet menni a városba tömegközlekedéssel, akkor az bő két óra, vagy lehet taxizni, ami meg forgalomtól függően 50-60 perc. A taxit választottuk: lehet kártyával fizetni a taxisnál és az óra ketyeg, nem hasraütésszerűen mond egy összeget a végén a sofőr. Kilencezer valahányszáz volt a viteldíj. Otthoni árakhoz képest a taxi olcsóbb.

A szállásunk az európai részen az óvárosban, Fatih negyedben van. Egy nagyon helyes 6 szobás boutique hotel 3 emeletén (szintenként csak két szoba), terasszal, izgalmas kilátással.

Még foglaláskor írtam a szállásadónak, hogy korábban érkezünk, van e mód a csomagot lerakni? Kedvesen jelezte, hogy nem gond, megoldjuk. Amikor megérkeztünk 11 körül a szállás elé, akkor a kapualj szomszédságában lévő kisboltos ember kijött, kérdezte, hogy ide a szállásra jöttünk e. Mondtuk igen, már rohant is be, hívta a tulajt, és jelezte hogy 2 perc türelmet kér. És két perc múlva nyílt is a kapu, beengedett minket a tulajdonos srác, megmutatott mindent, sőt átadta a szobánkat és végül elárulta, hogy a bolt tulajdonosa a testvére.

Így, hogy nem csak lerakni tudtuk a csomagjainkat, a teraszunkra kiücsörögve fogyasztottuk el a tegnap este elkészített maradék szendvicsünket, majd nyakunkba vettük a várost fél 12-kor.

A szállás kellemes kis sétára van a következő három híres látnivalótól:

1, Az 1616-ban épített Kék mecset más néven Ahmed Szultán mecsetje, ami ingyenesen látogatható, ha épp nem a híveknek van ima alkalma. Amikor mi ott voltunk, akkor épp az volt, így gondoltuk később visszajövünk majd, ráadásul az öltözetünk se volt megfelelő: rövid nadrág, kis szoknya… fedetlen asszonyi fej! Ej.

2, Ayasofia mecset, más néven Hagia Sophia bizánci építésű ortodox bazilika, melynek érdekessége, hogy 1934-ig mecsetként használtak, majd egészen 2020-ig múzeumként. 2020 júliusa óta azonban megint mecsetként funkciónál. Csak kívülről néztük meg és jártuk körbe, pont a fent említett helytelen öltözékünk miatt. Ez a mecset belépődíjas, már otthon nézegettem a neten, hogy meg tudom e venni előre online a jegyet, de csak idegenvezetéssel összekapcsolt jegyeket találtam, így gondoltam ezt majd megoldjuk itt.

3, Topkapi palota, ami egy hatalmas, pazar 15 századi palota együttes, melyet szultánok laktak 400 éven át (1465-1853 között) és az oszmán birodalom adminisztratív központja volt. II. Mehmed szultán adott utasítást 1459-ben az építésére. A palota az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger között fekszik az úgynevezett Szeráj Csúcson. Kétféle belépőjegyet lehet venni, attól függően lehet megnézni több múzeummá alakított belső teret. 750 török líra (9.650,-Ft) és 950 török líra (12.200,-Ft) a jegyek ára, előre online megvehető, és akkor a rövidebb sorban kell kiváltani a jegyet. Itt bőven el lehet tölteni 2-3 órát annyi oszmán kincset rejtenek az épületek, amik magukban is nagyon szépek.

Mire ima palotában végeztünk éreztük, hogy a hajnali kelés eléggé nyomivá tett minket, meg az idő is kezdett lehűlni ezért elindultunk haza. Közben megláttunk egy jó éttermet így inkább előbb leültünk kajálni.

6-ra hazaértünk a kis szállásunkra, ahol Bandi kb egyből elaludt. Negyed 8-kor viszont valaki hívta és felébresztette, ami jó volt mert aztán visszaindultunk a városba. Kicsit más útvonalon, mint délután de visszamentünk a kék mecsethez, ahol pont lemaradtunk a beengedésről. Tökre sajnáltuk, de átsétáltunk az Ayasofia mecsethez, ahova viszont ingyen bemehettünk és nem voltak sokan. Ennek meg nagyon örültünk.

Mikor kijöttünk a mecsetből a térképet nézegetve, rájöttünk, hogy ahol kora délután egész hosszú sor állt az utcán, az nem más, mint az Elsüllyedt Palota (más néven Bazilika Ciszterna). Az egyik legnagyobb a több száz hajdani víztározó közül, melyek ma is ott fekszenek Isztambul alatt. 2 percre voltunk tőle. Ráadásul úgy tűnt este 10-ig nyitva van (9 óra volt). Drága a belépő, mert 1000 török líra, ami 13.000,- Ft, de abba a szuper helyzetben voltunk, hogy nem hogy nem volt sor a bejáratnál, hanem rajtunk kívül max 6 ember volt. A víztározót I. Justinianus bizánci császár építtette 532-ben. A 143×54 méteres termet 336 darab 8 méternél is magasabb márvány oszlop tartja. A legtöbb oszlopot korinthoszi oszlopfő koronázza, ez is alátámasztja azt a feltevést, hogy hajdani épületek elbontásával teremtettek nyersanyagot az Elsüllyedt Palota építéséhez. Az Isztambuli Városi Múzeum által végzett 1985-ös helyreállítás után 1987-ben megnyitott víztározó különböző szobrokkal és megvilágításokkal játszik, ezzel is megmutatva a hely különlegességét.

Nagyon élveztük, hogy szinte csak magunk vagyunk. Hosszan elidőztünk, majd beültünk még egy italra az egyik bár tetőteraszára. Majdnem éjfél volt mire a szállásra értünk.