2023. március 16.

9-kor keltünk, összekészülődtünk, jól bereggeliztünk, aztán majd 11 óra volt mire elindultunk, hogy magunkra vegyük a várost. Gyönyörűen sütött a nap. Teljesen felvillanyozott bennünket a szép idő.

A Citadellánál kezdtünk. Az egykori ammáni citadellának sajnos ma már csak a romjai láthatóak. A mai Ammán közepén álló domb már az újkőkorszakban lakott hely volt! Ma már csak a római és a korai iszlám kor közötti időszakból származó romok láthatók rajta, pedig a területet elfoglaló számos jelentős civilizáció hatással volt rá. A megerősített falak mögötti területen semmi nem maradt épen, római, keresztény és muzulmán templomok, sírok, épületek romjai, szobrok töredékei láthatók ma.

A római színháznál folytattuk utunk, ami a citadellához aránylag közel van. A színház 138-161 között épült és hatezer ember befogadására alkalmas. A színház teljes felújítása 1957-ben kezdődött meg. De sajnos nem az eredeti alapanyagokat használtak, így a rekonstrukció egyes részei nem lettek szépek, például az egyik oldalsó lépcső tök modern. Viszont a színházba ismét élet költözött, júliusban és augusztusban szoktak kulturális rendezvényeket tartani itt.

A színház után ismét a tegnapi piac szélén kötöttünk ki egy mecset mellett, ami sajnos átépítés alatt áll. A piacon és a környező utcákban kavarogtunk, néha egy frissen facsart gyümölcslére, néha meg egy oltári édes sütire leülve.

Majd visszakeveredtünk a szállásra, lepakoltunk és újra útnak indultunk. A légvonalban szinte mellettünk lévő I. Abdullah király mecsetjét szerettük volna megnézni, amiről azt tudtuk, hogy oda be lehet menni amolyan földi halandónak is, mint mi vagyunk. Cirka félóra dombra fel – dombról le sétával el is jutottunk a mecsethez. Különben az útvonal a helyi II. vagy XII. kerületnek felelt meg. Sokkal szebb házakat láttunk, mint amik a belvárosban vannak. Ez az egyetlen mecset Ammanban, ahova a nem muzulmán látogatókat is beengedik. A mecset 1982-89 között épült, hétezer hívő fér el benne és még háromezer a kertjében. A mecset maga nyolcszögletű melyet egy 35 méter átmérőjű kupola díszít, aminek az a különlegessége, hogy egyetlen oszlop sem tartja. A nők számára van egy kisebb, ötszáz fős terem, illetve a királyi család számára egy ennél is kisebb szentély áll rendelkezésre. Bent sajnos nem szabad fotózni.

Innen már vacsorázni mentünk. Laci kinézett még otthon egy éttermet, ami nincs is messze a szállástól, és nagyon dicsérték. Nem foglaltunk asztalt, de mivel 6 után kicsivel már ott voltunk, így azt mondták, hogy ha 8-ig végzünk, akkor megoldják. Közben nagy felfordulás kerekedett, majd hamar kiderült, hogy az olasz külügyminiszter érkezett meg a feleségével és még valaki nagyon fontos ember, hogy együtt vacsorázzanak. Na ebből már tudtuk, hogy tuti finom lesz a vacsora. És az is volt… Meg sok is.