2022. október 3. hétfő

A reggeli kutyaséta után reggeliztünk, majd 10 körül elindultunk vissza Sirmione félszigetére.

Szombaton mikor ott jártunk azért elég nagy volt a tömeg. Na meg amiatt mert gyalog mentünk, nem időztünk túl sokat ott, érintőlegesen fedeztük csak fel a kis utcákat, színes házakat, hangulatos kávézókat. És csak az erődig mentünk, ami után még ott van a félsziget egyharmada, ahol a félsziget csúcsát körülveszi egy gyönyörű természeti képződmény.

A Garda tavat gleccserfolyók táplálják, a legmélyebb pontja 360 méter, a tó vize Sirmione lapos szikláinál tud igazán felmelegedni. A tóba benyúló földnyelv csúcsában fekvő sziklák, mint kőgallér keretezik a magasba szökő sziklafalat. Az itt található teraszos kialakítású sziklastrand ennek köszönhetően nagyon izgalmas látványt nyújt.

Ezeken kilométer hosszan lehet végigsétálni, mi teljesen körbe tudtuk járni így a félsziget azon részét, ami az erőd után van.

Fél 3-kor átautóztunk a Sirmionétól 30 percre lévő Peschiera del Garda nevű városba. A Garda-tó legdélebbi pontján találjuk Peschierát, itt ered a Mincio folyó, amely a tó vizét vezeti le Mantova irányába. Könnyen bejárható és hangulatos a kis szűk utcácskákból álló óvárosa. A csatornák és hidak által “szétszabdalt” településnek teljesen egyedi jellege van. Másfél órát sétálgattunk, majd fél 5 körül hazamentünk, hogy pihengessünk.

A késői délutáni szieszta után már csak vacsora és társasjáték energiánk maradt.

2022. október. 2. vasárnap

Reggel fél 9-ig pihentünk, nyugiban megreggeliztünk, beszélgettünk, kitaláltuk, hogy ma merre menjünk.

A Garda-tó Olaszország legnagyobb tava. A Balatonhoz viszonyítva kb 50%-kal kisebb attól. A tó legnagyobb hossza: 51,6 kilométer, max. szélessége 16,7 kilométer.

Autóval a tó körbevezetése 140 kilométeren vezet. Ha nem állnál meg egyszer sem, akkor ez három órás út lenne. De ki az a hülye, akik nem áll meg egyszer sem?

Olyan úticélt kerestünk, ami kevesebb gyaloglással jár, mint a tegnapi nap. Így 11-kor kocsiba ültünk, hogy a fél órányira, a Garda-tó dél-nyugati oldalán lévő Manerba del Garda nevű városba menjünk, ahol van egy Rocca di Manerba nevű megmászható hely gyönyörű kilátással.

Manerba del Garda városka kicsi, a látnivaló minimális, így elsősorban kávéztunk, majd elgyalogoltunk a kilátóba, ami egy természetvédelmi területen van.

Onnan letekintve láttuk, hogy a városka partszakasza tök különleges, egy benyúló félsziget jellegű kavicsos terület. Meg láttuk, ahogy egy hajó kiégett a tavon. Nem tudni, hogy mitől gyulladt ki, de a hírek szerint totálisan leégett, majd elsüllyedt.

Így miután a sziklát megmásztuk, alá ereszkedtünk és a partot is bejártuk. Nagyon klassz meleg volt ma, Pogo és Boogie meg is mártóztak a tóban.

A kellemesen nagy séta után írányba vettük végül a parkolót, és emlékeztünk, hogy a közelében éttermek is voltak. Fél 3 lévén kezdtünk éhesek lenni. Két aprócska hiba csúszott a számításba:

1, Nem ott jöttünk vissza, mint ahol mentünk, hogy kényelmesebb legyen gyalogolni, így egyszer csak egy kerítésbe ütköztünk. Hosszan kellett volna visszamenni ahhoz, hogy kijussunk a kerítés túloldalára. Sebaj, gondoltuk: másszunk át. Aztán rájöttünk, hogy van velünk két 39kg-os kutya! Bálint átment, Virág is, majd Bandi átadta Boogiet, és végül Pogot Bálintnak. Nem ficánkoltak, jól vették az akadályt. Aztán mi is átmásztunk. Ez a probléma megoldódott.

2, A másik gond meg az volt, hogy nem számoltunk az olaszok sziesztájával. Fél 3, vagy 3 után nincs konyha, legközelebb vacsorára tudsz beülni. Persze ezt tudtuk, de hiába tudod, nem számolsz vele, mert a napi rutinban nincs benne. Aztán az étteremben dolgozó lány elárulta, hogy hova menjünk, hogy kapjunk valami kis kaját. Tényleg kicsi volt – a választék is, meg a minőség is, de közben meg pont jól jött mert mind a négyen éhesek voltunk már. Így ez a probléma is megoldódott.

Kicsivel 5 után értünk a szállásra, ahol nekünk is jól jött a szieszta. Este elugrodtunk a szomszéd boltba vacsinak és reggelinek valóért.

Vacsi után meg, míg a fiúk olvasgattak, mi még játszottunk egy nyomozós játékkal.