2026. május 27. szerda

Kezdjünk egy kis földrajzzal, mert többektől hallottam, hogy nem ismerős nekik az „ABC-szigetek” meghatározás. De ha leírom a szigetek nevét, biztosan lesz olyan, amelyik már ismerősen cseng:

Aruba 🇦🇼

Bonaire 🇧🇶

Curaçao 🇨🇼 [ejtsd: küraszao]

Aruba: A Beach Boys együttes Kokomo című számában énekel Arubáról Bahama és Jamaica mellett. Jó régi dal, az 1980-as évek vége, de anno sokat hallgattuk a rádióból. Aztán a Jóbarátok sorozat kedvelői is hallhattak a szigetről: ide nem ment el Rachel Barryvel az első évadban nászútra – cserébe Rachel barátnője, Mindy kísérte el a hoppon maradt vőlegényt (hát, ez sem mai sorozat…). Lehet, hogy öregszünk, ha a 80-as, 90-es évek kultikus elemeivel példálózom? 

Bonaire: Elsősorban a búvárok körében ismert, mert elképesztően szép merülőhelyek találhatók közvetlenül a sziget partjai mellett.

Curaçao: Talán a legtöbbeknek a kék Curaçao likőr ugrik be róla, miközben a sziget a lenyűgöző színeivel és különleges kultúrájával számos film és zene ihletője. A legismertebbek közé tartozik az az 1993-as amerikai akció-thriller, amely magyarul a Veszélyes vizeken (Curaçao) címet kapta, és amit teljes egészében a szigeten forgattak.

De visszatérve a földrajzra: mindhárom sziget a Karib-térségben, Venezuela partjaihoz közel található (a legkisebb távolság mindössze 29 km), és a Holland Királysághoz tartoznak, de más-más státuszban:

• Aruba és Curaçao a Holland Királyságon belüli autonóm államok.
• Bonaire pedig Hollandia különleges községe (bár 2010. október 10-ig a Holland Antillákhoz tartozott, ahogy Curaçao is).

Egy fontos gyakorlati infó az utazóknak: Bár ezer szálon kötődnek ezek a szigetek Hollandiához és hivatalosan az Európai Unió tengerentúli területeinek számítanak, de egyik szigeten sem érvényes az EU-s telefonos díjzóna! Ha nem figyelünk, a roamingolás komoly összegekbe kerülhet. 

Ennek az utazásnak ez a három sziget a célpontja. Véleményem szerint a Karib-térségbe november és február között a legérdemesebb utazni, amikor Magyarországon vacak idő van, ott meg klassz meleg. Nyilván van az az indok – jelen esetben program –, amiért az ember fia mégiscsak másképp dönt, és a nyárból a nyárba utazik. De ezt majd később részletesen is kibeszéljük.

Ma ünnepeljük a 21. házassági évfordulónkat, így ez a nap ideálisnak tűnt a nyaralás megkezdéséhez. Nem akartuk túlbonyolítani az utazást sok átszállással, ezért az Amszterdamból Curaçaóra induló közvetlen járat (KLM légitársaság) mellett döntöttünk. Nyilván a Budapest–Amszterdam járat később ér be, mint ahogy a tengerentúli gép indul. Sebaj, jó hely Amszterdam, tök rég jártunk ott! Úgy döntöttünk, ne teljen az egész nap utazással: ma csak a holland fővárosig repültünk, és ott ünnepeltünk.

Bár tegnapelőtt kicsit úgy tűnt, kockán forog az indulás is. Dőzsöltünk az időben, mert pünkösdhétfő lévén üres volt a nap, minden hétvégi programon túl voltunk, így kényelmesen elkezdtem pakolni. Aránylag hamar kiderült azonban, hogy nincsenek meg az útleveleink és Bandi búvárigazolványa. Mindig ugyanoda tesszük vissza ezeket az iratokat, fix helyük van egy-egy út végén. Most nem voltak ott.

Bő két órát kerestük őket, közben persze pörgött az agyunk, hogy vajon mikor és hol használtuk legutóbb. Hamar eldőlt, hogy az útlevél a kritikusabb pont, és valószínűleg nincsenek is egy helyen a búvárkártyával. Végül meglett minden (az útlevelek a Comói-tónál használt hátizsákban lapultak, Bandi búvárigazolványa pedig a búvártáskájában – vagyis a “mindig mindent azonnal elpakolunk” elvünk most megdőlt). Közben persze, ahogy telik az idő, de az iratok csak nincsenek meg elkezdtünk számolni a legrosszabb verzióval is, hiába éreztük legbelül, hogy megvan az, csak még nem tudjuk, hol…

Ezt a feszültséget kedd késő este sikerült tovább fokozni. Már kedd hajnalban be lehetett volna csekkolni a repcsire, de csak este 9-kor – úton Nóráék felé, hogy leadjuk a kutyákat – jutottam el odáig, hogy egyáltalán foglalkozzak vele. Bandi vezetett, én meg a laptopon nekiálltam a maradék feladatoknak: számlázás, a Bonaire-i belépő (Visitor Entry Tax), a Curaçao-i digitális belépőkártya (ED Card), online check-in… satöbbi. 

Így esett, hogy egyszer csak feltűnt: a KLM honlapján és az applikációban sem szerepel a Curaçao–Bonaire repjegyünk, amit még anno, októberben, a tengerentúli járat jegyeivel együtt vettünk meg a KLM rendszerén keresztül. Járt az agyunk rendesen, hogy ez mégis hogyan lehetséges.

Anno, pár héttel a repjegyvásárlás után volt a KLM részéről egy kis malőr: a megvett Amszterdam – Curaçao – Bonaire jegyeinket önhatalmúlag átrakták egy Amszterdam – Párizs – Saint Martin-sziget – Bonaire útvonalra, méghozzá úgy, hogy a Premium Economy helyett sima turista jegyeket kaptunk. Egy kicsit több átszállás, egy kicsit hosszabb menetidő, jóval kényelmetlenebb hely… nekik megérte, nekünk nem annyira. Erről az új menetrendről ráadásul egy sima e-mailben tájékoztattak. Huh, akkor egy pillanat alatt az egekben volt a pulzusom a vérnyomásommal együtt! Aznap este már csak az ügyfélszolgálat telefonszámát sikerült kiderítenem, így az illetékessel csak másnap tudtam beszélni. Jó is volt ez így: addigra rendeződött a pulzusom, és meglepően kedvesen tudtam tájékoztatni az ügyfélszolgálatos kollégát, hogy nem éppen erre fizettünk be. Elnézést kért, visszaintézte a jegyeket, megkaptam e-mailben, és ment az élet tovább. Igen ám, de se ő, se én nem figyeltünk arra, hogy a végállomásnak Bonaire-nek kellene lennie. Ez a szakasz törölve lett, újra viszont már nem lett foglalva…

Kedd késő este már csak arra volt energiánk, hogy megnyugtassuk magunkat: szerdán úgyis csak Amszterdamig megyünk, van még egy egész napunk elintézni. Hogy rövidre zárjam a sztorit (mert már így is hosszú): szerda reggel a reptérre menet és a reptéren várakozva egy 40 perces telefonhívással sikeresen visszaszereztem a Bonaire-be tartó jegyünket is.

Hát, ezen néhány „aprócska” szösszenet után maga a repülés már egy teljesen sima ügy volt: délidőben indultunk, kora délután landoltunk. Ugyan az egyik bőröndünk késve érkezett (annyira, hogy már elkezdtük intézni az elveszett poggyász miatti papírmunkát), de végül meglett az is.

Amszterdamban a reptér melletti egyik hotelre tettük le a voksunkat: ez a citizenM Hotel. Kilépve a reptérről mindössze 6 perc sétára található. Bandi szemfüles volt, fogott egy csomagszállító kiskocsit, rábiggyesztette a bőröndök javát, hogy úgy sétáljunk át a szállodába. Csak kétszer estek le a bőröndök az úton…

Bandinak délután háromtól még volt egy rövid online megbeszélése. Utána összekaptuk magunkat, és visszasétáltunk a reptérre, ahol már tudtuk, hogy honnan indul a vonat, ami bevisz a citybe. Az Uber 50-55 euró lett volna és fél óra, a vonat viszont 6,5 euró/fő, és mindössze 16 perc alatt bent van az Amsterdam Centraal állomáson, közvetlenül a belvárosban. 

Nem volt különösebb célunk, csak a csavargás: betévedni random utcákba, élvezni a város hangulatát, vacsorázni egy jót, és felemlegetni a sok-sok évvel ezelőtti amszterdami utunkat – ki mire emlékszik belőle.

Ami feltűnt, hogy már több a függöny Amszterdamban. Akik voltak tudják, akik nem, azoknak meg elmesélem, hogy Hollandia híres a függönytelen ablakiról. Turistaként feltűnő ahogy sétálsz az utcán egy az egyben belátsz mások otthonaiba, emiatt sok lakás teljesen nyitottnak tűnik az utcáról. Fura érzés volt elsőre, amikor 2002-ben Szilva barátnőmet meglátogattam Maastrichtban. 

A holland lakások „függönytelensége” több kulturális és történelmi okból alakult ki: Az egyik ok a kálvinista/protestáns kulturális háttér, vagyis erős volt az a szemlélet, hogy „nincs mit rejtegetni”. A nyitott ablak a tisztességes, rendezett élet szimbóluma lett. A másik ok, hogy a sűrűn beépített városi környezetben természetesebb volt az utcával való vizuális kapcsolat. Az emberek látják egymást, ami egyfajta közösségi kontrollként is működik. A harmadik ok pedig, hogy sok holland városi ház keskeny homlokzatú. A nagy ablakok segítenek több természetes fényt beengedni a hosszú, mély belső terekbe.

Mára már a nagyvárosokban nőtt az igény a privát szférára, a modern lakásokban már gyakoriak a rolók és sötétítők, ami energiatakarékossági és hőszigetelési okból is fontos.

Este 9 körül értünk vissza a hotelbe. Alaposan el voltunk pilledve, és a másnapi továbbutazáshoz még néhány dolgot elő kellett készítenünk.