2024. február 23. péntek

Eddig aránylag pontosan meg volt tervezve, hogy melyik nap merre megyünk, mit nézünk meg, milyen irányba haladunk. Én szeretem is ezt megtervezni, élvezem hogy utána olvashatok, videókat nézegetek, meg valahogy szeretem előre tudni, hogy hol hajtom le a fejem este. Mondjuk ez nem meglepő, nálunk a családban szerintem mindenki ilyen (köszi Anyi!).

Na most ezt a 4 napot, amit itt töltünk Playa del Carmenen nem dolgoztam ki rendesen, bevallom. Meg attól, hogy egy helyen vagyunk könnyebben lehet változtatni, mozgatni programokat. Az egyik napra terveztünk egy vízi vidámparkos napot. Kitaláltuk, hogy az legyen a péntek, mert aztán szombat – vasárnap tuti sokan lesznek. De a biztonság kedvéért míg én írtam este a blogot, megkértem Bandit nézzen utána annak a parknak, amit kiírtam: mennyibe kerül, mi van benne, hány percre van, mikor nyit… stb. Mire mindent kiolvasott, elbizonytalanodtunk.

Bandi hamar hozott egy új program ötletet: menjünk át az innen 45 percre lévő Cozumel szigetre, fedezzük fel inkább azt. A tervben benne is volt Cozumel, de mivel tudjuk, hogy az egy nagyon jó búvár hely, így a búvárkodásra tettük a hangsúlyt és arra koncentráltunk. Viszont most, hogy vasárnapra befoglaltuk a merülést és kiderült, hogy azt nem igazán tudnánk a sziget bejárásával összekötni (se technikailag, se időben), biztosak voltunk abban, hogy ez lesz a legjobb pénteki program nekünk.

Azzal kezdtük a napot, hogy kialudtuk magunkat, majd a tegnap este kinézett reggeliző helyen megettük a kis croissant-jainkat, megittuk a kávénk.m

Innen kisétáltunk a kikötőbe, ahol két különböző komp társaság is van. De beosztották maguk között: egyik megy páros órában, másik páratlanban. Elértük volna a 10 órási kompot, de arra már csak az első osztályra volt jegy, ami dupla áru, meg be akartunk ugrani az egyik boltba, ami a kikötő mellett van, emiatt a 11 órakor induló hajóval mentünk. A hajón a benti, fedett részen durván tolták a légkondit, pedig klassz kis kényelmes ülések voltak ott. Kimentünk a kinti részre, ami szintén fedett, így nem tűzött ránk a nap. Ez amolyan fapados volt, de a friss szél, a látvány és a srácok akik nyomták az élő zenét átlendítettek minket a kényelmetlen üléseken.

Cozumel 45 km hosszú és 16 km széles sziget, mely a Karib térségben a legnagyobb azok közül melyek Mexikóhoz tartoznak. A majdnem 90 ezer fős lakosságának jelentős része a fővárosban, San Miguel de Cozumel városában él. 2-3 ezer fő lakik a sziget egyéb kis településein. A szigetre nem csak komppal, hanem repülővel is el lehet jutni. A komp kikötőben csaknem 160 különböző programot próbáltak nekünk eladni kettő perc alatt: strand, búvárkodás, snorkelezés, evés, ivás, taxi, kocsi-, bicikli-, motorbérlés és bármi ami mozog.

Két kis kört leírva a központban inkább ebédre adtuk a fejünk. Közben tanakodtunk, hogy hogyan tovább.

Végül nagyságrendileg egy óra alatt “bejártuk” a sziget fővárosának központját. Szóval maradt a motorozás, béreltünk egy sárga kis Hondát, kaptunk két röhejesen nagy bukót, majd felpattantunk és nekivágtunk a szigetnek.

A hat órakor visszainduló hajóval mentünk Playa del Carmenbe. 3/4 7-kor elpilledve szálltunk le a hajóról. Bandi javaslata az volt, hogy menjünk a szállásra aztán majd visszajövünk vacsizni, de én azt éreztem, hogy várhatóan nem akarok majd visszajönni, mert kipurcantam. Megvacsiztunk és a szállásra érve 9-kor, már csak néztünk magunk elé, mint akik egész nap futottak.