2019. február 4.

Ugyan itt nem hétfővel kezdődik a hét, hanem vasárnappal, de azért mi hétfővel kezdjük itt is. Szóval új hét, új kihívások. 

Még otthonról elintéztük a kocsi bérlést, amit a szállásunktól egy négy perc sétányira lévő helyen fel is tudtunk reggel venni. Első úticél az északra 155 km-re lévő Haifa volt, amely az ország harmadik legnagyobb városa, kikötőváros a Földközi-tenger partján. A város dimbes-dombos, mivel a Kármel hegyre és annak lábához épült. 

Haifa egyik nevezetessége a Bahái-kertek. Bahái pedig nem más, mint az iszlám vallás egy új ága, amely a 19. század közepén Perzsiában alapított egyistenhívő vallás. Alapítója, Baháalláh (1817–1892) üzenetének lényege, hogy az egész emberiség egyetlen faj, és eljött az idő, hogy egyetlen világméretű társadalommá egyesüljön. A bahái hit a világ legfiatalabb önálló vallása, követőinek száma jelenleg 5-6 millió között van, akik a föld szinte minden országában élnek. Ennek a vallásnak a központját találhatjuk meg Haifa központi részén egy lépcsősor mentén, ahol 1 km hosszan, 19 terasz kúszik fel a Kármel-hegyre, csodálatos panorámával a városra, a Földközi-tengerre és a galileai hegyekre.

Mára a város jelképévé vált a középső teraszon elhelyezkedő aranykupolás szentély, mely a bahái hit hírnökének, a Bábnak a síremléke.

Nem messze a Kármel hegyen a Kármelita Kolostort szerettük volna még megnézni, mely a 12. században alapított katolikus szerzetesrend egyik épülete. El is sétáltunk oda, a kertbe bejutottunk, körbejártuk és megállapítottuk, hogy az épületbe sajnos nem lehet bemenni. Majd ezzel szinte egyidőben András meglátott egy lányt a lépcsőn ülve olvasgatni. Egy szlovák lány volt, aki önkéntesként egy hónapot tölt itt a karmelita apácáknál. Kinyitotta nekünk a kaput, beengedett és megmutatott egy-két dolgot. Írtó kedves volt. 

Maga Haifa belvárosa nem fogott meg bennünket. Így aztán arra nem is áldoztuk sok időt. Haifától tovább menve északra, 25 km-re található Akko. A több mint négyezer éve lakott város szintén a Földközi-tenger partján fekvő város, kis zegzugos sikátorokkal, aranyos óvárossal. Az óvatos az UNESCO kulturális világörökség része. Kicsit tekeregtünk, majd kiültünk a partra enni. Nagyon szépen sütött a nap, de elég rendesen fújt a szél. Viszont annyi tányér került az asztalra, hogy a szél a terítőt már nem tudta volna elfújni.

Délután 4-kor indultunk neki Akkoból, hogy azért Názáretet még megnézzük. Először az Angyali Üdvözlet Bazilikát kerestük meg. Ez az a hely, ahol az evangélium szerint Gábriel arkangyal hírül adta Máriának a Megváltó születését, s ahol Jézus élete legnagyobb részét töltötte. Az olasz kezdeményezésre 1960-as években több éven át épített, majd 1969-ben átadott modern katolikus templom alatt 4 egymásra épült templom található a régmúlt időkből. A templom kerengőjében különféle nemzeteknek a sajátos arculatú Mária-ábrázolásai láthatók. Többek között thaiföldi, kínai, vietnámi, guatemalai, afrikai, amerikai, kanadai, brazil és többféle európai, köztük magyar is. A bazilika modern, a klasszikustól erősen eltérő, két szintes épület. 

A bazilikától néhány méterre helyezkedik el az 1914-ben felszentelt Szent József-templom. Egy sziklába vájt barlang fölött áll, ahol a korai keresztény hagyomány szerint Krisztus nevelőapjának asztalosműhelye működött, a későbbi értelmezések pedig a názáreti Jézus és szüleinek lakóhelyével azonosították. A bizánci korszakban már szent helyként tisztelték. Építéstörténete hasonló az Angyali Üdvözlet bazilikáéhoz: a XII. századi keresztes templom romjaira a XVIII. század második felében emelték a ferencesek az első kápolnát, a jelenlegi épületet pedig 1914-ben építették a romok és a barlang fölé.

Názáret ma egy 100 000 lakosú arab város. Számunkra meglepően nagy kiterjedésű város. Közben ránk esteledett, így elindultunk vissza Jeruzsálembe.

Majdnem végig autópályán mentünk (hol három, hol négy sávos volt). A vezetési kultúrájuk kicsit lazább, mint a miénk, sokat dudálnak, bár elsősorban a városokban, ahol a piros lámpánál várakozók azonnal dudálnak, ha zöldre vált a lámpa. Fél 9-re értünk a szállásra, kellőképpen kipurcanva.