Szlovénia – 3. nap

2017. augusztus 8.

A gyaloglós nap után csináltunk egy semmittevős napot, ami nálam úgy nézett ki, hogy reggel 7-kor felkeltem és elmentem a Pogoval egy 3,5 km-t legyalogolni.


Mire hazaertünk Bandi is ébren volt. A villás reggelit Bandi készítette majd szendvicsekkel és hideg üdítővel felpakolva lesétáltunk a tóhoz, de persze közben próbáltuk a mi kis falunkat is felfedezni.

Kerestünk egy olyan szakaszt, ahol senki sincs, Bandi felszerelte a függőágyunk és a törölközőket kicsaptuk. Tök jó időnk volt, bár a víz nekem hideg volt, így én csak bokáig merészkedtem be. Pogo viszont annál lelkesebben úszott, hol egyedül, hol Bandival. El sem hiszem, hogy egy éve még mit kínlódtunk az úszásával…


Aztán volt egy pont, amikor én bebóbiskoltam, Bandi meg belemerült egy könyvbe, Pogoca meg úgy döntött, akkor ő körbenéz kicsit egyedül… Aránylag hamar észrevettük, hogy lelépett, de azért nem volt látótávolságon belül. Mindenestre onnantól kezdve az egyikünk mindig éberen őrizte.

Este már csak társasozni volt energiánk, hisz úgy kifáradtunk a nagy semmittevésben.

Szlovénia – 2. nap

2017. augusztus 7.

Reggel már napsütésre ébredtünk, jobban mondva én a kutya fel-alá járkálására. Nem a szobában aludt, de az új hely és a lakásban alvás eleinte mindig fura neki. Meg melege is lehetett. Pogoval elmentem kettesben egy reggeli sétára 7 után egy kicsivel. Kellemes 16-17 fok, napsütés, gyönyörű táj. Pogo láthatóan élvezte, az otthoni 40 foktól már kezdett erősen kikészülni.

A hegyekkel körülvett Bohinj völgyében fekvő tó kellemes 10-15 perces sétára van a házunktól. Azt terveztük első napra, hogy a tavat és közvetlen környékét fedezzük fel, körbe járjuk a majd 11,5 km hosszú tó körüli utat. Ez egy gleccservájta tó, ami átlagosan is 35 méter mély, de vannak pontok, ahol a mélysége a 45 métert is eléri. Szlovénia legnagyobb természetes tava, ami nem annyira felkapott hely, mint a 20-30 km-re lévő Bled-i tó. Nem mondom, hogy egyáltalán nem voltak mások rajtunk kívül, de nem volt tömeg, több helyen is meg tudtunk úgy állni fürdeni, hogy nem volt azon a szakaszon más rajtunk kívül. Kutyát be lehet engedni a tóba, és hát Pogot nem is kellett noszogatni, úszott, madarat kergetett, labdázott, fadarabott hozott nekünk, és pózolt ha az volt a feladat. (Már tudja, hogy előbb menekül, ha engedelmesen ül egy-egy fotó erejéig.)


Eleve csak 10:30-kor indultunk el, de már megreggelizve. Ellátás nélküli a szállás, viszont van konyhánk. Hoztunk reggelinek müzlit meg tejet, így az meg is volt oldva, sőt maradt 2 szendvicsünk az útról, az volt túra közben a kajánk. Háztól házig kisebb kerülőkkel 16 km-t gyalogoltunk. Az eredeti tervben még az is benne volt, hogy a tó túl végéből induló, 1 órányira lévő vízeséshez is felmászunk. Aztán amikor ott tartottunk, hogy arra kellene kanyarodni, akkor hirtelen nagy álmosság tört rám. Le is dőltünk a fűre és míg én hunytam egy picit, addig a fiúk őrizték az álmom. Persze felébredve se lett több erőm és kedvem hegynek menni, szóval elnapoltuk a vízesést.


A tó körül tett utunk végén beültünk egy korai vacsorára és bementünk a helyi kisboltba reggelinek valóért. Olyan jól elfáradtunk, hogy fél 10-kor már mind a hárman szunyókáltunk.

Szlovénia – 1. nap

2017. augusztus 6.

Szlovénia nemzeti parkja, a Triglav NP 5 órányira van Budapesttől kocsival. Délelőtt még nyugodtan mindent elrendeztünk, majd pontban délben elindultunk és pontban 5 órakor meg is érkeztünk két kisebb megállóval.

Bohinj-i tó közvetlen közelében, Stara Fuzinában szálltunk meg egy végtelenül kedves korunkbeli párnál. A nagy házban élnek ők is, sőt a férjnek a kárpitos-bútorasztalos műhelye is a ház aljában van. A mi kis lakrészünkben van két szoba erkéllyel, konyha étkezővel és fürdőszoba. A házigazdáék teával-kávéval és sütivel fogadtak minket miközben jobbnál jobb kirándulós, turázós helyeket javasoltak a közelben.

Délután, amikor megérkeztünk elkezdett szakadni az eső, ami fél 8 körül nagyjából elállt, így akkor a pakolást és mindent félbe hagyva elindultunk egyet sétálni, leginkább, hogy Pogot kicsit megmozgassuk. Addig nem is volt gond míg a háztól távolodtunk, mert egyre inkább szakadozott fel es tisztult ki az ég. Na de egyszer csak vissza kellett forduljunk, és a hátunk mögött meg gyűlt a sok sötét felhő. Ahhoz képest nem áztunk meg olyan nagyon és legalább sétáltunk egy jót.

Bergen-Voss-Gudvangen-Flåm-Myrdal-Bergen – 2017. április 17. hétfő

Még tegnap eldöntöttük, hogy elmegyünk az egynapos túrára, ami a norvég tömegközlekedést ötvözte a norvég vidéki tájjal. A norvégok Nutshell Tour-nak hívják, és mindenhol nagyon dicsérték az útvonalat.

8:43-kor indult a vonatunk, így megcéloztunk a 7:30-as reggelit, majd kicsekkoltunk a szállásról otthagyva a bőröndünket. Időben lesétáltunk a vasútállomásra és ott megvettük a jegyeket. Tök jól ki van találva, hogy mikor hol mire szállj fel vagy át, mivel meddig menjél, hol mire mennyi időd van. Persze ez azért is működik jól, mert minden pontosan indul. 

Az első szakaszban Bergenből elvonatoztunk Voss-ba az Osterfjord mentén. Majdnem 10 óra volt mikor Vossba megérkeztünk. A vonaton aránylag sok fiatal ment sí cuccal felszerelkezve egy kis húsvét hétfői síelésre.


Vossból busszal mentünk egy óra hosszat gyönyörű hófedte hegyek és színes faházas kis falvak között, ahol az út mentén vagy folyó vagy befagyott tó színezte tovább a tájat. Gudvangenben állt meg a busz, ahol volt egy óránk a tájban gyönyörködni, fotózni, enni-inni, pisilni, pénzt költeni. 



Gudvangenből egy nagy hajóval indultunk tovább déli 12-kor. A hajó Nærøyfjord-on és az Aurlandsfjordon át vitt minket 2 óra alatt el Flåm városkába. 



Flåm nagyon pici. Aggódtunk, hogy csak 40 percünk lesz ott, és majd tuti kevés lesz. Mivel ezen utazók tartják életben a várost, így ajándék bolt, norvégmintás pulóver bolt és kajálda van. Mi ettünk a hajón és norvégmintás pulóverre se vágytunk, így hamar bejártuk a “várost”. Gyönyörűen sütött a nap, egy szavunk se lehet az időjárásra.

Tulajdonképp akkora a városka, hogy a kikötő és a vasútállomás egymásra néz, eltévedni se lehet. 



Flåmból egy 20km-es kis vonatúton mentünk fel 866m magasba 50 perc alatt Myrdalba.


Valószínűleg egy bő hónappal később, amikor már itt is minden csupa zöld, akkor aztán végképp gyönyörű a tàj, most azért még ezen a szakaszon elég kopár volt minden. Pedig ezt a 20km-es szakaszt 2005-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Myrdalból pedig újabb vonattal Voss-on keresztül Bergenbe vettük az utunkat.

Minden halálpontosan érkezett és indult. Egy másodpercnyi hiba se volt a szerkezetben. Azt hiszem ezt Magyarországon az első csatlakozásnál megfejelnék egy kis kihívással na meg egy 30 perces késéssel. Persze csak, hogy legyen benne valami izgalmas is.

6 órakor visszaértünk Bergenbe, visszasétáltunk a szállóba, felszedtük a bőröndünket, majd kimentünk a buszunkhoz, amivel fél óra alatt kint is voltunk a reptéren.
A gép időben indult, de így is éjfél volt mire landoltunk. És a télikabát marad is?

Bergen – 2017. április 16. vasárnap

Későn keltünk, és későn is mentünk le reggelizni – gondolva, hogy a Dióék délben úgyis mennek, hát addig is velük bandázzunk. Úgy tűnt, hogy mindenki más is a késői reggeli mellett döntött, mert alig volt hely a reggelizőben. 
Fél 12-kor kikisértük az Esztoékat a reptérre menő buszhoz, mi pedig a halpiac felé vettük az irányt. A kikötő ezen részén hirdették a naponta 2-szer induló hajót, ami egy 2-3 órás fjord útra visz. Ki is néztük a hirdetés alapján és láttuk hogy du 2-kor indul majd. Gondoltuk addig felmegyünk az utcánk végéből induló siklószerűséggel a helyi Gellért hegyre. Technikai okok miatt nem közlekedett a sikló. Nem is tudta megmondani az ott dolgozó lány, hogy mikor lesz üzemkész. Emiatt aztán elmentünk kávézni, nézelődni és elütni az időt. 2 óra előtt egy kicsivel meg visszamentünk a halpiac mellé, hogy hajóra üljünk fjordozni. Álltunk és vártunk a hajó mellett (mert, hogy a személyzet sehol sem volt), amelyről később kiderült, hogy nem is az, ami nekünk kell… Konkrétan lemaradtunk a betervezett útról. Mikor rájöttünk csak álltunk szomorúan és néztünk csodálkozva, hogy milyen bénák vagyunk.


Végül, hogy a nagyon szép napsütésben mégiscsak csináljunk valami értelmeset újra megnéztük a “Gellért-hegyre menő siklót”, ami még mindig nem üzemelt. 

Amikor a Bandi keresgélte a fjord túrát a neten, akkor talált egy egynapos túrát is, ami a vasútállomásról indul. Arra gondoltunk, hogy ezek után hétfőn elmehetnénk erre az egész napos útra, hiszen a repülő csak este f10-kor indul haza. Kisétáltunk a vasútállomásra, csak hogy felmérjük merre van, mennyi idő gyalog és hogy egyáltalán húsvét hétfőn van e ez az út. Mikor mindent megtudtunk, akkor szúrtuk ki, hogy van egy messzebb, a város szélén lévő hegy is, ahova szintén visz fel felvonó. Buszra pattantunk és elmentünk oda. Csudi szép napsütés volt, így igazán szép volt a városra a kilátás.






Este 6 órára értünk vissza a szállásra kipurcanva. Lepihentünk, hogy aztán este 8-kor a közeli “Gellért-hegyre” is még visszamenjünk. Az utolsó siklóval mentünk fel, ahol pont a naplementére érkeztünk. És végül gyalog mentünk le, kisebb-nagyobb utcácskákban eltévedve, a város családi házas övezetét is felfedezve.



Bergen – 2017.április 15. szombat

Rossz időt írt az időjárás jelentés: havazást majd havasesőt. Ehhez képest jó időnk volt ugyanis este 6-ig nem esett. Kicsit fújt a szél, de készültünk meleg ruhával.
Bergen hiába a második legnagyobb város Norvégiában, jószerivel egy nap alatt fel lehet fedezni sétálva. A szállásunk a belvárosban van. Reggeli után Dióék megmutatták az általuk már pénteken bejárt várost.



Este még egy nagyot kártyáztunk, majd levezetésképp kisétáltunk a partra (1 percre van tőlünk).

Bergen, Norvégia – 2017.április 14. péntek

Bergenbe most áprilistól van közvetlen járat Budapestről. A gép totál tele volt, amibe gondolom az is belejátszott, hogy mégiscsak egy 4 napos hétvégébe kezdtünk bele.Miért pont Bergen? Eszto és Dió találta ki, hogy menjünk oda, és mivel itt ez az új közvetlen Wizzair járat, így nem volt nehéz minket rábeszélni. Ráadásul rég találkoztunk, így végképp adott volt a helyzet. Mondjuk a London-Bergen járat nincs összehangolva a Budapest-Bergen járattal, de ezzel együtt tudunk azért élni. Ebből adódóan Esztoék péntek délelőtt már Bergenben voltak, míg mi csak este 6 után induló géppel mentünk. Menetidő majd 3 óra volt, melyen a szembeszél nem javított. 

Sajnos a visszaút se lesz azonos időben, de legalább lesz bő egy nap, amit együtt töltünk. 
Bergen nem a nyárias tavaszról híres… Míg otthon kellemes napsütés engedett el bennünket, addig Bergenben 6 (igen! 6!) fok várt minket. Tudtuk, hogy ez lesz ezért hát előkerültek a télikabátjaink, beugrodtak a bőröndbe és aranyosan meghúzódtak ott mígnem Norvégiában elő nem rántottuk. 
A reptér 15 km-re van a belvárostól és tömegközlekedés nem jár a városba. Illetve emígy ez nem igaz, mivel van egy 10 percenként (este 8 után már csak 20 percenként) járó busz, ami 3-4 helyen megáll és a belvárosba visz. Ezt még otthon kinéztem és meg is vettem rá a retúrjegyet, mivel online olcsóbb volt, na meg akkor már ezzel legalább nem kellett vacakolni a megérkezéskor. Azt is felmértem még otthon, hogy a busszal végig kell mennünk, és onnan max 3 perc séta a szállás. 

A jegy megvásárlásakor szembesültem azon tudatlanságommal miszerint Norvégia nem EU tagország és emiatt aztán az eurónkkal annyira megyek, mint otthon. Vagyis ha elfogadják, akkor tuti rosszul váltják. 
Szóval a gép tök tele volt. De jó helyen ültünk, második sorban középen (vagyis nem az ablak mellett). 9 óra előtt kicsivel mikor már ereszkedett a gép Bandi kérdezi, hogy látok-e valamit. Még csak kezdeti szürkületben voltunk, lopva kinéztem a mellettem ülő srácon keresztül, majd hanyagul közöltem, hogy minden felhő alattunk. Vagy mégse?!?! Valami olyan fura volt… Újra kinéztem kissé közelebb húzódva a sráchoz, mire látom, hogy ez nem felhő, de fehér. És igen, minden fehér.

Landolás után ment a matekolás. Tudtam, hogy mikor megy a busz, azt direkt megjegyeztem. Kicsit késve landoltuk, meg volt egy feladós bőröndünk, amit muszáj volt megvárni. 21:27-kor lett meg a bőrönd, spuri volt, mert nem akartunk 20 percet várni. De egy perc alatt kint is voltunk és ott állt az orrunk előtt a busz. Arra ugyan nem volt időnk, hogy a bőröndből előkapjuk a kabátunk, de nem volt nagy baj, mert a buszon ment a fűtés ezerrel.

Este 10:15-re értünk a szállásra. Nagy volt az öröm, amikor Eszto és Csabi is előkerült.

Elmentünk még felfedezni a várost (bár ők már ezt megtették napközben), és beültünk még egy könnyű vacsorára.

Erdély: Zetelakai gát – 9. nap

2016. augusztus 9.

Kovászna megyébe mentünk el ma, ahol a zetelakai víztározó tavat néztük meg, valamint a hozzátartozó gátat. Sétáltunk is, valamennyire körbe twwntautóztunk, bementünk a tó félszigetére, ahol Pogo nagyot pancsolhatott.

Csak a nagygéppel készültek képek, így a képeket majd utólag pótlom, sőt a többi naphoz is kerül még fel majd kép.
Este elkezdtünk összepakolni, hogy holnap könnyebben induljunk reggel. De azért még egy társasjátékra maradt idő.
Pogo kifáradt. Sok volt neki ez a 9 nap. A napközbeni pihenésre nem volt ideje, és hát azért ő otthon ettől jóval többet alszik és pihen napközben. De nagyon lelkes, és nagyon alkalmazkodó volt végig.

Tulajdonképp sokkal könnyebb volt vele, mint gondoltuk. Mindig mindenhova vittük magunkkal, egy-egy alkalom volt, hogy ő nem jöhetett be, így egy valaki kint kellett vele maradjon: pl mikor ABC-be mentünk, vagy mikor a Csíksomlyói templomot néztük meg.

Erdély: Vargyas szoros – 8. nap

2016. augusztus 8.

Már tegnapra terveztük ezt a túrát, csak a hely kedveltsége és a hétvége kombinációja miatt aggódtam, hogy sokan lesznek. Ezért eltoltuk mára ezt a programot.
Vargyas szoros más irányba van, mint amerre eddig kellett mindig mennünk, így újabb tájakat fedezhettünk fel.



A szorosban folyik egy patak, annak mentén kirándultunk 10 km-ert, imitt-amott megállva, Pogoval a patakba játszva, tanítva, hogy a függőhíd nem veszélyes dolog, nézelődve, elbeszélgetve az időt, fotózgatva.


Visszafelé felfedeztünk egy újabb fogadót, ahol meg is vacsoráztunk.

Pogo az éttermekben kifejezetten jól viselkedik, lefekszik a lábunk közelébe, nem kunyerál, nem megy oda másokhoz. Sőt a múltkor macska volt az egyik vacsorázós helyen és ott is elég volt azt mondani neki, hogy marad, nem ment oda.

Erdély: Sólyomkő – 7. nap

2016. augusztus 7.

Délelőtt a házunk mögött lévő hegyre másztuk fel, melynek neve Sólyomkő. Délelőtt nagyon szép idő volt, de láttuk, hogy délutánra esőt ígérnek, ezért inkább félnapos kirándulást terveztünk. Még a felfelé út felénél se tartottunk, amikor csatlakozott hozzánk egy fekete kiskutya, aki pillanatok alatt Pogo nagy haverja lett.


Nagyon szép volt fentről a kilátás.


Szendvicset ebédeltünk, majd egy nagy csendespihenőt tartottunk, hogy utána még jobban menjen a társasjátékozás. Közben megérkezett a rossz idő is, leszakadt az eső. Ez a kép a faházunk hátsó végében a szakadó esőben készült.


Vacsorára pedig elmentünk Csíkszereda szélére, ahol egyszer már kajáltunk egy jót.