Eltelt 3 nap úgy az esőerdőben esős évszakban, hogy egy csepp esőt sem láttunk. Este Bandi meg is jegyezte, hogy hogy van ez? Ő azért szeretne látni igazi esőerdő esőt! Hajnali ötkor Bandinak ez a kívánsága is beteljesült! Szerencsés ember! Vagy három órán át szakadt az eső.

Reggeli után még elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, majd 9 órakor elindultunk Cusco irányába. Mondjuk ez nem ilyen egyszerű, mert ahogy odafelé is, úgy vissza is: egy kis séta, majd 45 perc hajóval, aztán egy óra busszal és akkor még mindig csak az esőerdő túra szervező cég irodájában voltunk. Már odafelé megfigyeltük, hogy a buszok bevárják egymást biztonsági okokból. Az első buszon van két fegyveres biztonsági őr.

Minden nagyon flottul ment, ami a dzsungeltúránkat illeti. Ez az egy volt szervezett szakasz, egy magyarországi cég, a Pachamama Expeditions által. Ezúton is köszönjük nekik, nagyon élveztük!

Már nem esett az eső. Időben kint voltunk a reptéren, ahol minden simán ment. A reptérnek össz-vissz két kapuja van, melyen ki lehet sétálni a géphez. Ugyan ki van írva, hogy a Limába menő géphez menj az egyes kapuhoz, a Cuscoba menő géphez meg a kettes kapuhoz, de hát a kettes kapunál konkrétan semmi nem történik. Végül csak jól tettük, hogy megkérdeztük mi történik az egyes kapunál… onnan kellett kimennünk.

Ez egy rövid, 40 perces repülés volt. Repülőből nézve Cusco egy elég lepukkant nagyváros. Aztán bejutva a belvárosi szállásra kellemesen csalódtunk a látványban, kifejezetten rendezett, kedves, hangulatos.

A szállásunk egy aranyos belsőudvaros házban van az óvárosban:

Az első dolgunk az volt, hogy a szennyesünket összeszedtük és az egy saroknyira lévő mosodába leadtuk. Majd elsétáltunk a fő térre, melyet itt is Plaza de Armes-nak hívnak, mint Limában. Itt egy kis bolyongás és nézelődés után beültünk egy estebédre.

Cusco 3399 méter magasan fekvő több mint 400 ezer lakosú város, melyet az Andok vesz körbe. Cusco megye megyeszékhelye, anno pedig az Inka Birodalom fővárosa volt. Lakóinak nagy része még ma is indián eredetű. 18-19 foknál sosincs több, és nyáron éjszaka lemegy akár 4 fokig is a hőmérséklet. Szóval hőmérsékletben is és magasságban is nagy változáson mentünk keresztül. A hőmérséklet változásra van melegebb ruhánk, elő is kaptuk. Hogy a magasságot jobban bírják a turisták minden szálláson van kitéve ingyen koka tea, ami erősen ajánlott, pláne az újonnan érkezőknek.

A közönséges és a columbiai kokacserjét a levelükben található alkaloidokért (főként kokain) ősidők óta termesztik. Mindkettő Dél-Amerikában őshonos, fő termesztőkörzetük a perui Andok és Bolívia. A kb. 0,25-2,25% alkaloidot tartalmazó leveleket évente 3-4-szer szedik, és rögtön szárítják. A kokacserje szárított leveleit (koka) a perui és bolíviai indiánok évszázadok óta rágják élénkítőszerként. A levélből felszabaduló alkaloidok stimulálják az agykéreg működését, fogyasztóján nyugtalanság, izgalom vesz erőt, fokozódik az izmok fizikai teherbírása. Kis mennyisége megszünteti az éhséget, szomjúságot, fáradtságot. A véredények összehúzódásával segít a testhőmérséklet megőrzésében. A levelek kalciumban, vasban és vitaminokban gazdagok. A 19. század második felétől a kokacserje kivonatát italokban használták frissítőszerként.

Tényleg mind a ketten megéreztük a magasság változást erős fejfájással, így vacsora után röviden sétáltunk csak, felvettük a tiszta ruhánkat a mosodából és egész korán elmentünk aludni.