Én aránylag hamar keltem és a srácokkal (Pogo és Boogie) tettünk egy kisebb kört a közelben a tó mentén. Még harmatos és ködös volt az idő. Ugyan csurom vizes cipőben értem vissza, de nagyon hangulatos volt a látvány.

Mire megreggeliztünk már nyoma sem volt a ködös reggelnek, sütött a nap. Az időjárás-előrejelzés erre a völgyre az elkövetkezendő tíz nap közül csak mára ígért napsütést. Sőt a többi napra esőt jósol. (Mondjuk mi ebben nem hiszünk!) Egyértelmű volt, hogy akkor ma tavazunk. Elindultunk Lidiéknek megmutatva az általunk már ismert szakaszokat: a tó Ukanc felőli végéből a másik végéig mentünk imitt-amott megállva egy kicsit fürdeni, egy kicsit pihenni. Boogie előtt le a kalappal. Jövő héten lesz 4 hónapos, de a kis nyurga lábaival lelkesen és töretlenül végignyomta ma velünk a túrát.

Végül a tó túlsó felén maradtunk, mert még 8 km lett volna visszamenni. Boogie viszont kipurcant a végére. Beültünk enni és mindkét kuty csak feküdt és aludt. Bandi visszasétált a kocsiért mi pedig csak lefeküdtünk a kutyák mellé egy zöld terepre.

Este otthon már csak a jól megszokott Carcassonne társasra volt energiánk.

Este még csináltam a házikónkról három képet.