Amerika

USA, Nemzeti Parkok – 24. nap

Posted by

0

2015. szeptember 11. péntek

Korán keltünk, nagyon korán: én 3/4 ötkor, Bandi fél hatkor. Negyed hétre kocsi jött értünk, és rohantunk a reptérre, hogy aztán 3 órával közelebb legyünk a budapesti időhöz. Vagyis a 9 órás időeltolódásból lett 6 óra.


Tehát átrepültünk San Franciscoból New York Citybe. 5 és fél óra volt az út. A 3 órás időeltolódással és az öt és fél órás repülőúttal azt az eredményt kaptuk, hogy délután 5-re voltunk NY-ban. Tomi, András unokatesója várt is minket a reptéren. De hát a péntek délutáni dugó miatt 2 óra volt eljutni a Tomiék lakásáig, ami eléggé a belvárosban van.


A repülőn a landolást követően megemlékezett a személyzet a 14 évvel ezelőtti terrortámadás tragédiájáról, és külön köszönetet mondtak, hogy a mai napon velük repültünk. A United Airlines és az American Airlines 2-2 repülőgépét térítette el 2001-ben a 19 géprabló. Mi ma a United Légitársasággal repültünk.
Andi igazi magyar vacsorával várt minket: pörkölt galuskával és lángos! Este alig bírtuk abbahagyni a beszélgetést.

USA, Nemzeti Parkok – 23. nap

Posted by

0

2015. szeptember 10. csütörtök

Reggel egy kis olaszban kezdtük a napot, mivel nem volt reggelink a szálláson.
Egész nap csak jártuk a várost… Szerintem az összes emelkedős utcát megnéztük.

  

Délután egyszercsak azon vettük észre magunkat, hogy már megint a kikötőben vagyunk.


  
Este annyira fáradtan értünk vissza a szállásra, hogy alig álltunk a lábunkon. A szálloda bejáratánál voltak kirakva végtelenül szuper masszázs székek, hamar beleültünk és 40 perc masszír után voltunk csak hajlandóak felmenni a szobába.

USA, Nemzeti Parkok – 22. nap

Posted by

0

2015. szeptember 9. szerda

Korán keltünk. Annyira, hogy órát húztunk reggelre, nehogy elaludjunk.

Azzal kezdtük a napot, hogy leadtuk a kisautót… Nagyon klasszul teljesített, egy szavunk se lehet rá. Még tegnap este “kiköltöztünk” belőle. Hú, volt benne minden. Egyedül a hűtőládát hagytuk bent, reménykedve, hogy a kölcsönzős bácsi, vagy a következő bérlő örül majd neki.

6015 km-t tettünk meg 3 hét alatt 95 óra vezetéssel 5 államot átszelve. Ezt a rengeteget a Bandi majdnem tök egyedül vezette végig, ugyanis én egyszer vezettem kemény 20 percet, egyszer meg 2 órát. És ahhoz képest, hogy az első három nap háromszor tévedtünk el, miközben mindig ugyanoda kellett eljussunk, ezt követően nem volt hiba se a vezetésben, se a navigálásban. Mondjuk a GPS sokat segített, de nem mindig működött, így akkor pedig Judit nővéremtől kapott térképek szolgáltak nagyon jól. Szóval megváltunk reggel a kis fehértől.
Aztán, hogy ne kelljen egyből gyalogolnunk villamosra pattantunk és végállomástól végállomásig mentünk. Nagyon vagány, ahogy félig kilógva a nyitott villamoson utaznak az emberek.
Végül csak elárulom, hogy mire volt ez a korai kelés: 3/4 9-re már a kikötőben kellett legyünk megreggelizve, hogy egy 2,5 órás segway túrán vegyünk részt. Baromira élveztük, hatan mentünk + az idegenvezető, akik figyelt és támogatott minket miközben mesélt a városról. Időnként megálltunk, hol egy templom, hol egy park megtekintésére, vagy netán fotózkodni.

  
  

Utána a korai kelés és az intenzív délelőtt miatt csak kóvályogtunk a város kikötői részében. Azt viszont alaposan bejártuk, mert este 8 után értünk onnan vissza a szállásra.


  
  

USA, Nemzeti Parkok – 21. nap

Posted by

0

2015. szeptember 8. kedd

A kocsit itt San Franciscoban terveztük leadni, mivel innen majd repülővel megyünk tovább. Eredetileg hétfőn, vagyis tegnap gondoltuk megtenni, de aztán a bérléskor kiderült, hogy hétfőn, munkaszüneti nap lévén nem tudjuk leadni a kocsit, max a reptéren. Ráadasul több, mint egy hetes kocsi bérlés esetén már hetekben mérik a díjat, így aztán teljesen mindegy, hogy hétfőn, kedden vagy szerdán adjuk le a kocsit, az ára ugyanaz. Szóval ma még nálunk volt a kisautó, és ezt kihasználva elmentünk San Fransisco külsőbb részeit beautózni.
Megnéztük a Csendes óceán partját, aztán a San Fraciscoi öblöt.
Délután pedig a Golden Gate hídhoz mentünk San Franciscoban, ahonnan elég nehezen szakadtunk el. Már délután 4-kor ott voltunk, és este 8 után hagytuk abba a fotózást… Míg én fotóztam, addig Bandi csinált egy timelapse videót a naplementéről. Most csak azt tudom feltenni, ezzel kell beérnetek.

Hiba
Nincs ilyen videó

USA, Nemzeti Parkok – 20. nap

Posted by

0

2015. szeptember 7. hétfő

Reggel sokáig aludtunk, és utána a tóparton reggeliztünk. Dél volt mire elindultunk.
Kiderítettem, hogy az az államvonal nem is a város közepén van, hanem az két külön város, csak egyáltalán nem mutatja semmilyen tábla. A nevadai városnak Stateline a neve, ami a térképet böngészve azért esett le sokára, hogy az egy külön város, mert a stateline az államhatárt jelenti. Viccesek és nagyon kreatívak ezek a nevadaiak…
Bejártunk illetve körbeautóztuk a Tahoe tavat, bő három óra volt, pedig nem sok helyen álltunk meg. Mivel aránylag magasan voltunk, így a tavat minden irányból magas fenyők és hegyek ölelik körbe, így nem csak a tó látványa, hanem az út szépsége is ott volt nekünk.


Innen San Francisco-ba vezetett az utunk, ami eleve 4 órás út, de most még a nyakunkba kaptuk a hosszú hétvégéről hazainduló forgalmat is.

Furcsa volt, mert lejőve a hegyről 5 sávos autópályán mentünk, ami helyett mi eddig mindig a kis eldugott utakat választottuk. De most így is hosszú volt az út. Este fél 9-re értünk be a szállásra, ami elég jól bent van a belvárosban.
Fáradtság ide vagy oda, mi este 9-kor még nekivágtunk a városnak. Látnunk kellett belőle egy kicsit, éreznünk kellett az éjszakai szívdobogását.

  

USA, Nemzeti Parkok – 19. nap

Posted by

0

2015. szeptember 6. vasárnap

A park közelsége reggel sokat számított, ugyanis a Labor Day miatt (munka ünnepe, ami itt szeptember első hétfője) most hosszú hétvége van Amerikában. Ezt ki is használják a népek, rengetegen túráznak, kirándulnak, szóval sokan vannak az utakon.

Yosemite Nemzeti Parkban konkrétan dugó volt mindenfelé: a kocsiknak szánt úton ugyanúgy, mint a gyalogos túrautakon. Végül csaltunk, csak úgy tudtunk parkolni: olyan helyre parkoltunk, ami egy lovaglást ajánló cég parkolója volt, és az ő szolgáltatásaikat igénybevevők részére volt a parkoló. Minden más parkoló teljesen tele volt. Innen elmentünk egy bő 3 órás túrára, ami egy vízeséshez vezetett. A túra után még lettek volna terveink, de addigra már annyi autó és annyi ember volt a parkban, hogy mozdulni alig lehetett. Így aztán délután kettőkor inkább elindultunk északra, tudván, hogy nagyon szép úton fogunk menni.

  

Yosemite Parkban a végtelenül hatalmas sziklák között a fenyők ágaskodnak felfelé, miközben a lábad mellett folyik a patakká apadt folyó, melyben ott hevernek a különböző méretű és formájú leszakadt szikladarabok. Így is gyönyörű volt, bár azt gondolom, hogy ha tized ennyi ember sincs a parkban (feltételezem majd talán egy hét múlva kedden lesz ilyen), és nincs ekkora szárazság, amely mindent kiéget, valamint a levegőben nem a ködfátyolként működő füst uralja a képet, akkor talán még ettől is szebb.

  

Az elvileg 4 órás utat kicsit lassabban tettük meg, mert úton-útfélen félreálltunk megcsodálni a tájat. Ráadásul az út első fele még a Yosemite Parkon keresztül vezetett, végképp szép volt. Hol egy tó miatt álltunk félre, hol egy-egy kimagasló szikla miatt, hol a magas fenyők között besütő napot bámultuk, hol pedig csak a patakot néztük meg. Megunhatatlanul csudi szép volt.

  

Megálltunk a Mono Lake mellett is, ami a Yosemite park észak-keleti csücskénél van, ami arról nevezetes, hogy tufa “kinővések” vannak a tóban.


Útközben visszatértünk Nevada államba, bár ahova tartottunk az California volt. Este fél 8 volt mire a Tahoe Lake déli pontjához, South Tahoe Lake városkába értünk. Beérkezve a városba baromi nagy hotelek, kaszinók, iszonyat nagyvárosi érzés fogadott minket. Én teljesen kiakadtam, mert anno a térkép alapján úgy gondoltam, hogy ez ugyan a Tahoe tavat körülvevő városok közül a legnagyobb, de ez egy kedves kis tóparti városka lesz… Kifakadásom alatt csak haladtunk tovább a városon, és mondtam a Bandinak, hogy lassítson, mert itt lesz a California tábla, amit az államhatárokra szoktak kirakni, és én le szerettem volna fényképezni. A térkép legalábbis ezt mutatta. Igen ám, de a város közepén voltunk egy kereszteződésben a piros lámpánál. Mondta a Bandi, hogy felejtsem el, tuti nem itt van a határ, egy város nem két államé. Jogos volt az érv, de közben zöldre váltott a lámpa, átmentünk a kereszteződésen és pontosan az a kisvárosi érzés és hangulat fogadott, amit én elképzeltem otthon még márciusban, amikor az utat tervezgettem. Vagyis mégiscsak ott lehetett az államhatár, ahol a térkép is mutatta (bár táblát nem láttunk), ugyanis Nevada államban engedélyezett a szerencsejáték, emiatt volt az a sok kaszinókkal teli hotel. Különben ez a hely egy síparadicsom télen, szóval nagy lehet itt egész évben a turista forgalom.
Megérkezve a szállásra azzal fogadott a recepciós fiú, hogy a tűzijátékra jöttünk-e. Nem, de ha már itt vagyunk, megnézzük! Így este még tűzijáték is volt a tóparton, amit a sötétben nem annyira tudtunk felfedezni. De a tűzijáték klassz volt.

USA, Nemzeti Parkok – 18. nap

Posted by

1

2015. szeptember 5. szombat

Olyan végtelenül cuki szállásunk volt, melynek hangulatán már csak a reggeli emelt tovább.

A Sequoia Nemzeti Park és Erdő 30 percre volt a szállásunktól. Félelmetesen nagy a szárazság Californiában; tavak és folyók méretük felére csökkentek, és közben olyan erdő tüzek vannak, hogy ennek a három nagy részből álló nemzeti parknak a fele emiatt le is van zárva.

Amikor egy-egy kilátó pontnál megálltunk, akkor a látótávolság oly kicsi volt, hogy a távolban körvonalazódó hegyek egy-egy része volt csak felfedezhető. Olyan érzés volt, mintha nagy köd lenne, de nem köd van, hanem füst van. A parkban több helyen is kint vannak a figyelmeztető táblák amelyen jelzik, hogy hol van tűz, melyik rész van lezárva, illetve, hogy ha te magad észlelsz tüzet, akkor mit kell tenned, kit kell értesítened.



Ez a park különben nem a szikláiról híres, hanem a mamut fenyőiről. Hatalmasak. Jó volt közöttük sétálgatni, egyik másikon átmászni (már amelyik ki volt dőlve), bemászni (amelyik belül ki volt égve). A következő 6 képből 5-ön rajta van a Bandi, érzékeltetve a méreteket.


  
  

Nagyon sokan voltak a parkban, sokszor nem is volt parkolóhely.
Végül annyi minden le volt zárva a tűz miatt, hogy a park felét tudtuk csak megnézni. Ide egyszer tavasszal kell visszajönni. Tavasszal gondolom nincs ennyire kiszáradva a talaj, nem ennyire seszínű a föld.
Délután 3-4 között el is indultunk a szállásunkra, ami a Yosemite Nemzeti Park szélén volt. Azt hittük, hogy semmi nem lesz a környéken, mert már annyira a Nemzeti Park bejáratánál leszünk, úgyhogy még az egyik útközben lévő városban elmentünk bevásárolni vacsorára meg reggelire valót.
A szállás mellett minden volt: bolt, étterem, medence: kinti is, benti is… Csak internet nem, sőt még lefedettség se, így az iPadbe vett 4G kártyánk se működött.

USA, Nemzeti Parkok – 17. nap

Posted by

0

2015. szeptember 4. péntek

Reggel nem kapkodtunk, 11 óra volt mire megreggelizve, a szállodából kicsekkolva elindultunk a következő állomásunk irányába. A fő úticél Sequoia Nemzeti Park környéke volt, de mivel ez Las Vegastól 6 óra távolságra van, ezért úgy döntöttünk, hogy valamit közbeiktatunk. Cirka két óra kerülővel megnéztük a Death Valley Nemzeti Parkot, amiről nagyon különböző véleményeket hallottunk előtte. Volt aki közölte, hogy teljesen felesleges oda menni, mert semmi látnivaló, ellenben borzalmasan meleg sivatagi időjárás jellemzi. Volt, aki pedig majd megkövezett minket, mikor meghallotta, hogy ezt a helyet megpróbáljuk kihagyni a túránkból.



A világ egyik legmelegebb pontjának mondják, sokszor van, hogy 57 C fokot is mérnek. Ma ahogy mentünk be a parkba néztük a kocsi hőmérőjét: 31 fokról indult és felment 40-re. Mondjuk ez az 57 fokhoz képest semmi. Viszont ez a hely a tengerszint alatt van 89 méterrel.



Végül abban maradtunk Bandival, hogy ez az a hely, ami miatt nem indultunk volna el Magyarországról, de ha már csak 2 óra kerülőútra van, akkor meg már kár lett volna kihagyni. Én úgy fogalmaztam meg, hogy láttunk már sokkal szebbet, de érdekes volt ilyet is látni: a nagy semmi halmokba rendezve.

Ami miatt még érdekes volt Death Valley, az az, hogy itt van a Zabriskie Point, ahol az ugyanilyen címmel ellátott filmet forgatták a 1970-ben.
Hosszas autókázásunkat még egy ponton félbeszakítottuk. A térképre rábökve egy tóra, találomra megálltunk az Isabella Lake-nél. Nagyon nagy lehet a szárazság, mert a térkép alapján a tónak a fele van meg körülbelül. De iszonyat érdekes volt, ugyanis mindenfelé fák álltak ki a vízből. Jól nézett ki. Megnéztem a neten és úgy látom, hogy a kiálló fákból egészen kevés vagy semennyi se látszik, ha a vízszint a helyén van.


  
Végül este 8-ra értünk a Sequoia Nemzeti Park közelében lévő szállásunkhoz. Ja, és közben átléptük California határát is.

USA, Nemzeti Parkok – 16. nap

Posted by

0

2015. szeptember 3. csütörtök

Semmi más programunk nem volt, mint a város szélén lévő outletbe eljutni. Későn keltünk, még később reggeliztünk és közben újra és újra ledöbbentünk a látottakon: délelőtt 11-kor sörrel a kezükben szerencsejátékoznak…
Aztán még mielőtt elindultunk volna vásárolni, vettünk egy színházjegyet a szállodánkban lévő színházba! És a mi szállodánk még nem is olyan nagy…
Las Vegas északi és déli végében is van egy-egy outlet… De nem jöttünk zavarba, még otthon megnéztem melyikben van több bolt, és egyenesen odamentünk (északi outlet). 8-10 percre van a szállodától kocsival. Tényleg érdemes előre beregisztrálni az outlet honlapjára, mert onnantól kezdve VIP tagként kezelnek, és a bejáratnál lévő infó pultnál megkapod a kupon füzeted. A boltok 80%-nak van benne további akciós cetlije. Persze van, hogy a bolti akcióval nem összevonható a kupon, de van, hogy akár még azt a kedvezményt is megkapjuk.

Végülis jól elütöttünk a napot az outletbe, attól függetlenül, hogy majd 40 fok van kint.


Délután mikor visszajöttünk a medencénél pihentünk egy kicsit. Akkora a medence, hogy öt vízimentője van. De például a szállodának van saját állatkertje is, ahol delfin show-t tartanak.


Este fél 10-kor kezdődött a színház, ami egy Beatles show volt. Baromi nagy színház 360 fokos színpaddal és olyan látvány elemekkel ment végig a másfél órás előadás, hogy otthon ha több színház összefogna se csinálnának ilyet. Szóval egész nap csak ámultunk és bámultunk.

USA, Nemzeti Parkok – 15. nap

Posted by

0

2015. szeptember 2. szerda

Két külön világban jártunk ma: délelőtt elmentünk a Bearizona (Bear & Arizona) nevű vadaspark szerű helyre. A park első felében kocsival lehet körbe menni, ahol farkast, bölényt, kecskét, medvét… stb láthattunk úgymond a saját környezetükben. A park második fele meg úgy van megcsinálva, mint egy állatkert: elsősorban nagyon cuki kismedvékkel, meg egy-két másfajta állattal.


  
  
  

Késő délután útközben Las Vegas felé megálltunk a Hoover Dam nevű (Herbert Clark Hoover 31. amerikai elnök nevéből és a gát angol szó összetételéből elnevezett) építménynél. 1931-36 között épült a gát a Colorado folyón, mellyel áramot termelnek, valamint a környező államok édesvízi ellátását oldják meg.


Innen aztán már irányba voltunk Las Vegas felé. Hoover Dam-nél ismét átléptünk egy államhatárt, és már nem Arizonában, hanem Nevadában vagyunk.

Las Vegas nagyon beteg egy hely. A központi részen vagyunk egy nagy szállodában, ami hétköznap elég olcsónak mondható, mivel abban bíznak, hogy majd eljátszod a pénzed a kaszinókban. Minden szálloda borzalmasan nagy komplexum. Mi este majdnem eltévedtünk a saját szállodákban, olyan nagy és annyi minden van benne. Minden szállodának az alja kaszinó. Na, de ne 2-3 gépet képzeljetek el, hanem egy egész szállodányi mindenféle játékautomatát. Mondjuk nagyon hasonló volt anno két éve Atlantic City, így itt már kevésbé esett le az állunk ezen dolgok láttán. Itt inkább az épületek döbbentettek le. Mivel minden szálloda alja kaszinó, így minden szálloda teljesen nyitott, ahova bárki bemehet játszani, vagy csak nézelődni. A szemben levő szállodába mi is bementünk, mert olvastunk róla és meg akartuk nézni. A szállodát Velencének hívják és az olaszországi Velence majd minden híresebb épülete megtalálható benne, de úgy hogy a Sóhajok hídja alatt még gondolázni is lehet! Ja, és kint mukk sötét van este lévén, a szállodában meg olyan a plafon mintha a kék eget látnád néhány bárányfelhővel. Döbbenet. Millió egy üzlet a szállodában, rengeteg étteremmel együtt. Fáradtak voltunk ugyan, de így is majd éjfélig császkáltunk.