Kambodzsa 4. nap

Posted by

1

2025.01.21. kedd

Tegnap megismerkedtünk egy helyi fazonnal, középkorú, erősebb testalkatú, mosolygós férfi. Itt elsősorban nem taxik vannak, hanem motor mögé szerelt “hintók”, avagy tuk-tuk, netán motoros riksa. Őket ugyanúgy lehet online rendelni az ázsiai taxis applikáción keresztül, a grab-on. Az appon rendelsz, ott is fizetsz kártyáról, ha akarsz adni borravalót azt is megteheted a rendszeren keresztül, és értékelheted a sofőrödet is. Pont úgy, mint az Uber app-ben. Emberünk, név szerint Mab, vitt tegnap egy ponton minket (az első templomtól a másodikig) grabon rendelve, majd megállapodtunk vele, hogy inkább megvár minket mindenhol, csak hadd vigyen fixen ő minket. Neki jó, mert van egy fix bevétele, nekünk jó, mert van egy fix emberünk és olcsóbban adta magát mint, ahogy a hotelünk kínál ilyen szolgáltatást. Nagyon sok a sofőr, valószínűleg ez nekik egy sokkal jobb megoldás, mint app-on keresztül egy-egy apró fuvar. Így aztán tegnap megnyert minket egész napra, és nagyon igyekezett, hogy mára is hadd legyen ő a mi emberünk. Telefonszámot cseréltünk, és a nap végén megállapodtunk vele, hogy ma 10 órára értünk jön. Mab tökéletesen pontos volt, és elvitt minket az Angkor-i nagy körre az előre megbeszélt fix áron. Öt templom volt betervezve, kicsit távolabb a többitől. Ahogy haladtunk az elsőhöz elhajtottunk a tegnapi utolsó templom előtt, ahol elég rendesen volt turista mennyiség. Tulajdonképpen tegnap egy templomnál volt csak “tömeg”, így ezt nagyon jó aránynak tartjuk.

1: Preah Khan: 1191-ben, VII. Dzsajavarman uralkodása alatt épült buddhista templom-kolostor. A vizesárokkal és fallal körülvett egyszerű szerkezetű, de igen díszes, galériákkal udvarokra tagolt épület a király apjának emlékére épült. A templom 56 hektáros alapterületű és nem csupán stílusában de állagát tekintve is Ta Prohmhoz, a király édesanyja emlékének szentelt kolostorhoz (tegnapi negyedik templom) hasonló, de mérete miatt mégis nagyon más.

A templomot körülölelő 700×800 méteres, 5 méter magas laterit falat hatalmas szobrok díszítik. Az épületnek eredetileg 102 tornya volt. A templom-kolostor szellemi és vagyoni gazdagságát jól példázza, hogy a régészek 515 (ebből 430 különböző) istenszobrot találtak Prah Khanban, bár a templom Buddha-domborműveit VIII. Dzsajavarman (1243–1295) anti-buddhista szellemiségű uralkodása alatt lerombolták.

Jelenleg a hatalmas fügefák léggyökereinek súlya alatt roskadozó épületegyüttes nagy része restaurálásra vár.

2: Neak Pean: buddhista templom, amely VII. Dzsajavarman király víztározó medencéje közepén, egy mesterséges szigeten áll. A 12. század végén épült „forrás templom” eredetileg orvosi, gyógyító célokra készült. A központi medencéhez kapcsolódó négy kisebb medence a négy őselem: a víz, a föld, a tűz és szél kifejeződése. Ezek közepén egy-egy szimbolikus vízforrás, elefánt-, ember-, oroszlán- és lófejet formázó szökőkutak, vízköpők álltak és táplálták a szentély központi medencéjét. Jelenleg a lófej egyedül, ami olyan állapotban van, hogy látható és felismerhető. A hitvilág szerint a medencében való megmártózás során az elemek betegséget okozó, megbomlott egyensúlya helyreáll, és a test bajai elmúlnak. 

3: Ta Som: buddhista templom, mely 1190-1210 között szintén VII. Dzsajavarman király által épült (az általa építetett templomok közül a legkisebb), melyet később, 1220-1243 között átalakítottak. A 240×200 méteres külső fal keleti és nyugati oldalának közepén egy-egy Bayon-stílusú, arcos toronnyal díszített átjáró vezet a templom belsejébe.

Ta Som falai, tornyos átjárói és központi épületei az évszázadok során erősen megrongálódtak, a szabadon burjánzó trópusi növényzet súlya alatt összeomlottak. Napjainkra a templom elég romos, csupán a külső fal és a bejárati tornyok maradványai vannak megtekinthető állapotban.

4: East Mebon: 953-ban mesterséges szigetre épült szimbolikus „templomhegy”. A mesterséges magaslaton épült három szintes, piramisszerű téglatemplomot csak csónakkal lehetett anno megközelíteni.

5: Pre Rup: 961-ben épült hindu főtemplom. A templom merész építészeti stílusa, arányai és finom díszei a néhány évvel korábban épített keleti Mebont (előző templom) idézik. E két templom közös érdekessége, hogy észak-déli tájolásúak, elegáns, téglalap alapú, három szintes piramisszerű templomok. Szerkezetileg két körbefutó, hosszú folyosókkal tagolt galériasorból áll, amelyeket négy-négy egyszerű átjáró díszít; a harmadik viszonylag alacsony szint egyszerű emelvényt biztosít az itt álló öt, művesen faragott toronynak.

Két nap alatt 11 templomot láttunk, de az utolsót levéve mind különbözött egymástól. Az utolsó nagyon sok mindenben hasonlított az előtte lévővel, de ahogy írtam, azt annak mintájára készítették.

Irtó meleg van, 34 fok, gyönyörű napsütés, emiatt aztán amikor fél 3 körül végeztünk, akkor hazaszállítást kértünk Mabtól, hogy aztán medencézéssel és egy kis uzsonnával zárjuk a délutánt. 

A medence partján arra a döntésre jutottunk, hogy kellene egy jó masszázs. És mivel már van egy helyi barátunk, gondoltuk megkérdezzük hol van a legjobb masszázs a városban. Mab nagyon kedvesen nem csak megmondta, hanem fel is ajánlotta, hogy eldob minket oda grátiszban. Magunktól tuti nem találtuk volna meg ezt a helyet, ahol kb féláron volt a masszázs a hotelünk áraihoz képest (jó, a hotel elég durván számolja ezeket az extra szolgáltatásait), és nagyon jól masszíroztak a lányok. Most már van összehasonlítási alapunk a vietnami és khmer masszázs között, mind a négyünknek jobban esett a mai. A masszázs után becsaptunk egy koreai vacsorát, majd hazamentünk lepihenni. 

Kambodzsa 3. nap

Posted by

0

2025.01.20. hétfő

Ma adtunk a lábunknak, nem kíméltük. Délelőtt 10-től délután fél 6-ig gyalogoltunk, néhol pedig helyi tuk-tukkal tovább vitettük magunkat. Cserébe gyönyörű helyen jártunk.

Angkor a világörökség része, Kambodzsa fő látványossága, annyira, hogy a zászlójukban is megjelenik a motívuma. 🇰🇭 

Angkor a khmer templomok ősi városa Kambodzsa szívében, a 9. században létrejött Khmer Királyság fővárosa volt 802-1432 között. A  11. század során I. Jaszovarman király a Siemreap folyó elterelésével bonyolult, sakktáblaszerű vízvezeték rendszert és nagy víztározó medencéket építtetett. A csatornák lehetővé tették a rizsföldek öntözését az év hat aszályos hónapjában is. Így a parasztok évente háromszor arattak. Az eredményes mezőgazdaság és az élelmiszer-felesleg felhalmozódása a Khmer Királyságot gazdag birodalommá tette. Olyannyira, hogy a királyság a Kínai Császárság mellett Ázsia második legerősebb állama lett, és a királyok nagyszabású városok és templomok építésébe kezdtek.

A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat. Mindegyikük egy-egy óriási templomot építtetett magának, amelyet az őt és országát védelmező istennek szentelt, akivel halála után egyesülni kívánt. Az uralkodók hol megerősítették Angkor fővárosi státuszát és tiszteletben tartották eredeti városszerkezetét, hol lerombolták, vagy a korábbiaktól elkülönülő, saját várost építettek hozzá. 1431-ben a sziami thai-ok megtámadták Angkort. A város hét hónapos ostrom után elesett, majd nem sokkal a támadók visszavonulása után majdnem teljesen elnéptelenedett. A khmerek új fővárost alapítottak a délebbre fekvő mai főváros, Phnompen közelében, az őserdő pedig lassan benőtte Angkort, elrejtette az épületeket és a város hírét csak legendák őrizték. Angkort francia kutatók fedezték fel újra a 19. század közepén, majd 200 négyzetkilométeres területen tisztították meg az őserdőtől. A több mint 100 templomból és szentélyből álló város kilépett a múlt homályából és világhírre tett szert. Ma Angkor Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye, 1992-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Csak a templomokat rakták kőből, az összes többi építményt – a királyi palotákat is – fából ácsolták, mára tehát ezek mind az enyészeté lettek, így Angkor ma egy hatalmas „templomváros” képében mutatkozik, noha természetesen nem csak vallási épületek voltak annak idején a városban. A Khmer Birodalom fénykorában a fővárosnak hatszázezer–egymillió lakója lehetett, több mint a világ bármely korabeli európai városának.

Mivel nagyon sok a romtemplom, így ajánlanak két fő, jól kiépített útvonalat, amely mentén több templom bejárható. Az egyik út egy kisebb kört ír le, de ehhez is kell valamilyen jármű (bicikli vagy tuk-tuk), mert akár 6-7 km is van egy-egy templom között. Ez a rövidebb út 6 nagyobb templomot foglal magában, elsőként a világ legnagyobb templomát Angkor Wat-ot. A másik út egy nagyobb kört tesz, “apróbb” templomok mentén. A mai nap volt a rövidebb úté a nagyobb templomokkal. 

1, Angkor Wat: Angkor Wat a világ legnagyobb vallási célú épülete, mely feltehetően 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával készült el. Angkor Wat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. II. Szurjavarmant a hinduizmusban gyökerező hit vezérelte Angkor Wat megépítésében, hogy majd halála után Visnu istenhez térhessen meg. Angkor Wat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal. II.Szurjavarman király halála után a templom hamar romlásnak indult, mind a természet, mind pedig az emberi rongálás nyomait láthatjuk rajta. 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a vietnámi csamok, így ekkor a fővárost is odébb helyezték egy másik templomban és a buddhista vallásra tértek át.

2, Prasat Kravan: Az egyik legkorábbi khmer templom, amely 921-924 között épült, öt visszafogottan díszített tornyos téglaszentélyből áll.

3, Banteay Kdei: A “Cellák Citadellája”, 12-13 század fordulóján  épült buddhista templom. A templom a “királyi úszómedence” partján épült bajon stílusban néhány környező kolostor hasonmásaként.

4, Ta Prohm Templom: a templom VII. Dzsajavarman király megbízására épült a 12 század végén, édesanyja emlékére. Ta Prohm az angkori templomegyüttes kedvelt látványossága, mert a régészek sok tekintetben abban az állapotban hagyták, ahogyan a franciák felfedezték az őserdő mélyén az 1860-as évek legelején. A dzsungel közepén, a fák fogságában magányosan álló Ta Prohmot az örökkévalóság aurája lengi körül. Bandinak abszolút ez volt a kedvence, mert a fák ezalatt a több száz év alatt  nagyon izgalmassá tették a helyet. Utólag a képeket visszanézve, látom mi fogta meg Bandit, de ez a templom annyira népszerű, és talán nem is jó időpontban voltunk ott, hogy nyomasztóan sok turista volt rajtunk kívül. Én konkrétan menekültem kifelé minél előbb átfutva a helyen. Lehet ide még visszajövünk egy reggeli időpontban…

5, Ta Keo: ez a templom a 10-11. század fordulóján épült hindu piramis templom, melyet V. Dzsajavarman király uralkodása alatt építettek, de halála miatt befejezetlen maradt. A templom tornyai és annak díszítései hiányoznak. 

6, Bayon Templom: Az 1200-as évek elején épült, finoman dekorált Bayon-templom nevezetességei az ún. „arcos tornyok”. A négy égtáj felé forduló tornyokat összesen 196 két és fél méter magas szobor díszíti. A templomot körülfogó árkádos folyosókat, galériákat csodálatos domborművek borítják, amelyek mitológiai és Angkor korabeli történelmét idéző jeleneteket ábrázolnak. A templomot restauráló japán régészek véleménye szerint Angkor Wat klasszikus stílusával szemben a Bayon-templom „a barokk stílus meglepő, újszerű kifejeződése”. Nekem abszolút ez volt a kedvencem, feltehetően azért mert itt voltak a legkevesebben és a lemenő nap nagyon szépen világította meg. 

Innen hazavitettük magunkat, hogy lemossuk az út porát. A templomok között az út nagyon jól kiépített, aszfaltozott, rendezett. A templomok hoz erről a rendezett útról bevezető ösvény viszont nagyon poros. Angkorba egy belépőjegy kell, amit online is meg lehet venni és ez a távolabb eső templomokhoz is jó. Például, ahol tegnap este voltunk oda is működött ez a jegy. Lehet venni 1, 3 vagy 7 napos jegyet. Mivel mi 6 napra jöttünk ide, így inkább megvettük az alig drágább 7 napos jegyet. 

Végül írtó éhesen elindultunk gyalog vacsorázni: két utcával lejjebb láttunk egy olaszt, ami hangulatosnak tűnt. Gondoltuk egy kis gyomorkímélő európai kosztra váltunk. A vacsora mellé még kellemes élő zene is társult.

Kambodzsa 2. nap

Posted by

0

2025.01.19. vasárnap

Vasárnap van, az Úr napja, így úgy döntöttünk megpihenünk. Kényelmes 9 órási reggeli után egészen a szálloda medencéjéig merészkedtünk, hogy ott a madarak csicsergése mellett a medence túlfolyójának csobogását élvezzük és ne csináljunk semmit, max olvasással, beszélgetéssel és nézelődéssel töltsük a napot. 

Én ezt ideig-óráig bírom is… Ja nem. De igyekeztem nagyon türelmesen kivárni azt a pontot, amikor a többiek is megteltek a D-vitaminnal és a medence hűsítő vizének klór szagával. Közben ettünk egy könnyű késői ebédet. 

Aztán eljött az én pillanatom és kitaláltuk, hogy elindulunk naplementét nézni. A recepciós kislány javasolt egy kevésbé turistás helyet, a Phnom Krom Templom romot, ami a várostól délre van. A hindu templom a 9. század végén épült, Yasovarman király uralkodása idején Shivanak, Vishnunak és Brahmanak szentelve. Motoros hintóval érkeztünk a városkába, ahonnan még felgyalogoltunk egy hegyre, hogy a minden irányba elterülő végtelen zöld rizsföldekre rálátva, a helyiekkel romantikus naplementés esténk legyen. 

Ahogy tartottunk fel a hegyre, az út mentén minden olyan ponton, ahol fa nem akadályozta a kilátást le voltak téve a földre masszívabb piknik plédek egy-egy kővel a sarkában megerősítve. Az út túloldalán pedig egy kevésbé jómódú fazon vagy gyermek, aki a vasárnap esti bevételét ebből hozta ki. Amikor mentünk felfelé még bőven volt időnk a naplementéig, ezek a plédek pedig üresen álltak. Visszafelé jövet láttuk, hogy a helyiek “kibérlik”, fiatalok itt randiznak, családok piknikeznek és közben a látványban gyönyörködnek. Olyan egyszerű megoldás, mégis kedves, jópofa dolog.

A naplemente után a városba vitettük magunkat, hogy még ott csavarogjunk és vacsorázzunk egyet a khmer ételek közül mazsolázva.

Vietnam 12. nap – Kambodzsa 1. nap

Posted by

1

2025.01.18. szombat

Még este mindent összepakoltunk, hogy reggel minél kevesebbet kelljen vacakolni, mert 5:30-ra jött értünk a kocsi és visszavitt minket Saigonba a reptérre. Végtelenül pontosak, de mindenki. Inkább rátesznek és várnak, de ott vannak. Na ez az esetünkben úgy nézett ki, hogy a fiúk kértek egy fuvart ma reggelre úgy, hogy 10-re kellene a reptéren lennünk.  Két nappal ezelőtt ugyanez az út a másik irányba picit több, mint 3 óra volt, gondoltuk erre még ráteszünk fél óra biztonsági tartalékot. Ehelyett ők másfél órát tettek rá. Persze volt forgalom, meg megálltunk egyszer pisilni, de így is kint voltunk 9 előtt a reptéren.

45 percet vártunk, hogy elinduljon a check-in sor, ugyanis nem lehetett online becsekkolni. Majd az útlevél sor, végül a biztonsági ellenőrzés. Mindhárom sor olyan hosszú volt, hogy azt hittük épp csak elérjük a gépet. Ráadásul mindeközben már jó éhesek voltunk, és volt még egy kis helyi pénzünk, amit reggelire terveztünk elkölteni. Futva, de megreggeliztünk a terminálon belül és a kapuhoz is spuriban mentünk, mikor végül kiderült, hogy 30 perces késésben van a gépünk. De aztán  12:00 helyett végül 13:00-kor szálltunk csak fel. 

Vietnám összességében tetszett mind a négyünknek, az emberek nagyon kedvesek, figyelmesek, dolgosak.

Hanoi autentikusabb, mint Saigon, emiatt az tetszett jobban. Persze elsőre nagyon kaotikus, de aztán átvált kellemesen izgalmassá pár nap után, mikor az ember felveszi a fonalat. Nagyon nagy a különbség a két város között, viszont mindkét nagyvárosban durván nagy a légszennyezettség, nem figyelnek oda a környezetszennyezésre.

Őrült a forgalom, de nyugiban, stressz és idegeskedés nélkül vezetnek. 

Az ételek megosztóak voltak, de azért mindig ettünk valami jót. 

Alapvetően szegénység van, de látszik, hogy fejlődik az ország, sokat dolgoznak. Idősebbek inkább a kétkezi munkát tolják, és láthatóan sok idős ember dolgozik, míg a fiatalok a kereskedelemben, vendéglátásban vannak jelen. Aránylag kevesen beszélnek angolul. 

Fél 3-kor már a transzferben ültünk Kambodzsában, hogy a Siem Reap reptéréről eljussunk a szállásra, ami 1 óra volt. Konkrétan 10 órát utaztunk ma, ha a reggeli szállástól való indulástól vesszük az érkezésig, amiben a repülés csak 45 perc volt.

A szállás nagyon szép, hangulatos, a város szélén van, egy nyugis részen, 20 perc besétálni a központba, vagy 8 perc taxival. Miután lepakoltunk a sétálást választottuk, mondván lássunk minél többet a városból, Siem Reap-ból. Nem is tudom elmondani milyen a város. Elsőre olyan kusza. Van erősen turistás utca, fényekkel, zenével, árusokkal, jó éttermekkel. Van a másik véglet: földút, fura háznak nem nevezném épületek, szegényesen élő emberekkel, kiengedett, ház előtt pihenő kutyákkal, néhol egy-egy szebb, pazarabb épülettel. 

Kambodzsa történelmére erősen rányomta a bélyeget az 1975-79 közötti a Pol Pot vezette vörös khmerek által kikiáltott Demokratikus Kambodzsa időszaka. Ez az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka volt. A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hűségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sőt egyenesen meggyilkolják szüleiket. A legszolidabb becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A városokból rengeteg embert telepítettek ki a bombázásokra hivatkozva. A kegyetlenkedések elől sokan átszöktek a thai határon. A vietnámi határ sorozatos megsértése és a vietnámi kisebbség kivégzése miatt Vietnám 1979-ben elűzte a Pol Pot-rezsimet, amely a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. a vietnámi hadsereg bevonulása után az általuk támogatott kormány került hatalomra. A katonák gerillaharcot folytattak a hegyekbe visszahúzódott Vörös Khmerekkel. A továbbra is polgárháborúhoz hasonló állapot az 1980-as évek végétől kezdett megszűnni. Ugyanekkor tárgyalások is kezdődtek a vietnámi katonák kivonulásáról, amire végül 1989-ben került sor. Miután a vietnámi katonák elhagyták az országot 1993-ban megtartották az első szabad választásokat. 

Anno 1431-ben a khmerek feladták fővárosukat, Angkort majd a khmer állam áthelyezte székhelyét a mai Phnompen vidékére.

Siem Reap, ahol vagyunk, az a város, amely Angkor Wat, romváros mellett épült, ahol a múltban a rizstermesztésből és a halászatból éltek, manapság viszont elsősorban a turizmusból, az Angkort látogatók kiszolgálásából. Egy gyorsan növekvő, virágzó város, egy szegény országban.

Miután kicsavarogtuk magunkat, ettünk, ittunk, mulattunk, elindultunk gyalog vissza. De közvilágítás a belvárosi utcákban van csak, így ahogy egy kicsit kijjebb kerültünk, jöttek az elhagyatottabb részek, melyeket az utcára kirakott, kóbor vagy nem kóbor kutyák őriztek és ahogy haladtunk a szállás irányába egy-egy ház előtt egyre többen lettek. Furcsa, mert a délutáni városba menet nem így nézett ki, akkor alig láttunk utcán lévő kutyát. Végül jobbnak tűnt hívni egy grab-ot (helyi Uber taxi), amit online telefonról lehet intézni. Kemény 325 forint volt.

Vietnam 11. nap

Posted by

0

2025.01.17. péntek

Reggel 6-kor már fent voltunk, mert 6:30-tól mentünk egy Mekong-Delta túrára. A szállás elől csónakon indulva kihajóztunk a nagy Can Tho folyóra, miközben az iskolás gyerekek már szüleik mögött ülve a motoron repültek a suliba. 7 órakor kezdődik a tanítás, és úgy van 8 órájuk, hogy délben van két óra szünet, amikor hazamennek ebédelni. Így aztán maga a tanítás délután 5-ig tart. 

A Can Tho folyón minden nap folyik a kereskedelem, amolyan nagybani jelleggel. A kereskedők a hajóikon élnek, és a termelőktől felvásárolják az árut, amit aztán a folyón értékesítenek. Minden hajón van egy “cégér”, ami nem más mint egy bot a magasban, amire az a gyümölcs vagy zöldség van feltűzve, amit árul. Ha többféle készlete van, akkor természetesen különböző dolgokat láthatunk a boton. 

Három árusnál is megálltunk: első helyen kaptuk a reggeli előtti frissen facsart gyümölcslét és kávét. A másodiknál megnézhettük, hogy hogy élnek a hajón, valamint kaptunk reggeli előételt: friss gyümölcsöket felvágva. A harmadik helyen pedig klasszikus vietnami reggeliben volt részünk: tészta leves. Náluk alap a leves reggelire. Északon és délen annyiban tér el ez a szokás, hogy egyik helyen a Pho levest eszik inkább, másikon pedig a tészta leves az elterjedtebb reggelire.

Miután kihajókáztuk magunk, és megreggeliztünk, elmentünk egy rizstészta készítő műhelybe, ahol végig nézhettük és besegíthettünk a tészta létrejöttének folyamatába.

Átültünk egy kocsiba és elvittek bennünket a nagyjából egy órányira lévő 130 hektáros dzsungelbe, mely a 2010-es évek közepe óta van megnyitva a turisták előtt. A hatalmas cajuput erdő gazdag növényzettel és összefonódó csatornák rendszerével várt ránk, melyet egész évben édesvíz áraszt el, benne sokféle halfajtával. Több mint 50 madárfaj több mint 20 ezer egyeddel, köztük 3 ritka faj található ezen a területen. Különböző pontokon megálltunk, hogy a 24 éves idegenvezetőnk felettébb sokrétű ismeretét meghallgassuk, kilátóból körbenézzünk, rizsföld előtt fotózkodjunk. 

Egy közös ebéddel zártuk a túránkat. Majd visszavittek minket a szállásra, ahol délután a semmittevés, medencézés volt a program.

Vietnam 10. nap

Posted by

0

2025.01.16. csütörtök

Nyugisan indítottuk a reggelt, kialudtuk magunkat, majd lesétáltunk kávézni. Összepakoltunk, mivel ez volt az utolsó reggelünk Saigonban. Továbbmentünk a Mekong Delta irányába, Can Tho városába. Ez kocsival kicsit több mint 3 óra. Délelőtt 11-re hívtunk egy kocsit sofőrrel, aki elfuvarozott minket. Eddig mindenki tű pontos volt, akivel találkozót beszéltünk meg, pedig a helyi közlekedést tekintve erre elsőre nem számítottunk. Az autók jó állapotúak, nem igazán láttunk kirívó, lepukkant darabokat. Az emberek pedig nyugodtak, kedvesek, mosolygósak, tisztelettel vannak egymás iránt. 

Majd fél 3 volt mire megérkeztünk az új helyünkre, Can Tho város szélén lévő kis oázisba. Can Tho különben a negyedik legnagyobb város Vietnamban, a Mekong Delta környékén a legnagyobb, lakossága közel másfél millió fő. Első benyomásra, autóból nézve nem egy romantikus francia kisváros jellegét tükrözi. Na de ne ítéljünk kocsiból.

Ezt a napot úgy terveztük, hogy az utazást követően a nyaralás – pihenés – medencézés hármasában ütjük el az időt egy kis kajálással megspékelve. Nem esett nehezünkre. A szállás neve: Bamboo Eco Village, a nevéhez hűen  minden bambuszból van egy folyó partján. Már az ide vezető út is érdekes volt, mert a folyó túloldalán egy eléggé lepukkant utcán jöttünk, ahol egyszer csak megállt a sofőrünk. Végül kiderült, hogy vár minket egy másik ember egy helyi kis kocsival, amivel át tud menni a szűk hídon és eljut a szűk utcán a szállásig. 

A szállás jónéhány bungalóból áll, amik között folyik a patak, sőt a mi bungalónk a vízre van építve, közben egy szép medence. Mondhatni egészen természetközeli, vagyis minden bogár mocorgását hallani. 

Annyira kellemes meleg van, hogy a szállás elfoglalása után a medencével kezdtünk, majd a szállás éttermében vacsoráztunk egy jót. 

Van mindenféle masszázs, még olyan hát-nyak-arc masszázs is, aminek a vége egy hajmosás-szárításba csúcsosodik ki. Na, gondoltam ez mekkora luxus, én ezt szeretném ma, úgyis időszerű egy hajmosás. Úgy igazából nem tudom mire számítottam, hogy majd milyen frizurát kapok, csak lebegett a szemem előtt a budaörsi fodrász szalon Bettije és a pillanat, amikor onnan friss hajjal kilibbenek. Na, most itt a lányok nem beszélnek angolul csak azt a minimális 2-3 szót, ami nagyon muszáj nekik. A hát masszázs közben betipegett egy béka a szalonba, aki nem tudjuk hogy keveredett oda, mert csukva volt az ajtó, de a lányok kisebb pánikkal a hangjukban pattantak fel a székekre. Majd mikor felnéztem, hogy lássam mi történik, ők próbáltak engem megnyugtatni, de én pont nem aggódtam. Vicces volt. Valahogy aztán kiterelték a kis varangyost. Na, de a masszázs szuper kényeztető volt.

Vietnam 9. nap

Posted by

0

2025.01.15. szerda

Reggeli és 11 óra után valamivel taxival indultunk el, mert Bandi kinézett egy nagyobb buddhista templomot Ho Chi Minh város szélén, amit meg akartunk nézni. A közlekedés első ránézésre totális káosz, akár az utcán gyalogosként nézzük, akár egy taxiban utasként. Aztán ahogy telnek a napok és kezdi az ember megszokni a forgalmat, az autó és motor mennyiséget, a stílusukat, akkor rájön, hogy tulajdonképpen működik a rendszer. Nem láttunk balesetet, a taxiban ülve sose láttunk anyázást, morgolódást. A gyalogos napokig állhat a zebránál a járdán, senki nem fog megállni! Senki! El kell indulni, jönnek ugyan de végül lassítanak és csak nem ütnek el.  Ugyanezt a technikát kell használni besoroláskor, kanyarodáskor, körforgalomba való be- és kijutáskor. Mindenestre nem kaptunk kedvet a kocsi vagy motor bérléshez.

A Chau Thoi Buddhista Templom egy hegy tetejére épült 1612-ben. Ez az egyik legrégebbi pagoda a városban. 

Kora délután picit még tovább autóztunk a Buu Long parkba, ami egy kicsit vidámpark is, egy kicsit természetközeli park, ahova az emberek kimehetnek elvonulni kicsit a város zajától. Nekem nem annyira jött be, fura hely volt, de azért sétáltunk meg körbenéztünk. Egész kevés látogató volt rajtunk kívül. 

A városból kifelé jövet elmentünk egy Gigamall nevű bevásárlóközpont mellett, gondoltuk visszafelé megnézzük. Kicsit el is voltunk fáradva, meg telítődtünk az elmúlt napokban a programokkal, és elég rekkenő hőség van, jól esett egy hűvös hely. 

Otthon tartottunk egy kis csendes pihenőt, hogy aztán a vacsorát újult erővel fogyaszthassuk el. Nézegetve a térképet kiderült, hogy nagyon sok klassz étterem van a közelben. Ahol most lakunk az egy nagy lakópark, 40-50 emeletes épületekkel, telis tele apartmanokkal. Láthatóan sok kiadva Airbnb-n vagy hosszabb tavon külföldieknek. A lakóparkban minden épülethez tartozik medence, portaszolgálat, az épületek alja szolgáltatókkal teli (masszázs, manikűr, bank, kisbolt, zöldséges, étterem, kávézó és még sorolhatnám). Kifejezetten modern rész. 

Egy koreai, a Bukchon nevű étteremre esett a választásunk. Nem bántuk meg, a személyzet is és a kaja is hibátlan volt. 

Utána még hagytuk, hogy a fiúk megverjenek minket, lányokat társasjátékban. 

Vietnam 8. nap

Posted by

0

2025.01.14. kedd

Fura egy éjszaka volt. Az hagyján, hogy éjjel 2 előtt még mindig nem vagyunk álmosak, és már csak azért megyünk aludni, mert tudjuk, hogy reggel fel akarunk kelni, de most éjjel még program is volt. Lefeküdtünk, majd egy negyed óra múlva (éjjel kettő körül volt) iszonyat hangos riasztó szólalt meg. Én még ébren voltam, felpattantam, és kimentem az apartmanból a lépcsőházi folyosóra, ahol szólt ezerrel az összes tűzjelző. Bandi felébredt rá, Szécsiéket ébreszteni kellett. Már húztuk a cipőt, meg valamit a pizsire, hogy elinduljunk lefelé a 36-dik emeletről gyalog, mivel a liftek emiatt nem működtek. Még hamar a telefont felkaptuk, indultunk ki, amikor leállt a riasztó. (Kb 5-7 percig szólt, ami nem sok, de egy ilyen feszkós helyzetben elég hosszúnak tűnik.) Dilemmáztunk egy darabig, de mivel nem kapcsolt be újra a riasztó, így csak annyit tettünk, hogy a teraszról ellenőriztük van e füst, jönnek e a tűzoltó autók. Az utcán nyugi volt. Visszafeküdtünk. Negyed óra múlva, mikor végre fejben elengedtük a témát és bealudtunk újra furcsa hangra ébredtünk ismét. Valaki hangosan beszélt a folyosón. Kimentem, a hangosbemondóban többször is jelezték vietnámiul és angolul, hogy téves riasztás volt a tűz riadó. Persze elsőre nem értettük, kivártuk míg újra bemondta, de akkor sem voltunk teljesen biztosak. A liftek már működtek, a folyosón csak mi voltunk kint és az utcán nem rohantak az épületünk felé a tűzoltó autók. Így aztán úgy döntöttünk, hogy visszafekszünk. Utána már nyugi volt.

Reggel elég nagy párára keltünk, megint teljesen más volt a kilátás a teraszunkról. Úgy különben meleg van, 33 fok, sőt dél körül már sütött a nap.

Reggeli kávéra elugrodtunk a szomszéd épület aljába, de nem volt olyan finom, mint a tegnapi. 

Miután teljesen összekaptuk magunkat elmentünk egy klassz helyre egy brunchra (reggeli-ebédre) a Tartine Saigon nevű helyre. Szuper a hely, csak ajánlani tudjuk. 

Kaja után (ami már dél után volt) elsétáltunk a nem messze lévő Jade Emperor Pagoda buddhista templomhoz. 

Majd egy szép nagy park és egy frissen nyitott Holdújévi vásárt néztünk meg. A vásárban kézműves és kevésbé kézműves árusok és sok (ahhoz képest szép) műanyag sárgán virágzó fa volt. Olyasmi volt mint nálunk egy karácsonyi vásár, csak 30 fokkal melegebb helyszínen. Egyértelműen ez a legnagyobb ünnepük. Most, hogy két hét van már csak hátra a Holdújévig, egyre inkább mindenhol és mindenkin látszik a készülődés. 

A piros a jó szerencse, boldogság színe míg a sárga a barátság színe. Ezek a színek ilyenkor mindenben megjelennek: díszítésben, dekorban, ruhájukban, ajándékban. Újra és újra megkérdeztük ma a fiatalokat, hogy mi ez a fotózkodási őrület, mert itt is bármerre fordulunk azt látjuk, hogy a fiatalok (elsősorban a lányok), kimennek a parkokba, elegánsabb épületekhez és magukat fotóztatják. Maguknak készülnek a képek, így az év végéhez közeledve, amolyan emlék képeket készítenek. (Szóval amit korábban írtam, hogy az iskolai évkönyvbe, azt félre értettük, az csak simán évkönyv, vagy album.)

A Függetlenségi palota (Independence Palace) volt a következő állomásunk.

A jelenlegi Függetlenségi Palota építését Ngô Đình Diệm elnök 1962-ben rendelte el a régi palota pótlására, amely súlyosan megrongálódott a Vietnami Köztársaság légierejének két disszidens pilóta bombázása miatt. Ngô Viết Thụ építész tervezte, és a Vietnami Köztársaság (vagyis Dél-Vietnam) elnökének otthona és munkahelye volt. 1966-ban adták át az épületet. Saigon eleste 1975. április 30-án véget vetett a vietnami háborúnak, amikor az észak-vietnami hadsereg harckocsija betörtek a palota kapuin. Vietnam újraegyesítése után az épület továbbra is kormányzati épületként és elnöki hivatalként működött egészen 1976-ig, amikor Dél-Vietnam fővárosát hivatalosan Hanoiba költöztették, és a kormány funkcióit áthelyezték. A palotát ma múzeumként őrzik.

Már nem voltunk messze a piactól, ami egy fedett piac. Ez azért is jött jól, mert míg bent voltunk elég nagy zuhé kerekedett. Talán jót is tett a városnak, picit felfrissült estére a levegő. Haza taxiztunk, mert mindenki érezte, hogy egy tökéletes talp masszázsra van szüksége. 

Otthoni zuhany után visszamentünk a városba vacsorázni a japán negyedbe. Iszonyat finom hamburgert ettünk. Utána még elég sokat sétáltunk, mert Bandi kinézett egy buli utcát, a Bui Vien Walking Street-et, ami odébb volt. Teljesen őrült utca volt, végtelen hangos zenével. 

Vietnam 7. nap

Posted by

0

2025.01.13. hétfő

Reggel egy teljesen új világban ébredtünk. Olyan ez most mintha új országban lennénk. Ég és föld Hanoi és Saigon. Hanoi egy nagyon nyüzsgő, sok szűk és sűrű utcán a forgalommal megküzdő emberek hada, ahol ront a helyzeten a millió árus. A házak lepukkantabbak, az emberek anyagi helyzete kevésbé tűnik jónak. Saigon nagy széles utakkal rendelkező, építészetileg is teljesen más képet mutató nagyváros, ahol ugyanúgy meg van a nyüzsgés és a hatalmas forgalom, de jobban elférnek a tágas utak miatt, kevésbé érzem magam tömegnyomorban.

A szállásunk egy teljesen újonnan épült városrészben van, tele 40-50 emeletes épületekkel, közte parkok, üzletek. Azt mondanám, hogy amerikai nagyváros jellege van Saigonnak.

Reggel nem lettünk kész hamar, fél 12 volt mire elindultunk, bár addigra már egy kávé – croissant reggelin túl voltunk. Mivel Airbnb-ben vagyunk, az étkezésről itt most mi gondoskodunk magunknak. 

Mivel a belváros szélén lakunk és Ho Chi Minh város egy baromi nagyváros, (Vietnám legnagyobb városa), így amikor gyalog elindultunk, akkor majd egy óra volt mire az “Andrássy útra” beértünk. Itt az Operától kezdve a régi posta épületén át, a Ho Chi Minh szoborig bejártuk a belvárost. Van egy nagyon kedves kis utca: a könyvesboltok utcája, ami szintén a közelben volt. 

Kerestünk egy vietnami éttermet, hogy megebédeljünk. Amikor bementünk kissé aggódó tekintetek fogadtak bennünket, amit elsőre nem tudtunk hova tenni. Kiderült, hogy nem tudnak angolul. De az étlap képekkel volt teli, és minden étel alá oda volt írva angolul hogy mik a hozzávalók. Így könnyű volt választani, elmagyarázásra pedig a nemzetközi mutogatást választottuk. 

A Ho Chi Minh város történeti múzeumába mentünk el még. Itt is rengeteg végzős lány dolgozott az évkönyv fotóján. Mindenhol csinosba felöltözve, különböző furcsa pozíciókba vágva magukat sorra készítették a képeket. 

A múzeum után kellőképpen legyalogolva a lábunk, kitaláltuk, hogy vissza grab-bal, vagyis a helyi Uber taxival megyünk. Bandi hívott is egyet online. Hazafelé meg arról beszélgettünk, hogy milyen jól esne egy lábmasszázs mindenkinek és tulajdonképp a szomszéd ház aljában van egy masszázs szalon, így messzire se kell menni. Először csak bejelentkezni akartunk 2 órával későbbre, de ott ragadtunk. A masszázs után még a kisboltba bementünk, majd az estét végig társasoztuk.

Vietnam 6. nap

Posted by

0

2025.01.12. vasárnap

Kialudtuk magunkat és kihasználtuk, hogy a reggeli 10 óráig tart. Utána muszáj volt összepakolnunk, mert ez volt az utolsó napunk Hanoiban. 

Amikor kijelentkeztünk a szállásról a csomagjainkat ott hagytuk és még tettünk egy kört a város őrült forgatagában.

A kis tó mentén ma megint lányok fotózkodttak. Nem tudtuk eldönteni, hogy ma újra készülnek a képek, amiket 2 napja készítettek (tudomásunk szerint a végzős diákok az iskolai évkönyvbe), hiszen ma szép idő van és süt a nap, vagy ez különben is egy fix szokás náluk.

Majd beneveztünk arra a szendvicsre, amit Dani mutatott nekünk, a Binh mi-re. A hanoi utunkat egy jó masszázzsal zártuk. Este 7 órakor indult volna a repülőnk át Saigonba, mai nevén Ho Chi Minh városba. Ahhoz, hogy a belföldi fapados járaton a nagyobb bőröndjeink is feljussanak a gépre egy magasabb kategóriájú jegyet kellett venni (jobban mondva a legmagasabbat). De olyan minimális volt a jegyár különbség, hogy nem is gondolkoztam rajta sokáig. Ehhez a jegyhez viszont járt minden. Amikor feladtuk a bőröndöket jelezték, hogy elsőbbségi bejutás kaptuk a biztonsági részen, majd menjünk a légitársaság VIP várójába. A váróban kajával fogadtak, hamar eltelt a várakozási idő. Késett a gép közel egy órát, de amikor elkezdték beszállítani az utasokat és mutattuk a beszálló kártyáinkat félreültettek minket azzal, hogy jön majd értünk a privát busz. Mikor már mindenki sorban állt a buszhoz, akkor minket négyünket kézen fogtak és lekísértek egy kisbuszhoz, azzal pedig kivittek úgy a repcsihez, hogy biztosan mi szálljunk fel elsőként. Végül kiderült, hogy az első 3 sorban csak mi ülünk. Gábor szerint tuti megvettem az első három sort. Ehhez a jegyhez járt kaja is a gépen, sőt 3 különbözőből lehetett választani.

Este 10 óra volt mire landoltunk, 11 mire kijöttünk a reptérről, hogy a szálláshoz kapott transzfer felvegyen minket.

Egy Airbnb apartmant béreltünk két hálószobával a belváros szélén, a Saigon folyó partján egy 45 emeletes épület 36 szintjén. Iszonyat pazar kilátással a 9,4 millió fős városra.