USA

CHICAGO 1. nap – 2018. május 19. szombat

Posted by

2

Chicago becenevén A szelek városa (Windy City) Amerika harmadik legnépesebb városa, amely a Nagy-tavak egyikének, a Michigan-tónak a partján fekszik, Illinois államban. A népesség 2,7 millió fő egy 2014-es felmérés szerint, területe pedig 606 négyzetkilométer.

A város történelmének kezdete az 1770-es évekre vezethető vissza. Az 1833-as újraalapításkor 350 telepes költözött a Chicago folyó partján fekvő egykori (1795-ben létrehozott) kereskedelmi pont (Fort Dearborn) helyére. Telepüket még abban az évben Chicago néven önálló településsé szervezték. A község négy év alatt jelentősen megnőtt így 1837-ben már városi rangra emelkedett.

1890-re Amerika második legnagyobb városává nőtte ki magát, mintegy 1,1 millió embernek adva otthont.

Chicago az eredeti kiindulópontja a később legendássá vált 66-os útnak és a szintén legendássá vált, a keletet a nyugattal összekötő Transzkontinentális vasútvonalnak is.

A választásunk azért esett Chicagora, mert ebben a városban még nem jártunk, és a lengyel légitársaság (LOT) május elejétől indított közvetlen járatot ide is. A korai jegyvásárlás kedvezményét kihasználva egész ideális áron sikerült jegyet vennünk még novemberben. Ráadásul Judit nővéremék (Cleveland mellől) elérhető távolságba kerülnek hozzánk (na jó, inkább mi hozzájuk), amit egy találkozással mindenképp megünnepelünk majd!

7 óra időeltolódás van Budapest és Chicago között. Helyi idő szerint 14:50-kor landol a gépünk, ami magyar idő szerint 21:50, így 10 és fél órás repülőúttal megússzuk (illetve remélem inkább megrepüljük) a 7744 km-es távot.

Boeing 787-es géppel repülünk. Dió Csabi mondta is, hogy ez már egy modernebb gép lesz. És tényleg: nagyobbak az ablakok, amiket nem kézzel lehúzható kis redőnnyel láttak el, hanem az ablak alatt lévő gomb nyomkodására besötétedik az ablak.

Az USB csatlakozó már nem annyira meglepő ha van egy gépen, de rosszul esik ha nincs. Van. Aztán sokkal tágasabb a klotyó. És ez azért fontos dolog egy több, mint tíz órás útnál.

A Business class csak 3 sor, majd a Premium szekció is 3 sor, vagyis a 28 soros gépen már a 7-sortól turista osztály van. Ha fizetsz valami csekély összeget akkor a 7-12 sor között ülhetsz. Mi fizettünk, 9-dik sorba be is csekkoltunk.

A gép nincs tele, az üres helyek meg ebben a fizetős részben vannak, így Bandival végül kettesben ülünk egy 3-as sorban.

Kiváncsi voltam, hogy milyen lesz a lengyel légitársaság. A kifejezetten kedves személyzet egy része magyar, amit jeleztek is a repülés elején, tudatva minket, hogy akár magyarul is kérhetünk segítséget.

Szinte időben, 10 perc késéssel indultunk, ahol az első óra olyan gyorsan elment, hogy már hozták is az ebédet. A kaja meglepően jó volt. Különfélét kertünk, mert hát megkérdik, hogy csirke vagy marha, de az meglepi, hogy mivel adják és hogyan készítették el. A marha egy kellemes pörkölt volt tésztával, amiről Bandi hamar le is mondott, míg a csirke bundában volt krumplival.

Bandi bealudt és vagy egy három órás délutáni szundit nyomott, ami alatt én két filmet is megnéztem. Na például ez is jófej dolog a LOT-tól, hogy a repülőn a filmeken belül először választhatsz, hogy milyen országból való filmet néznél. Természetesen van magyar film is a repertoárban. Így aztán én két magyar filmet néztem: az első volt a Brazilok, amit már otthon emlegetett a Bandi, hogy meg kellene néznünk. Nehezen indult számomra az eleje, de aztán tetszett. A másik film címe meg az Aurora Borealis – Északi fény volt. Az egy kicsit sírós, de szép. Aztán a félúton fordult a kocka: Bandi filmezett és én próbáltam aludni, de kisebb sikerrel ment.

A kinti világos ellenére egész félhomályt tudtak teremteni ezzel, hogy az ablaküveg sötétedése szabályozható. Ráadásul míg mikor felszálltunk, akkor az utasok maguk is tudták szabályozni, addig az ebéd után központosították a rendszert, hogy a kis troll utasok nehogy világosságot teremtsenek.

Este 8 után kaptuk a vacsorát a repcsin. Annyira az utolsó idegszálammal játszottak, hogy Bandi mentette meg a helyzetet és szerzett egy negyed órával előbb vacsit, mint ahogy hozták volna. Hát igen, én pont olyan vagyok, mint az emberek a Snickers reklámban… Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy nem is jó légitársaság a LOT. Aztán a kaja hatására enyhült a kritikám.

Pont annyival értünk később földet, mint amennyivel később indultunk, otthoni idő szerint este 10-kor, helyi idő szerint pedig délután 3-kor.

4 óra után értünk ki a reptérről és 5 után egy kicsivel értünk az apartmanunkhoz.

Egy Airbnb stúdió lakást béreltünk, ahol a házigazda megírta, hogy néhány házzal odébb hol és hogyan találjuk a kulcsot. Izgalmas volt egy tök idegen városban úgy bejutni egy lakásba, hogy mindenféle leírt utasításokat követsz.

A kecó nem nagy, de nagyon jó helyen van. Picit időztunk a lakásban majd elindultunk, hogy a környéket felfedezzük. Végül este fél 9-kor még beültünk egy közeli sörözőbe, ahol vacsizni is lehet.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett. Ez csak azért van mert ilyen hosszú volt a repülőút. Holnaptól ez nem lesz így.

USA, Nemzeti Parkok – összegzés

Posted by

0

2015. szeptember 16. szerda

Magyar idő szerint reggel 8-kor landoltunk Münchenben, ami mondjuk New York-i idő szerint nekünk éjjel 2 óra volt, így aztán eléggé lerövidült az éjszaka. Én tudtam valamennyit aludni, de Bandus semmit.

A müncheni reptér szép, tiszta, rendezett. Ingyenes wi-fi van (bár ez már szinte minden nagyobb reptéren van), de itt az ingyenes wi-fi mellé ingyenes kávé is van. Mosdókkal szembeni részen kikészítve 3 kávé automata cukorral, édesítőszerrel, tejjel, ki hogyan kívánja. Aztán van a reptéren pihenő rész, ahol a hagyományos “összefűzőtt” karfás székek helyett amolyan kényelmes fotelek és elfekvők vannak, hogy teljesen jól el lehet akár aludni is. Ez egy kis elkerített részen van, vagyis nem nézi mindenki, hogy alvás közben, hogy csurog a szád szélén a nyál… Ja, és ezért sem kell fizetni.


Azt gondolom, hogy az utóbbi idők British Airways-es negatív élményeit a Lufthansa helyre tette. Szóval ha épp utaztok valahova és választani kell a British vagy a Lufthansa között, akkor a Lufit ajánlom!!!

A Lufthansa gépeken a személyzet is kifejezetten kedves volt kimenet is és hazajövet is. Majdhogynem folyamatosan hozták az italokat; figyelték az utasok óhajait.
Münchenben próbáltunk pihenni, de nem sikerült lemennünk a nyálcsorgatós fázisba. Aztán nézelődtünk, meg reggeliztünk egy igazit.
A München – Budapest járat 40 perces késéssel indult, és csak egy óra volt az út. Gyorsan eltelt, Bandi majd végigaludta.
Bőröndök is rendben meg vannak – emiatt is szeretjük a Lufthansa-t!
És akkor jöjjön egy kis összegzése az elmúlt 4 hétnek:

> 6 amerikai államban jártunk (Colorado, Utah, Arizona, Nevada, California, New York)

> 3 amerikai nagy városban jártunk (Las Vegas, San Francisco, New York)

> 14 Nemzeti Parkban jártunk és 3 Állami Parkban

> 6015 km-t autóztunk bérelt kocsival

> A rendszámos játékban az ötven állam rendszámából végül csak 3 hiányzott, 47 különbözőt találtunk! Plusz 5 kanadait.

> 14 különböző helyen szálltunk meg, melyben volt egészen egyszerű, útszéli moteltől kezdve pazar kaszinó szállodáig minden.

USA, Nemzeti Parkok – 28. nap

Posted by

0

2015. szeptember 15. kedd

Reggel összepakoltunk. Kellett vegyünk egy harmadik bőröndöt…

Reggeli után a Central Park felé vettük az irányt Andival és Jázminnal együtt. Annyira klassz játszótér van a Central Parkban, és olyan nagy. Homokozó, mini labirintus, amiben ráadasul víz folyik, így pancsolhatnak a gyerekek, meg baromi jó mászokák. Na jó, előtte még az Apple boltba is benéztünk…



Egy gyors ebédre volt időnk mikor hazaértünk. Azzal kellett számolnunk, hogy bő egy óra volt a reptérre kijutni tömegközlekedéssel, mivel Tomi dolgozott és nem ért rá minket a reptérre kivinni. Azt leszámítva, hogy három nagy bőrönd meg két dög nehéz hátizsák volt nálunk, egész egyszerűen kijutottunk.
A New York – München járat időben indult. Olyan szuper gépen utaztunk a Lufthansaval (A340), hogy a vécék nem azon a szinten voltak, ahol az utasok, hanem eggyel lejjebb. Ráadásul nagyobbak és szebbek is voltak a megszokottól.


USA, Nemzeti Parkok – 27. nap

Posted by

0

2015. szeptember 14. hétfő

Nem tudom, hogy hogy fogunk majd visszaállni a magyar időszámításra, mert még a San Francisco-iról se sikerül a New Yorkira, ami pedig csak 3 óra különbség. Na mindegy is, nem kéne ezen panaszkodni – azt hiszem.

De ehhez mérten csak fél 9 – 9 között vagyunk képesek felkelni magunktól.

Reggeli után elmentünk megnézni az World Trade Center helye mellett épült új épületet, ami jelenleg a legmagasabb NY-i épület. Csak kívülről néztük meg, mert nem volt elég időnk.



Rohanás volt ki New Jerseybe, ahol helikopterre szálltunk, de nem akármilyenre: oldalt nyitott gép volt, olyan amiből ki tudtuk lógatni a lábunkat.

Na ezzel a géppel tekeregtünk egy 20 percet a város felett. Nem New Jersey felett, hanem New York felett! Nagyon vagány volt.

  
  

Este igazi finom vacsoránk volt: Andi gulyáslevessel és palacsintával várt minket.

USA, Nemzeti Parkok – 26. nap

Posted by

0

2015. szeptember 13. vasárnap

Nem kapkodtunk reggel. Annyira nem, hogy majdnem dél volt mire elindultunk NY belvárosából NY egyik külvárosi részébe, Coney Islandre.
Coney Island egy tengerparti szakasz rengeteg orosszal. Vicces volt, mert egy teljesen más világban éreztük magunkat, semmi nem hasonlított se New Yorkra, se Amerikára. Az utcán 90%-ban mindenki oroszul beszél, az arcok olyan oroszosak, az épületeken oroszul kiírva majd minden (persze az orosz kiírás mellé odabiggyesztenek egy amerikai zászlót, amitől aztán végképp viccesen néz ki az egész). A boltokban teljesen más élelmiszer kapható, mint az amerikai üzletekben. Annyira, hogy itt van császárszalonnától kezdve a túrón át, szilva kompót és európai kenyér. Szóval Andival lelkesen vásároltunk is. Például Amerikában be van tiltva a Kinder tojás, náluk mégis lehet kapni. De ugyanez a helyzet a mákkal: be van tiltva, de közben meg olyan mákos bejglit ettünk az egyik utcai pékárustól, hogy azóta is azt emlegetjük. Az újságos csak orosz nyelvű hírlapot (netán még napilapot is) árul. Érdekes világ.
Mi elsősorban a tengerparti szakasz miatt jöttünk. Meglepően meleg volt még a víz, bár fürdeni nem fürödtünk.

  
  

Este pedig hármasban (Andi, András meg én) elmentünk csavarogni, illetve fotózni. Tomi maradt otthon a gyerköccel.

Átsétáltunk a Queensboro hídon, ami Andiéktól nincs túl messze, majd Queensből készült nehány kép Manhattanről. Valamint a legrégebbi (1936-os) fényreklámról, ami itt van Queensben az East folyó partján.

  
  
  

USA, Nemzeti Parkok – 25. nap

Posted by

0

2015. szeptember 12. szombat

Kép sincs sok és szöveg se, ugyanis ma volt a shopping nap. Tomiék elvittek minket a környék legjobb és legolcsóbb bevásárló központjába, Jersey Gardenbe, ami egy hatalmas premier outlet – természetesen.

Jószerivel nyitástól zárásig ott lebzseltünk, csak egy ebédre volt megállás. De különben se volt ma kirándulós idő, mert be volt borulva egész nap, és csak lógott az eső lába.


Hazafelé jövet le is szakadt az eső.
Vacsora után meg folytattuk a dumapartit, illetve én még Jázminnal (Tomiék 7 éves lánya) legóztam egy jó nagyot.

USA, Nemzeti Parkok – 24. nap

Posted by

0

2015. szeptember 11. péntek

Korán keltünk, nagyon korán: én 3/4 ötkor, Bandi fél hatkor. Negyed hétre kocsi jött értünk, és rohantunk a reptérre, hogy aztán 3 órával közelebb legyünk a budapesti időhöz. Vagyis a 9 órás időeltolódásból lett 6 óra.


Tehát átrepültünk San Franciscoból New York Citybe. 5 és fél óra volt az út. A 3 órás időeltolódással és az öt és fél órás repülőúttal azt az eredményt kaptuk, hogy délután 5-re voltunk NY-ban. Tomi, András unokatesója várt is minket a reptéren. De hát a péntek délutáni dugó miatt 2 óra volt eljutni a Tomiék lakásáig, ami eléggé a belvárosban van.


A repülőn a landolást követően megemlékezett a személyzet a 14 évvel ezelőtti terrortámadás tragédiájáról, és külön köszönetet mondtak, hogy a mai napon velük repültünk. A United Airlines és az American Airlines 2-2 repülőgépét térítette el 2001-ben a 19 géprabló. Mi ma a United Légitársasággal repültünk.
Andi igazi magyar vacsorával várt minket: pörkölt galuskával és lángos! Este alig bírtuk abbahagyni a beszélgetést.

USA, Nemzeti Parkok – 23. nap

Posted by

0

2015. szeptember 10. csütörtök

Reggel egy kis olaszban kezdtük a napot, mivel nem volt reggelink a szálláson.
Egész nap csak jártuk a várost… Szerintem az összes emelkedős utcát megnéztük.

  

Délután egyszercsak azon vettük észre magunkat, hogy már megint a kikötőben vagyunk.


  
Este annyira fáradtan értünk vissza a szállásra, hogy alig álltunk a lábunkon. A szálloda bejáratánál voltak kirakva végtelenül szuper masszázs székek, hamar beleültünk és 40 perc masszír után voltunk csak hajlandóak felmenni a szobába.

USA, Nemzeti Parkok – 22. nap

Posted by

0

2015. szeptember 9. szerda

Korán keltünk. Annyira, hogy órát húztunk reggelre, nehogy elaludjunk.

Azzal kezdtük a napot, hogy leadtuk a kisautót… Nagyon klasszul teljesített, egy szavunk se lehet rá. Még tegnap este “kiköltöztünk” belőle. Hú, volt benne minden. Egyedül a hűtőládát hagytuk bent, reménykedve, hogy a kölcsönzős bácsi, vagy a következő bérlő örül majd neki.

6015 km-t tettünk meg 3 hét alatt 95 óra vezetéssel 5 államot átszelve. Ezt a rengeteget a Bandi majdnem tök egyedül vezette végig, ugyanis én egyszer vezettem kemény 20 percet, egyszer meg 2 órát. És ahhoz képest, hogy az első három nap háromszor tévedtünk el, miközben mindig ugyanoda kellett eljussunk, ezt követően nem volt hiba se a vezetésben, se a navigálásban. Mondjuk a GPS sokat segített, de nem mindig működött, így akkor pedig Judit nővéremtől kapott térképek szolgáltak nagyon jól. Szóval megváltunk reggel a kis fehértől.
Aztán, hogy ne kelljen egyből gyalogolnunk villamosra pattantunk és végállomástól végállomásig mentünk. Nagyon vagány, ahogy félig kilógva a nyitott villamoson utaznak az emberek.
Végül csak elárulom, hogy mire volt ez a korai kelés: 3/4 9-re már a kikötőben kellett legyünk megreggelizve, hogy egy 2,5 órás segway túrán vegyünk részt. Baromira élveztük, hatan mentünk + az idegenvezető, akik figyelt és támogatott minket miközben mesélt a városról. Időnként megálltunk, hol egy templom, hol egy park megtekintésére, vagy netán fotózkodni.

  
  

Utána a korai kelés és az intenzív délelőtt miatt csak kóvályogtunk a város kikötői részében. Azt viszont alaposan bejártuk, mert este 8 után értünk onnan vissza a szállásra.


  
  

USA, Nemzeti Parkok – 21. nap

Posted by

0

2015. szeptember 8. kedd

A kocsit itt San Franciscoban terveztük leadni, mivel innen majd repülővel megyünk tovább. Eredetileg hétfőn, vagyis tegnap gondoltuk megtenni, de aztán a bérléskor kiderült, hogy hétfőn, munkaszüneti nap lévén nem tudjuk leadni a kocsit, max a reptéren. Ráadasul több, mint egy hetes kocsi bérlés esetén már hetekben mérik a díjat, így aztán teljesen mindegy, hogy hétfőn, kedden vagy szerdán adjuk le a kocsit, az ára ugyanaz. Szóval ma még nálunk volt a kisautó, és ezt kihasználva elmentünk San Fransisco külsőbb részeit beautózni.
Megnéztük a Csendes óceán partját, aztán a San Fraciscoi öblöt.
Délután pedig a Golden Gate hídhoz mentünk San Franciscoban, ahonnan elég nehezen szakadtunk el. Már délután 4-kor ott voltunk, és este 8 után hagytuk abba a fotózást… Míg én fotóztam, addig Bandi csinált egy timelapse videót a naplementéről. Most csak azt tudom feltenni, ezzel kell beérnetek.