Izrael – 3. nap

2019. február 1.

A bőséges reggeli után, amit a kis sétáló utcánkban (Mamilla avenue) vettünk magunkhoz újra elsétáltunk a Jaffa Kapuhoz. A kapun belül, de szinte a kapu mellett, az Óváros örmény negyedében helyezkedik el Dávid Tornya. Más néven Jeruzsálemi Citadella-nak is hívják. Az építmény egyike volt a Heródes palotáját őrző erődöknek, amely ma egy múzeum, ahol Jeruzsálem 4000 éves történetét nézhetjük végig, minden szobában más korszakot. Egyben nagyszerű kilátás nyílik innen Jeruzsálem nagy részére.

Majd kihasználtuk a tegnap vett, de még érvényes jegyünket az Óvárost körülvevő falon. Vagyis a Jaffa kaputól egy kapunyit mentünk délre, a Sion kapuhoz. Megállapítottuk, hogy az északi oldalra vezető városfal izgalmasabb, mint ez a déli. De persze lehet, hogy az újdonság varázsa első nap még felvillanyozott bennünket…

A Sion kapu a városfal délnyugati kapuja, mely a zsidó negyedből biztosít átjárást a Sion-hegyre, ezért Zsidó kapunak is nevezik. A 16. században emelték, a nyílása fölötti tábla építtetőjét, Szulejmán szultánt dicséri.

A Sion kapu közvetlen közelében, de a falon kívül található Mária Elszenderülésének temploma (Dormition Abbey), melynek altemplomának közepén az elalvó Mária szobra látható, és körben az egyes nemzetek kápolnái, köztük Magyarországé is. Az altemplom akusztikája nagyon jó, gyakran rendeznek itt egyházi és klasszikus zenei koncertet. Egy velünk egyszerre érkező csoport ki is használta. ahely adottságait és elénekeltek egy keresztyén éneket. Ebben az épületegyüttesben, melyet Diaszpóra Jesivának hívnak található még az utolsó vacsora feltételezett helyszíne (Coenaculum), valamint Dávid király sírja is. A Coenalculum ma egy elegáns, ámde kopár és üres terem, mely a Dávid sírja feletti zegzugos épület második szintjén van.

Innen aztán hazasétátunk egy délutáni csendespihenőre az Óvároson keresztül úgy, hogy először még az örmény negyedet felfedeztük. És ezzel bő 2 nap alatt – azt gondoljuk -, hogy alaposan végigjártuk Jeruzsálem Óvárosát. 

Péntek lévén napnyugtával elkezdődött a Sabbat, azaz a szombat megünneplése, a megpihenés napja. Tényleg elcsendesedik a város, becsuktak a boltok java, de azért nem áll meg úgy az élet, mint ahogy azt az útikönyvekből olvasni lehet. Bolt is, étterem is volt nyitva, az utcán majd ugyanúgy volt mozgás. A tömegközlekedés viszont leállt. Mi a csendespihenő után egy, a közelünkben lévő kiülős étterem teraszára ültünk ki, ahol végül bridzs bajnokságot rendeztünk, majd vacsoráztunk egy jót. 

Gondoltuk, hogy visszasétálunk még az Óvárosba megnézni mekkora élet van a Siratófalnál, de most volt az a pont, amikor konkrétan néhány turistától eltekintve üres volt a fal környéke. Ellenben zsidó fiataloktól (csak fiúktól) zengett a zsidó negyed, ahogy a siratófaltól nem messze összegyűltek és csak énekeltek, meglepően hangosan. Odasétáltunk, ahonnan a hang jött és a daloló fiúk már nem voltak szomjasak, ittak, énekeltek és táncoltak. Nagyon furcsa volt, de ezek szerint ez belefér az ünneplésbe. 

Izráel – 2. nap

2019. január 31.

Az volt a terv, hogy reggeli után megmutatjuk Encsiéknek a tegnap este felfedezett sétáló utcánkat, Jeruzsálem Mamilla utcáját, ami kisebb túlzással a szállónk aljából indul. Az utca elején lévő épületek kövei meg vannak számozva. Felállítottunk egy jópár teóriát, hogy mit jelenthetnek a számok.

Ha ezen az utcán végigmegyünk, akkor az Óváros Jaffa kapujához jutunk. Az óváros a középkor óta keresztény, zsidó, örmény és muszlim negyedre oszlik, melyet I. Szulejmán szultán által építtetett fal vesz körül. Jeruzsálem körül feltehetőleg először a kánaániták, majd Dávid király emeltetett falakat. Aztán a történelem során többször pusztították el és építették újra a várost, a városfalakkal együtt. A 16. század elején az oszmán-törökök elfoglalták a területet és I. Szulejmán újraépítette az addig romos városfalakat. Ekkor nyerte el az óváros a jelenlegi szerkezetét. A mai fal teljes hossza 4018 méter, átlagos magassága 12 méter, vastagsága 2,5 m. Ma hét átjáró kapuja van (a nyolcadik be van falazva).

Az óváros falának egyes részein végig lehet sétálni, és gyönyörködni a jeruzsálemi panorámában. A fal sétányra a Jaffa kapu melletti lépcsőkön juthatunk fel. És ugyan kell belépőt fizetni, de a kapott belépő 2 napig érvényes (felnőtt belépő 18 sékel, nyugdíjas 8 sékel). A Jaffa kaputól mindkét irányba van lehetőség elindulni a várfalon: északra is és délre is. Ma az északi szakaszt választottuk és nekivágtunk az Óváros ilyen módon való feltérképezésének. 

A Jaffa kaput 1536-ban a fallal együtt építették. 1869-ben I. Ferenc József császár látogatásakor építették ki a Jaffát Jeruzsálemmel összekötő utat, mely egészen  eddig a kapuig tart. A következő az Új kapu, mely az óváros északnyugati sarkán épült kapu a keresztény negyed és a Notre-Dame de Frane-kolostor között könnyítette az átjárást. 1889-ben nyitották meg. 

Ezt követi a Damaszkuszi kapu, amely az óváros legnagyobb és legszebb kapuja és innen indult a damaszkuszi út. 

A negyedik kapu, amely felett elhaladtunk a Heródes kapu, amely az arab (muszlim) negyedbe visz, ha kimegyünk az Óvárosból. Ha pedig az Óvárosban maradunk, akkor innen közelíthetjük meg a Via Dolorosát, melyen Jézus vitte a keresztet a Golgotára. 

A Heródes kapunál vége is lett a falon vezető útnak, így lesétálva az Óvárosba először az Oroszlános kapu felé indultunk, hogy az Olajfák hegyére rátekintsünk, és megnézzük a Gecsemáné kertet. Az Újszövetség szerint Jézus kedvelt helye volt az Olajfák hegye. Az utolsó vacsorát tanítványai körében költötte el, azután a Gecsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. Júdás a Gecsemáné kertben árulta el Jézust. A 4. században szentélyt állítottak itt, amelyet később a keresztesek bazilikává bővítettek. A ferencesek 1666-ban megvették ezt a helyet és később kerítéssel vették körül. Ami nagy érdekessége a helynek, hogy a kertben oly régi olajfák vannak, hogy valószínűsíthetően ezek már Jézus korában is ott voltak. 

Visszafelé az Oroszlános kapun át jöttünk és a Via Dolorosa stációit végigjárva jutottunk el a Szent Sír Bazilikáig, amely a feltételezett Golgota helyére épült. 

Délután 4 óra volt mire beültünk ebédelni (és egyben vacsorázni). 5 után értünk haza kellőképpen kipurcanva. 

Azért Andrással mi még este 10-kor visszamentünk az Óvárosba egy nagyot sétálni. Este 11-kor meglepően nagy élet volt a siratófalnál.

Izrael – 1. nap

2019. január 30.

Ez az út egy szomorú történet kapcsán alakult. András nagymamája, aki természetesen nekem is Nagyim lett, ahogy a család része lettem 2108 augusztusában elment. András szülei hosszan ápolták, idejük jelentős részét csak vele töltötték. Szerettük volna, ha valahova elvihettük volna Encsit és Janót, avagy Anyut és Aput, hogy egy kicsit kiszakadjanak. Hosszan dobáltuk Andrással egymásnak az ország és város neveket mérlegelve az időjárást, látnivalókat és mindent. Aztán annyira leegyszerűsödött a döntés, amikor egy beszélgetés során kiderült, hogy Izráelben még nem jártak, nekünk meg eleve rajta volt a listánkon.

Jeruzsálem az első úticél, amely Izrael fővárosaként három világvallás – a keresztény, a zsidó és az iszlám – szent helye. Történelmét tekintve az egyik legjelentősebb város az egész világon, ahol a bibliai negyedek találkoznak a modern világgal.

A reggel 6 órakor induló géphez külön kérik, hogy több, mint 2 órával érkezzünk meg a reptérre tekintettel a nagy utasforgalomra. Érthető is a dolog, hiszen a nemzetközi viszonylatban nem nagy budapesti reptérről reggel 6-6:30 között 12 gép indul. Na ehhez jött még az, hogy a wizz air számítógépes rendszere nem működött, így a 12 gépből 5 vagy 6 gép utasai dekkoltak az indulási oldalon várva, hogy manuálisan rögzítsék a feladott csomagjainkat.

Biztosra mentünk ezért aztán 2:15-kor felkeltünk, 2:45-kor elindultunk, 2:55-kor felvettük András szüleit, majd 3:35-kor már kint is voltunk a reptéren. Belefért a bő egy órás várakozás. Én azt hittem, hogy emiatt sokat fog késni a gép, de csak 20 perccel indultunk később, és a 3:15 perces menetidőt a pilóta bácsi letudta 3 óra alatt.

1 óra + az időeltolódás Budapesthez képest, Londonhoz képest 2 óra, Clevelandhez viszonyítva pedig 7.

Nem sokat aludtunk az éjjel. Mi konkrétan szűk 3 órát, így a repülőn hamar kómába estünk. Jeruzsálemnek nincs saját reptérre, így a tel-avivi Ben Gurion reptérre érkeztünk, ahol majdnem fél 12 volt mire kikeveredtünk és taxiba ültünk hogy átvitessük magunkat a 60 kilométerre fekvő Jeruzsálembe. Választhattuk volna a buszt vagy a vonatot is, ami olcsóbb, de nem akartunk két nagy bőrönddel szerencsétlenkedni a busztól a szállásig. A taxi árának utána kérdeztünk még a reptér épületén belül, így nem tudták irreálisan drágán adni magukat.

img_4799img_4819Nagyon jó, központi helyen, közel az óvároshoz, majdnem az Új kapu mellett van a szállásunk. Hamarabb érkeztünk, mint ahogy be lehetett volna jelentkezni a szállásra, de próba szerencse alapon megkérdeztük, hogy el tudjuk e már foglalni a szobáinkat. Az egyik szoba készen volt, így ott le tudtuk tenni a csomagjainkat, hogy aztán már neki is induljunk felfedezni a közvetlen környéket. Nem volt terv, nem volt úticél, csak ismerkedni akartunk a várossal, magunkba szívni a napsütés mellett az új illatokat és benyomást szerezni az itteni emberekről, életről.

A közeli Jaffa úton, melyen a villamos is közlekedik indultunk el, hogy ebédeljünk először is valamit. Sok kiülős helyet találtunk: kávézó, sütiző, étterem, kifőzde vegyesen. Itt most kellemes tavaszi idő van, 15-16 fok, de nagyon szép napsütéssel, ami azt jelenti, hogy napközben nekünk a pulcsi elegendő volt. Estére már elkelt a kabát, de azért még akkor sem volt olyan hideg mint most otthon, Magyarországon.

Ebéd után hamar eljutottunk a városfalhoz, ahol az Új kaputól elsétáltunk a fal mentén a Jaffa kapuig, majd átlépve a Jaffa kapun egy másik világba csöppentünk. Fantasztikus a különbség. Nem is tudom megmondani, hogy pontosan mi, az egész hangulat más. Az UNESCO kulturális világörökség része a jeruzsálemi Óváros.

Először a piaci részen bolyongtunk egy nagyot az Óvárosban. Azt olvastam, hogy a város egyik leglátogatottabb helye az Óvárosban található piac. A piac neve Shuk Mahané Yehuda és a XIX. század végén kezdett kialakulni, napjainkra Jeruzsálem meghatározó részévé vált, a Közel-Kelet valószínűleg legnagyobb szabadtéri piaca hosszasan utcák sorát megtöltve. Ruha, bőr árú (táskától a saruig), fűszer, aszalt gyümölcs, kézműves portékák vegyesen nagyon hosszan. Azt gondolom, hogy olyan szempontból jókor érkeztünk, hogy nem a hömpölygő nagy tömegben sétáltunk.

A piacon átmenve eljutottunk a siratófalhoz. A zsidók i.e. 1000 körül foglalták el Jeruzsálem területét Dávid király vezetésével, a várost is ők nevezték el. A városban mára több, mint 1000 zsinagóga található. Az Óvárosban sok helyen látni ortodox zsidókat, akik a legnagyobb melegben is a több ezer éve hagyományos öltözetben vannak, és továbbra is az ősi tradíciók szerint élnek. A Góliátot legyőző Dávid király megkezdte az előkészületeket egy templom felépítéshez, de ezt végül fia, Salamon vitte véghez i.e. 950 körül. Ennek helyén épült meg később a második templom, melyet a rómaiak i.sz. 70-ben leromboltak. Ennek csak a nyugati fala maradt meg, ez a Siratófal, a zsidó vallás egyik legszentebb helye. Neve onnan ered, hogy itt gyászolják a templom lerombolását, de hívják Nyugati Falnak is, a Heródes által épített templom udvarát határolta.

A férfiak és nők számára külön falszakasz van fenntartva az imádkozásra.

img_3099

Az emberek (leginkább a turisták) a papírra vetett kívánságaikat a siratófal kövei között lévő résekbe rejtik. Évente kétszer teljesen kisöprik a cetliket, de nem dobják ki, hanem eltemetik a Siratófal mögötti területen, a Templom-hegyen. 24 évvel ezelőtt, amikor szüleimmel itt jártam én is tettem egy cetlit az egyik kis résbe. Izgalmas lenne visszatekinteni, hogy vajon mi lett a kívánságommal, de bevallom, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy anno mit írtam a papíromra.

Visszasétáltunk a szállásra és egy mini csendespihenő után újra útnak eredtünk és rájöttünk, hogy a szuper menő bevásárló utca innen indul a szállásunk túloldaláról. Sok szép modern üzlet reggelizős kávézókkal és éttermekkel vegyesen egy aranyos sétáló utcán. Aztán még tekeregtünk kicsit a környékünkön, hogy ne túl korán menjünk aludni.