Itália – 5. nap

2022. október 4. kedd

Tegnap este megbeszéltük, hogy ma egy nagy túrát csinálunk (elsősorban kocsival), felmegyünk a tó északi csücskébe és ha Riva városát megnéztük, akkor a nyugati parton csorgunk vissza délre, ahol több látnivalót is összegyűjtöttem.

De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Ma valamiért így alakult, hogy én ismételten felfáztam… Most már a berlini út óta mindig van nálam gyógyszer erre, mert az a legrosszabb, amikor a patikában könyörögni kell antibiotikumért. Erre az útra nagyon utolsó pillanatban sikerült összepakolni és sajna a felfázás elleni gyógyszer otthon maradt.

Reggel mikor felébredtem éreztem, hogy nincs minden rendben. Így hiába reggeliztünk meg reggel 8-kor, hogy 9-ig elinduljunk, én végül lefújtam a programot. Cserébe Virágot meg Bálintot megkértem, hogy hozzon nekem bármi áron is antibiotikumot a patikából, Bandit meg megkértem, hogy vigye el a kutyákat egy nagy sétára. Bálint az angol tudását zsebre tehette, de a google fordítós olasz tudás, és Virág EU-s egészségbiztosítási kártyája elég volt, hogy kapjanak gyógyszert.

Bálinték is és én is lepihentünk, hogy hasson a gyógyszer (jó, Virág és Bálint lehet nem emiatt… ). Közben a szomszéd lakásban felújítást végeznek, így időnként a fejünkön kalapáltak, de azért sikerült aludni, ami jót tett.

A kis lakásunknak van egy-két hiányossága. Már az első nap abba ütköztünk, hogy jó lenne még egy-egy pléd. Azóta is nyitott szemmel jártunk, hátha valahol találunk, mert olyan jól esett volna, pláne így, hogy beteg lettem. A szomszédos Conad nevű (Aldi/Lidl jellegű) boltban nem volt takaró, bánatomra.

Bandi elvitte a kutyákat megsétáltatni, és majd 2 órán át bolyongtak Desenzano belvárosában, ahol kilométereken át piac volt, kedd lévén.

Heti egyszer, minden kedden van kirakodó vásár reggel 8 és délután 1 óra között, ahol minden van: sajt, méz, hal, hús, zöldség-gyümölcs, ruha, cipő, otthoni kiegészítők és tényleg minden is. Bandi azt mesélte, hogy sokan voltak a vásározók is és a vevők is, kutyákkal nem is tudott ott menni, csak egyszer-kétszer keresztezte az árusokat. Mindenesetre az egyik ilyen keresztezés oly jól sikerült, hogy egy takaró áruson esett keresztül. Bandi pedig úgy gondolta, hogy ha már úgyis elkezdődött az október (Virággal a mi szülihónapunk), akkor egyből két takarót hoz a lányoknak. A legjobb érzés erre felébredni, hogy így szeret a férjem.

A takaró is segített, meg lehet a gyógyszer is, és délben jobban lettem. Nem akartunk ezek után messze menni, így elindultunk a belváros felé ebédelni. (Desenzano nem nagy város, közel 29 ezer lakossal, szűk 60km2.) A sétának az lett a vége, hogy majd 4 órát tekeregtünk, ebédeltünk és újabb részeket fedeztünk fel a kisvárosunkban. A piac még tartott, azt is meg tudtuk nézni, a kikötőt, a hangulatos utcákat, színes házakat, sőt még Desenzano 1000 előtt épült kastélyát is. Azt olvastam róla, hogy az ókori római vár peremén védőkerítésként épült, hogy megvédje a külváros lakóit és menedéket nyújtson a banditák, a rivális szomszédok, valamint a magyarok gyakori rajtaütései ellen. 1882-1885 között fejeződött be a kastély végleges átalakítása.

Délután 4 után értünk haza, és késő estig csak társasoztunk, amit csak egy vacsival lehetett megszakítani.

Itália – 4. nap

2022. október 3. hétfő

A reggeli kutyaséta után reggeliztünk, majd 10 körül elindultunk vissza Sirmione félszigetére.

Szombaton mikor ott jártunk azért elég nagy volt a tömeg. Na meg amiatt mert gyalog mentünk, nem időztünk túl sokat ott, érintőlegesen fedeztük csak fel a kis utcákat, színes házakat, hangulatos kávézókat. És csak az erődig mentünk, ami után még ott van a félsziget egyharmada, ahol a félsziget csúcsát körülveszi egy gyönyörű természeti képződmény.

A Garda tavat gleccserfolyók táplálják, a legmélyebb pontja 360 méter, a tó vize Sirmione lapos szikláinál tud igazán felmelegedni. A tóba benyúló földnyelv csúcsában fekvő sziklák, mint kőgallér keretezik a magasba szökő sziklafalat. Az itt található teraszos kialakítású sziklastrand ennek köszönhetően nagyon izgalmas látványt nyújt.

Ezeken kilométer hosszan lehet végigsétálni, mi teljesen körbe tudtuk járni így a félsziget azon részét, ami az erőd után van.

Fél 3-kor átautóztunk a Sirmionétól 30 percre lévő Peschiera del Garda nevű városba. A Garda-tó legdélebbi pontján találjuk Peschierát, itt ered a Mincio folyó, amely a tó vizét vezeti le Mantova irányába. Könnyen bejárható és hangulatos a kis szűk utcácskákból álló óvárosa. A csatornák és hidak által “szétszabdalt” településnek teljesen egyedi jellege van. Másfél órát sétálgattunk, majd fél 5 körül hazamentünk, hogy pihengessünk.

A késői délutáni szieszta után már csak vacsora és társasjáték energiánk maradt.

Itália – 3. nap

2022. október. 2. vasárnap

Reggel fél 9-ig pihentünk, nyugiban megreggeliztünk, beszélgettünk, kitaláltuk, hogy ma merre menjünk.

A Garda-tó Olaszország legnagyobb tava. A Balatonhoz viszonyítva kb 50%-kal kisebb attól. A tó legnagyobb hossza: 51,6 kilométer, max. szélessége 16,7 kilométer.

Autóval a tó körbevezetése 140 kilométeren vezet. Ha nem állnál meg egyszer sem, akkor ez három órás út lenne. De ki az a hülye, akik nem áll meg egyszer sem?

Olyan úticélt kerestünk, ami kevesebb gyaloglással jár, mint a tegnapi nap. Így 11-kor kocsiba ültünk, hogy a fél órányira, a Garda-tó dél-nyugati oldalán lévő Manerba del Garda nevű városba menjünk, ahol van egy Rocca di Manerba nevű megmászható hely gyönyörű kilátással.

Manerba del Garda városka kicsi, a látnivaló minimális, így elsősorban kávéztunk, majd elgyalogoltunk a kilátóba, ami egy természetvédelmi területen van.

Onnan letekintve láttuk, hogy a városka partszakasza tök különleges, egy benyúló félsziget jellegű kavicsos terület. Meg láttuk, ahogy egy hajó kiégett a tavon. Nem tudni, hogy mitől gyulladt ki, de a hírek szerint totálisan leégett, majd elsüllyedt.

Így miután a sziklát megmásztuk, alá ereszkedtünk és a partot is bejártuk. Nagyon klassz meleg volt ma, Pogo és Boogie meg is mártóztak a tóban.

A kellemesen nagy séta után írányba vettük végül a parkolót, és emlékeztünk, hogy a közelében éttermek is voltak. Fél 3 lévén kezdtünk éhesek lenni. Két aprócska hiba csúszott a számításba:

1, Nem ott jöttünk vissza, mint ahol mentünk, hogy kényelmesebb legyen gyalogolni, így egyszer csak egy kerítésbe ütköztünk. Hosszan kellett volna visszamenni ahhoz, hogy kijussunk a kerítés túloldalára. Sebaj, gondoltuk: másszunk át. Aztán rájöttünk, hogy van velünk két 39kg-os kutya! Bálint átment, Virág is, majd Bandi átadta Boogiet, és végül Pogot Bálintnak. Nem ficánkoltak, jól vették az akadályt. Aztán mi is átmásztunk. Ez a probléma megoldódott.

2, A másik gond meg az volt, hogy nem számoltunk az olaszok sziesztájával. Fél 3, vagy 3 után nincs konyha, legközelebb vacsorára tudsz beülni. Persze ezt tudtuk, de hiába tudod, nem számolsz vele, mert a napi rutinban nincs benne. Aztán az étteremben dolgozó lány elárulta, hogy hova menjünk, hogy kapjunk valami kis kaját. Tényleg kicsi volt – a választék is, meg a minőség is, de közben meg pont jól jött mert mind a négyen éhesek voltunk már. Így ez a probléma is megoldódott.

Kicsivel 5 után értünk a szállásra, ahol nekünk is jól jött a szieszta. Este elugrodtunk a szomszéd boltba vacsinak és reggelinek valóért.

Vacsi után meg, míg a fiúk olvasgattak, mi még játszottunk egy nyomozós játékkal.

Itália – 2. nap

2022. október 1. szombat

A lakásunk 2 szintes: alsó szinten van egy előszoba, nappali, konyha, étkező rész egy saját kis körbekerített kert résszel. A felső szinten pedig a két háló és a mosdó, ja meg egy mosókonyha. A kutyák bent aludtak, de az alsó szinten, mi meg fent. Én első éjjel általában nem alszom jól új helyen, de a többiek jól aludtak. Reggel 6-kor (is) fent voltam, így végül felkeltem, hogy a kutyákat megetessem, kiengedjem, de aztán inkább elmentem velük egy sétára. A séta másfél órás lett végül, de bejártuk a kisvárosunk belvárosát. Pont a napkeltére értünk oda.

A 29 ezer lakosú Desenzano del Garda névre hallgató kisvárosunk semmi különlegességgel nem rendelkezik az internet szerint, ám mégis olyan hangulatos, hogy élmény volt a reggeli csavargás és város felfedezés.

8 után mikor hazaértünk, megreggeliztünk, Összeszedtük magunkat szép nyugiban, majd fél 11-kor elindultunk gyalog.

Az úticél a szomszéd városka volt: Sirmione, ami egy szigetnyúlvány a Garda-tavon.

Lassan tettük meg az odafelé vezető 7,5km-es utat, sokszor sok helyen megálltunk, hol egy kávéra, hol egy fagyira, hol meg csak random egy padon pihegve, élvezve az első októberi őszi napsütést. Sőt közben meg is ebédeltünk.

Sirmione keskeny félszigetének utolsó harmadában a középkori Scaligeri kastély áll. Sirmione-nak gyönyörű középkori óvárosa van, színes házakkal, szűk utcákkal, hangulatos kávézókkal, éttermekkel, fagyizókkal.

Délután 5 után jöttünk rá, hogy el kellene indulni vissza. Virág meg Bálint buszra szállt, mi meg a két kutyával visszamentünk gyalog. Mi este 7-re értünk vissza, és néhol egy-egy képre muszáj volt megállnunk.

Az én lábamba 24 km került a reggeli kutyasétával együtt.

A házunk utcájának sarkán (a ház pedig két háznyira van a saroktól), van egy Conad nevű Aldi/Lidl szerű bolt. Este Bálinttal még elugrottunk vacsoráért meg reggelinek valóért. De vacsi után, 9-kor mindenki kidőlt.

Francia Alpok, Les deux Alpes – 1. nap

2014. december 27.

4-kor keltünk, 4:20-kor már a kocsiban ültünk. Reggel én vagyok az éberebb, így én kezdtem a vezetést. A terv az volt, hogy míg én vezetek, addig Bandi megpróbál visszaaludni. Nem ment neki, sőt teljesen felébredt…

Induláskor a GPS az 1245 km-es távot délután 5 órai érkezéssel párosította. Hajnalban nem sok akadályozó tényező volt az utakon, így az M7-esen nagyjából fékezés nélkül lehetett tempomattal végig menni. Ami kisebb meglepetés volt az út magyarországi szakaszában, hogy már a Balaton mentén havazott. Nem tartott hosszan, de a Letenye előtti utolsó benzinkúton már pár milliméteres réteg hevert az úton a friss, viszont még síelésre alkalmatlan hóból.
A szlovén matrica beszerzése és a félig üres tank teli töltése után Bandi akart vezetni. 6 óra után kicsivel már a szlovén autópályán koptattuk a kocsi kerekeit. Kicsit aludtam én, majd kicsit a Bandi és már Itália földjén autókáztunk (8:30).
Tulajdonképpen az utolsó 90 km-ig autópálya volt, ezért aztán az olaszoknál csak a fizető kapuknál kellett megállni. Délután fél kettőkor jött el az izgalmasabb szakasz: 99 km erős havazásban 3 hágón át. Itt még azt ígérte a GPS, hogy du 4-re meg is érkezünk, ugyanis a hajnali indulás óta egy órányi előnyre tettünk szert.
Nagyon lassan és kínlódva haladtunk, mert folyton elakadtak az autók előttünk. A miénk jól bírta. 3 óra alatt tettünk meg 55 km-t, amikor lezárták az utat, amin mennünk kellett volna, és visszaküldek minket az autópálya felé a három órányi 55 km-es szakaszon amin jöttünk, hogy aztán Grenoble-n keresztül közelítsük meg Les Deux Alpes-t.
Elindultunk vissza, de a GPS se akart igazán másfele menni, mint az eredeti, ám de lezárt utunk. Felhívtuk a szállásadóinkat, hogy tanácsot kérjünk tőlük. Megmondták az irányt. Elindultunk. 15 km-rel később visszahívott a szállásadó, hogy látja a neten, hogy feloldották az út lezárást, bár időjárás függő… Visszafordultunk és reménykedtünk.
Túl is jutottunk azon a ponton ahol le volt zárva. Örültünk. De elkezdett durvulni az idő: a szakadó hóesés mellé kaptunk szelet, ami köztudottan hóátfúvást eredményez. Öt kilométerrel jutottunk közelebb az úticélunkhoz, amikor nem engedtek minket tovább. Muszáj kerülni, reggelig tuti le lesz zárva az út. És még egy hágón át kellett volna jutnunk. Este 3/4 6-kor indultunk neki a kerülőútnak másodjára. Óriási dugó volt mindenfelé. Leesett 40 cm hó, és a hóátfúvások miatt több utat is lezártak, így a nem lezárt úton volt mindenki…
Közben Esztoék is dugóba álltak. Eleinte Dani nélkül, aki várta őket Grenoble-ben, majd Danival együtt.
7 órával később ismét 45 km-es közelségbe kerültünk, már ami a hőn vágyott szállásunkat illeti. Iszonyat szűk szerpentines utakon kerültünk, de legalább azon a részen nem volt nagy forgalom. Aztán az utolsó 10 km-es szakaszon megint megállt a forgalom de teljesen.
A 12-13 órás utat majd 21 óra alatt sikerült megtenni, ugyanis éjjel 1-re voltunk a szálláson. De a lényeg, hogy épségben mindannyian megérkeztünk.

2015/01/img_3081.jpg

2015/01/img_3080.jpg

2015/01/img_3083.jpg

2015/01/img_3082.jpg

Olaszország – 14. nap

2014. július 23. – Nápoly

Tegnap ismét Nápoly napot tartottunk. A késői reggeli után beindultunk gyalog a városba. Tulajdonképpen nincs messze a szállásunk a belvárostól, de elég nagy a város, így lehet nagyokat gyalogolni.

_ORS5493

_ORS5495

_ORS5499

_ORS5501

_ORS5510

_ORS5514

Úton-útfélen egy cipőboltban találtuk magunkat. Ennek aztán meg is lett az eredménye.

_ORS5520

_ORS5522

_ORS5527

Délután fél 5-ig még csavarogtunk a városba, ahol felfedeztünk kicsit jobb környéket is, meg kevésbé jobbat is. A kevésbé jobb részen rám szóltak, hogy a fényképezőgéppel csak óvatosan bánjak, sőt inkább tegyem el a táskámba…

_ORS5540

_ORS5546

_ORS5547

_ORS5576

Öt körül visszamentünk a szállásra, ahol a jó idő mellé járt a medence. Igen ám, de a nagy szállodának nem nagy se a medencéje, se a medence körüli kifekvős-napozós része. Annyira nem nagy, hogy mikor felmentünk, egy gramm hely nem volt. A túloldalon viszont van egy terasz rész, ami a tengerre néz. Ráadásul ott rajtunk kívül nem volt senki, így oda leültünk olvasgatni, napozni. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy a mögöttünk lévő teremben nagy előkészületek vannak. A teremnek hatalmas ablakai voltak arra a teraszra, ahol mi ültünk. Szépen megterített asztalok, mindenféle boros poharakkal és rengeteg féle borral. Aztán egyre több pincér…, aztán egyre több vendég csinosabbnál csinosabb ruhában… Mi meg még mindig csak ültünk és olvasgattunk a fürdőruháinkban… Kezdett egyre hülyébb lenni a szituáció. Meg aztán a nap is kezdett lemenni. Ráadásul a teraszról a lifthez vezető egyetlen út a csinosan öltözött tömegen keresztül vezetett. Valamennyire felöltöztünk, mert poló meg rövidnadrág volt nálunk, de hát azért viccesen néztünk ki a csinos tömegben…

Este még megettük a búcsú vacsoránk.

_ORS5598

Olaszország – 13. nap

2014. július 22. – Eső eső hátán

Reggel nem sütött be a nap a szobába, ettől aztán hosszan aludtunk, fél 10 után futottunk le reggelizni, nehogy lemaradjunk. Reggeli közben már rá is kezdett az eső. Sőt egyre jobban esett. Végül reggeli után úgy döntöttünk, hogy ilyen esőben nem lehet mást csinálni, mint elmenni shoppingolni.

Elvileg 30 perces autóútra van a szállásunktól egy outlet. De olyan dugó volt hogy az odaút is és aztán a visszaút is másfél órásra sikeredett.

20140723-105012-39012025.jpg

Az outletben nem esett az eső, de onnan átmentünk egy bevásárló központba, ahonnan egyszer már el akartunk volna indulni, de nem sikerült, mert dézsából öntötték fentről. Kénytelenek voltunk tovább csavarogni a boltokban…

Visszafelé úton megállapítottuk, hogy Nápoly sincs a vízelvezetés tetőfokán:

20140723-105445-39285296.jpg

20140723-105443-39283424.jpg

Este is csak esett és esett, így az új fagyizónkba se mentünk el.

Olaszország – 11. nap

2014. július 20. – “Nézd ezt a gyönyörű bal kanyart!”

Délelőtt kihasználtuk a palermoi szállás adta medence lehetőségeket. Déli 12-kor kellett csak kijelentkeznünk, ezért aztán nem kapkodtunk, hanem reggeli után még pancsoltunk. Jó meleg van, az időjárásra nem panaszkodhatunk.
Terveink szerint kora délután elindultunk vissza a Csizma orrába, de még közben Szicília északi részén két városba is benéztünk. Palermoból kijövet az autópályán hatalmas dugó volt, amit még aránylag időben észrevettek a fiúk. Hegyen-völgyön át, kisebb utakon, néhány apróbb eltévedéssel, szűkebb utcákon való fennakadással, de eljutottunk abba a városba, Coccomo-ba, ahol egy vár várt ránk. Jobban mondva nem várt minket, ugyanis fél kettőkor, amikor megérkeztünk, akkor a vár is sziesztázott, és 1-3 között zárva volt. Maradt a vár külsejének felfedezése.

_ORS5354

_ORS5359

_ORS5365

Közben a városka tóloldalán lévő hegyoldalban egy nagy erdőtűzre lettünk figyelmesek. Mire megittuk a kávénkat, addigra már repülővel oltották a tűzet. A hegyoldal előtt egy tó terült el, abból vették a vizet a repcsik, és már fordultak is vissza a hegyoldalra oltani.

_ORS5369

_ORS5381

_ORS5413

Coccomoból Cefalùba autóztunk át, ami egy nagyon helyes kis tengerparti város. Orsi úgy tippelte, hogy ez a palermoiak Siófokja. Dimbes-dombos, sok kis régi épülettel és egy aranyos tengerparti résszel. Vasárnap délután lévén nem találtunk parkolóhelyet, csak egy fél órás tekergés után. De megérte parkolóhelyet keresni, mert jó kis várost találtunk. Végül itt ebédeltünk, meg az ebéd után járó fagyit is itt fogyasztottuk el. Borzalmas nagy adag még a kicsi fagyi is.

_ORS5421

_ORS5423

_ORS5433

_ORS5435

_ORS5437

_ORS5440

_ORS5442

_ORS5444

_ORS5446

_ORS5447

Innen irányba raktuk magunkat, már az autópálya is kitisztult, és igyekeztünk a komphoz. Tudtuk, hogy 40 percenként jár, a jegyünk már meg volt (Szicíliába menet oda-vissza jegyet vettünk). A kompos városban, Messinában nem volt túl jól kitáblázva, hogy merre is kellene menjünk a komphoz, és a GPS is rossz irányba küldött minket. Mire visszafordultunk, és a komp kiindulási pontjához értünk, addigra két perc volt már csak a komp menetrendszerinti indulásáig. Már biztosak voltunk benne, hogy csak a következővel mehetünk. De az első meglepetés az volt, hogy vasárnap este fél 7 után nem is volt olyan nagy a forgalom, mint amire számítottunk, emiatt aztán a komphoz se állt sor, és ráadásul minket még fel is engedtek a kompra. Mire kiszálltunk a kocsiból és felmentünk az utastérbe, már nem is voltunk a kikötőben. Húsz perc múlva pedig már tényleg a Csizma orrában voltunk.

_ORS5450

_ORS5453

Az autópálya mellett egy pár km-re foglaltunk szállást egy éjszakára egy olyan helyen, ami közvetlenül a tengerparton van. A vécén ülve a tengerre lehet rálátni. Azt gondolom ez már tényleg tengerre néző szállás.
Találtunk egy nagyon klassz vacsorázós helyet, ahol ugyan egy szót se beszéltek angolul, de végülis már az olasz tudásunk – leginkább a Gáboré – már eléri az alapfokot. Éhen már nem fogunk halni, a kaják nevei már egész jól mennek. És hát itt is harmad annyiért ehettünk, mint egy nápolyi étteremben.

A mai napi bejegyzés címéhez még tartozom némi magyarázattal. Azt tartja a mondás, hogy lakva ismeri meg az ember a másikat. Ez most nálunk úgy néz ki, hogy utazva ismeri meg az ember a barátját. Bandiról mindenki tudja, hogy a világ egyik legoptimistább embere, mindenben a szépet és a jót látja. Ez egy nagyon jó tulajdonság, tulajdonképpen nem nagyon láttam még őt semmin se keseregni, nyavalyogni meg pláne nem. A környezetére aztán ezzel a szemléletével jó hatással van, a körülötte lévő emberek csak azt hallják, hogy milyen klassz az élet. Így van ez most is, sőt, most hogy tényleg igazán jó dolgunk van, nyaralunk, szép helyeken járunk, sok új dolgot látunk, így azt hallgatjuk tíz napja, hogy mi milyen gyönyörű. A Gábor amikor erre igazán felfigyelt, akkor egyszercsak megszólalt a kocsiban a Bandinak: Nézd Bandi, ezt a gyönyörű bal kanyart! Mindegyikünkből kitört a nevetés, és azóta csak a gyönyörű bal kanyarokat emlegetjük. Viszont most már mi is csak a szépet látjuk.

Olaszország – 9. nap

2014. július 18. – Irány Palermo!

Délelőtt, a reggeli után összepakoltuk a csomagjainkat, ugyanis elhagytuk Taorminát, és elindultunk Palermo felé. Ez azt jelenti, hogy a sziget észak-keleti részéből elmentünk észak-nyugatra.

Történt egy kisebb baleset a kocsiba beülve: leejtettem a telefonom, aminek a kijelzője sajnos összetört…

A napi terv az volt, hogy hamar átmegyünk Palermoba, az új szállásunkra, ahol van medence, mivel kellőképpen meleg van, és a délutáni hőséget megpróbáljuk ott túlélni, és majd csak este megyünk be a városba. Na, most az a kisebb galiba történt, hogy egy egyórás út után az út mentén belebotlottunk egy szép nagy outlet-be. Ugyan későn vettük észre, de a következő kihajtónál visszafordultunk. Negyed egykor, a legnagyobb melegben sikerült bemennünk, és adtunk magunknak szűk két órát a vásárlásra, nézelődésre, csavargásra… Mondanom se kell, hogy két óra helyett majdnem négy volt mire tovább indultunk… Feltételezem nem kell felvázolnom, hogy mit csináltunk, de azért egy képet mellékelek:

Orsika

Palermo: Hol is kezdjem?

Este majdnem hat órára érkeztünk meg a szállásunkra, ami klassz helyen van, mivel közel a tengerpart, és közel az óváros. Maga a szállás is kifejezetten szép és tiszta, és mivel van medence, így azzal folytattuk a megérkezésünket, hogy a medenceparton, illetve egyesek a medencében kipihentük a vásárlás fáradalmait.

Nyolckor elindultunk az óvárosba nézelődni.

Engem egy kisebb sokkhatás ért. Koszos, nagyon koszos, szemét mindenhol, húgy szag, kaki szag, hajléktalanok, igénytelenség. Kb ezekkel a szavakkal tudom leírni. Persze az óvárosban vannak hangulatos utcák, meg szép épületek, de ezeket már nehezen veszi észre az ember a sok más negatív hatás mellett.

Nagyon sok az autó, több mint amit elbír a város. Ez kora este, érkezésünkkor is érződött a forgalmon, az esti sétánkon pedig kerülgettük a rengeteg össze-vissza parkoló autót.

A közbiztonság itt a leggyengébb az eddig látott helyek közül, de nem volt semmi gond, csak itt éreztem azt, hogy jobban kell fogjuk a cuccainkat. Persze egy kismotoros menekülését végignézhettük, jobban mondva ugorhattunk el előle, mert úgy ment végig az utcán, hogy csak ordítani volt ideje, fékezni nem. Ugráltak a helyiek is, és káromkodtak ezerrel.

A képek nem véletlenül fekete-fehérek…

_ORS5199

_ORS5201

_ORS5204

_ORS5205

_ORS5209

_ORS5210

_ORS5215

_ORS5250

_ORS5255

_ORS5259

_ORS5261

_ORS5263

_ORS5266

Olaszország – 8. nap

2014. július 17. – Vulkán nap 2.0, azaz az Etna felfedezése

A mi kis városunktól, Taorminától 1 órányira van az Etna, amit meg lehet közelíteni észak felől is és a déli oldalról is. Mindkét oldalon autóval fel lehet menni 1800-1900 méter magasra. Viszont a déli oldalon a kocsi parkolótól vezet fel egy felvonó, majd onnan visz tovább egy busz.
Délelőtt lelkesen elindultunk, tudva hogy a déli oldal felől érdemesebb menni, hiszen ott kevesebbet kell majd gyalogolni. Komoly sportemberek vagyunk. Már a parkolóban elkezdett esni az eső. Mire felöltöztünk a vitt melegebb ruhánkba, addigra nem esett, hanem szakadt. Lelkesedésünk nem apadt, csak mikor megláttuk, hogy a felvonó és a busz ára mennyi lesz négyünkre. Nem volt olcsó, ugyanis négy főre 240 euro volt. De ezért legalább le is hoztak minket.
A felvonóval aránylag hamar fel is értünk, majd kifutottunk a buszhoz, ugyanis addigra már a jégeső szakadt. Befészkeltük magunkat a busz hideg üléseire a vizes kabátainkkal majd vártunk. Aztán bealudtunk, aztán még mindig vártunk, aztán felébredtünk mert valaki hangoskodott a buszon, aztán megint vártunk. A hangoskodásból kiderült, hogy a busz azért nem indul mert a meg-megálló, de újra és újra rákezdő jégeső fent nem teremt túl ideális környezetet a vulkán megtekintéséhez, és a mi kis egyszerű életünket féltették.
Nagyságrendileg egy és negyed órát vártunk a buszban, ami az ebéd utáni szundit tartalmazta meg némi ismerkedést a buszon velünk utazó társainkkal.

_ORS5095

_ORS5104

Fent idegenvezető várt ránk, aki körbevezetett minket és közben megosztotta velünk az érdekes infókat. Például, hogy kerek egy hónappal ezelőtt is kitört a vulkán, amely pont ezen a részen, a délkeleti vulkán kúpjában volt, valamint tavaly tavasszal is volt egy kitörés, melynek láttuk a maradványait is.

_ORS5121

_ORS5124

_ORS5130

_ORS5136

_ORS5151

_ORS5155

_ORS5159

_ORS5164

_ORS5174

_ORS5180

Elég felhős volt fent, de fújt annyira a szél, hogy aránylag gyorsan változott a látótávolság. És a lényeg, fent már nem esett se az eső, se a jég.
Ami még baromira érdekes, hogy itt a vulkánon van sífelvonó és sípálya egyaránt. A hó megmarad, mivel a vulkánból kijövő láva hamuja nagyon jó hőszigetelő. Ez mondjuk egy nagy kérdést vetett fel bennünk: a házunk hőszigetelését miért is hungarocellel csináljuk.

Késő délután még elmentünk Siracusa városába, ami az Etnától már nem volt messze. Ez egy egészen régi óvárossal rendelkező város, a tengerparton. Csavarogtunk egy jót, meg itt vacsoráztunk.

_ORS5182

_ORS5183

_ORS5186

_ORS5187

_ORS5189

_ORS5195

_ORS5196