USA, Nemzeti Parkok – 2. nap

Posted by

0

2015. augusztus 20. csütörtök

A tegnapi nap nem ilyen egyszerűen ért véget, mint ahogy írtam, csak hát a nagyon hosszú út és a nagyon kevés alvás azt eredményezte, hogy sitty-sutty lezárjam a mondandómat.

Szóval az úgy volt, hogy amikor megérkeztünk, akkor volt két óránk az útlevél vizsgálatra, a poggyászaink felvételére, valamint a bérelt autó kiváltására. Ez pont annyi idő volt, amennyire szükségünk volt, mivel az útlevél ellenőrzésnél a külföldiek beléptetése kicsit összetettebb, így lassan haladt a sor. A kocsiért meg el kellett menjünk a reptértől kicsit odébb lévő kölcsönzőbe, de az egyszerű volt, mivel a reptérről amint kijöttünk ott állt előttünk az Alamo (kocsi bérlős cég) kisbusza, ami elvitt minket a kölcsönzőbe. Nézzétek milyen jól néz ki:


Két óra múlva szállt le a gépük a Judit nővéreméknek. Addigra flottul meg is voltunk mindennel. Upgradeltük a kocsit egy kicsit nagyobbra, hogy könnyebben beférjünk, mert hát csomag volt bőven. Sikerült egy ugyanolyan kocsit kapnunk, mint a Bandié otthon, csak fehérbe. Fehérben is szép!


Juditék csomagja előbb meg volt, mint Juditék. Ugyanis mi a parkolóból visszajövet a csomagos mozgószalagnál találtuk magunkat. De aztán Juditék is hamar meglettek.


Éva néniékhez könnyedén odataláltunk. Vacsorával vártak minket, ami kifejezetten jól esett! Még egy levezető sétát tettünk ott a közelben, majd elindultunk a szállásunkra. Határozottan állítottuk, hogy mi simán eltalálunk majd oda, ráadásul még térképünk is volt nyomtatva. Persze aránylag hamar elvétettük az irányt, de nem jöttünk rá olyan hamar. Végül egy katonai cuccokat gyártó cég parkolójában félre álltunk, és megpróbáltuk a Judit nővérem által vett 3G kártyát beüzemelni az iPadbe. A biztonsági őr nem értette mit akarunk, és miért nem megyünk már el, így aztán kijött rákérdezni, hogy mit keresünk. Mi meg mondtuk, hogy eltévedtünk. Kifejezetten kedves és segítőkész volt, bár addigra a 3G kártyával is készen voltunk. Első eltévedést sikeresen megoldottuk.
Egyikönket se kellett altatni, 10 órakor beájultunk az ágyba.

Én reggel 5-kor, Bandi 6-kor ébredt.

Minden poggyászból mindent kipakoltam mert elég össze-vissza voltak a dolgaink. A hozott ajándékok is elő kellett kerüljenek, meg hát a mi cuccaink is úgy voltak pakolva, hogy ha bármelyik csomag később érkezik, akkor mindkettőnknek legyen mit felvennie.
Reggeli után átmentünk Éva néniékhez, megvártuk Bélust (Éva néniék fiát) és hetesben elmentünk Bélusék kocsijával a sziklás hegyekbe 4000 méter magasba. Idaho Springs nevű városka mellett indultunk neki kocsival. Az első nagyobb megállónál, Echo Lake Parkban, az Echo tó partján ebédeltünk. Éva néni mindent hozott az ebédhez.

  

A következő megállónk a Summit Lake volt.

  
  

Innen továbbmenntünk a Mount Evans nevű hegyre, amely 4.306 méter magasban van a csúcsa. Egész sokáig tudtunk kocsival menni. A levegő itt már oxigén hiányosabb volt, amit éreztünk is. Emiatt sűrűbben kellett megálljunk, mert mi, akik nem vagyunk szokva ezekhez a magasságokhoz megéreztük rendesen. Viszont nagyon élveztük a tájat.


  
  
  
  


Valószínűleg a jetlag és a nagy magasságban tett túra együtt megtette a hatását, kissé kipurcantunk estére.

Pedig Éva néni jobbnál jobb falatokkal etetett minket vacsora időben. Majd még Bélus is átjött a családjával (feleség plusz négy gyerek). Este 10-ig bírtuk, akkor elköszöntünk. Magabiztosan állítottuk ismét, hogy mi már csukott szemmel is eltalálunk a szállásra, pláne hogy van GPS-ünk. Majdnem elsőre sikerült is… Mivel a címet nem tudtuk, így csak a szálló nevét adtuk meg, és a város alapján rákattintottam az elsőre, mondván hogy Denver melletti kisvárosban tuti csak egy ilyen van. Hát nem egy van! Minimum kettő. De már a parkolóban feltűnt, hogy valami nem stimmel, így legalább a “másik szobánkba” nem törtünk be.

USA, Nemzeti Parkok – 1. nap folytatás 

Posted by

0

2015. augusztus 19. szerda (folytatás)

A Budapest – Frankfurt út teljesen zökkenőmentesen ment. Egy negyed órával hamarabb landolt is a gép, bár kiszállni nem tudtunk, mert nem volt még szabad a csőr, amihez állnia kellett a gépünknek.
Még Budapesten rákérdeztem, hogy melyik kapuhoz kell majd menjünk Frankfurtban, tudva, hogy egy óránk van csak az átszállásra, és némi emlékem arról, hogy a frankfurti reptér nem kicsi. Könnyen át is értünk az adott kapuhoz, és már szállhattunk is fel a nagy gépre.


  
A Frankfurt – Denver út is simán ment. Időben indultunk 13:30-kor, és magyarországi idő szerint este 11-kor landoltunk.



A 9 és fél órás repülőúton hol bealudtunk, hol filmet néztünk. Mivel előző éjszaka két és fél óra alvással kellett beérnünk, így nem kellett minket altatni a gépen. Reggel azért is aludtunk ilyen keveset, mert Bandi hajnali öttől majd másfél órán át köhögött. Kicsit pánikba voltam, hogy most mi lesz, de jelentem mindkét utat egész szépen végigültünk köhögés nélkül. Én egyértelműen jobban vagyok, Andrásnál még várat ez magára, de hátha majd a friss nyugat amerikai levegő meggyógyítja.
Megállapítottuk, hogy a Lufthansa jobb, mint a British Airways: kedvesebb a személyzet, jobbak a székek, modern az ülések előtti tévé, a kaja egészen finom volt (csak nagyon mini adag), és a legfontosabb: a bőröndjeink még így is meg vannak, hogy Frankfurtban nem volt sok idejük átlogisztikázni egyik gépről a másikra.
Egy ilyen hosszú nyaralást legjobb rokonokkal és barátokkal kezdeni. Denverben él Éva néni és Béla bácsi: Judit nővérem keresztszülei, illetve Éva néni Anyum gyermekkori barátnője. Az első pár napot velük töltjük, csak megspékelve azzal a kellemes kiegészítéssel, hogy Judit nővérem és a férje, Ati is átrepülnek Denverbe ezekre a napokra.

Sőt annyira jól időzítettük az érkezést, hogy a reptéren be tudtuk várni a Juditékat, és a bérelt autóval együtt mentünk Éva néniékhez, aki nagyon finom vacsorával várt bennünket.

USA, Nemzeti Parkok – 1. nap 

Posted by

0

2015. augusztus 19.  szerda

Éjjel fél 3-ra sikeresen bepakoltunk, és elrendeztük a dolgainkat, mert hát mégiscsak 4 hétre megyünk el.


A rövid éjszaka után a reptéren próbáltunk magunkhoz térni, de nem sikerült.

Előre láthatóan a Frankfurtba induló gépünk időben indul, ami azért is örvendetes, mert egy óránk lesz össz-vissz az átszállásra.

USA Előkészületek 3.

Posted by

0

Mit vigyünk? Mit ne vigyünk? Hogyan pakoljunk? Állandó dilemma. 

Bár első utazásaink egyike előtt mondta azt a Bandi, hogy útlevél és pénz legyen, a többi nem számít! Jó-jó, persze ha otthon felejtem a fogkefém, akkor nem nagy cucc újat venni, és még sokba se kerül. Na, de ha a fényképezőgép aksijának töltőjét hagyom otthon, akkor az nem is olyan egyszerűen pótolható. Szóval én a biztonság kedvéért a telefonomban írok egy kis listát, és amikor valami eszembejut, hogy húha az is fog kelleni, akkor csak hozzáírom a listámhoz. 
Mivel USA-ban a ruhanemű olcsóbb és jobb minőségű (pláne a márkásabbja), így a terveink között szerepel egy-két outlet megtekintése is. Emiatt aztán én úgy pakolok ruhaneműt, hogy a kicsit szakadt, kicsit foltos, elnyúlt, vacak darabokat teszem be, hiszen az első 2 hétben az is jó lesz. Utána viszont könnyűszerrel, nem pedig fájó szívvel válunk majd meg tőlük, hogy helyet adjunk a szép új daraboknak. Ebből aztán adódik is, hogy nem 4 hétre pakolunk ruhát, hanem max 2. 

Az outletet célszerű már otthon a neten kinézni, és beregisztrálni az oldalára. Ezek a regisztrációk azért jók, mert amikor megérkezünk a tett helyszínére, akkor az információs pultnál megkapjuk a regisztrációhoz kötött, ámde ingyenes kupon füzetünket, ami az outlet árból további kedvezményeket biztosít. És mi nagyon örülünk…
Ettől függetlenül nem mindegy hogy miből mennyit viszünk, és sokszor nehéz megtalálni az arany középutat. Már jártunk úgy, hogy a hazahozott bőröndből több ruhadarab is érintetlenül került vissza a szekrénybe, és jártunk úgy is, hogy a két hetes nyári európai körútra elindultunk 1-1 vékony pulóverrel. Persze a második naptól jött végig velünk a hidegfront, és azon túl, hogy fáztunk, elég hamar koszosaknak is éreztük magunkat a napok óta hordott szettünkben. Végül muszáj volt új pulcsikat beszereznünk…
Műszaki kütyük hada lep el bennünket, mert hát Bandi finoman szólva is kütyü mániás, és ráadásul ezzel az érzéssel sikerült engem is elég rendesen megfertőznie. Itt is egyértelmű hogy szelektálni kell, és mindent kétszer meggondolni. Na, de a nagy fényképezőgép csak kell, kell a laptop a képek miatt, Bandinak kell az iPad a navigáláshoz. Na meg aztán a GoPro se maradjon már otthon, végülis az már nem foglal sok helyet.
Az econony, azaz turista osztályon utasonként egy feladható bőrönd engedelyezett, amely max 23 kg lehet. Persze a bőrönd feladásnál nem annyira szőrösszívűek a reptér munkatársai, 25 kilóig elnézőek. Ellenben 25 kg után megkapja a bőrönd a “heavy”, azaz nehéz titulust, és akkor fizetni kell. Ráadásul hiába “csak” 5 kilóval nehezebb a bőrönd, egységárat kell fizetni, ami nem kevés: 100 euró. És akkor ez a bőrönd is max 32 kg lehet. Így aztán, ha valaki mégis megszorul az utazásra összecsomagolt kilóit illetően, akkor még mindig jobban jár, ha nem két bőröndbe pakol, hanem háromba. A három bőrönd egyenként 23 kg lehet, és “csak” 75 euró pótdíj jár a harmadik feladott bőröndért. Tehát ebben az esetben 23 kg extraért 75 eurót kell fizetni, míg a túlsúly esetén max 9 kg-ért 100 eurót.

A kézipoggyász pedig 1 darab lehet, ami mellé max egy ridikül méretű személyes kistáskát vihetünk. Ez régebben a tengerentúli járatokon nem volt ennyire szigorú. 

Ezzel a renddel a reptéren szembesültünk. Viszont volt még annyi időnk, hogy a három kézipoggyászból kettőt csináljunk. Két hátizsákunk és egy kisbőröndünk van, és szerencsére a kisbőröndben még volt annyi hely, hogy az egyik hátizsákból miután félig kipakoltunk a másik hátiba, akkor azt még besuvasztottuk a kisbőröndbe. 

   

USA Előkészületek 2.

Posted by

0

A repjegy megvétele után már csak az “apró-cseprő” dolgok maradtak, mint előkészületi feladatok: 
– szállás foglalás

– kocsi bérlés

– vízum 

– biztosítás. 

Ezek olyan ügyek, melyeket már magunk szoktunk intézni. Általában hosszas keresgélés előzi meg a fenti tételek befoglalását, intézését (kivéve a vízumot).
Szállás foglalás: Nálunk ez egy vitatéma, hogy mi a jobb: Előre befoglalni úgy a szállást, hogy csak tippelünk, hogy hol hány napot kellene eltölteni, vagy sodródni az árral és majd “ahogy lesz, úgy lesz” alapon találni egy szállást ott ahol épp leszünk az adott estére. 

Bandi szerint majd ott ahol épp leszünk, keresünk valamit, mert olyan nincs, hogy Amerikába ne lenne minden sarkon 2 motel. A mondat vége igaz is, tényleg mindenhol van egy motel és végül tuti talál az ember valamit, ami egy éjszakára megteszi. 

Én viszont úgy gondolom, hogy ha már itt az internet adta lehetőség, ahol a szállásfoglalós oldalakon a kedves vendég megmondhatja a véleményét, én meg mint jövőbeli vendég ebből okulhatok, hát akkor ezt ki kell használni. Ráadásul a szállás foglalásnál is figyelembe kell venni, hogy mikor utazunk: mi nyár végén megyünk, amikor nagyon sok a turista, így ha nem foglalunk, akkor vagy a gyengébb szállás marad, vagy a drága (nagyon drága). 

  
Mivel iszonyat izgatott lettem, mikor megvettük a repjegyeket, így én hamar el is kezdtem megtervezni az útvonalat még pontosabban, napokra lebontva. Amikor Bandival egyeztettem az ötleteimet és ő jóváhagyta azokat, akkor neki estem a Booking.com-nak. Azért annak, mert adhatunk a vendégek visszajelzésére, mert jó a szállás leírása, van térkép, amin ellenőrizheted az általad nézett szálláson kívül a többi környező szállást is, valamint az egyik legfontosabb tényező, hogy majd minden szállás 24 órával az érkezés előtt ingyenesen még lemondható. Ez akkor is jól jöhet, ha ne adj’Isten meghiúsul az utazás, vagy ha közben találsz egy sokkal jobb és olcsóbb szállást, vagy ha a már befoglalt szállásodnak netán lejjebb viszik az árát valamilyen akció végett. 

  
Én így aztán majdnem minden szállást befoglaltam még márciusban. Azóta rendszeresen nézem a leendő szállásadóink “árzuhanásait”. Vannak különben sikerélményeim, mert kb 160 dollárt sikerült így spórolnom. Persze közben azt is látom egyik-másik szállásnál, mennyire mennek fel az árak, hiszen minél közelebb az időpont és minél foglaltabb a hotel vagy a motel, annál inkább emel az árain. Vagyis azzal is spórolunk jelen esetben, hogy befoglaltuk jó előre.
Kocsi bérlés: Első dolgunk volt, hogy az interneten az összehasonlító oldalak segítségével felmértük a kínálatot, és az árakat. 

Megfordult a fejünkben, hogy mi lenne, ha nem is kocsit bérelnénk, hanem egy lakókocsit. Rágódtunk rajta rendesen érvek – ellenérvek felsorakoztatásával. Végül döntött az ár, ami elég meggyőző volt. Sokkal drágábban jöttünk volna ki lakókocsival, bár a hangulata megfizethetetlen lett volna… Viszont, ha nem kényelmes, akkor rossz helyzetben vagyunk, mert még azt sem mondhatjuk, hogy na majd a holnapi, vagy holnap utáni szállás csak jobb lesz.  

Visszatértünk az autó kölcsönzők oldalaira az árakat meg a kocsi típusokat nézegetni. Persze azért itt erősen vigyázni kell, mert az extra tételek utólag csapódnak hozzá egyik másik bérbeadó estében. Pl: ha nem ugyanott adjuk le az autónkat, mint ahol felvettük, akkor annak elég jelentős költsége van, pláne a kisebb bérbeadók esetében. Nálunk pont ez az eset áll fent, mivel Denverben vesszük fel az autót, és majd San Franciscóban adjuk le. 

Végül amire érdemes odafigyelni a kocsi bérlés esetén, hogy majdnem minden társaság felajánlja az árajánlat kérésekor, hogy adjuk meg a kupon kódunkat. A neten rákeresve nagy valószínűséggel találunk is felhasználható kódot, ami 5-10% kedvezményre jogosít. És mint tudjuk: sok kicsi sokra megy!

Az Alamo nevű autó kölcsönzőt választottuk végül. Aránylag nagy cég, így reményeink szerint nem valami leharcolt kocsit kapunk, ráadásul árban is az egyik legjobb volt. Az indulás előtt másfél nappal kaptunk tőlük egy levelet, miszerint az internet és a számítógép segítségével megcsinálhatjuk az oldalukon az online check-in-t. A folyamat végén kaptunk egy kinyomtatható vonalkódos visszaigazolást, ami azt jelenti, hogy amikor megérkezünk a kölcsönzőbe, akkor már nem kell majd vacakolnunk az adminisztrációval, hanem csak beülünk az adott soron lévő autók egyikébe. Na erre kiváncsi vagyok, hogy mennyire fog frappánsan működni.

Vízum: Nem kell Amerikába vízum, ellenben kell egy internetes belépési kérelem, avagy másnéven az ESTA. Nagyjából 10 perces feladvány, amely online kitölthető és ki is fizethető. 12 órán belül nagy valószínűséggel ott vár bennünket az elektronikus levelesládánkban a névre szóló beutazási engedélyünk. Már csak nyomtatni kell, és célszerűen nem a nagy bőröndbe tenni, hanem a repjegy mellé, hogy amikor a repülőtéren elkérik, akkor ne nézzünk bután.
Biztosítás: Magyarországon jelenleg két internetes nagy biztosítást értékesítő cég van. Mindkettő alkalmas arra, hogy az árakat összehasonlítsuk. Mindkettő elég nagy választékkal, és elég nagy szórással dolgozik. Kaphatunk olyan ímmel-ámmal kötött biztosítást, ami max a lelkünknek jó, és kaphatunk jó drágán is, ami talán baj esetén nem csak a lelkünknek jó. 

Én végül nem ezen a két internetes portálon kötöttem biztosítást, hanem a K&H biztosító társaságnál közvetlenül, amelyre az elfogadható ár mellé még 10% kedvezményt is kaptam, mert online vásároltam. 

  

USA Előkészületek 1.

Posted by

0

Már február első napjaiban eldöntöttük, hogy mi lesz a következő úticélunk, így aránylag hamar elkezdtük tervezgetni az utat.
3 dologban kellett viszonylag gyorsan dönteni, hogy a repülőjegyet minél előbb meg tudjuk venni, reménykedve a kedvezőbb árban.

1, úticél pontosítás,

2, időtartam felmérése, illetve megnézni mi az ami belefér,

3, időpont meghatározása.

1, Úticél:

A kiindulópont New York volt, ahova év elején átköltöztek András unokatestvéréék, akik hívtak minket látogatóba. A másik fix pont a nyugati parton lévő rengeteg nemzeti park, valamint San Francisco volt, amit mindenképp szerettünk volna megnézni, bejárni, felfedezni. Ezek után, vagyis a térkép napokig való nézegetése közben jött az ötlet, hogy akár Denverig is elmehetnénk, ahol Anyukám gyerekkori barátnője él a férjével. Innentől kezdve a sorrendet kellett felállítanunk. Többszöri nekifutásra végül abban maradtunk, hogy Denverrel kezdünk, ahova még a Clevelandben élő nővéremék is át tudnak ugrani néhány napra, majd kocsival nekivágunk Colorado, Utah, Arizona, Nevada és California államnak. San Franciscoban a kocsi leadáson túl néhány napot ott töltünk, és aztán onnan megyünk New York Citybe.

Ismerősöket kérdezgettünk, akik már jártak ezen a környéken, azon túl, hogy igyekeztünk minél inkább utánaolvasni a látnivalóknak, majd rokonokat, barátokat faggattunk, akik kint élnek, hogy az általunk felállított listából mit vennének ki, vagy mit tennének még hozzá. 

Így alakult ki a végleges útiterv. De erről részletesebben majd később.

  

2, Időtartam:

A maximum hamar kiderült, mert az egy hónap is határeset a Bandi munkájában. Sőt, igazán örülhetünk, hogy megteheti az ilyen hosszú, egyben kivehető szabadságot. Ez alá az egy hónap alá viszont kár menni, pláne azok után nézve a dolgot, hogy napokig bújtuk az internetet, meg a térképeket, és elég sok látványosságot felírtunk a listánkra. Így végül kerek 4 hét lett a végleges időtartam.

3, Időpont:

Itt aszerint gondolkoztunk, hogy mi lenne a legideálisabb időpont, figyelembe véve az időjárást, a sulit, a nyári esküvőket, amin fotóznom kellett, és az András munkáját is, mivel annak kevésbé intenzívebb időszakát kellett megcélozzuk… Maradt az augusztus 19 – szeptember 16.

  
Indulhatott a repjegy keresés, amelynél mi egyet már biztosra tudunk: az ünnepek alatt és a nyári időszakban nagyon kicsi az esély arra, hogy minél tovább húzod-halasztod, annál olcsóbb lesz. Sőt, mivel sokan utaznak ezekben az időszakokban ezért így is – úgy is elkel a repjegy, így a légitársaságoknak felesleges akciókat szervezniük. Ezért aztán inkább az a jellemző, hogy ahogy közeleg az időpont úgy drágul a jegy. 

A februárban vett augusztusra szóló repjegy elviselhető áron van, pláne ha alaposan rákeresünk, netán külön irodát megbízunk a repülőjegy kereséssel. Mi ezen utóbbi híve vagyunk, egyrészt mert van ilyen megbízható, korrekt iroda, másrészt mert a kényelmen túl ők ehhez sokkal jobban értenek. Mi az AirMania Utazási Irodát használjuk, csak ajánlani tudom őket.

Ezek után már csak az “apró-cseprő” dolgok jöttek, amire maradt majd fél évünk megszervezni, utána járni, lefoglalni… Stb.

– Kocsi bérlés

– Szállás ügyintézés 

– Vízum 

– Biztosítás.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 14. nap

Posted by

0

2015. február. 4.

Londonban a Gatwick repülőtérre érkeztünk, viszont a London – Budapest járat a Heathrow reptérről ment. A transzferünk ugyanaz a srác volt, mint aki kifelé menet átvitt minket ugyanígy a két reptér között. Ő egy Londonban elő magyar srác, akinek van egy kisbusza. Dióékon keresztül ismerjük őt.

A reptérről elég lassan, több mint egy óra alatt tudtunk kijönni. Így aztán már negyed 8 is elmúlt mire elindultunk a másik reptérre. Több mint 60 km-re van a két reptér egymástól és ez a reggeli forgalomban eltartott 3/4 9-ig.

Lidi unokahúgom vőlegénye, Ati és az ő testvére, Timi szintén ma mennek haza Magyarországra, csak ők az USA-ban voltak 3 hetet. Még indulás előtt egyeztettük a járatokat, mert az kiderült, hogy ők is Londonban szállnak át, meg mi is. Nekik nem kellett a két reptér között boklászniuk, így ők kicsit későbbi érkezéssel is elérték volna a reggeli Budapestre menő gépet. Ettől függetlenül megbeszéltük, hogy egy puszira még lehet, hogy össze tudunk futni a reptéren – ha hamar átérünk és minden jól megy.
Aztán leszállva a barbadosi járatról kaptam az sms-t Atitól, hogy Chicago-ig jutottak csak, és ott a hóhelyzet miatt késve indul a gépük, így a reggeli gép helyett ugyanazzal a Bp-re menő géppel jönnek mint mi.

Heathrow-n gondoltuk leadjuk pikk-pakk a csomagjainkat, aztán valahogy csak elütjük azt 5 órát indulásig. Elég nagyot koppantunk, amikor a csomag feladásig se jutottunk, mert maximum 2 órával előbb adhatod fel a cuccod, hiába vagy már becsekkolva, és hiába van már meg a beszálló kártyád is.

Így aztán csomagostul beültünk egy reggeliző helyre és nem voltunk hajlandóak onnan elmozdulni 3 óra hosszat. Fáradtan az ember egy idő után már mindenen röhög… Na ezzel így voltunk mi is.

Közben Ati és Timi is megérkezett, csak hát mi még mindig kint vacakoltunk a bőröndjeinkkel…

Végül nagy volt az öröm, meg az élmény beszámoló, hamar elment az idő a gép indulása előtt, mikor már találkoztunk Timiékkel.

A London – Budapest járat időben indult, délután 2 előtt 10 perccel, és időben meg is érkeztünk, magyar idő szerint 17:20-kor.
A repülőgép utolsó előtti sorában kaptunk helyet, viszont a gép hátulja elég üres volt, olyannyira, hogy az utolsó sor az egyik oldalon teljesen üres volt. Bandi le is csapott rá, és konkrétan végigaludta az utat.

IMG_3890

IMG_3895

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 13. nap

Posted by

0

2015. február 3.

Barbados – London

Reggeli után ősszepakoltuk a cuccainkat, hogy délben kicsekkolhassunk a szállóból.
Mivel a repülő csak este 6-kor indult, így még du 3-ig napozással, fürdőzéssel, olvasgatással ütöttük el az időnket.

A hotelnak van egy olyan szolgáltatása, hogy ha már kicsekkolsz, akkor még befoglalhatsz egy olyan szobát zuhanyzóval, ahol le tudsz mosdani, át tudsz öltözni. Ez a szoba fél órás bontásban “bérelhető”. Befoglaltuk 2-szer fél órára, majd felosztottuk hatunk közt. Így elég kényelmes volt az indulás.

A repülő időben indult, és mivel éjszaka utaztunk így sötétben való film nézéssel meg alvással telt leginkább. Nem volt tele teljesen a gép, így mind a hatan úgy ültünk hogy kettesével három széken. Én tudtam 4 órát aludni, Bandi már sokkal kevésbé.
Negyed órás késéssel de rendben landoltunk reggel 6 után egy kicsivel Londonban.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 11. nap

Posted by

0

2015. február 1.

Saint Vincent – Barbados: A hajón eltöltöttük az utolsó tenger ringatta éjszakánkat, de már élvezve a kikötő adta lehetőségeket, miszerint lehet a hajón túl is zuhanyozni és vécézni anélkül, hogy a motorcsónakkal kimennénk a partra.

IMG_3810
Reggel Sanyi Lacitól elköszöntünk, mivel ő azt a taktikát választotta, hogy amennyivel később jött, annyival előbb be is fejezte a nyaralását. Ráadásul ő nem Barbados felé indult el, így nem egy géppel mentünk.

Reggeli után mi is hamar összeszedtük a cuccainkat és visszaadtuk a kis katamaránunkat, Swamit.
Taxival kirobogtunk a reptérre, és pikk-pakk felszálltunk. Annyira pikk-pakk, hogy 30 perc múlva már Barbadoson voltunk.

IMG_3813
A szállodát, amikor a Gábor befoglalta a booking.com-on, akkor kért tőlük reptér-szálloda közti transzfert. A transzfer ember, avagy a taxis sehol se volt, mikor megérkeztünk. Vártunk, kerestük, de semmi. Végül Gábor felhívta a szállót, majd kiderült, hogy nem találják a szállodások a taxist. Nem estünk kétségbe, fogtunk magunk ott helyben taxit. Bár ezt ne úgy képzeljétek, mint otthon LisztFerihegyen, hogy csak úgy nyüzsögnek a taxisok, itt éppen csak pár ember lézengett, amikor kijöttünk.
A taxival délre már az előre befoglalt szállásunkon voltunk, ahol a recepciós lány szabadkozással kezdte, amikor Gábor megmondta a nevét, hogy nem jött értünk a kért kocsi. Majd a kislány elkezdte keresni a foglalást. Szó szót követett, és egy fél mondatból recepciósunknak leesett, hogy hatan vagyunk és 3 szobára tartunk igényt. Na ennél a pillanatnál kifejezetten elcsodálkozott, döbbenten nézett, és nem értette, mert bizony az általa látott foglalás alatt a Gábor neve csak egy szobát tartalmazott. Ami fura, hogy neki nem tűnt fel már ott, amikor a taxit 6 főre akartuk, valamint amikor a pultja előtt együttesen állt hat ember.
Végül a lány kénytelen volt a főnökéhez menni, mert sehogy sem állt össze neki a kép. Főnök asszony egy 10 perces keresés – kutatás után megértette, hogy hol akadt el az információ: a booking.com oldalán ha egy felhasználó a barátainak is befoglalja a szobát, és az adott időpontra azt írja be pl, hogy 3 szoba 6 fő részére, akkor a weboldal kéri, hogy nevezd meg a másik két szoba lakosait. Ezáltal a rendszerben a Szécsi Gábor nevén tényleg egy szoba szerepelt, mivel a másik szoba Ivicsics néven, a harmadik meg Deák néven volt… Viszont akkor is látnia kellett volna, ugyanis a booking.com-os kinyomtatott papíron, amit még az orrunk elé is tolt csupa vastag nagybetűvel a legelején oda volt írva, hogy 3 ROOMS, avagy 3 szoba!
A lényeg, hogy a három szoba meg volt, csak éppen még nem volt kitakarítva…

IMG_3818
Ott hagytuk a bőröndjeinket, és elsétáltunk ebédelni, meg egy picit a közvetlen környékünket felfedezni. A szálloda előtti utcaszakasz amolyan üdülő övezetes, az itt nyaralókra specializálódva, ami azt jelenti, hogy a csecse-becse árust étterem vagy valamilyen beülős követi. Esélytelen, hogy kitaláld melyik lehet jó, hol főznek jobban és hol normálisabb a kiszolgálás. Emiatt aztán a szállásunk mellett éppen tétlenül ácsorgó taxist megkérdezték a fiúk, hogy mit javasol. Két kajáldát mondott, de könnyű volt a választás, mert az első zárva volt. A második neve: Sol Cafe, ami egy mexikói étterem volt, tökéletes kajával, kedves kiszolgáló lányokkal.

IMG_3845

IMG_3822

IMG_3823

IMG_3824

IMG_3825
Visszafelé jövet benéztünk az utca végén lévő templomba, aminek olyan tengerre néző kilátása van, hogy csak úgy lestünk.

IMG_3830

IMG_3829

IMG_3838

IMG_3839
Délután 3 után értünk vissza, ami jónak is tűnt, mert 3 órától lehetett elfoglalni a szobákat. De mégsem. Két szoba volt készen, Laciéknak még várniuk kellett…

A szoba klassz, de a 30 fokos melegben a légkondicionálót beállítják 16!!! fokra! Normálisak ezek? Még jó, hogy ezerrel sütött kint a nap, hamar kinyitottuk a terasz ajtót, a légkondit meg 24 fokra átállítottuk. Mind a ketten pillanatok alatt beleestünk az ebéd utáni, délutáni szundi világába, amiből aztán elég nehéz volt kikecmeregni. A szálló nagyon jó helyen van, medence, tengerpart, amit csak akarsz. Szép tiszta. 3 szintes, de lift nincs, ami azért fura mert körül-belül egész Barbados angol és amerikai nyugdíjasokkal van tele.

5 óra tájt lementünk a szállodához tartozó tengerparti részhez, ahol Gáborék is, és Laciék is pihengettek. Sajnos már nem sütött hosszan a nap, fél órát voltunk csak lent. Közben az viszont kiderült, hogy a Gáborék olyan szobát kaptak, ahol akár tényleg elférnénk hatan! Nem is szoba, hanem lakosztály. Viccesek ezek az emberek…
Végülis amiatt kifejezetten jó, hogy ott tudunk este közösen társasozni, valamint megnézni az amerikai Super Bowl-t, amiből várhatóan nem sokat fogunk érteni, de itt most mindenki ennek a lázában ég, minden étterem, söröző kivetítőn közvetíti, szóval mi sem hagyhatjuk ki.

IMG_3855
Végül beültünk egy olyan helyre vacsorázni, ahol kivetítőn ment a Super Bowl-t, vagyis összekötöttük a kellemest a hasznossal.