2015. február. 4.
Londonban a Gatwick repülőtérre érkeztünk, viszont a London – Budapest járat a Heathrow reptérről ment. A transzferünk ugyanaz a srác volt, mint aki kifelé menet átvitt minket ugyanígy a két reptér között. Ő egy Londonban elő magyar srác, akinek van egy kisbusza. Dióékon keresztül ismerjük őt.
A reptérről elég lassan, több mint egy óra alatt tudtunk kijönni. Így aztán már negyed 8 is elmúlt mire elindultunk a másik reptérre. Több mint 60 km-re van a két reptér egymástól és ez a reggeli forgalomban eltartott 3/4 9-ig.
Lidi unokahúgom vőlegénye, Ati és az ő testvére, Timi szintén ma mennek haza Magyarországra, csak ők az USA-ban voltak 3 hetet. Még indulás előtt egyeztettük a járatokat, mert az kiderült, hogy ők is Londonban szállnak át, meg mi is. Nekik nem kellett a két reptér között boklászniuk, így ők kicsit későbbi érkezéssel is elérték volna a reggeli Budapestre menő gépet. Ettől függetlenül megbeszéltük, hogy egy puszira még lehet, hogy össze tudunk futni a reptéren – ha hamar átérünk és minden jól megy.
Aztán leszállva a barbadosi járatról kaptam az sms-t Atitól, hogy Chicago-ig jutottak csak, és ott a hóhelyzet miatt késve indul a gépük, így a reggeli gép helyett ugyanazzal a Bp-re menő géppel jönnek mint mi.
Heathrow-n gondoltuk leadjuk pikk-pakk a csomagjainkat, aztán valahogy csak elütjük azt 5 órát indulásig. Elég nagyot koppantunk, amikor a csomag feladásig se jutottunk, mert maximum 2 órával előbb adhatod fel a cuccod, hiába vagy már becsekkolva, és hiába van már meg a beszálló kártyád is.
Így aztán csomagostul beültünk egy reggeliző helyre és nem voltunk hajlandóak onnan elmozdulni 3 óra hosszat. Fáradtan az ember egy idő után már mindenen röhög… Na ezzel így voltunk mi is.
Közben Ati és Timi is megérkezett, csak hát mi még mindig kint vacakoltunk a bőröndjeinkkel…
Végül nagy volt az öröm, meg az élmény beszámoló, hamar elment az idő a gép indulása előtt, mikor már találkoztunk Timiékkel.
A London – Budapest járat időben indult, délután 2 előtt 10 perccel, és időben meg is érkeztünk, magyar idő szerint 17:20-kor.
A repülőgép utolsó előtti sorában kaptunk helyet, viszont a gép hátulja elég üres volt, olyannyira, hogy az utolsó sor az egyik oldalon teljesen üres volt. Bandi le is csapott rá, és konkrétan végigaludta az utat.