DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 14. nap

2015. február. 4.

Londonban a Gatwick repülőtérre érkeztünk, viszont a London – Budapest járat a Heathrow reptérről ment. A transzferünk ugyanaz a srác volt, mint aki kifelé menet átvitt minket ugyanígy a két reptér között. Ő egy Londonban elő magyar srác, akinek van egy kisbusza. Dióékon keresztül ismerjük őt.

A reptérről elég lassan, több mint egy óra alatt tudtunk kijönni. Így aztán már negyed 8 is elmúlt mire elindultunk a másik reptérre. Több mint 60 km-re van a két reptér egymástól és ez a reggeli forgalomban eltartott 3/4 9-ig.

Lidi unokahúgom vőlegénye, Ati és az ő testvére, Timi szintén ma mennek haza Magyarországra, csak ők az USA-ban voltak 3 hetet. Még indulás előtt egyeztettük a járatokat, mert az kiderült, hogy ők is Londonban szállnak át, meg mi is. Nekik nem kellett a két reptér között boklászniuk, így ők kicsit későbbi érkezéssel is elérték volna a reggeli Budapestre menő gépet. Ettől függetlenül megbeszéltük, hogy egy puszira még lehet, hogy össze tudunk futni a reptéren – ha hamar átérünk és minden jól megy.
Aztán leszállva a barbadosi járatról kaptam az sms-t Atitól, hogy Chicago-ig jutottak csak, és ott a hóhelyzet miatt késve indul a gépük, így a reggeli gép helyett ugyanazzal a Bp-re menő géppel jönnek mint mi.

Heathrow-n gondoltuk leadjuk pikk-pakk a csomagjainkat, aztán valahogy csak elütjük azt 5 órát indulásig. Elég nagyot koppantunk, amikor a csomag feladásig se jutottunk, mert maximum 2 órával előbb adhatod fel a cuccod, hiába vagy már becsekkolva, és hiába van már meg a beszálló kártyád is.

Így aztán csomagostul beültünk egy reggeliző helyre és nem voltunk hajlandóak onnan elmozdulni 3 óra hosszat. Fáradtan az ember egy idő után már mindenen röhög… Na ezzel így voltunk mi is.

Közben Ati és Timi is megérkezett, csak hát mi még mindig kint vacakoltunk a bőröndjeinkkel…

Végül nagy volt az öröm, meg az élmény beszámoló, hamar elment az idő a gép indulása előtt, mikor már találkoztunk Timiékkel.

A London – Budapest járat időben indult, délután 2 előtt 10 perccel, és időben meg is érkeztünk, magyar idő szerint 17:20-kor.
A repülőgép utolsó előtti sorában kaptunk helyet, viszont a gép hátulja elég üres volt, olyannyira, hogy az utolsó sor az egyik oldalon teljesen üres volt. Bandi le is csapott rá, és konkrétan végigaludta az utat.

IMG_3890

IMG_3895

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 2. nap

2015. január 23. péntek

Időben kellett kelni ahhoz, hogy az angol reggelinket elfogyasztva kimenjünk a 10:40-kor induló repülőnkhöz. Persze nem tudtuk, hogy ennyire flottul megy majd minden, és ott fogunk több mint egy órát téblábolni a reptéren. De elnézelődtünk, megittuk a kávénkat, és már lehetett is beszállni a gépbe.
Időben indultunk, a tervezett menetidő 8 óra 50 perc volt, ami azt jelenti, hogy az angol idő szerinti 10:40-kor való indulást 19:30-as érkezéssel lehetett párosítani (magyar idő szerint pedig minden egy órával előrébb volt).

2015/01/img_3256.jpg

Sok film, kevés kaja jellemezte a bő 8 órás utat. Magyar idő szerint este 8-kor, angol idő szerint este 7-kor és barbadosi idő szerint délután 3-kor landoltunk, ami azt jelenti, hogy a tervezett menetidőből 30 percet behoztunk. Barbadoson volt 2,5 óránk, hogy újra repüljünk. De ez a Barbados – St. Vincent járat már csak 30 percet vett igénybe. 1/2 7-kor leszálltunk, és sajnos hamar kiderült, hogy a Laci bőröndje nincs meg… Gyors ügyintézés után maradt a reménykedés, hogy a mai napon érkező utolsó géppel netán megérkezik a csomag.

2015/01/img_3279.jpg

2015/01/img_3286.jpg

2015/01/img_3284.jpg

Birtokba vettük a hajót, melynek neve “Swami” – bármit is jelentsen.

Ezek után már csak egy vacsorát kellett szereznünk. De itt a kikötőben sikerült ezt a feladatot is megoldani.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 1. nap

2015. január 22. csütörtök

A mai nap még csak arról szólt, hogy eljussunk Angliába, azon belül Londonba. Ráadásul ez a hadművelet este ment végbe, így a nap korábbi része készülődéssel telt.

Az útitársak bemutatásával kezdem: Szécsi Gábor és Orsi már ismerősen csenghet, hiszen augusztusban velük voltunk egy dél-olaszországi körúton. Különben pedig Gábor tulajdonostársa Bandinak. A másik pár pedig az Ivicsics Laci és a Viki. Laci szintén tulajdonostárs a BCA-ban.
A csapat már jól összeszokott társaság, ugyanis két évben is voltunk együtt vitorlázni.

A British Airways nem a kedvencünk: egyrészt legutóbb ők hagyták el a Dióék csomagját, másrészt max 24 órával az indulás előtt lehet megcsinálni az online check-in -t, amivel a jobb helyedet biztosíthatod a gépen. Persze lehet korábban is, csak akkor extra díjat kell érte fizetni. Ettől függetlenül mi most velük utazunk. Nem fizettünk extrát, hanem a laptop előtt vártuk, hogy üssön az óránk… Igen ám, de a két repjegy össze van kapcsolva: az egyik a Budapest – London járat, a másik az egy éjszakával később induló London – Barbados járat. Jön a kérdés: melyik indulás előtt 24 órával? Sajnos egyikkel sem. Attól hogy megszakítjuk az utat egy londoni éjszakával már nem is bírt velünk az internetes rendszer, kiírta, hogy majd a reptéren kell ezen folyamatokat végrehajtani. Ennek viszont az lett a következménye, hogy mire kiértünk a reptérre már majd mindenki becsekkolt, és a 6 ember 6 különböző helyre kapott beszállókártyát, egymással még csak nem is egy sorban.
Viszont nagyon szép új repülőgépen utaztunk.

A londoni éjszakázásnak az az oka, hogy a London – Barbados járat a Gatwick reptérről indul délelőtt 10:40-kor, amihez nincs Budapestről úgy reggeli járat hogy azt biztonsággal elérjük. Ráadásul nem is a Gatwick reptérre érkezik a British Airways budapesti járata, tehát még az egymástól 60 km-re lévő két reptér közötti transfert is bele kell kalkulálni az időnkbe. A megoldás tehát az lett, hogy a Gatwick reptér közelébe aludjunk egyet.