2023. október 1.

Bosznia-Hercegovina észak-nyugati részén, Bihács városa alatt helyezkedik el az Una Nemzeti Park, aminek egyik legfontosabb jellemzője, hogy kutyabarát hely. Ráadásul a nemzeti park a vízeséseiről híres, ugyanis a 212 km-en kanyargó Una folyó, amely hosszan határfolyó Bosznia-Hercegovina és Horvátország között. A folyó Martin Brod és Bihács között többé-kevésbé egy szurdokvölgyben folyik, amelyen ezáltal számos kisebb-nagyobb vízesés található. A folyó és környékének védelme érdekében hozták létre ezen a szakaszon 2008-ban az Una Nemzeti Parkot.

A közel 500 km-re és kicsit több mint 5 óra útidőre lévő Lohovo faluban az Una folyó partján egy Airbnb-s házat béreltünk az elkövetkezendő napokra. Amikor kitaláltuk, hogy október elején ide jövünk a kutyákkal túrázni, akkor az aznapi kutyaséta elején Bandi megkérdezte, hogy magunkban megyünk, vagy hívjunk valakiket? Nyitva hagytuk a kérdést, de egy bő óra múlva, a séta végén megkérdeztem Bandit, hogy miért nem hívjuk el Ágit és Csabát, Ropi kutya gazdijait? Csabáék közel laknak hozzánk és heti szinten többször is találkozunk a mezőn és együtt sétáltatunk kutyát. A kutyáink is szeretik egymást, és mi is jól kijövünk egymással. Ági és Csaba megrágta az invitálásunk és rábólintottak.

Így ma nem túl korán reggel elindultunk Horvátországon keresztül Boszniába. Zágráb után (kb a helyi Budaörs magasságában) beiktattunk egy kellemes ebédet.

Bosznia-Hercegovina határán nem volt sor, jobban mondva úgy igaz, hogy a Boszniába befelé menő oldalon nem állt sor, visszafelé már annál inkább… Ez majd hazafelé lesz érdekes, pláne, hogy vissza is vasárnap jövünk majd. A határon a horvát és a bosnyák vámosnak is jeleztük a kutyák útlevelével a kezünkben, hogy van velünk kutya is. Mindkét fél csak legyintett, hogy jól van, menjetek. Reméljük ez visszafelé is így lesz. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy nem európai uniós országból EU-ba visszafelé macerásabb a kutya behozatala. Mindenesetre utána néztem és olvastam, és a szükséges papírokat kitöltöttük.

Bihács közel van a horvát határhoz, nagyjából félórányira. Mi pedig Bihácstól még 3-4 faluval odébb vagyunk. Szuper nagy kert, teljesen körbekerítve, ami azért is fontos, mert egyik oldalon az autóút van (ami ugyan nem forgalmas, de mégis jöhet rajta autó), másikon pedig maga az Una folyó (de itt is van kerítés, így nem kell aggódni, hogy elúszik valamelyik kutya). Két házikó van a telken, a kettő között medence és egy közös sütögető, kiülős, amolyan nyári nappali.

Háromnegyed 5 volt mire megérkeztünk. A házigazda itt várt minket, mindent megmutatott. A kutyák hatalmas rohangálást rendeztek a kertben, bár meg kell hagyni mind a hárman szuper jól bírták az utat. Mikor mindenki mindent felfedezett: a kutyák a kert végében lévő folyóban úszkáló kacsákat, mi meg a szállást, akkor kitaláltuk, hogy el kellene menni kicsit sétálni meg a közvetlen környéket felfedezni. A házigazda srác javasolt valamit, és mi ugyan nem arra indultunk volna alapból, de hallgattunk rá. Szép helyen kötöttünk ki, meg a kaja se volt rossz, de holnap azért mást is ki kell próbáljunk.

Este hosszan élveztük az októberi jó időt (bár nekünk lányoknak már kellett a pléd a hátunkra), a közös tér adta lehetőségeit: jót dumáltunk, a kutyák meg nagyot játszottak.

És akkor egy érdekesség Bosznia zászlajáról: Az 1992. április 5-én függetlenné vált Bosznia-Hercegovinai Köztársaság születésekor fehér alapszínű, középen fehér vonallal átlósan kettéosztott és kék mezőben arany liliomokat ábrázoló címerét hordó zászlót vezetett be. Az ország történelmét a területén lakó három nagy etnikum (horvát, szerb, bosnyák) alakította, amelyek mind a mai napig a boszniai politikai élet alapját adják.

A zászlót a daytoni béke szerződés alapján elfogadták, de a szerbek és a horvátok szerint a zászló egyes elemei, például a középkori Bosnyák Királyság királyára utaló Anjou-liliomos címer a történelem folyamán túlságosan szorosan összekapcsolódott a bosnyák (muszlim) nemzettel. Ez különösen annak fényében érthető, hogy a bosznia-hercegovinai állam az 1992-95 között tartó háborút e zászló alatt vívta meg a területét felosztani kívánó szerbek ellen.

Így végül 1998. február 3-án Carlos Westendorp nemzetközi főképviselő saját hatáskörben vezette be Bosznia-Hercegovina jelenleg is használatban lévő zászlaját, miután a boszniai parlament nem jutott dűlőre a korábbi liliomos zászló felváltásáról. A lobogó sötétkék háttere előtt a zászló jobb széle felé tolva egy sárga felületű, alsó csúcsára állított derékszögű háromszög látható. Ennek alapvonala alatt hét ötágú fehér és két félbevágott csillag sorakozik.