2023. október 2.

Kicsit csípős volt a reggel, de 10 órakor, mikor elindultunk már nagyon kellemesen sütött a nap.

Mi szállás tekintetében a nemzeti park északi részén vagyunk. Úgy terveztük, hogy legelőször elmegyünk a park alsó felébe, Martin Brod nevű faluba, aztán attól függően, hogy mennyi időt töltünk el ott a környéken még visszafelé is megállhatunk egy-egy ponton.

Martin Brod egyórányi útra van a szállásunktól. Ahogy elindultunk megállapítottuk, hogy milyen rendezettek a környező falvak, a házak, a kertek. Vannak ugyan elhagyatott, növénnyel benőtt szétesett épületek, amik szerintünk (az állapotuk alapján) 30 évvel ezelőtti háború eredményei, de a lakott házak tök rendben vannak. Az út eleinte frissen aszfaltozott volt, sőt az út mentén épp hálózták a sziklafalat, hogy ne az útra hulljon a falról a kő. Ezt aztán felváltotta egy kevésbé széles, imitt-amott toldozott út, ami a magyarországi vidéki utakkal vetekszik. Aztán egyszer csak random megszűnt az aszfaltozott út és néhány kilométeren át murvás, lukas, poros úton vitt minket az élet. De ahogy jött a szakadék út, úgy el is múlt. Cserébe kétszer is mentünk ilyen szakaszon. Viszont a táj kárpótolt minket: a folyó mentén haladtunk hegyek-völgyek között.

Martin Brodban három helyen is van vízesés az Una folyón: van a nagy vízesés, a kicsi és egy a házak között. Először a kicsi felé mentünk, onnan be a házak közé, ahol még egy frissen facsart narancs lére is megvendégeltük magunkat, miután kiderült, hogy nem erős oldaluk az olasz presszó, sokkal inkább a török kávéra esküsznek. Nagyon hangulatos ahogy a házak között felbukkan a folyó egy-egy mellék patakja és zubog le a köveken.

Már a kis vízesés is és a házak közötti is tök hangulatos volt, de nagy vízesés végképp jól nézett ki. Bandi csinált is egy-két drón képet. Innen felgyalogoltunk egy kilátóhoz, ami nem egy épített kilátó volt, hanem egy természetes szikla kiugró, ahonnan klassz volt a kilátás.

Ahogy visszaértünk a kocsihoz, 1 óra volt és rájöttünk, hogy éhesek vagyunk. Reggeli után direkt csináltunk szendvicseket, így volt mit előkapni a 40 fokos autóból. Sőt a kocsit eleve egy piknikező helyen raktuk le, így volt hova leülni, lepakolni.

Innen elindultunk visszafelé, de megálltunk Kulen Vakuf nevű falucskában, aminek azt hittük nagyon cuki lesz a “belvárosa”, de a kocsmán kívül egy kis bolt volt még, aztán semmi. Viszont innen fel lehetett gyalogolni az Ostrovica (Stari Grad Ostrovica) várhoz. A vár valószínűsíthetően a 15. században épült egy régebbi római épület alapján. A középkori boszniai királyság 1463-as összeomlása után, 1523 decemberében Ostrovica oszmán uralom alá kerüléséhez vezetett, és ez a helyzet 1878-ig fennmaradt. A török uralom alatt az erődítményt bővítették, megerősítették, a katonai legénység elhelyezésére szolgált. Sajnos az épület jelenlegi állapota nem túl szerencsés, pedig az Una Nemzeti Park része.

A vártól lesétálva visszaautóztunk Bihács szélére, ahol érkezésünkkor láttunk egy Konzum nevű SPAR jellegű boltot. Bevásároltunk néhány dolgot, aztán meg nem messze onnan találtunk a folyóparton egy kellemes éttermet, ahol vacsoráztunk. Alapból olcsóbb az étterem, meg a kaja, bár ez a tegnapi hely nem volt annyira olcsó.

Ami még többször is feltűnt ma nekünk, hogy meglepően tiszta minden. Sok a turista út mentén kirakott szemetes, amit láthatóan rendszeresen ürítenek és mindenki használ is, nincs az út mentén eldobálva se petpalack, se papirzsepi.

Este még jót dumáltunk, bár aránylag hamar kidőltünk mi is és a kutyák is a 12 km-es túrától.