Olaszország – 11. nap

2014. július 20. – “Nézd ezt a gyönyörű bal kanyart!”

Délelőtt kihasználtuk a palermoi szállás adta medence lehetőségeket. Déli 12-kor kellett csak kijelentkeznünk, ezért aztán nem kapkodtunk, hanem reggeli után még pancsoltunk. Jó meleg van, az időjárásra nem panaszkodhatunk.
Terveink szerint kora délután elindultunk vissza a Csizma orrába, de még közben Szicília északi részén két városba is benéztünk. Palermoból kijövet az autópályán hatalmas dugó volt, amit még aránylag időben észrevettek a fiúk. Hegyen-völgyön át, kisebb utakon, néhány apróbb eltévedéssel, szűkebb utcákon való fennakadással, de eljutottunk abba a városba, Coccomo-ba, ahol egy vár várt ránk. Jobban mondva nem várt minket, ugyanis fél kettőkor, amikor megérkeztünk, akkor a vár is sziesztázott, és 1-3 között zárva volt. Maradt a vár külsejének felfedezése.

_ORS5354

_ORS5359

_ORS5365

Közben a városka tóloldalán lévő hegyoldalban egy nagy erdőtűzre lettünk figyelmesek. Mire megittuk a kávénkat, addigra már repülővel oltották a tűzet. A hegyoldal előtt egy tó terült el, abból vették a vizet a repcsik, és már fordultak is vissza a hegyoldalra oltani.

_ORS5369

_ORS5381

_ORS5413

Coccomoból Cefalùba autóztunk át, ami egy nagyon helyes kis tengerparti város. Orsi úgy tippelte, hogy ez a palermoiak Siófokja. Dimbes-dombos, sok kis régi épülettel és egy aranyos tengerparti résszel. Vasárnap délután lévén nem találtunk parkolóhelyet, csak egy fél órás tekergés után. De megérte parkolóhelyet keresni, mert jó kis várost találtunk. Végül itt ebédeltünk, meg az ebéd után járó fagyit is itt fogyasztottuk el. Borzalmas nagy adag még a kicsi fagyi is.

_ORS5421

_ORS5423

_ORS5433

_ORS5435

_ORS5437

_ORS5440

_ORS5442

_ORS5444

_ORS5446

_ORS5447

Innen irányba raktuk magunkat, már az autópálya is kitisztult, és igyekeztünk a komphoz. Tudtuk, hogy 40 percenként jár, a jegyünk már meg volt (Szicíliába menet oda-vissza jegyet vettünk). A kompos városban, Messinában nem volt túl jól kitáblázva, hogy merre is kellene menjünk a komphoz, és a GPS is rossz irányba küldött minket. Mire visszafordultunk, és a komp kiindulási pontjához értünk, addigra két perc volt már csak a komp menetrendszerinti indulásáig. Már biztosak voltunk benne, hogy csak a következővel mehetünk. De az első meglepetés az volt, hogy vasárnap este fél 7 után nem is volt olyan nagy a forgalom, mint amire számítottunk, emiatt aztán a komphoz se állt sor, és ráadásul minket még fel is engedtek a kompra. Mire kiszálltunk a kocsiból és felmentünk az utastérbe, már nem is voltunk a kikötőben. Húsz perc múlva pedig már tényleg a Csizma orrában voltunk.

_ORS5450

_ORS5453

Az autópálya mellett egy pár km-re foglaltunk szállást egy éjszakára egy olyan helyen, ami közvetlenül a tengerparton van. A vécén ülve a tengerre lehet rálátni. Azt gondolom ez már tényleg tengerre néző szállás.
Találtunk egy nagyon klassz vacsorázós helyet, ahol ugyan egy szót se beszéltek angolul, de végülis már az olasz tudásunk – leginkább a Gáboré – már eléri az alapfokot. Éhen már nem fogunk halni, a kaják nevei már egész jól mennek. És hát itt is harmad annyiért ehettünk, mint egy nápolyi étteremben.

A mai napi bejegyzés címéhez még tartozom némi magyarázattal. Azt tartja a mondás, hogy lakva ismeri meg az ember a másikat. Ez most nálunk úgy néz ki, hogy utazva ismeri meg az ember a barátját. Bandiról mindenki tudja, hogy a világ egyik legoptimistább embere, mindenben a szépet és a jót látja. Ez egy nagyon jó tulajdonság, tulajdonképpen nem nagyon láttam még őt semmin se keseregni, nyavalyogni meg pláne nem. A környezetére aztán ezzel a szemléletével jó hatással van, a körülötte lévő emberek csak azt hallják, hogy milyen klassz az élet. Így van ez most is, sőt, most hogy tényleg igazán jó dolgunk van, nyaralunk, szép helyeken járunk, sok új dolgot látunk, így azt hallgatjuk tíz napja, hogy mi milyen gyönyörű. A Gábor amikor erre igazán felfigyelt, akkor egyszercsak megszólalt a kocsiban a Bandinak: Nézd Bandi, ezt a gyönyörű bal kanyart! Mindegyikünkből kitört a nevetés, és azóta csak a gyönyörű bal kanyarokat emlegetjük. Viszont most már mi is csak a szépet látjuk.

Olaszország – 10. nap

2014. július 19. – Corleone környéke és a nagy zabálás

Délelőtt a palermoi szuper szállásunk medencéjét élveztük erős semmittevéssel párosítva. Ez olyan jól sikerült, hogy csak délután kettő magasságában indultunk el, Palermotól délre, Corleone felé, ami a Keresztapa című filmból ismerős város. Olyan szinten nem szólt semmiről a város (sőt lehet nem is város), hogy ki se szálltunk a kocsiból. Egy közelében lévő városka jobban megfogott minket, de még az sem eléggé.

_ORS5271

_ORS5273

Arra gondoltunk, hogy ha már útra keltünk, és baromi éhesek vagyunk, akkor ezt úgy kapcsoljuk össze, hogy egy “falusi turizmus”-szerű helyen (agriturismo) megebédelünk. Így aztán a vidéki bolyongásunk agriturismo keresésbe csapott át. Tulajdonképpen szép részen autóztunk, csak baromira nem találtunk semmit. Láttunk agriturismo táblákat, de vagy nem találtuk meg őket, vagy csak szimplán zárt kapukat zörgettünk. Végül 4 óra körül lett meg az igazi. Olyan kaját kaptunk, hogy a fülünk is ketté állt tőle, illetve azt is mondhatnám, hogy betegre zabáltuk magunkat. Konkrétan két órán át csak ettünk, de utána mozdulni se bírtunk.

_ORS5279

Végül nagy nehezen átültünk az asztaltól a kocsiba, elindultunk egy kiírás felé, amiről nem tudtuk mit jelent, csak sejtettük, hogy valami erdős, kirándulós rész. A társaság egyik fele akart volna kicsit kirándulni. (A másik fele még mindig nem bírt mozdulni.) Ebből aztán az lett, hogy az erdős részen leparkoltunk, Bandi meg a Szécsi Orsi elmentek felfedezni a környéket, Gábor egy padon aludt el, én meg a kocsiban. Egy fél órás pihenéssel próbáltuk túlélni a vacsorát.

Palermoba visszaérve megint kiakadtunk a kosz, szemét és igénytelenség láttán. Erről a kis vidéki útról visszatérve végképp nagy volt a kontraszt.

Megállapítottuk, hogy Palermo nem a mi városunk…

Olaszország – 8. nap

2014. július 17. – Vulkán nap 2.0, azaz az Etna felfedezése

A mi kis városunktól, Taorminától 1 órányira van az Etna, amit meg lehet közelíteni észak felől is és a déli oldalról is. Mindkét oldalon autóval fel lehet menni 1800-1900 méter magasra. Viszont a déli oldalon a kocsi parkolótól vezet fel egy felvonó, majd onnan visz tovább egy busz.
Délelőtt lelkesen elindultunk, tudva hogy a déli oldal felől érdemesebb menni, hiszen ott kevesebbet kell majd gyalogolni. Komoly sportemberek vagyunk. Már a parkolóban elkezdett esni az eső. Mire felöltöztünk a vitt melegebb ruhánkba, addigra nem esett, hanem szakadt. Lelkesedésünk nem apadt, csak mikor megláttuk, hogy a felvonó és a busz ára mennyi lesz négyünkre. Nem volt olcsó, ugyanis négy főre 240 euro volt. De ezért legalább le is hoztak minket.
A felvonóval aránylag hamar fel is értünk, majd kifutottunk a buszhoz, ugyanis addigra már a jégeső szakadt. Befészkeltük magunkat a busz hideg üléseire a vizes kabátainkkal majd vártunk. Aztán bealudtunk, aztán még mindig vártunk, aztán felébredtünk mert valaki hangoskodott a buszon, aztán megint vártunk. A hangoskodásból kiderült, hogy a busz azért nem indul mert a meg-megálló, de újra és újra rákezdő jégeső fent nem teremt túl ideális környezetet a vulkán megtekintéséhez, és a mi kis egyszerű életünket féltették.
Nagyságrendileg egy és negyed órát vártunk a buszban, ami az ebéd utáni szundit tartalmazta meg némi ismerkedést a buszon velünk utazó társainkkal.

_ORS5095

_ORS5104

Fent idegenvezető várt ránk, aki körbevezetett minket és közben megosztotta velünk az érdekes infókat. Például, hogy kerek egy hónappal ezelőtt is kitört a vulkán, amely pont ezen a részen, a délkeleti vulkán kúpjában volt, valamint tavaly tavasszal is volt egy kitörés, melynek láttuk a maradványait is.

_ORS5121

_ORS5124

_ORS5130

_ORS5136

_ORS5151

_ORS5155

_ORS5159

_ORS5164

_ORS5174

_ORS5180

Elég felhős volt fent, de fújt annyira a szél, hogy aránylag gyorsan változott a látótávolság. És a lényeg, fent már nem esett se az eső, se a jég.
Ami még baromira érdekes, hogy itt a vulkánon van sífelvonó és sípálya egyaránt. A hó megmarad, mivel a vulkánból kijövő láva hamuja nagyon jó hőszigetelő. Ez mondjuk egy nagy kérdést vetett fel bennünk: a házunk hőszigetelését miért is hungarocellel csináljuk.

Késő délután még elmentünk Siracusa városába, ami az Etnától már nem volt messze. Ez egy egészen régi óvárossal rendelkező város, a tengerparton. Csavarogtunk egy jót, meg itt vacsoráztunk.

_ORS5182

_ORS5183

_ORS5186

_ORS5187

_ORS5189

_ORS5195

_ORS5196

Olaszország – 6. nap

2014. július 15. – Pihenős délelőtt, utazós délután

Mivel sötétben érkeztünk Maratea-ba, így reggel klassz kis meglepetésben volt részünk: amikor kinyitottuk a spalettákat, gyönyörű kilátásunk volt a tengerre.
Gyenge reggeli után maradtunk medencézni egészen délután 1 óráig.

_ORS4909

_ORS4910

_ORS4912

Csak 3 km-t mentünk, amikor megálltunk ebédelni. Sikerült egy majdnem két órás ebédszünetet tartanunk. Azt terveztük, hogy délután lemegyünk Szicíliába a bérelt kocsinkkal, és a következő szállásunkat már eleve oda foglaltuk. Számításaink szerint este 8-9 között értünk volna abba a kis városkába, Taorminába, ami a komp kikötőtől csak fél órányira van délre, de Bandi olyan jól vezetett, meg aztán a komp is pont jött, hogy 8 előtt megérkeztünk.Nagyon jó helyen, nagyon kis kedves szállásunk lett.

_ORS4930

_ORS4932

_ORS4944

A vacsora után még majd éjfélig csavarogtunk a belvárosban. Taormina egy kis domboldalban van a tengerparton, és meglehetősen a nyaralókra van specializálódva, így feltételezem nem azt az igazi szicíliai városképet kaptuk elsőre, ami jellemzi a szigetet…

_ORS4959

_ORS4960

_ORS4978

_ORS4987

_ORS4992

_ORS4993